Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-01 / 27. szám

1986. február 1. Q { J

ipi beszélgetés Lászlóval —

ugusztusában nyugdíjba ment, i, mint annak előtte. Nemcsak telyen —, hanem vidéken is. zajtól ugyan már visszahúzódik, t ébresztő csendet, az olvasást, ipen a színházat, a játékot széléi, az életénél is többre tartja, meztető jeleire, fittyet hány inikon adatai szerint 1926 január íreceni, 1957—58-ig a budapesti öl 60-ig börtönbüntetését tölti, -tői 84-ig a Madáchban játszott, kiváló művész címet, 1980-ban

arra számítva, hogy a rendező kirúg — behoztam magammal a próbára egy nagy karéj zsíros kenyeret, hagymát, s falatozni kezdtem. Ám amikor Lendvai Ferenc meglátta, mit teszek, felkiáltott: óriási ötlet! Ezentúl minden előadáson ezt kell csinálnod! Mit mondjak, a „bosszúm” nagy sikert aratott.

Jöttek a többi feladatok, egyre nagyobb szerepek: Rómeó, Ferdinánd az Ármány és szerelemből, Hamlet, az Ezer év bírója, a Színész az Éjjeli menedékhelyből.

— Jól éreztem magam Debrecenben, szép lakásom volt már, három gyerekem. De Téry Árpádot kinevezték a Madách Színház igazgatójává, s én követtem őt. Sajnos, csak egy évig igazgatta a Madáchot.

— Beszélne a szolnoki éveiről?

— Három évadot töltöttem a Szigligeti Színházban. Nemcsak jó szerepeket kaptam, rendezhettem is. Eszembe sem jutott lépéseket tenni, hogy újra a fővárosba jussak. Tudomásul vettem, hogy életem és munkám ideköt, nekem egy hely sosem jelentett kitünte- tettséget a másikkal szemben. Aztán egy vendégjáték hozott újra változást az életemiőiskolára is — mondta a ketten.

e én egészen más pályát isztottam, viszont vele nem U'k elhitetni, eredménnyel ^ázhatna a műegyetemre is. a, ő hajthatatlan maradt, és hiszem ettől csak kishitű- : volt nagyobb. Ez volt a rajárása is.

A bizonyost ne cseréld el zonytalannal.

í volt a veszte is. Ha iltalán lehet ezt mondani, cske erős alkatú paraszt- •ek volt. Ám az ereje melkissé nehézkes, s bizony i egy ideális tornászaikat, pis, nem hagyta magát, .nevelési órán a svédszek- 7 fölött ugrottunk tigris- fencet. Ugye azt könnyen, ci megcsinálja, néhány léfutás, utána felugrás, d tigris módjára keresztül ekrényen, s végül bukfenc- felállás. Bárki megcsinál- ie Fecske nem. Először ne- ntott a svédszekrénynek, teszét repültek a radabjai. odszor megtorpant előtte, nadszor kikerülte, miköz- a többiek vidáman ugrál- a szekrény felett. Na, de azért volt ő Fábián Ist- hogy megtorpanjon egy y gyakorlat előtt. Meg kor már mi is nevettünk

rajta, megmakacsolta magát, elhatározta, csakazértis.

— Na, most nézzétek fiúk — és elindult dongó léptekkel a szekrény felé. Már akkor sejtettük, ez nem akármilyen ugrás lesz. Páros lábbal dobbantott, határozottan szép mozdulattal emelkedett a levegőbe, madár módjára repült előrenyújtott karokkal. Néztük és ámultunk, mit legyőz az akarat. Aztán csak azt vettük észre, elfelejtett bukfencet csinálni, és szabályszerűen fejjel beleállt a szőnyegbe. Teste nagyot huppant, az ijedtségtől még nyekkenni is elfelejtett. Odarohantunk, felsegítettük, ő előbb könnyes szemekkel bámult ránk, majd hirtelen kitört belőle a nevetés. Hangosan, tele szájjal nevetett, s ez átragadt ránk is. Csak úgy rázott bennünket, és egyszer csak megszólalt a kosaras Radó.

— Ügy repültél Pista, mint egy fecske.

Attól kezdve mindenki csak Fecskének szólította. S erre a tornaórára nemcsak a neve emlékeztette, sokáig nem bírta fordítani a fejét. Mintha ösz- szenőtt volna a teste a nyakával és fejével. Ha valaki szólt hozzá, teljes testtel, derékból fordult.

Fecskével történt az alábbi eset is, amikor még csak Fábián István volt. Az öreg Ló, vagyis Losányi tanár úr, aki az orosz nyelvet okította nekünk, gyakran átkeresztelt bennünket. Én sokáig csak Szemüveg voltam neki. Második osztályban oroszórára nem a saját termünkbe, egy másikba jártunk. Ott teljesen felborult az ülésrend, mindenki másként helyezkedett el a megszokottól. Pista éppen az utolsó padiban ült, s ha lehetett volna, még a pad alá is bebújik az orosz nyelv elől. Nem ment a fejébe a ragozás, a szavakkal is hadilábon állt. Az öreg Ló pedig értett hozzá, hogyan tud bennünket az őrülésbe kergetni. Hajtogatta a naplót, előbb elölről, majd 'hátulról vissza, lassan, türelmesen, minden bejegyzést figyelmesen végigolvasva. Közben az első padiban ülő Fehér Jóska kiosztotta a dolgozatfüzeiteket. Már sejtettük, a felelés egyelőre elmarad.

Nem azért mondom, de csak kevesen dicsekedtek volna akkor a dolgozatjegyükkel. S a szokás az volt, hogy mindenki bediktálta hányast kapott.

— Ad ám — szólít a m ély hang.

— Hármas, tanár úr.

— Balogh ...

— Kettes fölé.

így menj egészen Gerliczki- ig. Akkor is türelmesen mondta az öreg Ló. Mire Genliczki:

— Egyes.

— Hányas fiam?

— Egyes, tanár úr.

— Na ülj le és még egyszer jól nézd meg — s egy kicsit felemelte a hangját.

— Tanár úr kérem ez egyes.

— Hányas? — de ez már nem a megszokott kérdő hangsúly volt. Csípett, ütött, vágott ez a szó, az osztályfalak is beleremegitek, amikor Ló az asztalra csapott.

— Mi van odaírva édes fiam? — Bújtunk a pad alá, össze-vissza, csak minket ne lásson.

— Elégtelen — szólt színtelen hangon Gerliczki.

— Ugye, hogy nem egyes, mert ez két egyes — s a naplóba két akkora egyest írt, hogy a fél oldal tele lett vele.

A dolgozatjegyek beírása után pedig ismét lapozta a naplót. Borzalmasan féltünk. Ilyen közjáték után felelni? Losányi tanár úr egyszer csak megállapodott a lapozásban, felnézett, még a szemüvegét is levette, majd megfogta görbebotját, felállt, s hatalmas, kétméteres termetével betöltötte a katedrát. Végignézett rajtunk, türelmesen várt egy kicsit, talán idegnyugtatóként, és azt mondta csendesen:

— Kályhás barátom, iigyi szudá, hadd látom mit tudsz.

Fecske életében akkor kapott először jelest oroszból.

B

eszélgetni kellene. Idáig jutottam a gondolattal, amikor már váltott is a lámpa. Zöld, nekilódultak az autók, velük ment a fehér Ladával barátom is. Hol dolgozik Fecske? Igen, az építőknél. Hát persze, azért nem találkoztam vele sokáig, mert külföldön dolgozott. Lám mégiscsak megtanította Losányi tanár úr az orosz nyelvet.

Sipos Béla

Menekülés a valóságtól?

Pillantás a nyugati filmvilágba — következtetésekkel

Újévi rendcsinálás. Lapozgatom a külföldi filmújságokat, és egy különös jelenségre figyelek fel. Jó minőségű színes fotókról furcsa figurák néznek rám: farkasember, meghatározhatatlan formájú szörnyetegek, robotok, űrlakók, és így tovább. Sok van belőlük, legtöbbjük amerikai produktum.

Joey azzal a bizonyos telefonnal.

próbálnak. Harc, izgalom ... A rendező az a Robert Christian, aki a Csillagok háborúja díszlettervezőjeként kapott Oscar-díjat. Nem hiszem, hogy a Redwingért megkapná a másodikat.

Joey a halál birodalmában

Joey a címe Roland Emmerich NSZK-beli rendező filmjének. A lapok az E. T.- hez hasonlítják, de ez a hasonlat sántít. Joey is kisfiú ugyan, aki egy amerikai kisvárosbán él. Imádott édesapja meghalt, és ő nem tud ebbe beletörődni. Aztán egy napon élni kezdenek a tár- ; gyak a szobájában, megszólal ; műanyag telefonja és édes- \ apja jelentkezik. Joey eljut a 1 sötétség, a halál birodalmá- ba...

A japánok Godzillát, a i szörnyet keltették életre 30 : év után. Az első Godzilla i ugyanis akkor jelent meg a filmvásznon, és a történet szerint New Yorkban. Ügy került oda, hogy egy atom- • bomba-robbantási kísérlet következtében feléledt egy : évmilliókkal ezelőtt jégbe ?. dermedt rhodesaurus. Most | egy vulkánkitörés éleszti fel } újra, és ténykedésével majd- ; nem katasztrófát idéz elő a f nagyhatalmak között. Koji í Kasimoto rendező azonban ' megoldást talál a konfliktus- ú ra.

A Vissza a jövőbe cimű filmben egy főiskolás sportkocsiból átalakított időgépével jut vissza az ötvenes évekbe, hogy előkészítse a 30 évvel későbbi jövőt. Ez már amerikai produkció, akárcsak a többi, amit felsorolunk. A Teen Wolf hőse egy barátságos-rokonszenves farkasember. Alakítója az a Michael J. Fox, aki a Vissza a jövőben című filmnek is sztárja. A Legenda mese felnőtteknek. Rendezője Ridley Scott, a történet megint harc jó és rossz, fény és árnyék között.

Borzalmak kínálata

Steven Spielberg is új alkotással jelentkezett. A The Goonis egy csapat kisfiú fantasztikus kalandjait meséli el, veszélyes barlangokban, kalózokkal, banditákkal1. A Sterman hőse, a „földönkívüli” egy vidéki özvegy lakószobájának tetején landol fénygömbjével, és a nemrég elhunyt férj alakját ölti magára ... A Nighteyes (Patkányok) az olvasottak szerint a leggusztustalanabb borzalmakat kínálja. A földet patkányok lepték el, amelyek felzabálják a világ termésének ötödét. A harc közöttük és az emberek között a film végén sem dől el.

A felsorolás természetesen nem teljes, a kínálat ennél nagyobb.

Erdős Márta

ben: a Pygmalionnal vendégszerepeltünk Budapesten, ebben Higginst játszottam. Látott Ruttkai Ottó, a Madách Színház igazgatója, s szerződést ajánlott. 1964 szeptemberében mutatkoztam be újra Budapesten, Hubay Miklós Késdobálók című darabjában. Ezt követte a Kispolgárok, a Dunakanyar — a feledhetetlen Dómján Edittel, a Mathiász panzió, s más feladatok, amelyek később egyre szürkébbek és kisebbek lettek. Közbejött a betegség is, hullámvölgyek a pályán, az életben . . . 1965-ben tbc-t kaptam. Nyolc-tíz hónapig nagyon keveset dolgozhattam, ezalatt az idő alatt alakult ki bennem egy előadóest gondolata. Jutott időm a töprengésre, a kutatásra, a felkészülésre. így született a XX. század című előadóestem, amelynek első előadása az Egyetemi Színpadon volt. Ki gondolta volna akkor, hogy az eltelt évek alatt csaknem

1500 alkalommal lépek vele a közönség elé.

— Előadóestjei, színházi szerepei, a tévé, a rádió mellett még pluszfeladatokat is vállalt, vállal. Miért dolgozik ennyit?

— Pályám kezdetén a sikerért játszottam. Ma már tudom, hogy ez megfosztja a színészt a játék gyönyörűségétől. Számomra most már maga a játék a legfontosabb. A munka. Cigarettáról, alkoholról le tudtam mondani, de játék nélkül képtelen vagyok élni.

— Milyen ajándékot kívánna magának születésnapjára?

— Nem kell kívánnom. Megkaptam. A pécsi Nemzeti Színházban eljátszhatom minden színész örök álmát: Lear királyt . ..

Kárpáti György

Egyre több vér, brutalitás

A kaland, a romantika mindig vonzotta az embereket, különösen a fiatalokat. Dumas, Victor Hugo, Jókai regényei, Walt Disney, Vár- konyi Zoltán filmjei generációk szellemi tápláléka. De ez most valami más. Olyan, mintha alkotóik tudatosan vinnék időben és térben távoli vagy egyáltalán nem létező dimenziókba a nézőket, minél messzebb a mindennapok valóságától. Vannak ennek szelídebb és vadabb változatai. Mert mondjuk a Csillagok háborúja trilógia vagy a bájos E. T. izgalmas ugyan, de „minden jó, ha jó a vége” alapon készültek. Ezek az újabbak azonban egyre több vért, kilátástalan- ságot, brutalitást, sőt nem egyszer a rossz győzelmét vagy legalábbis befejezetlen- séget mutatnak. Vajon azért van ez, mert a hétköznapok valósága is egyre véresebb, brutálisabb? Lehet, de akkor is megkérdőjelezhető ez a fajta menekülés a valóságtól. Mert a terrortámadások, a háborús erőfeszítések el- . lentéte nem ez, hanem a biza: >’ kodás, a hit ébren tartása aib- | ban, hogy a katasztrófa ellj kerülhető.

Ezzel szemben? Nézzük, t csak, melyek ezek a „mű- I vek”, amelyekkel tele van- íj nak a nyugati mozik. Angol 1 produkcióban készült a Red- I wing — Menekülés a fekete 1 droidáktól. A távoli jövőben I játszódik egy távoli bolygón, I ahol Jowitt, a zsoldos gya- I korolja a hatalmat robotjai I segítségével. Elrabolt földiéig két tart fogva, akik lázadni %