Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-17 / 14. szám
1986. január 17. Kelet-Magyarország 3 Rendhagyó fogadóóra Fehérgyarmaton Emberséggel, jó szóval A rövidebbik úton is hetven kilométerre van Fehér- gyarmat Nyíregyházától, aki pedig Tiszabecsről, Milotáról, Uszkáról, Magosligetről akar be- és hazautazni, oda-vissza kétszáznál is több kilométert kell megtennie. Rámegy egy teljes nap, és amióta felemelték a vasúti, illetve az autó- buszjegyek árát, nem is olcsó dolog az utazás. Tulajdonképpen ezek miatt döntött úgy Bánóczi Gyula megyei tanácselnök: a szokásos, a hivatali szobájában tartott fogadóórái mellett kimegy Fehérgyarmatra, hogy azok is megkereshessék, akik koruk, vagy anyagi helyzetük miatt nem utaznának be a megyeszékhelyre. 10 órára hirdették, a fogadóóra kezdetét. Negyed tízre már tíznél többen várakoztak a városi tanács tanácstermében, így aztán fél tízkor bemehetett az első panaszos, aki járt már Nyíregyházán is fogadóórán, így már kérdezés nélkül kapta is a megnyugtató választ: az lesz a kőműves számlájában, amit beépített a lakásba, ezt az építési osztály is figyelemmel kíséri. TÖBB MEGÉRTÉST! Ugyancsak ismerős volt az a fehérgyarmati lakos, aki ügyével sok munkát adott már a helyi és a megyei tanács építési szakigazgatási szerveinek. Még az árvíz után történt, hogy a gimnázium szennyvízcsatornájára köthették az utca lakói a saját szennyvízvezetéküket. Az egész szabálytalan volt, de akkor még nem tűnt fel senkinek, ám amikor a panaszos és a szomszédja között valami miatt nézeteltérés támadt, kiderült a szabálytalanság, s most csak az hoz megoldást, ha társulati formában megépítik a szennyvízvezetéket. Így aztán any- nyit ígérhetett a megyei tanácselnök, hogy még egyszer — utoljára — megvizsgáltatja. Ám a jó szomszédi viszonyt ő nem tudja visszaállítani. Mert ha megértenék egymást, akkor most nem lenne ÜGY. A kisnaményi panaszost sógorai semmizték ki, mert amikor felesége meghalt, rábeszélték, hogy ne kérje még a haszonélvezetet sem, nincsenek ők olyan rossz viszonyban, hogy valaha is szemet vessenek a házra. Most azt szeretné, ha a tanácselnök segítene rajta, mert a jog nem segít. CSALÁDI ÜGYEK Köleséből egy nyugdíjas, állattartással foglalkozó férfi azt sérelmezte, hogy két csikójára is kivetették az adót, pedig ő nem másnak dolgozik vele, csak a takarmányt viszi a teheneknek és a sertéseknek. Segít ugyan a tsz is, de nem mindig akkor, amikor neki kellene, így aztán elázik néha a megszáradt széna. Az elnök csak arra tehetett ígéretet, hogy újabb környezettanulmányt végeztet, s ha az adó megfizetése veszélyeztetné a család megélhetését, méltányosságból megváltoztatják. Penyigéről élettársával együtt érkezett a nyugdíjas férfi, őt sógora semmizte ki. A beszélgetés alatt kiderült, hogy az árvíz után épített ház a felesége nevén volt, s mivel most sógoráén van, minden bizonnyal felesége ajándékozta el halála előtt, mert ha nem így történt volna, akkor a felesége lánya lett volna az örökös. Rajtuk sem lehet könnyen segíteni, mert a bíróság előtt a per, az élettársnak pedig még kedvezőtlenebb a helyzete, mert ő haszonélvezetet sem kaphat. Egy kilencgyermekes cigánycsalád érkezett Tunyog- matolcsról. ök az árvíz után építettek, de ma már alaposan kinőtték a másfél szobás lakást. Találtak egy két és fél szobásat, azt megvehetnék. Kérték a segítséget, hogy a legidősebb — még csak 17 éves, de már dolgozó — gyerek megkaphassa a mostani másfél szobásat, mert eladni csak értékén alul lehet, de újabbhoz hozzájutni — ha megnősül majd a fiú — évekig elérhetetlen lenne. A segítséget rövid úton kapták: másnap reggel már várták őket az OTP-ben, s azóta az üzlet minden bizonnyal meg is köttetett. Egy fiatal állatorvosnak az volt a kérése: segítsen neki a tanácselnök abban, hogy mielőbb vonultassák be, mert addig bizonytalan a helyzete, a tsz-nek pedig többe kerül, hisz ő végzi a gyógyító munkát, de egy igazolás kiadásához a körzeti állatorvos kell. Örökösödéssel kapcsolatos panasza volt agy fehérgyarmati -férfinak is, akinek a szülei elváltak, apja még életében elajándékozta vagyonát, ám ezt ő csak akkor tudta meg, amikor meghalt. Neki sem válaszolhatott mást Bánóczi Gyula, mint hogy ebben az esetben is tulajdonjogot kell eldönteni, ami a bíróság dolga, s ott lehet megtámadni az ajándékozási szerződést is. A legnagyobb gondja egy háromgyermekes kispaládi asszonynak volt. A kisgyerekek és a 91 éves nagymama miatt az asszonyka nemigen vállalkozna faluján kívül másutt munkára. Férje 40 százalékos rokkant, így leszázalékolt bátyja nyugdíjából élnek. Kudarcot vallott a férj mind a hat munkahelyen, amit eddig szereztek neki, s aligha állja meg helyét majd most a hetediken. Lakásvásárlásukhoz sem valószínű, hogy hitelt kaphatnak, hiszen a családban e pillanatban nem keres senki. EGY KÖZSÉG NEVÉBEN Volt egy asszony Botpaládról, ő férjével együtt 10 éve dolgozik a tejcsarnokban, de csak 8 éve saját nevében, így most nem kaphat nyugdíjat. Volt népfrontelnök szintén Botpaládról, aki falujának kért segítséget, ahol jóformán semmilyen szolgáltatás nincs. Ha ki kell cserélni egy darab villanydrótot, Gyarmatról hívhatnak szerelőt. Nyilván a filléres munka is sokba kerül. Ha bevisznek egy cipőt megjavíttatni. 56 forinttal lesz drágább, mert ennyi az útiköltség, és előfordul, hogy háromszor is be kell utazni, mire valóban kész van. A fogadóóra kerek öt órán át tartott: fél tízkor kezdődött, s fél három volt, mire egy perc szünet nélkül véget ért. Csak a megyei tanácselnök türelme nem ért véget. Pedig némelyik panaszból nyomban kiderült, hogy itt a tanács nem dönthet, s némelyik panaszos senkinek sem hinné el, hogy másnak is igaza lehet.Űgy látszott: valamennyien megnyugodva utaztak haza, mert kivizsgálásra, újabb vizsgálatra, segítségre, közbelépésre szóló ígéretet és sok-sok jó szót, emberséget kaptak. Balogh József Tejipari vállalat ŰJ GÉPEK, ŰJ TERMÉKEK Ez évben három új terméket gyárt a Szabolcs megyei Tejipari Vállalat. Megkezdik a tubusos, cukrozott, sűrített tej, valamint két borjúnevelő tápszer, az úgynevezett Laktofil, és a Pingvintej előállítását. Mindehhez több új gépet kellett munkába állítani és egy sor régit áthelyezni, azaz számos technológiai vonalat megváltoztatni. A csomagolóanyagok hiánya miatt a sűrített-tejellá- tással gondok voltak. A vállalatnál úgy látták, jobb, ha a megnyugtató megoldásért maguk lépnek. A borjútápszer előállításához eddig csak az alapanyagot szolgáltatták, ami nem volt gazdaságos. Ügy vélik, jobban járnak, ha a jövőben az alapanyagokon túl a készterméket is maguk készítik. A forgalmazókkal, például a Hajdúsági Gazdasági Egyesüléssel jó a kapcsolatuk, de a tejipari vállalat a Pingvintej értékesítésében is komoly szerepet vállal. A vállalatnak a termelékenységet a dolgozók belső átcsoportosításával, tehát lényegében a belső tartalékok kiaknázásával sikerült növelnie. Export: már tavaszra Az új év első exportszállítmányát szovjet megrendelésre készíti a Nyírbátori Ruhaipari Szövetkezet. Tízezer darab könnyű tavaszi női dzsekit varrnak. Képünkön: Csóka István a gyártószalag végén minősíti a terméket. (Elek Emil felvétele) Minden grammja drága Nem önálló gyár a Budapesti Finomkötöttáru-gyár mátészalkai üzeme. Kirilla Béláné gyárigazgató mondja: Páratlanul is hasznos — Az anyagtakarékossági tervek, legalábbis részben, tőlünk függetlenül a központban készülnek. Nem lehetnek hát látványos számaink és adataink, nem bizonyíthatjuk fehéren-feketén, hogy mit ér a munkások, a műszakiak jószándéka és alkotóképessége. Egy biztos: az anyagtakarékosságért nemcsak a központi irányítók, hanem elsősorban a helyi irányítók és a helyben dolgozók is tehetnek valamit. Mi itt, ebben a gyárban 630- an dolgozunk. Függünk a központtól. A műszaki leírások pontosak, majdhogynem azt mondom, hogv kiszolgáló egység vagyunk. — Szerencsés ember vagyok, ugyanis mielőtt igazgató lettem, különféle munkahelyeken, itt dolgoztam a gyárban. Egykori munkásként tudom, hogy amiképpen egy háziasszony takarékoskodik a konyhájában, ugyanígy takarékoskodhat a maga munkahelyén minden munkás, minden műszaki vezető. Mi szabott anyagot kapunk Budapestről, a leküldött anyagot csak párosítani kell. Ám mi van akkor, ha nem pontos a szállítmány és nincs meg minden darabnak a párja? A dolgozók találták ki, hogy ezek a „páratlan'’ anyagok sem mehetnek a 9 forintos hulladékba. Tudunk belőle csinálni valamit és csinálnak is a dolgozók .,. Egymillió — ablakon belli — Fillérek? — Forintok. Más: a síkkötött termeléshez kapjuk az anyagot. Ez az anyag nem mindig egyforma méretű. Akkor voltam először felszabadultan boldog, amikor düBúcsúzáskor a feleségem lágyan megcsókolt, és tanácsokkal látott el: — Ne szomorkodj, drágám, vigyázz mindenre, jól zárd el a gázt,, a vízcsapot, a virágokat naponta locsold meg, és ami a legfontosabb: fejezd be a regényt, amin olyan szorgalmasan dolgozol. Ja, és még valamit! Minden este hívj fel telefonon! Aztán kocsiba ült és elhajtott. Nekem meg nagy kő esett le a szívemről. Örömömben máris megléptem hazulról, és kiültem a szomszédos kávéház teraszára. Olyan boldog ábrázattal terpeszkedtem el a fonott karosszékben, hogy látszott rajtam: csodálatosan szép két hét vár rám. Nem csoda, hogy ábrándozni kezdtem. Éreztem, történnie kell valaminek, valamilyen meghökkentően szokatlan dolognak. Amikor ez a felismerés megerősödött bennem, a fantáziám elszabadult. Mondjuk, ide gurul a bejárathoz egy legújabb gyártmányú sportkocsi. A volánnál szőke, szemkápráztató- an szép tündér ül, mélytüzű, kék szemekkel. Lágy mozdulatokkal letekeri az ablakot, csábító szemeivel hosszan néz rám, majd muzsikáló hangon megszólít: — Elnézést uram, ugye, ha nem tévedek, ön Jirzsi Cupák, a híres író? — Nem téved, drága hölgyem — mondom én, és közben cigarettám füstjét elegánsam, fújom magam elé. — Ö, drága mester, micsoda boldogság önt látni! — áradozik a tündér. — Nincs kedve mellém ülni erre a szabad ülésre? — És hová vinne el, drágaságom? — Ó, mester, bárhová! A világ végére is! Ahová parancsolja! Így hát indulok, beülök a hölgy mellé, és máris kezdetét veszi egy csodálatosan szép utazás. Természetesen kettesben a szemkáprázta- tóan szép tündérrel. Ábrándozásomból autókürt éles, durván bántó hangja zökkent vissza a valóságba. Felpillantok. A bejáratnál modem sportkocsi. A volánnál fiatal, szőke, szemkápráztatóan szép nő ül, mélytüzű szemekkel. Letekeri az ablakot, és megszólít: — Elnézést uram, ugye, ha nem tévedek, ön Jirzsi Cupák, a híres író? — Nem téved — mondom én, és köhögni kezdek a cigarettám füstjétől. — Végtelenül örülök, hogy megtaláltam — szól a hölgy. Legyen kedves, és szálljon be gyorsan a kocsiba! — Hová akar vinni? — kérdem az izgalomtól kissé remegő hangon. — Nem messze innét, úgy tizenöt kilométerre a kedves felesége a kocsival megcsúszott a síkos úton, és az árokban kötött ki. Nincs nagy baj, a kocsi eleje behorpadt, és kész. Na, üljön be gyorsan, menjünk, ne várakoztassuk a feleségét! Mit tehettem? Beültem a kocsiba, és elvadultunk. Kettesben a szemkápráztatóan szép szőke tündérrel. hős munkások jöttek fel hozzám, mert kár lett volna kidobni a megadott mérettől eltérő anyagot. Adott a lehetőség: szabjunk másként, mentsük ebből a termékből azt, amit lehet, csináljunk értéket abból, amit különben kidobni kellett volna. — Mit jelent ez számokban? — A múlt év első negyedévétől kezdődően a harmadik negyedév végéig több mint egymillió forint volt a vállalat takarékossági tervéből adódó megtakarítás. Ennek 65 százaléka energia, 22 százaléka viszont anyagmeg- takaritás volt! Ezt a dolgozók nélkül, a brigádok nélkül elérni lehetetlen lett volna. Nagyon nehéz beszélni róla, de jóleső érzéssel gondolok arra, hogy a mi 1985. évi 9 százalékos bérfejlesztésünkhöz a dolgozók jóindulata, az anyagot és energiát megmenteni akaró szándéka is kellett. Az a fonal, amit így megmentünk, és amiből valami még készül, az az anyag, amiből itt még valamit készítünk, egyrészt a közösség, másrészt a népgazdaság nyeresége is. Programozott termelés — Vannak további tervek a megtakarításra? — A vállalatunknál egy svájci cég dolgozik most. Ä téma az üzemszervezés. A közeljövőben az ő felméréseik alapján kapunk két számítógépet és a számítógéphez tartozó kész programokat. Persze, erre fel kell készülni, de a felkészülés első állomása az volt, hogy az embereket semmiképpen se érje váratlanul mindaz, ami esetleg változni fog. Az a bizonyos tavalyi megtakarítás, a háromnegyed év alatt elért több mint egymillió forint biztosíték arra, hogy örömmel kezdünk az újhoz. Az majd elválik, hogy tudunk-e többet, de az biztos, hogy itt az emberek felkészülten fogadják az újat. Mire bevezetjük az esetleges újításokat, változtatásokat, addigra az emberek nem félni fognak tőlük, hanem sürgetik inkább. Bartha Gábor
