Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-06 / 31. szám
1986. február 6. Kelet-Magyarország 3 Ismét nagy tételben gyártják a tolldzsekiket a Nyírbátori Ruhaipari Szövetkezetben. Két olasz cég megrendelésére 47 ezer darabot gyártanak. Tárgyalások folynak NSZK, svéd és norvég megrendelőkkel is, akik kapacitáslekötést kértek a szövetkezettől. Képünk: a szabászatban a sorozatgyártást mintadarabok és modellrajzok alapján készítik elő. (Elek Emil felvétele) Kényszerpihenőben Egy lábon állni veszélyes! Kecskék és káposzták Virág mellé A tizenhatodik ___születésnap____ AZT NEM TUDHATOM, MILYEN MEGLEPETÉST tartogatnak idén március 8-án a nemzetközi nőnapon a lányok, asszonyok részére a Szamos menti Állami Tangazdaságban. A virág mellett bizonyára mással is kedveskednek majd. Egy dolgot nyugodt szívvel mondhatok; e gazdaság párt- és gazdasági vezetése rendszeresen figyelemmel kíséri a nők munkáját, s erejéhez, tehetségéhez, lehetőségeihez mérten el is ismeri azt. Tizenhat esztendős a párt nőpolitikái határozata. Gondolom ennek kapcsán tekintették át a közelmúltban a pártfórumon is, hogy az utóbbi öt esztendőben mit tettek és hol tartanak e kongresszusi értékű dokumentumban foglaltak megvalósításában. Nincs szégyellni valójuk. Ügy értékelték, hogy a nők munkája nélkülözhetetlen a gazdaságban. Az állandó és időszaki dolgozók között megközelítően 400 nő van, s közöttük 91 a harminc éven aluli- Szinte pótolhatatlanok a gyümölcstermelésben, a hűtőházban, a központi adminisztrációban, a húsüzemben. Nem mellékes: ma már a szakmunikásnők szóima elérte a 100-at, a betanítottaké 84. GONDOT FORDÍTANAK iskolai és politikai képzésükre. Az egyetemet és a főiskolát végzettek száma 5, középfokú képesítéssel 89-en rendelkeznek. Növekszik az ipari szakmunkás- képzőt végzett nők száma is. Öt év alatt 160 nő végezte el a marxizmus—leni- nizmus esti középiskolát, vagy az egyetemet, a szakosítót vagy a KISZ és a szakszervezet által szervezett politikai tanfolyamokat. Sajnos — s ezt a párt- fórum is megerősítette — a sikerek ellenére sem megfelelő a nők körében a párt- építő munka. Mindössze 21 párttag van közöttük. Sem ezzel, sem a nők közéleti aktivitásával nem lehetnek elégedettek annak ellenére, hogy közülük heten a párt- szervezetekben, 39-en a szakszervezetben, heten a KISZ-ben és 4-en a Vörös- kereszt helyi szervezetében tevékenykednek. Vizsgálták: mi lehet az oka, hogy sokan a nők közül nem vállalnak pluszfeladatot. Bizonyára nem csupán az, hogy félnek a nagyobb megterheléstől, a felelősségvállalástól és a nyilvános szerepléstől. Mélyebbek a gyökerek. Még mindig rájuk hárul a második, illetve a harmadik műszak pluszterhe. A NŐK MEGBECSÜLÉSÉNEK egyik jele, hogy 1980 óta 44-en kaptak valamilyen kitüntetést a tangazdaságban. Többségük teljesítményben dolgozik. A munka elismerésének egy másik fontosabb kritériuma az azonos elbírálás. Még most is jelentős az arány- eltolódás bérben a nők rovására. Noha ezen a gazdaság vezetése az utóbbi években valamelyest csökkentett. Segítik a nagycsaládosokat, a gyermeküket egyedül nevelő anyákat. A három, illetve az ennél több kiskorú gyermeket nevelők részére rendszeresen 500 forinttól 2500 forintig terjedő szociális segélyt folyósít a gazdaság. Gondoskodnak a nők egészségügyi ellátásáról. Egy évvel ezelőtt a gazdaság központjában korszerűen felszerelt üzemorvosi rendelőt alakítottak ki. Főállású üzemorvos és üzemápolónő gondoskodik egészségük védelméről. S bár a Szamos menti Állami Tangazdaság nem rendel kezd k gyermekintézménnyel, évente 50 ezer forint támogatást nyújt a város óvodabővítési céljaira. Ezek tények. F. K. ■ Mindezek ellenére arról, hogy a HAFE-ban nincs elég munka, csak az nem hallott, aki nem akart, netán akinek ólmot öntöttek a fülébe. A városban járó — akaratlanul is — fültanúja lehet a félelmüket soroló munkások beszélgetéseinek. Raktárra Nagyjából hétszáz embert — családtagokkal két-há- romezret — érint Szabolcsban a gyár sorsa. Nem mindegy, hogy a dolgozók a teljes fizetésüket kapják kézhez, vagy a pénzüket az állásidők miatt megkurtítják. Az is hosszán tó, ha valaki szabadságra kényszerül. Különösen akkor, ha — papír szerint és irányított félreértés után — ő maga kéri a fizetés nélküli pihenőjét, holott esze ágában sem lett volna télen nyaralni. Kicsit elhamarkodtam a kijelentést, amikor azt mondtam, hogy nincs munka. A kósza hírek alapján is sejteni lehet, mivel foglalkoznak az üzemben. Egyesek falat meszelnek, mások műhelyt rendeznek. Mi több, gyártják a fő profilt adó terméket, a szállítópályákat (az úgynevezett konvejorokat) — igaz raktárra. Amint arról utóbb értesültem, százmillió forint értékben. Igazolt és biztos információkért a nyíregyházi gyár budapesti központjához kellett fordulnom. Itt Sódar György főmérnök, megbízott műszaki igazgató nem kötötte ki, hogy csak a felügyeleti és irányító szervek képviselőinek jelenlétében és oltalmazásában nyilatkozik. A fővárosi vezető abban látja a megyeszékhelyünkön, illetve a cég egészénél kialakult gazdasági kényszerhelyzet okát, hogy a külkereskedők nem írták még alá azt a magánjogi szerződést, ami lehetővé tenné az exportszállítások megindítását. Ez pedig rendkívül kényelmetlenül érinti a vállalatot, hiszen kapacitásainak kétharmadát hagyományosan a szovjet piac köti le. A cég egészének betegesen bizonytalan helyzete legjobban a nyíregyházi 2-es számú gyárnál ütközik ki. Az itteni termékeknek ugyanis tényleg csak elenyésző hányadát adták el a szomszéd országon kívül. Versenyben helytállni A HAFE vezérkara — úgy tűnik — minden követ megmozgat, hogy az említett szerződést minél hamarabb ellássák kézjegyükkel az illetékesek. Annál is inkább, mert állami szinten, kormányegyezmény keretében zöld utat adtak a vállalatok konkrét szerződéskötéseinek. Konvejorokra, festőberendezésekre nagy igény van a Szovjetunióban. Kérdés, hogy ezeket a cikkeket Magyarországról akarják-e beszerezni? Az ugyanis nem garancia, hogy ha eddig — tíz éven át — jó volt, amit adtunk, a jövőben is elfogadják az ilyen árukat. A hírek szerint ugyanis jelenleg japán, nyugat-európai és lengyel vállalatokkal kell megküzdeni a szovjet megrendelésekért. A HAFE versenyezni akar: máris engedett áraiból, egyidejűleg erőfeszítéseket tesz kiadásai mérséklésére. Figyelembe kell venni, hogy az új tervciklusok indulásának mindig vannak zökkenői, A Szovjetunióban ez az időszak egybeesik a gazdaság felpörgetését célzó törekvésekkel. Nyilván a külkereskedelem is egyre eredményesebben kíván dolgozni. Ez — egyebek mellett — együtt jár azzal, hogy górcső alá teszik, elemzik az eddigi gyakorlatukat. A szovjet gazdasági körülmények nem hagyhatják érintetlenül a HAFE-t sem. Feltehetünk egy sor kérdést. Például: voltak-e, s ha igen, mivel foglalkoztak az évek során a piackutatóik? (Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy belássuk: a kizárólag egy irányba való értékesítés, az egy lábon állás nagy kockázatot rejt magában.) És ha a külkereskedőknek mégsem sikerül tető alá hozni a szerződést, mit kezd a HAFE-vezetés a gyáraival ? Ha csak két hónapot is késik a szerződés, milyen munkát adnak addig is dolgozóiknak? A kapacitásiekötési kísérletekről a főmérnök elmondta, hogy lázasan kutatnak egyéb kül- és belföldi megrendelések után. Vannak biztató tárgyalások — a nyíregyháziak is mozgolódnak —, bár a kilátásban lévő üzletek nem érik el azokat a méreteket, amilyeneket megszoktak a szovjet exportnál. Most bármilyen munkát megfognak és azt időre meg is csinálják. Vállalják egyúttal annak a kockázatát, hogy — ha közben, létrejön a szovjet szerződés — a cég nem teljesíti maradéktalanul a számára előírtakat. Őszinte szóval A nyíregyházi gyárnak van némi kereskedelmi önállósága, amivel élt, ahogy élt, s való, hogy a nagy üzletek szerzése nem az ő feladata. Mégis jó volna, ha a gépipar néhány más gyáránál — ahol van megrendelés — most kopogtatna munkáért a HAFE. Mert valószínű, igaz a vállalati központ véleménye, amely szerint a nehézségek átmenetiek és „a foglalkoztatottságot globálisan biztosítják az első negyedévben”. Az embereket ez mégsem nyugtatja meg teljesen. Gyáron belül is egyértelműbb tájékoztatást várnak, amit eddig alig kaptak meg. S az sem jó, ha megint „hajtóművészek” lesznek, akik — a korábbi évek rossz gyakorlata szerint — az év eleji akaratlan lazsálást nagy év végi hajrával, rengeteg túlórával hozzák majd be. M áig is vallóim, hogy valami nagyon jót talált ki a saj tonik ebben a hazáiban, amikor biztosította az olvasó jogát ahhoz, hogy bejárjanak panaszukkal a szerkesztőségekbe, hogy ügyes-bajos dolgaikhoz tanácsot, segítséget kérjenek. Hogy mennyire jó ez, bizonyítja a különféle lapok jogsegélyszolgálata, ezer és ezer megjelent írás. Remélem, hogy ezeknek az írásoknak jelentős hányada olyan volt és lesz, ami egy- egy mellékvágányra siklott ügyet {ez az ügy alkalmasint emberi sors is lehet) helyes vágányokra vezérelt. Le kellett írni ennyit, mert vendégem volt a minap. Egy brigádvezető jött be a szerkesztőségibe, mappában hozta a három hónapra visszamenő fizetési lapokat, jegyzékeket és azonnali igazságszolgáltatást kért. Az építésvezetője — úgymond amióta ez a vita van közöttük — bujkál előle. Ö pedig mit is tehetne brigádvezetőként, szívesen bujkálna a brigádtagok elől, de nem teheti, mert együtt dolgozik velük. Megkérdeztem a brigád- vezetőt: hol járt már, az itt első olvasásra jogosnak tűnő bérpanaszával. (Az első olvasáshoz persze hozzátartozik, hogy ezt mindenkor az első elmondás kíséri. És ahogyan egy feleség és egy férj is másképpen mesél egy házasságról, úgy ezek az elmondások sem teljesen hitelesek.) Nos a panaszt tevő bri- gádvezetöhk bevallotta, hogy ő még senkinél sem járt a panaszával, csak a művezetőjének mondta el egyszer. Ezért jött hát a szerkesztőséghez, hogy három hónap után most .mór intézzük el az ügyét, mert ő nem vár tovább. Még meg is fenyegetett, hogy ameny- nyiihen az újság nem „nyírja” ki a szerinte bűnösöket, akkor ő a rádióhoz fordul, vagy ír a televíziónak. Gondolom jogorvoslatért. Próbáltam magyarázni, hogy azért van egy vállalatnál szakszervezet, van vállalati döntőbizottság, de ezt megelőzően a főnél is van főlbb építésvezető, van vállalati és trösztigazgató, akik ezekhez a dolgokhoz jobban, értenek a legjószándékúíbb újságírónál is. Ráadásul úgy értenek jobban, hogy nem kerül sok száz kilométeres autózásókba. elfecsérelt munkanapokba a nyomozás, a kivizsgálás, az egyeztetés. A panaszos ránk vágta az ajtót mondván, hogy ő pedig nem megy sehova, hiszen szólt már az ügyében egyszer. Ha pusztán ennyi lenne a csendes haragom, meg se írtam volna, mert elfogadd ható, vagy legalábbis megérthető emberi magatartás- forma ez. Más dolog, hogy egy ajtócsapással befejezett beszélgetés közben is kiderült: a panasztevő nem azért keresi a sajtót, mert a maga igazságos dolgában tehetetlen, hanem mert a maga igazságos vagy féligazságos dolgában éppúgy nagyszerű ember szeretne lenni a főnökei előtt, mint a beosztottjai előtt. Hát kérem ez nem megy. Még minden gazdasági nehézségünkkel együtt állunk olyan jól, hogy kecskénk is akad, káposztánk is van. Ebből is, abból is jut nekünk. Mindaddig, amíg erre a magunk portáján belül figyelünk. Bartha Gábor Sztancs János A fehérgyarmati MÁV-állomásra folyamatosan érkeznek a Tajga lakókocsik: vagonba rakás után a Szovjetunióba indítják az exportárut, (elek) ■ * álami van a levegőben. Wr Vibrál és ingerel. Kérdem a srácot, hol az anyád. Pimaszul közli: — Éppen most rakja el télire a befőttet. Begurultam, de mert általában lenyelem a mérgem, csak a szám járt és nem a kezem. A hegyibeszéd végkicsengéseként következett az atyai keresztkérdés: — Megmondanád, hol tanulod az ilyen és ehhez hasonló bárgyuságokat? Megmondta. Osztályfőnöki órán azzal mulatták az időt, hogy ki tud nagyobb marhaságokat kitalálni. Alapötletként a „tancsi” közölte, akkor van baj, ha nem a kutya csóválja a farkát, hanem a farka a kutyát. — Na és? — Voltak jó beköpések. Ilyenek: akkor van baj, ha nem a gyermek nyalja a fagylaltot, hanem a fagylalt a gyermeket. De azon is jókat röhögtünk, hogy nem a házmester söpri el a havat, hanem a hó a házmestert. — Na és te} Te mit találtál ki? Gáz1 — Én? Semmit. Mert nehogy azt hidd, hogy könnyű ezeket a hülyeségeket kiagyalni. — Nem-e? Hát idefigyelj fiam. Én most kapásból mondok egy tucatot. Nehogy már a cikk írjon meg engem. Nehogy már a gyermek szülje meg az anyját. Na és a legjobb: nehogy már a csavar húzza meg a szerelőt ...Na miért nem nevetsz? — Mert te csak dühödben beszélsz. Mert azt hiszed, hogy én nem vagyok más, csak egy gyógypedagógiai eset. Már most megmondom, én is kitaláltam valamit, de ha megmondanám félreértenéd. — Én dehógy ... Mond csak! Legalább kacagok egyet. — Akkor van gáz ... Rágyújtottam és durr! Végre megtudtam, mi volt a levegőben. Kinyitottam a gázt és elfelejtettem meggyújtani. Szerencsére csak könnyebben sérültünk. Így hát a fiú folytatta a mondatot. — Akkor van gáz, ha nem az ember nyitja ki a csapot, hanem a csap az embert. — Ez rossz. — Lehetett volna rosszabb is. f zen már nevettünk. Illetve nem ezen, hanem azon, hogy milyen érzés lehet az, ha nem mi nyaljuk a fagylaltot, hanem a fagylalt nyal minket. (seres) Hírzárlat. Hogy mit jelent ez a fogalom, azt akkor tapasztalta e sorok írója, amikor Nyíregyházán, a Hajtóművek és Festőberendezések Gyárának gondjairól szeretett volna riportot készíteni. Az üzem vezetése által elrendelt hallgatás „eredményes” volt.
