Kelet-Magyarország, 1986. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-14 / 38. szám

1986. február 14. Kelet-Magyarország 3 Nem pusztába kiáltott szó Kritikus taggyűlés után Megvalósulnak a javaslatok Egyenruhában, emberséggel A szókimondó Szentmikló- si István, .előpréselő a tag­gyűlésen felállt, s a követke­zőiket mondta: — Igaz, hogy a pártcsopor- tok nem olajozottan működ­nek, de miért? Azért, mert nem a műszakokhoz szervez­ték. tgy pedig a jövőben sem lesznek életképesek. Ezen sürgősen változtatni kell. .. Szó esett a gazdasági mun­kaközösségről is. Szerepük van a törzsgárda megtartásá­ban és a minőségi munká­ban. Csakhogy tavaly alig kaptak megbízatást. Ez to­vább nem tartható. Ha szük­ség van rájuk, akkor kapja­nak munkát, s a keresetüket meg ne sajnáljuk. Farkas Árpád, a Villamos­szigetelő és Műanyaggyár kisvárdai gyárának párttit- kára: — Igaza van Szentmiklósi Istvánnak. A pártcsoporto­kat a műszakokhoz szervez­zük. Így felélénkülhet és ha­tékonyabbá válhat munká­juk. Ezen most dolgozunk. Megszívlelte a gazdaságveze­tés a vgmk-kal kapcsolatos észrevételét is. Januárban megkapták az első jelentő­sebb megbízatásokat a pré­seink. Kata Imre meós az év végi beszámoló taggyűlésen szóvá tette» hogy a munkások ér­dektelenné váltak a szocia­lista munkaversenyben, majd feltette a kérdést: — Miért? ök a hibásak? Nem. A szabályokat több íz­ben megváltoztatták, az anyagi ösztönzőket pedig meglehetősen bizonytalan feltételekkel tűzték ki. Ha a célt teljesítették is a brigá­dok, a kifizetés bizonytalan­ná vált. A játékszabályokat be kell tartani, s akkor ismét lesz tekintélye a mozgalom­nak. Kata Imre kritikája lénye­gében az egész gyárat érin­tette, 25 brigád, több mint 350 munkás gondolatait fe­jezte ki. — Nem vágott mellbe ben­nünket, mert megszoktuk az őszinte hangot. Ilyen élesen azért még nem kaptunk kri­tikát a szocialista munkaver­seny hibái miatt — fűzi hoz­zá a párttitkár. A gyárban november 29-én tartották meg a múlt évi munkát értékelő beszámoló K éz a kézben haladt ed­dig az ikerpár, Ko­vács Tamás és Ko­vács Zoltán. Bármit monda­nánk, mindkettőjükre érvé­nyes. Konzervipari techni­kusok a Nyíregyházi Kon­zervgyárban. Mindkettőjü­ket a katonaság alatt vették fel a pártba. Nőtlenek. Egy rendfokozatnyi a különbség a megszólalásig hasonlító testvérek között: Tamás őr­mesterré lépett elő, Zoltán szakaszvezető lett. — Kellemes csalódás ért idebenn, mondhatom Zoli nevében is — így Kovács Tamás. — Mendemondákat hallottunk a hadseregbeli életről, de most már tudom, hogy a messziről jött em­ber túlzása volt ez. Azzal jöttünk be, hogy amit ránk bíznak, megtesszük és akkor nagyobb baj nem lehet. En­gem eddig nem érdekelt a politika, itt rendszeresen néztük a tv kül- és belpoli­tikai műsorait, gyakoriak a politikai foglalkozások. Higy- gye el, más szemmel látom a világot, mint korábban. Nem véletlenül jelentkeztünk a pártba. (Az alakulatból hat sorkatonát párttagnak, 27-et KlSZ-tagnak vettek fel a másfél év alatt.) — Aztán itt van a közös­ségi munka — folytatja afi­taggyűlést, amelyen az 51 párttag közül 13-an mondtak véleményt. — Bőséges útravalót kap­tunk — kapcsolódik a beszél­getésbe Forgács József szer­vező titkár. — Major Sándor műszaki vezető egyes embe­rek passzivitásának okait fe­szegette. Ezt vizsgálni kell a pártvezetőségnek is. Ugyanis egy bizonyos: nem a vgmk-k létrejötte az oka, mert a ben­ne részt vevők tisztességes társadalmi munkát végeznek. Szükségesnek tartja e közös­ségek működését, mert a törzsgárdát stabilizáló hatá­suk van, és a munkások megélhetési gondjain is eny­hítenek. A kendőzetlen pártfóru­mot követően a pártvezető­ség értékelte, minősítette és rangsorolta a vitában el­hangzott észrevételeket, ja­vaslatokat. Amelyek olyan jellegűek voltak, azokban cselekedett is. Nem marad válaszolatlan egyetlen észre­vétel sem. Sőt, figyelembe vették az éves cselekvési program elkészítésénél. Az a véleménye a pártvezetőség­nek, hogy egész évre munkát, feladatot ad részükre. Erről a februári taggyűlésen rész­letesen szól a beszámoló. — Néhány égető kérdésben a gazdaságvezetés már lépett is — említi Farkas Árpád. — Az idei bérpolitikát a tag­gyűlésen elhangzott észrevé­telek figyelembevétele alap­ján alakították ki. Így példá­ul preferálják a csiszolóüzem dolgozóinak bérét és a gyár­tásközi minőségellenőrökét. És elsősorban a középvezetők anyagi ösztönzésén javítanak. Bonckés alá vesszük a szo­cialista munkaverseny gond­jait is. Reméljük egyértel­műbb. ?rtékelhetöbb lesz. Feltételein most dolgozunk. Az okos vita ösztönöz, új megoldásokra serkent, s ha a demokratizmus minősítője, akkor az elhangzó javaslatok az okos, ésszerű döntések elő­feltételei. Ha igénylik és fi­gyelembe is veszik, akkor következetesen végrehajtják a párt határozatait, s ezzel erősödik a pártegység is. Így látják a kisvárdai VSZM-ben. S a jelek arra utalnak: igyekeznek is ennek érdekében cselekedni. Farkas Kálmán vére. — Ha én a rám bízot­tak mellett valami többletet is nyújtottam, a kisebb kö­zösséget is jutalmazták. Így az egyén és a közösség egy­másrautaltsága mindenki előtt nyilvánvaló lett. De a büntetésekkel is ez a hely­zet. Rövid idő alatt megérti a katona, hogy nem lehet a munkáját elszakítani a kö­zösségtől, azért felelősséggel tartozik ... Szép József főhadnaggyal a kitüntetésig vezető út eredményeit, gondjait bon­colgatjuk. — Ma már nem lehet csak parancsot adná a katonák­nak, azt meg kell velük ér­tetni. Belső igényből kell, hogy fakadjon a feladat tel­jesítésének szükségessége. A vak parancs kora lejárt, he­lyette értelmi, érzelmi ne­veléssel kell hatni a katonák­ra. A legkülönbözőbb vég­zettségű, foglalkozású, tár­sadalmi helyzetű fiatal jön közénk. Eltérő érdekekkel, szemlélettel. Meg kell talál­ni a kulcsot valamennyiük Űjabb százhatvan minigarzont épít a KEMÉV Nyíregyházán, a Vasvári Pál és a Hímes utcán. Képünkön: az első fél évben átadásra kerülő kilencvenhat lakás. (Császár Csaba felvétele) könnyebb volna... Asszonyok kényszer­pihenőben — Summa summárum — összegez Tar János, az Üj Élet Tsz elnöke — novem­berben és decemberben va­lóban tétlenségre voltak kár­hoztatva az asszonyok. Az év végéig a nődolgozók csak mintegy harmada tudta tel­jesíteni a szabadság kiadá­sának előfeltételeként meg­szabott munkaórákat. Ezt ak­kor is el kell ismernünk, ha ugyanakkor olyasmi is elő­fordult, hogy egyesek a leg­nagyobb dologidőben hagy­ták cserben a gazdaságot, és szedték az almát — magán- személyeknek ... De mi is beláttuk, hogy nagyon nehéz az előírt 2180 munkaórát megszerezni, azoknak is, akik becsülettel helytállnak a kö­zösben. Ezért még tavaly májusban módosítottuk az alapszabályunkat, és beve­zettük a részszabadságot. A változás azonban csak 1986. január elsejével lépett ér­vénybe. Ennek értelmében a nők már évi 1500 órás telje­sítmény után is kapnak sza­badságot" persze időarányo­san. Utak, kiutak A termelőszövetkezet adott­ságait lényegesen javítja majd a melioráció befejezé­se. A nők egész évi foglal­koztatását azonban csak úgy lehetne megoldani, ha élet­erős melléküzemággal gya­rapodhatna a közös gazda­ság. — Már tettünk is lépése­ket ennek érdekében, de egyelőre nem sok eredmény­nyel — mondja Tar János. — Az ipari üzemek ugyanis olyan munkákat kínálnak nekünk, ami nekik is csak púp a hátukon, azaz veszte­séges. Hát ebből mi sem ké­rünk. Megvalósítható lenne viszont az az ajánlat, amiről tavaly tárgyaltunk Pécsen. Egy hulladékfonal-válogató kisüzemről lenne szó. Ez 30— 40 embernek is elfoglaltságot adna egész évben. Mégis, amikor megkérdeztük, hogy hát akkor kire is számíthat­nánk, mindössze heten je­lentkeztek ... Ugyanakkor egy másik a- sat is tartanak a tű: ten. Függönyszövő üzem létesíté­séről tárgyalnak egy buda­pesti ruhaipari szövetkezet­tel. Méhteleken, az annak idején az építőtáborozóknak épült helyiségben állítanák fel a nyolc gépet, amin 28- an dolgozhatnának. Ráadá­sul két műszakban, jutna te­hát idő a kertre, a ház kö­rüli munkákra is. Ha sike­rülne nyélbe ütni a dolgot, akár már az év közepén is indulhatna a munka. Felté­ve persze, hogy tudnak va­lahogyan egy. technikust is keríteni a masinákhoz. Az elképzelés több vágyálomnál, a tárgyalások épp ezekben a hetekben tartanak. ★ De ha minden a legjobban megy is, azaz hamarosan ál­landó munkájuk lesz a méh­teleid asszonyoknak, akkor is marad a kérdőjel a mon­dat végén: mi legyen Szat- már többi kis „isten háta mö­götti” falvának munkát el­érhető közelségben nem ta­láló lakójával? Alighanem igazsága van Tar Jánosnak, aki úgy véli, lenne ennél a „boldoguljon, ki hogy tud” módszernél jobb, gazdaságosabb megol­dás is, például: ha a kör­nyék kis termelőszövetkeze­tei egyesítenék erőiket, s — akár társulás formájában — közösen hoznának létre egy nagyobb, a környék foglal­koztatási gondjain is enyhí­tő üzemet. Gönczi Mária Nagyjavítás alatt a T—150—K traktor a varsánygyürei Ti­sza Tsz gépműhelyében. A kijavításra szánt 40 erőgép kö­zül ez csak egy, amelyet Szűcs József és Rácz József sze­rel (Elek Emil felvétele) Panaszos levél nyomán Méhteleken „A tsz nődolgozói ne­vében” írták azt a leve­let, amelyet az ország­határ mellett fekvő Méhtelekről hozott a posta. Az asszonyok pa­naszában, ahogyan az gyakran lenni szokott, személyeskedés, igazta­lan vádak keverednek jogos sérelmekkel. De hagyjuk az ocsút, szemelgessünk csak az igazság magvai között. Részlet a méhtelekiek le­veléből : „A téeszben dolgozó nők száma 70 személy. Megsza­bott munkaóra van a háztá­jira, ez 2180 a szabadságra. Ezt mi teljesíteni nem tud­tuk (mármint 1985-ben — a szerk.), mert a tsz ... mun­kát nem adott... tíz-tizenöt évig volt szabadságunk, most meg ... elveszítjük. Szeret­nénk, hogy ..., írják jóvá az órát, hogy nekünk is legyen szabadságunk...”. Ha jó az időjárás Mint a helyszínen kide­rült, a közös gazdaságnak tavaly csakugyan gondot je­lentett a nők foglalkoztatá­sa. A természet ugyanis igen szűk marókkal mérte kegye­it errefelé. Az eredendően is sovány föld termését újra meg újra megtizedelte a bel­víz, amivel gyakorlatilag egyéniségéhez, hogy egy irányiba húzó csapattá ková­csoljuk az egymást soha nem látott embereket. — A megszokott környe­zet majd eldönti, én azonban úgy érzem, más ember lett itt belőlem — fogalmaz Ko­vács Albert, a MOM opti­kusa, aki csak névrokona az ikerpárnak. — Szobapa­rancsnok lettem, s egy ki­csit úgy éreztem, két tűz között vagyok. Sorkatona­ként a társaimmal azonosul­tam, viszont feleltem egy hatalmas körlet rendjéért és ez már parancsnoki tenni­valókat adott. Tudja, én örülök, hogy katona lehet­tem. Sokat tanultam ember- ismeretből és ezt a tantár­gyat csak a közösségben ok­tatják. Sokat tanultunk, hi­szen morzéznd, gépelni min­denkit megtanítottak. Meg­szoktuk, hogy a közösség szempontjai mindig fonto­sabbak a sajátunknál. Ide­benn másképp gondolkozik az ember, mint a civil élet­ben. Nincs kifogás, hogy in­Közösen megalakulása óta küszködik a méh teleki (Garbolc, Nagy- és Kishódos határát is kö­rülölelő) Üj Élet Termelőszö­vetkezet. Ennek a nem egészen 2700 hektárnak 550 tsz-tagot kell eltartania, közöttük több mint kétszáz nyugdíjast,. já­radékost. A férfiaknak még így, a kedvezőtlen adottságok mel­lett is van elég munka, nem­csak a földeken, a gépjavító műhelyben és az építőipari ágazatban is. Az asszonyoknak azonban kevesebb tennivaló jut, kü­lönösen a késő őszi-téli hó­napokban. A tsz-ben a 104 hektáros almáskert az egyet­len igazán munkaigényes te­rület. Ha jó az időjárás, évente háromszáz vagonnyi termést is hoznak a fák. Csakhogy tavaly a mogor­vább arcát fordította a ter­mészet a méhteleki gyümöl­csösök felé: a fagyok tönk­retették a készülődő termés javát, mindösszesen 129 va­gon telt meg a leszedett al­mával. Vagyis, kisebb ter­més — kevesebb munka, de nemcsak a gyümölcsösben, hanem az ugyancsak nőket foglalkoztató ládaüzemben is, ahol jobb időkben száz­ezer Szatmár ládát is készí­tettek az asszonyok. Most ennek is csak a felére volt szükség. dúl a busz, nem megyek a rendezvényre. Bár amennyi élményben volt részünk egy- egy sportverseny, vetélke­dő, színházlátogatás alkal­mával! Talán a polgári élet­ben sem lesz ennyi időnk a művelődésre. Annak örülök, hogy szélesebb látókörű em­berekként folytatjuk ott a szakmánkat, ahol abbahagy­tuk. — A szakmai ismeretek el­sajátíttatása mellett igen sokoldalú kapcsolatunk van a várossal, a megyével — folytatja Tóth László egy­ségparancsnok. — Az Ifjú Gárda-szemlére mi készítet­tük fel a Taurus szakaszát, besegítettünk a termelési fel­adatokba is. Nem véletlen a kapcsolat, 1970-ben tőlük kaptuk a csapatzászlót. Tár­sadalmi munkában több is­kola, a balkányi nevelőott­hon berendezéseit javítjuk meg. A sorállomány több mint hatvan százaléka nős, ezért gyakoribbak a sza­badságok. A parancsnok ak­kor irányítja jól az alakula­tot, ha a feladatok' végre­hajtására megnyeri a kato­nákat. Életre szóló élmény- nyél szerelnek lé, ha ide­benn emberséget, szakmai hozzáértést és jó közösségi szellemet tapasztaltak. Tóth Kornélia

Next

/
Oldalképek
Tartalom