Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-28 / 50. szám
1986. február 28. Kelet-Magyarország 3 A VIZEK VÉDELMÉVEL KAPCSOLATOS TUDNIVALÓK ÉS EREDMÉNYEK CSAK AKKOR ÉRNEK VALAMIT, HA AZOKAT A LEGSZELESEBB NYILVÁNOSSÁG ISMERI (RAYMOND L. NACE) Vizeink tisztaságáért Ami a föld alatt van (3.) A vízügyi igazgatóság laboratóriumában dr. Erdelics Barnabás grafikonokat, térképeket tesz elém. Évtizedekre visszamenő mérések, elemzések eredményei sorakoznak az asztalon. Jelzik, hogy a Tisza első osztályú, a Szamos és a Kraszna a KGST-norma szerint második kategóriás. Leolvasható, hogy hol túlszennyezett az Ér-patak, hol javult, hol vannak kritikus pontok a felszíni és a felszín alatti területeken. Pontos kimutatás .jélei a vizek paramétereinek változását, a javulást romlást egyaránt. Mi a közhaszon? Figyelem a drága, korszerű berendelések fölé hajló lányókat és -asszonyokat a laborban. Hallgatom, hogy .tíznél több biológus, mérnök, technikus, vegyész dolgozik itt. Hogy szoros a kapcsolatuk a KÖJÁL-lal, a vízgazdálkodási társulattal. Hogy ide is, mint a vízügy minden vezetője elé, reggel fél kilenckor megérkezik a számítógépes helyzetjelentés. Mindezt látva felteszem a kissé naiv, de előtolakodó kérdést. — Mi a haiszna ebinek? — Nos, ez az a kérdés, amire sajnos a közvélemény nem ismerd a választ. Pedig — fejtegeti Király István osztályvezető és a labor vezetője — ez a jövő nagy ügye. Induljunk ki albból, hogy minden víznek megvan a terhelése és terhelhetősége. Ah-. hoz, hogy a vizek hosszú ideiig megőrizzék a normális, a jó minőséget jelentő terhelést, tudnunk kell, hogy a terhelhetőség milyen. Vagyis mindazt, ami azt mutatja: milyen minőségű vizeket vezethetünk be illetve vissza a folyókba, tározókba. Ettől függ, hogy lesz-e, marad-e élő, életet adó és 'tápláló vizünk a jövőben. — A másik — figyelmeztet dr. Erdelics — az a víz örök körforgása. Nem mindegy, milyen csapadék hull a földre. Nem mindegy, hogy talajainkban, a felszín alatt mennyi káros anyag, vízben oldódó fém, méreg halmozódik fel. Mert az igaz egy olajíolt eltávolítható. Kis területen a 'talajt ki lehet cserélni. De ami egyszer megkezdte életét a felszín alatt, az nem változtatható. Ez pedig egészségünk kérdése, a természet egészségének ügye. Ember és víz, víz és levegő, ember és bioszféra — föld és ember: egymástól ej, nem választható fogalmak Védekezé — magas fokon A vízügyi igazgató Szlávik Lajos nem véletlenül fejtegette: — Csak igen magas szinten folyó feltáró munka, s ehhez szorosan kapcsolódó, már-már katonás fegyelmű védekezés segíthet a mai gondok kivédésére. Az igazgatóság műszaki biztonsági szolgálata olyan bevetésre kész alakulat, amely a nap bármely órájában tökéletes mozgósítással működésibe hozható. Mindaddig, amíg a legkisebb szennyezés* fenyeget, márpedig tökéletes állapot aligha lesz, ők kuicsalakok az igazgatóság, a vízügyi szolgálat keretében. A műszaki biztonság szolgálat vezetője, Csikós lózsef készségesen mutatja be birodalmát. Az, hiszen még a vízügyön belül is 'külön kerítés választja el ezt a csaknem 200 fős alakulatot, anyaA laboratórium, ahol az összes vízminta analizálását végzik a szakemberek. (A szerző felvétele) @i és műszaki felszerelését a többi részlegtől. — Nézzünk körül invitál, s mutatja is a látnivalókat. Félelmetes rendben sorakoznak a konténerek: szerszám, ruházat, konyha, robbantó- anyag, szállás felirattal, s mellettük a szám, hányas teherautóra kell feltenni a darunak. Amott a vízijármű- vek, bakon, szállításra készen. Ott úszótestek, pantan- tagak. A külön ráktánban a perlit, az olajszedők és csapdák. Mindenkinek és mindennek pontos helye, s ha riasztják őket, mint legutóbb Tunyogmtatolcsra, egy óra alatt a helyszínen az egész csapat. — Osztagaink külön rádiókapcsolatban vannak a váde- lemvezetéssel, pontos adatokat kapunk a szomszédunkban lévő láboratóriumból. Nem tagadom — büsizkélíke- dik Csikós József —, válogatott szolgálat ez. De tudjuk: megyénkben termékvezeté- kek vezetnek át; folyókon érkezhet szennyezés: itteni üzemek akoznak időnként gondot. Ha nincsen munkánk, akkor is próbariadókkal tartjuk magunkat kondícióban. Aki itt dolgozik, az tudja, mit jelent a víz- és talaj- szennyezés, nekünk senkit nem kell győzködni felelősségéről. Nem minden a pénzen múlik Amikor a vizek védelméről szóló tapasztalaitokat megpróbálom összegezni, az igazgatóság igazgatója, Szlé- vik Lajos és Király István osztályvezető siet segítségemre. A különben látható dolgok mögé nézve ugyanis kérdések fogalmazódták meg, kutattam, mennyi a remény, hegy az ember és a vizek kapcsolata ma, ne hozzon ránk szégyent holnap. — Induljunk ki abból — mondja Király István. —, hogy mi nem tekintjük se célnak, se tartós módszernek ezt, hogy hatósági jogkörünkkel élve büntessünk. A büntetés ugyanis nem szünteti meg a szennyezést, nem teszi jóvá a kárt. — Ehhez 'társul az, hogy az igazgatóság célja, az országos koncepcióval teljesen egyezően — ezt már Szlávik Lajos mondja —, hogy mindenkit meggyőzzünk a vízvédelem és vízgazdálkodás fontosságáról. Ezért is örülünk, ha ezzel a témával foglalkoznak, mert csak a széles körű ismeret képes alakítani a gondolkodásmódot, a cselekvést. Hadd mutassak önnek egy angol leporellót, képregényt, amit gyerkeknek adtak ki. Ismertetve a vízvédelem ügyét. Aztán itt az angol vízügyi szolgálat térképe, magyarázó szövege, hogyan juttatják messzire a hulladékot az óceánba, mit tett és tesz a közép-angliai iparvidék a védekezés érdekében. Hiszem, hogy a tanácsokkal, üzemekkel, tsz-ekfcel tartott személyes kapcsolat, a sok jó törvény és előírás, a felvilágosító munka megmozgatja a lel- kiismeretet. A tapasztaltaknak csupán töredéke kaphatott helyt 'beszámolómban. Annyi azonban egyértelműen megfogalmazódhatott: nem minden múlik a pénzen. Az okos, felelős, átgondolt, távlatoikat is figyelembe vevő döntések, a pótolhatatlan kincs, a víz megbecsülése olyan közös ügy ami a megfigyeléstől a tettig, a viselkedéstől a védekezésig mindaninyiiónkra kötelességeket ró. Bürget Lajos (Vége) Új tantárgyak, nagyobb önállóság Technikusképzés—„félidő“ után Forrong a hazai középfokú oktatás ügye. Laikiis számára ma már szinte áttekinthetetlen, hányféle iskolatípus, tagozat, fakultáció, sáv, gyakorlat, képzési mód között választhat a gyerek nyolcadiktól a végzésig. Állandó változások jelzik, hogy az illetékesek mind újabb és újabb utakat keresnek. Ezek közül a mostani tanévben a legnagyobb visszhangot a technikusképzés visszaállítása keltette. A nyíregyházi Bánki Do- nát Ipari Szakközépiskolában sok-sok előkészítő tárgyalás, egyeztetés után kezdődött meg szeptemberben a hazánkban ismét bevezetett technikusképzés. Kérdések még az indulás pillanatában is maradtak nyitva, de az nem zavarta a kezdést. Két nyelv is ötéves technikusképzés kezdődött meg két gépészosztályban. További két technikusosztályban autószerelőket, egyben pedig gépi forgácsolókat képeznek, úgynevezett négy plusz egyes tematikával. (Másutt az országban kettő plusz hármas tagozatot is indítottak.) A Bánki hat első osztályából tehát csak egy indult a hagyományos szakközépiskolai tantervvel: a vezetékes i . vközléstechnikai műszerészek oktatása a korábbiak szerint folytatódik. A tantervben olyan új tantárgyak is szerepelnek, melyeket eddig ebben az iskolában nem tanítottak: a gépésztanulóknak kötelező a második idegen nyelv, itt németet tanulnak, de a későbbiekben angol szakos tanár alkalmazását is tervezik. Újdonság a biológia is, ez harmadikban kerül majd be az órarendbe. Oktatásának fő célja a felkészítés a munka- és balesetvédelmi feladatokra. Közel kétszáz fiatal készül technikusnak ebben az iskolában. Az a remény, hogy a korábbi évfolyamokhoz képest jobb képességű tanulók jelentkeznek ide, csak részben teljesült: a két gépész osztályban valóban sikerült ezt elérni. Budai Géza igazgatónak erről az a véleménye, hogy a jövőben az arány fokozatosan javulni fog, ha a képzés híre a köztudatban jobban elterjed. Mérnök és munkás között A képzés célja, hogy olyan szakembereket adjanak a termelőüzemeknek, akik az iskolában elsajátított technikusszemlélettel állnak munkába. Ennek összetevői közé tartozik például a felkészültség a hatékony munkastílusra, a gyors alkalmazkodóképesség a termékszerkezetváltáshoz, bizonyos vezetői készség, megfelelő tájékozottság — és természetesen szaktudás. A technikus „láncszem” a mérnök és a fizikai dolgozó között. Amit a mérnök, az üzemmérnök elmagyarázni ragyogóan tud, ért elméletben, azt a technikus el is tudja végezni, amellett képes a betanításra és kisebb csoport vezetésére is. Kiderült tehát, hibás lépés volt megszüntetni a technikumokat. Eltörlésének következményeit, az ilyen típusú szakemberek hiányát a termelőüzemek máris megérezték. Ezért keltették újra életre most, azzal a reménnyel, hogy még nem jóvátehetetlen a kiesés, és a négy és fél év múlva végzők még ott találják az üzemekben a régi, hasonló szemléletre kiképzett szakikat. Ez a „találkozás” mindenképpen szerencsés volna a népgazdaság számára: a stafétabotot sértetlenül lehetne továbbadni. Sajnos, a bánkisok tapasztalatai ezt nem támasztják egyérUanűen alá, nem mindenhol ismerték még fel, mennyire érdekeltek a jól képzett technikusok alkalmazásában, mi mindenre tudnák használni szaktudásukat. Amellett a termelési szerkezet még mindig inkább az olcsóbb, tehát a kevésbé képzett munkaerőre kényszeríti az üzemeket. Átmehet? Minden ilyen nagy változásnál érdekes a tantestület reagálása, és nem mellékes, milyen a hangulata. Az igazgató így fogalmazott: egy kicsit szkeptikusak, már-már megmosolyogják saját minisztériumaik intézkedéseit, és bizony nem szívesen vesznek részt a vitákban, mert már nem hiszik, hogy az a végleges variáció, amiről éppen tárgyalnak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne tennének meg mindent a célok megvalósításáért. Eldöntetlen kérdések még az első „félidő”, a tanév fele után is okoznak bizonytalan hangulatot, de ezek a képzés egészét nem befolyásolják. Részletezés nélkül csak 'egyet emelünk ki ezek közül: mi lesz a 4. év végén? Az már biztos, hogy érettségi vizsgát tehetnek (a tesznek szó ide nem pontos!), az is biztos, hogy a gépészek nem szakmunkásvizsgóznak, de a többiek — most úgy tűnik —: igen. Természetesen egyetemre, főiskolára innen is lehet jelentkezni. Nem dőlt még el az a nagy kérdés sem, ami a középfokú oktatás egyik legforradalmibb változását ígérte: ha a tanuló nem bírja az erős technikumot, második után átmehet harmadikos szakmunkástanulónak. Ennek lehetőségét az illetékesek nem erősítették meg, de nem is cáfolták. Nagy a vendégforgalom mostanában a Bánkiban. Országos Pedagógiai Intézet, minisztérium, más középiskolák képviselői érdeklődnek, gyűjtenek tapasztalától:. Amint Budai Géza mondja, ilyen még nem volt a magyar oktatás történetében: megkérdezték az igazgatókat, milyen technikumot akartok? Jó is, meg rossz is ez a nagy önállóság — a korábbinál nagyobb a felelősség! Az országban mindössze néhány középiskola kapta meg ezt a lehetőséget — jogot a technikusképzésre — ami mindenképpen szakmai avatott- ságot és rangot jelez. Baraksó Erzsébet Korommal megtöltött speciális szállítótartályok sorakoznak a Taurus Carbonpack tuzsé- ri koromfogadó és csomagoló vállalat udvarán. Innen szállítják a Szovjetunióból érkező, a gumigyártáshoz szükséges ipari kormot a hazai felhasználóknak. (Elek Emil felvétele) űEÖ/HéH G Kutyaügy A Kelet-Magyarország 1986. február 1-i számában a „Kutyaügy” című cikkre reagálva, mint a MEOE (Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete) nyíregyházi szervezetének kiképzésvezetője — többek között — a következőket válaszolom: Egyesületünk mindent megtesz annak érdekében, hogy a kutyasportot, a kutyatenyésztést és -kiképzést népszerűsítse. Kiképzési tanfolyamokat, kiállításokat, tény észszemléket szervez, hogy ezt az igazán szép hobbit és sportot népszerűsítse. De minden esetben elhatárolja magát az olyan kutyatartóktól, akik közösségellenes magatartást tanúsítanak, lerombolják a kutyák iránt érzett bizalmat. Az említett német juhász fajta. Szelídebb, nyugodtabb példányait vakvezetésre, szimatmunkára, kábítószer-kutatásra, katasztrófáknál emberek felkutatására használják. Keményebb példányait őrző-védő kutyáknak, általános szolgálati célra és sportkiképzésre alkalmazzák. Egy jól kiképzett német juhász kutya fegyver lehet a gazdája kezében. És a szolgálati célból tartott kutyák használatára is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a fegyverhasználatra. Viszont egy nem képzett, agresszív kutya már élesre töltött és kibiztosított fegyver a felelőtlen gazda kezében. A cikkben szereplő gazda több hibát is elkövetett, amit egy igazi kutyatartó együttesen soha nem tesz meg. Iskola környékén, forgalmas helyen és időben szabadon, felügyelet nélkül hagyta a kutyáját. (50—100 méterre a gazdától.) A kutya támadását minden eltiltás és dorgálás nélkül hagyta. A jogos felháborodásra gorombán válaszolt. Fegyelmi bizottságunk a kutyásetikát sértő ellen fegyelmi eljárást kezdeményez. Viszont az egyesületünkbe nem tartozó fegyelmezetlen kutyásokat csak a hatóság vonhatja felelősségre és kötelezheti a szabályok megtartására. Köszönjük az írást, mert csak akkor tudunk védekezni a vadhajtások ellen, ha azok nyilvánosságra is kerülnek. Tisztelettel: Soós János, a MEOE kiképzésvezetője
