Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-17 / 40. szám
XLIII. évfolyam, 40. szám ÄRA: 1,80 FORINT 1986. február 11. hétfő Programot ír . a diák (2. oldal) Fedezékben a szabolcsi flottilla (3. oldal) Befejeződött a szakszervezetek XXV. kongresszusa Megválasztották a vezető testületeket — I SZOT elnöke isnít Gáspár Sándor, főtitkára Baranyai Tibor Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában szombaton reggel fél 9 órakor folytatta munkáját a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa. Az elnökségben helyet foglalt Kádár János, az MSZMP főtitkára. Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese. Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. A 803 küldött mellett meghívottként jelen voltak a szocialista munka hősei, állami díjas és kiváló dolgozók, szocialista brigádve- zetök, a szakszervezeti mozgalom veteránjai, a művészeti és tudományos élet neves személyiségei. Részt vettek a párt- és állami élet vezetői, a fővárosi és megyei pártbizottságok első titkárai, a társadalmi és tudományos szervezetek vezetői, valamint a diplomáciai testületek képviselői. Harminc- nyolc testvérszervezet és sok nemzetközi szervezet is elküldte képviselőjét. Szombaton szólalt fel többek között Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes. ■ Kádár János a tanácskozás egyik napján. Faluvégi Lajos felszólalása Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese a kormány nevében köszöntötte a szakszervezetek XXV, kongresszusát. Kijelentette, hogy a Minisztertanács nagyra becsüli és elismeri azt az értékes tevékenységet, amelyet a magyar szakszervezetek az elmúlt években is kifejtettek a szervezett dolgozók érdekeinek képviseletében, a gazdasági és társadalmi feladatainkra való mozgósításban. Kitért arra, hogy az elmúlt évek társadalmi és gazdasági fejlődése nyomán a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő központi döntések előkészítésében és meghozatalában egyre fontosabbá vált a szakszervezetek és a kormányzat együttműködése. Ennek különösen termékeny szakasza volt a VII. ötéves terv előkészítése. A tervezőmunka különféle szakaszaiban a szakszervezetek száznál több észrevételt és ajánlást tettek. A terv- készítésnek még az utolsó szakaszában, a tervtörvény javaslatához is tizennégy módosító indítványt fűztek, s közülük tizet a kormány elfogadott. — Akadt persze néhány olyan igény is — mondta a miniszterelnök-helyettes —, amellyel kapcsolatban azt kellett mondanunk: ezek ugyan érthetők, de a gazdasági eredmények ma számításba vehető színvonalán nem teljesíthetők. A kormány azonban megérti és napirenden tartja az ilyen igényeket is, de teljesítésük feltételei csak akkor teremthetők meg, ha — a szakszervezetekkel összefogva — lényegesen fokozni tudjuk a népgazdaság jövedelemtermelő képességét. Mindazonáltal az élet- körülmények javítása érdekében már az idén sor került bér- és nyugdíjintézkedésekre, a gyermeknevelés és lakáshoz jutás támogatásának növelésére. Az elmúlt évi nehézségek ellenére — tette hozzá —, egyebek között á SZOT véleményére való tekintettel egyetlen életszínvonal-előirányzattól sem léptünk visz- sza. Az elhangzott hozzászólásokból véleménye szerint az a biztató kép is kirajzolódik, hogy dolgozóink a munkahelyükön többet és főként jobban akarnak dolgozni. Majd olyan kérdésekről szólt, amelyek visszatérően elhangzottak a hozzászólásokban. így a főállásban végzett munka megbecsülésével és a túlmunkával, a kisvállalkozásokkal kapcsolatban megjegyezte: — Szerintünk is az lenne a jó, ha nyolcórai mun. kával sokkal többen kereshetnék meg azt, amit ma csak túlmunkával. Mi is azt akarjuk, hogy a szabad idő valóban szabad idő legyen, azt mindenki a családjára, művelődésre, önképzésre, közéleti tevékenységre, pihenésre fordíthassa. De ehhez az kell, hogy a főmunkaidő a folyamatos és az eddiginél eredményesebb munka idejévé váljon. Elmondotta, hogy a főállású munka és a kiegészítő tevékenységek között ma tapasztalható ellentmondásokat két irányból közelítve kívánják feloldani. Az egyik az, hogy bővül az ösztönzőbb vállalati bérpolitikára módot adó úgynevezett keresetszintszabályozás alkalmazási köre, mert ez lehetővé teszi a főmunkaidőben nyújtott teljesítmények jobb elismerését. — Megjegyzem — tette hozzá —, sok vállalat még nem választotta ezt a szabályzási formát, mert ez bizony kockázattal is jár. A másik irány az, hogy legyenek egyértelműbbek a vállalati gazdasági munka- közösségek működési feltételei. Ehhez tevékenységüket bele kell foglalni a kollektív szerződésekbe. * — Azért, hogy a bérek ösztönző ereje fokozódjék a legtöbbet a termelés közvetlen környezetében kell tenni — folytatta. — A legfontosabbnak a vállalati belső érdekeltségi rendszer általános kiépítését és ösztönzőbbé tételét, az alkotó és újító légkört, az ennek megteremtésében nagy szerepet vállaló műszakiak és kiemelkedő szakmunkások megbecsülését, valamint a rugalmas foglalkoztatási formák szélesebb körű alkalmazását tartjuk. De meg kell győzni nálunk még nagyon sok embert, hogy a fegyelmezettebb és szervezettebb munka a saját és valamennyi dolgozótársa javát szolgálja. — A szabályozók szerepe, mértékrendszere önmagában is fontos — tért ki rá a miniszterelnök-helyettes —, ám ne felejtsük: az intenzív fejlődés követelményei nagyok és a jövedelem a termelésből keletkezik. A mozgásteret tehát elsősorban maguk a vállalatok tágíthatják, mégpedig azáltal, hogy nagyobb termelékenységgel jobb minőségű, korszerűbb, jól eladható termékeket hoznak létre. A SZOT és a kormány közötti együttműködés elmélyítésére irányuló elgondolásokról is szólt. — Az a szándékunk — jelentette be —, hogy jövőbeli tanácskozásainkon még több gazdaságpolitikai kulcskérdést és hosszú távú fejlesztési elgondolást tűzzünk napirendre, például a termelés fejlesztésének stratégiai irányairól, a távlati bérpolitikáról, a szociális intézmények és ellátások távlati fejlesztéséről, avagy az oktatás, a képzés és a foglalkoztatás átfogó feladatairól. — Mindez segíteni fogja a célok és feladatok jobb megértetését, a döntések indítékainak és feltételeinek megismerését, és módot nyújt arra, hogy ezek társadalmi visszhangját még világosabban érzékelhessük. Befejezésül a kormány nevében sok sikert kívánt a munkához. Üdvözölték a kongresszust a külföldi testvérszervezetek képviselői is, köztük Alekszandra Birjukova, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnök- helyettese felszólalásában méltatta a magyar dolgozóknak a fejlett szocialista társadalom építésében elért eredményeit. Kiemelte, hogy a magyar szakszervezetek tevékenységét a különböző nemzetközi fórumokon is elismerik. A magyar és a szovjet szak- szervezetek folyamatosan fejlődő együttműködése jól szolgálja a két ország közötti kapcsolatok elmélyítését. Mint mondotta, népeink barátságát tovább erősítette Kádár János és Mihail Gorbacsov tavaly szeptemberben Moszkvában megtartott találkozója. Rámutatott, hogy a KGST- országök felső szintű tanácskozásának határozata, valamint a tudományos-műszaki haladás 2000-ig szóló komplex programja a szakszervezetek közötti együttműködés hatékonyságának fokozására és elmélyítésére is új lehetőségeket biztosít. Hangsúlyozta, hogy a magyar és a szovjet szakszervezetek között teljes a nézet- azonosság a szakszervezeti világmozgalom és a nemzetközi kapcsolatok minden időszerű kérdésében. Ezt az egyetértést fejezi ki az is, hogy a szocialista közösség (Folytatás a 4. oldalon) Kinmuista műszak Csapon Magyar—mzovjei közlekedési egyeztető tárgyalás Az SZKÍP közelgő XXVII. ■kongresszusa .tiszteletére szerte a Szovjetunióban kommunista műszakokat szerveztek. Szombaton Csapon magyar és csehszlovák vasutasok is részt vettek a közös munkában. A mintegy 60—60 fős külföldi delegáció mellett a szovjet vasutasok több száz fős csoportja dolgozott az átrakóban, Magyarországról érkezett f ogyasíztási ci kkeket raktak a szovjet vagonokba és továbbították az ország belsejébe. Ugyancsak szombaton zárult az a magyar—szovjet közlekedési volumenegyeztető tárgyalás, amelyben az idei szállítandó mennyiségeket rögzítették. A háromnapos megbeszélés után — amelyen részt vettek a közlekedési és kül kereskedelmi szervek irányítói — Ungváron Ónozó György közlekedési miniszterhelyettes és Borisz Nyikiforov, a Szovjetunió vasútügyi miniszterhelyettese írta alá a megállapodást A tárgyalások során megállapították, hogy 1985-ben a korábbi évekhez képest lényegesen jobb volt a szállítás, a vasutak eleget tettek vállalt kötelezettségeiknek, bár időszakonként a termelés ütemtelensége, a szezonalitás miatt feszültségek keletkeztek a fuvarozásban. Érezhető, hogy az új ötéves tervek lényegesen növekvő együttműködést irányoznak elő. Ennek alapján a szállítási teljesítmények mindkét részről jelentősen emelkednek, meghaladják a tízszázalékos növekedést. Az áruforgalom mennyiségének megállapításában a kölcsönösen váillalt kötelezettségekből és egyéb, kormányszintű megállapodásokból indultak ki. Mennyiségében a legnagyobb részarányt a vasúti szállítás adja, ahol a korábbiaktól jóval több áru átrakására és elszállítására kell felkészülni, amelyben a tranHárom nemzet fiai dolgoztak Csapon kommunista műszakon az átrakóban. zítforgalom számottevő élénkülésével is számodnak. Az idén a Szovjetunióból belépő áruforgalom emelkedése így több, mint 20 százalékos, amiből a Magyarországra érkező importáruk mennyisége tízmillió tonnán felül várható, a mintegy kétmilliós tranzit- forgalomban a Jugoszláviába, Ausztriába és más európai országokba történő szállítás szerepel. Az importon belül nő a műtrágya, szén. koksz és cement mennyisége. Az érkező áruik átrakására a záhonyi körzetben felkészültek. A vasútion Magyarországon ót továbbítandó áruk meny- nyisége ötmillió tonna körül alakul. Az exportban megnőtt a timföld mennyisége, tovább növekszik a mezőgazdasági és élelmiszeripari áruk szállítása, almát a korábbihoz hasonló mértékben, 388 ezer tonnát várnak. Lényegesen megkönnyíti a csapi át- rakékörzet munkáját, hogy félmillió tonnát konténerekben fuvaroznak. így az átrakásra érzékeny áruk, mint az üveges konzervek, italok, cipő, bőrdíszmű biztonságosabban jut el rendeltetési helyére. A záhonyi körzetből közel egymillió tonna árut széles kocsikban továbbítanak. A növekedést figyelembe véve a szovjet oldalon is fejlesztik az átrakókapacitást, amelynek hatása a folyamatosabb szállításban lesz érezhető. A csővezetékes szállítás — elsősorban a kőolaj — a korábbi szinten marad a tervek szerint. A vízi száUításban az Import egymillió tonnát tesz ki, főként a Dunaújvárosba szállítandó vasérccel, az export meghaladja a félmillió tonnát. A közúti áruszállítás is bővül, ahol javarészt a nagyobb értékű árukat fuvarozzák mintegy 100—120 ezer tonnás mennyiségben. (L. B.) Aláírják a magyar—szovjet áruszállítási jegyzőkönyvet.
