Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-17 / 14. szám

4 Kelet-Magyarország 1986. január 17. Magyar—szovjet gazdasági megállapodások (Folytatás az 1. oldalról) zatok műszaki fejlesztését, a termelés gépipari hátterét és az árucserét hivatott tovább bővíteni. Célul tűzi ki mező­gépek és termelési rendsze­rek közös fejlesztését, mun­kaigényes kultúrák gépesíté­sét, a mikrobiológiai ipar gyors ütemű fejlesztését, a biotechnológia széles körű alkalmazását. Az együttmű­ködés hozzájárul a kölcsönös szállítások növeléséhez, ame­lyek keretében a Szovjetunió­ból a következő öt esztendő­ben növekvő mennyiségben érkeznek különböző mező­gépek, traktorok, talajműve­lő és betakarító gépek, míg a magyar vállalatok elsősor­ban az élelmiszeripari gé­pek, sajtgyári, konzervgyári berendezések, a raktározás­hoz, csomagoláshoz szüksé­ges eszközök exportját növe­lik. Lényegesen bővül a me­zőgazdasági és élelmiszeripa­ri termékek cseréje. Az ipari fogyasztási cikkek gyártásáról aláírt egyezmény mindkét országban célul tű­zi ki a lakosság ellátásának számottevő javításához szük­séges feltételek megteremté­sét. A műszaki tudományos feladatok a textilruházati ipar korszerűsítésétől kezdve a szórakoztató elektronikai ipar fejlesztéséig terjednek ki. A szakemberek mind­ezektől azt várják, hogy lé­nyegesen javul a kölcsönösen szállított termékek minősége és színvonala. Nyolc ágazati alprogram született, amelyek az ipar főbb területein meghatároz­zák a legfontosabb gyártás­szakosítási és kooperációs teendőket, új géptípusok ki- fejlesztését, a meglevők mű­szaki színvonalának emelé­sét. összehangolják az indo­kolatlan tőkés import csök­kentésére, a gyártókapacitá­sok fejlesztésére teendő in­tézkedéseket. Ezekhez kap- csplódóan az ülésszakon 14 szakosítási és kooperációs egyezményt fogadtak el, ame­lyek nemcsak a következő 5 esztendő főbb tennivalóit, hanem az áruszállításokat is rögzítik. A két ország folyamatosan bővülő gazdasági együttmű­ködése egyre nagyobb fel­adatokat ró az áruszállításra, a vasútra. A követelmények­nek megfelelően az elmúlt évtizedekben lényegesen át­alakultak a vasúti szállítás- technika feltételei, a vasúti határforgalmi körülmények. Az áruszállítási feladatok azonban tovább nőnek. 1985- ben mintegy 4,7 millió tonna áru hagyta el a Szovjetunió felé vasúton a magyar határ- állomásokat. A Magyaror­szágra érkező áru mennyisé­ge meghaladta a 10,4 millió tonnát. A következő években az úgynevezett kilépő for­galom fejlődik erőteljeseb­ben,. Ez kétségtelenül növeli a vasúti határforgalom gond­jait, amelynek részbeni meg­oldására fogadták el az ülés­szakon az új vasúti határfor­galmi egyezményt. Ez a meg­állapodás szabályozza a part­nerek kötelességeit, felada­tait és jogait, amelyek isme­rete és betartása nagyon fon­tos a szervezett áruszállítás biztosításához. Szintén a kibővült szállítá­si feladatok miatt vált szük­ségessé az új timföld- és alumíniumfuvarozási egyez­Shultz amerikai külügymi­niszter csütörtökön reggel te­levíziós nyilatkozatban üd­vözölte a legújabb szovjet javaslatokat, amelyeket Mi­hail Gorbacsov terjesztett elő a nukleáris fegyverek teljes felszámolásáról. Shultz azt mondotta, hogy a javaslat lé­nyegét tekintve megfelel azoknak az elképzeléseknek, amelyeket Reagan amerikai elnök fejtett ki korábban, s bár úgy vélekedett, hogy an­nak előterjesztése a genfi le­szerelési értekezlet újabb fordulójának küszöbén „kí­sérlet a közvélemény érdek­lődésének megnyerésére”, azt mondotta, hogy az Egyesült Államok „komolyan és rész­letesen kíván tárgyalni” a tervezetről Genfben. „Ha meg tudunk állapodni a nukleáris fegyverzet olyan nagyarányú és széles körű csökkentéséről, amely elvezet az ilyen fegyverek teljes fel­számolásához, akkor az meg­felel az elnök szándékainak” — mondotta Shultz a CBS amerikai televíziós hálózat­nak adott nyilatkozatában. Az amerikai lapok csütör­tökön bő terjedelemben is­mertetik a szovjet javaslato­kat, valamint az első hiva­talos amerikai állásfoglaláso­kat. A The Washington Post tudósítása kiemeli, hogy a szovjet javaslat néhány pont­mény megkötése. Mint isme­retes, a két ország a közel­múltban kibővítette a tim­föld—alumínium egyez­ményt, amelynek értelmében már 1986-ban mintegy 70— 80 százalékkal növekednek a timföld-, illetve alumínium­szállítások. E feladat teljesí­tése szintén összehangolt munkát kíván a fuvarozók­tól, ugyanakkor szükség van a vasúti szállítás feltételei­nek javítására is. Az egyez­mény szabályozza a fuvaro­zási technológiát, s megálla­podás született arról is, hogy a Szovjetunió timföld szál­lítására alkalmas 600 új tar­tálykocsit állít üzembe a kö­vetkező években és ezer for­góalvázat szerez be a szállí­tási feladatok megoldásához. Magyarország pedig részt vesz a szovjetunióbeli Eszeny- ben egy tengelyátszerelő lé­tesítmény bővítésében. ja különösen nagy érdeklő­dést keltett a kormányzat le­szerelési szakértői körében. Ezek közé tartozik például a közepes hatótávolságú euró­pai nukleáris eszközök fel­számolására irányuló előter­jesztés, továbbá a helyszíni ellenőrzésekre vonatkozó el­képzelés, a vegyi fegyverek gyártásának eltiltásával ösz- szefüggő tervezet és több más részlet, amelyet a kor­mányzat gondosan kíván ta­nulmányozni. Ugyanakkor a lap úgy vélekedik, hogy Wa­shington számára nem lát­szik elfogadhatónak a ha­dászati fegyverek csökkenté­sének olyan formája, ame­lyet a szovjet javaslat tar­talmaz, és ugyancsak nem el­fogadható a nukleáris tölte­tek számának a Szovjetunió által javasolt csökkentése. Az amerikai kormányzat számá­ra különösen nagy problémát jelent, hogy a szovjet javas­lat előirányozza a csapás­mérő űrfegyverek fejleszté­sével, kipróbálásával és te­lepítésével összefüggő min­denfajta tevékenység eltiltá­sát. A kormányzat képviselői ezt úgy tekintik, hogy az elő­terjesztéssel „nagyobb nem­zetközi nyomást akarnak el­érni a hadászati védelmi kezdeményezés korlátozása érdekében” — írja a The Washington Post. Washingtoni visszhang Képtávírón érkezett Szovjet—japán külügyminiszteri tárgyalások Tokióban. A képen: Eduard Sevardnadze és vendéglátója, Abe Sintaro. Genfben csütörtökön megkezdődött a szovjet—amerikai tárgyalások újabb fordulója az atom- és űrfegyverekről. Francois Mitterrand francia elnök és Helmut Kohl nyugat­német kancellár Baden-Badenben tárgyalt egymással. A ké­pen: a két politikus elvonul a katonai díszsorfal előtt. Libanon Vészjósló csend A keresztény táboron be­lüli újabb leszámolással, Elie Hobeikának, a „Libano­ni Erők” vezetőjének me­nesztésével Libanon sorsa is­mét bizonytalan, az ország újabb polgárháború szélére sodródott — írták csütörtö­kön a bejrúti lapok a szer­dai véres eseményekről, ame­lyek során legkevesebb 100 ember vesztette életét, de egyes jelentések 300 halott­ról szólnak. Elie Hobeika, — akit he­lyettese, a Falangista Párt­tal ismét szövetkező Szamir Zsazsa fosztott meg a hata­lomtól, csütörtök reggel Cip­rusra utazott, és családjával együtt a hírek szerint Párizs­ba készül. Hobeikát, munka­társaival és mintegy 200 emberével szerda este óta a hadügyminisztériumban őriz­ték. Távozása előtt lemon­dott a „Libanoni Erők” Vég­rehajtó Bizottságának elnöki tisztéről. Szamir Zsazsa a harcok után részt vett a Fa­langista Párt vezetőségének ülésén, és a jelekből ítélve helyreállt a jó viszony közöt­te és a párt között. Egyelőre a Falangista Párt és Dzsemajel elnök a ha­szonélvezője a történteknek. A párt nyomban ismét ellen­őrzése alá vette az eddig a „Libanoni Erők” kezelésében lévő lapokat, rádió- és tévé­állomásokat. A damaszkuszi egyezmény az előző megállapodások sor­sára jutott. Szíria egyelőre hallgat — de a bejrúti lapok szerint még az sem kizárt, hogy katonai akcióra szánja el magát. Az mindenesetre bizonyos, hogy Damaszkusz hozzájárulása nélkül a nem­zeti és a haladó erők nem indíthattak volna támadást a Szíriái ellenőrzés alatt lévő északi—északkeleti ország­részben. A keresztény táborban ki­robbant események 24 óra alatt elsöpörték a derűlátást és a bizakodást. Az ország déli részén és immár észa­kon is súlyos harcok folynak, a politikai megoldás lehető­sége — bejrúti megfigyelők szerint — minimális. A fő­városban egyelőre nyugalom van, de mint libanoni újság­írók hozzátették: a csend vészjósló. Íme, néhány név a felhívást aláírók kö­zül : Isaac Asimov, Harry Belafonte, Truman Capote, Henry Fonda, Mary Hemingway, Igor Starvinsky, John Updike, Elizabeth Taylor, Joe Louis... Irving Shaw, az ismert író így nyilatkozott az Esquire c. folyóirat hasábjain: „Amerikában ma — talán a holdprogram kivételével —, mindent átitat a korrupció és a képmutatás. A „közerkölcs” fogalma rossz tréfának hangzik. A gazdagok jóval kevesebb adót fizetnek, mint a szegények, vagy pedig egyáltalán nem fizetnek. A múlt évi (1968) chicagói rendőrorgia megtorlat­lan maradt és semmiféle biztosíték nincs arra, hogy az nem ismétlődik meg a közel­jövőben. Csaknem minden telenfonbeszélge- tést lehallgatnak és magnószalagra vesznek. Így bántak Martin Luther Kinggel, Muham­mad Alival és másokkal. A bűnbarlangok gazdái egyenesen a körzeti rendőrkapitány­ságokon vesztegetik meg a rendőrséget. Ügy vélem, a csalás, a megvesztegetés, a megfigyelés korszakában Muhammad Ali­nak joga van szembefordulni „Törvény őfel­ségével ...” Képes-e visszatérni a bajnok? Cassius Clay-Muhammad Ali előtt negy­venhárom hónapon át zárva volt a szorító bejárata. A legjobb ökölvívók egyikének csaknem négy éven keresztül tilos volt bokszkesztyűt húznia. De íme, egy bíztató hír: Muhammad Ali aláírta a szerződést a kaliforniai fehér ökölvívó, Jerry Quarry el­leni mérkőzésre. A mérkőzést 1970. október 26-án kellett lejátszani a Georgia állambeli Atlantában. Igen, győzött Clay. Csaknem négyéves harc, s a szorítóról le­hullt a lakat. De még nem biztos, lezajlik-e ez a mérkőzés, vagy mint az előző 72-t, megi- változtatják az utolsó pillanatban. Eddig 72 —hangsúlyozom, 72 — mérkőzést halasztot­tak el az utolsó pillanatban. Ilyen körülmé­nyek között nem sokan reménykednének ab­ban, hogy visszatérnek a szorítóba. Ali re­ménykedett, s úgy látszik, valóban sor ke­rül a mérkőzésre Atlantában. Mégis, hogyan történt, hogy az amerikai Themisz kienged­te a kezei közül Clay-t és megengedte neki, hogy visszatérjen a szorítóba? Bob Cassel, a New York-i televízió egyik vezetője, aki valamikor Clay néhány mér­kőzését rendezte, javasolta apósának, egy at­lantai nagykereskedőnek, hogy alkalomadtán súgja meg Leroy Johnson georgiai szenátor­nak: jó ötlet lenne egy Muhammad Ali — Jerry Quarry összecsapást rendezni Atlan­tában. Leroy Johnson előrelátó üzletember­nek bizonyult. Cassel kezdeményezésében nemcsak a jó üzleti lehetőséget látta meg, de a teljesen nyilvánvaló politikai előnyöket is abban az esetben, ha a mérkőzést az ő álla­mában rendezik. Ugyanis, a mérkőzés után néhány héttel kongresszusi választások lesznek, amelyen a tervek szerint a szená­torok egyharmadát választják újjá. A Clay — Quarry mérkőzés megrendezése annyi szavazatot hozna Johnsonnak, amennyit ak­kor sem szedne össze, ha maga állna be a szorítóba. Néhány nap alatt mindent eldöntötték, s Georgia állam kormányzója, a fajvédő Les­ter Maddox kénytelen volt beadni a dere­kát. 1970. október 26-án zsúfolásig megtelt az Atlantai Municipal Auditorium. De zsúfo­lásig megtelt az Egyesült Államokban az a kétszáz filmszínház is, amelyekben zártlán­cú televízión nézhették a közvetítést. A mérkőzés előtt néhány nappal Ali ki­jelentette: — Számomra az ökölvívás most nem olyan fontos, mint korábban volt. Sokkal fonto­sabb lett nekem az, amit az ifjúság körében találtam a kollégiumokban, amelyeket meg­látogattam. Ahhoz viszonyítva, ami ott tör­ténik, számomra az ökölvívás holt dolog. Hétfőn este azonban választ kell találnom a kérdésre: képes-e visszatérni a bajnok, ilyen hosszú szünet után? Csak­ugyan, képes-e visszatérni a bajnok, aki négy évvel idősebb lett, nehézkesebbé, talán lomhábbá vált, akit egész idő alatt megfosztottak attól a lehetőségtől, hogy sző­ri tóba lépjen? Ez a kérdés izgatott minden­kit. A profi ökölvívók körében van egy szó­lásmondás: „Nem térnek vissza soha”. 1889- től mostanáig azok a kísérletek, amiket Sul­livan, Corbett, Fitzsimmons, Jeffries, Demp­sey, Sharkey, Camera, Baer, Braddock, Joe Louis tettek a nehézsúlyú világbajnoki cím visszaszerzésére, kudarccal végződtek. Csu­pán Floyd Patterson képez kivételt, aki 1960- ban visszavágott a svéd Ingiemár Juhans- sonnak. (Folytatjuk) A Szabolcs-Szatmár megyei Kommunális Szolgáltató Vállalat rövid határidővel vállal cserépkályha-építést. Lakásának dísze lehet, a formaterve­zett, igényes termékből készült cserépkályha. Megrendelőinknek rövid teljesítési ha­táridőt és háromhavi részletfizetési ked­vezményt biztosítunk. Megrendeléseket elfogadunk, illetve további felvilágosí­tást adunk: Nyíregyháza, Kereszt út 9. sz. Kisvárda, Bódi Lajos u. 38. sz. Mátészalka, Zrínyi u. 13. sz. Nyírbátor, Iskola u. 24. Vásárosnamény, József A. u. 2. sz. Fehérgyarmat, Vörösmarty u. 32. sz. alatti kirendeltségeinken. (47) m

Next

/
Oldalképek
Tartalom