Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-01 / 27. szám
A magyar építészet századaiból másfelé!). A Dobogókőn épek a római út kövei, akár Szombathelyen a császári palota mozaikjai. Kultúra kultúrára épül. Az Erzsébet-híd pesti római kori hídfője határozta meg a belváros kialakulását, a kalocsai bazilika alapjai római téglából épültek, a szigligeti avasi templomot római kövekből emelték, a csempeszkovácsi eredeti formájában fennmaradt 13. század eleji románkori templomunkba római téglákat építettek be, és a régi római Fenékpuszta falai között magyarok kerestek védelmet a honfoglalás után. De Csányi ■Károly villája is római alapfalakra épült Tihanyban. Az ég felé forduló keresztények a természet legszebb tájaira tervezték kolostoraikat, templomaikat, — de a rómaiak is, hacsak nem a katonai védelemhez vagy kereskedelemhez igazodtak. Germánok; hunok, longobárdok, szarmaták, szkiták, avarok, frankok a falakat elpusztították, ám a honfoglaló magyarok sem ta- 1 lálhattak alkalmasabb helyet megtelepedésre a Dunántúlon, mint a rómaiak. Szent István minden tíz falut templom építésére kötelezett. Templomot építettek királyaink, püspökeink, földesuraink, s a templom nemcsak a lélek, de a veszélyben forgó emberi élet mentsvára lett. Váraink (Árva, Buda, Diósgyőr, Gyula, Nagyvázsony, Sárospatak, Tata, Vajdahu- nyad stb.) mellett nem csoda, hogy legtöbb középkori építészeti emlékünk: templom. Ha közismert, nagy egyházi emlékeink mellé odaképzeljük a korabeli pompát, Gyulafehérvár köré Bethlen Gábor udvarát, Pannonhalmához a külsőségekben nem szűkölködő királyi találkozásokat, kis faluk templomainak csendjében viszont még ma is a meg- ; hitt emberközelség a vonzó. „Tízen vagyunk: ez a gyüle- kezet, a tizenegyedik maga a pap, de énekelünk mi százak helyett, hogy hull belé a por és vakolat” — valahogy így, mint Jékely Zoltán versében, valahogy így- gyűlt össze kevéske középkori ember aprócska templomaiban, csak a szatmár-beregi síkon mintegy harmincegyben. A legkeletibb határszéli, a csen- geri, huszonhat méteres hosz- szával már nem csupán leg- remekebb kora gótikus templomunk arrafelé, de a legnagyobb is. Még a csarodai is nagynak mondható 15 méteres hosszával, s szobányi szentélyével. A szamostatár- falvi hajója alig több hat méternél. Ha ennek harmonikus szerkezete emlékezetes, a csa- rodait a külső és belső mozgalmassága jellemzi, különösen becses 14—17. századi falfestményeivel együtt. Az északkeleti határszélen a középkori Magyaroszágon gyakori körtemplomot ismerhetjük fel Karcsán, s továbbá a borsodi Bodva völgyi szalonnái, vagy a 13. századi kallósdi (Zala), a rábaszent- miklósi, a kiszombori, a székelyudvarhelyi, a szepesség- beli haraszti, s a hatalmas jáki templom tövében, a Szt. Jakab kápolna épületében. Ezek a parányi körtemplomok valóságos gyöngyszemei is a tájnak. Egyszerű építészeti eszközökkel megbízható, szilárd és zárt formák, gazdaságos térkihasználással, bonyolult kötéseket nem igénylő tetőszerkezettel. Kicsi, de talán nem is jelentéktelen falvak közös nagy vállalkozásai, a koruk stílusában fogant épületek, s hogy milyen kultúrát teremtő erővel, Vizsoly történelmi szerepe figyelmeztethet rá. És lehetetlen említés nélkül hagyni a csarodai templom- tornyot, a vámosatyai harangtornyot, karcsú, zsinde- lyes gótikus fióktornyaival, — az ácsmunka megannyi remekét. Koczogh Ákos A kezdetek Országjárásunk során óhatatlanul megismerkedhetünk középkori építészetünkkel, művészeti nyelven a 12—15. századbeli román korral, gótikával. A tihanyi bencés apátság altemplomával, a zsámbéki rommal csakúgy, mint a Szigetköz tóján a lé- bényi apátsági templommal. Az Árpádkorban ritka kereszthajós építkezésre Ócsa után ráismerünk Erdély sar- kában, Gyulafehérváron, s : elzarándokolunk a Kárpát-. : medence egyik legnagyobb í gótikus templomához, a kas- ‘ sai dómhoz, benézhetünk a ! budai Vár lakóházadnak góti- -- kus kapualjaiba, bejárhatjuk j a lőcsei, brassói városháza j termeit. Nyírbátor pedig valóságos idegenforgalmi kulturális központ, gótikus teremtemploma vonzásában. A középkorban épült kétszáznál több várunk javát szétdúlták török és osztrák hadak, s ami épen maradt, mint Szigliget, felrobbanttat- » ta Lipót császár, nehogy va- ’ lamiféle magyar ellenállás ; fészke lehessen. És várjuk, hogy a tatárjárás után építe- jj ni kezdett sárospataki vár \ megmaradt régi Vöröstornya A vizsolyi templom (13—14. század) végre eredeti szépségében álljon helyre. Talán többet ismerünk név szerint építészetünk középkori nagy múltjából, mint amennyi tudatunkat valóban élteti. Üj, harmincévi műemlékvédelmi munkánk nem véletlenül példa világszerte: egy szinte ismeretlen országot támasztott életre körénk, amelyben már nem csupán reprezentatív építményeink uralkodnak, de az eladdig jószerint ismeretlenek is. Finn barátaink saját viking elődeiket alig tartják olyan becsben, mint amilyen respektussal emlegetik a mi római hagyományainkat. Hazánkban a rómaiak építettek először téglából, kőből városokat, utakat, s néhány éve még a budai Orbán-hegyen is olyan épen maradt tetőcserepeket dobott ki a földmaró, ami római szőlősgazda tanyáját fedte. Mielőtt a parádés Aquincumot elérnénk, a Lajos utcából elkanyarodva, ott árválkodik gazzal benőve a római katonai amfiteátrum (hogy megbecsülnék A mestergrafikus Hincz Gyula — emlékét vásznak, könyvoldalak őrzik Nincs még egy hete — január 26-án, vasárnap — életének 82. évében elhunyt Hincz Gyula Kossuth- és Munkácsy-díjas festő, grafikus, kiváló művész. Hincz Gyula a húszas években Rudnay Gyula és Vasza- ry János növendéke volt. Műveit hazánkban és világszerte számos kiállításon, gyűjteményes tárlaton muHincz Gyula rajza tatták be. öt éven át, 1958- tól az» Iparművészeti Főiskola igazgatója volt. Munkásságát több magas kitüntetéssel, közöttük a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével és a Magyar Nép- köztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendjével ismerték el. Hincz Gyula grafikái lapunk hétvégi mellékletét is több alkalommal díszítették. Szombati galéria Elek Emil felvétele. Ó az a sóhaj a meglóduló éjszaka kezdetén! Az elszáradt tavaszok partjain ketten álldogálnak: férfi és nő saját szobrukba merevülten homályban fényben virágzó rettegésben Az elmaradt nyár után belehalnak a télbe. Ó az a sóhaj a meglóduló éjszaka kezdetén! A tekintetek vágytál an némasága! Most már nem menekülhetsz: belepte az arcodat a szomorú ének. Varjak keringenek a szürke magasban, szállnak a puha hópihék a másnapra rádermednek a vágy rakétáira. Nagy István Attila: A vágy rakétái Ami a; fői — Szüle Mens« Mensáros László azóta talán még töbl Budapesten játszik - Színész. A társas; többre becsüli a gon a lemezhallgatást. De réti. Talán még az e; Nem figyel a szervez farktusra, súlyos opei Most 60 esztendő 26-án született. 1952- Madách Színház tag, 1961-től 64-ig Szolno! Megkapta az érdemi Kossuth-díjjal tüntet — Kezdjük Debrecenn lyen emlékei vannak a nai Színháznál töltött él — Téry Árpád szerző' meghallgatás nélkül. D mondta, mindent tudott Olyan remek érzéke ve színészválasztásban, mi vés direktornak. A társi zalommal és szeretette dott. Nagyszerű művé: dolgozhattam együtt, a : tagja volt akkoriban Ár Margit, Békés Rita, 1 László, Soós Imre, C Éva, Simor Erzsi, László. Az alapokat itt tottam el, s ebben nagj ségemre volt Téry Árp: mos, Solti Bertalan, Bessy. Pezsgő, szenv színházi életet éltünk, légkört igazgatónk ta] hozzáértése teremtette í — Mi volt az első sze — A Túr fivérek V mellékutcában című d ban játszottam egy ide lomatát. — S az első siker? — Iszajev—Galics Ni gánügy című vígjátékéi zongorakísérő szerepét ták rám. Nem volt szí s ez nagyon bántott. I A z útkereszteződé pillantottam meg. pen lefékezett k jával a piros lámpa előtt, éve nem láttam, de ez idő semimiit nem változott. Ug olyan arc, fekete bajusz, azelőtt, s persze, csak ei láttatott magából a kocsi lakán keresztül. Beszél kellene, sok közös emlél bennünket. ★ Amikor először lépte gimnáziumba, senkit sei mertem. Fecskét sem. Az tályfőnökünik pontosan ültetett, s így négy észtéi akarva-akaratlanul ősszel bennünket a sors. Persze szőr nem akartam, pont ban nekem mindegy vol sZen egyáltalán nem ism< ezt a középmagas, zömök Azt tudtam, hogy minder gel a város melletti kis ból jár busszal, és néj alatt egyszer sem késett t reggel hétre mindig ben az iskolában. Talán hozz; zították az autóbusz ind is. Aztán később már n< is akartam, hogy így m junk. Azért ennek pral okai is voltak. Óra előtt zetéből másoltam a mate zi feladatot, dolgozatíi pedig úgy ült a padiban, ha jógázna. Kitekert fels tel, félrehajtott fejjel. N< nél sohasem kaptam ros jegyet matematikából, végére úgy felkészülte hála az ilyen edzésekn hogy még az érettségin jóra oldottam meg egy* példát. — Látod, megy ez i akár jöhetnél velem a n KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
