Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-04 / 3. szám
la tóban s arcképe (1765 k.) előbb kettesben hozzálá- k kiürítgetni a beleket, ami a is olyan fránya feladat, it első hallásra tűnik: a hí- tegnap már csak inni kat. . többiek, a sietősen beka- t reggeli után a sonkák ka- rításával foglalkoznak. Se- ysem sikerül eltalálni ívét, ogy mindenki igazít rajta keveset, a végén már csak termetesebb csülökféle •ad belőle. Sebaj — vigaszuk magunkat —, több lesz olbász, de azért a másik ka már nagyobb. katlanban a harmadik tűz ívad, az üstben a hurká- valók abálódnak. Ha most iggel óta bekapcsolt magnó illgatna, talán magunk is iálkoznánk, milyen köny- n eljutottunk eddig. Igaz, közöttünk, aki számos nóvágáson asszisztált már, most, hogy órák óta, ren- etetlenül metéli a sajtnak >t, egy-egy fél mondattal as a helyes irányban tarta- i munkát. bélmosással meg leheteti edve mindenki, mert ket- ;re bízzák a gyomor puco- t, mésztejezését is. .Félrealva, kettesben jobb ízű a most, hogy újból odakünn zunk, vesszük csak észre, a :i zaj, a tizenegy ember asága nemcsak szokatlan, 'oltaképp idegesítő is. bogy végéhez közeledik a ika, úgy kezd mind érdek - íebbé válni. A nehezén túl vagyunk, a próba első amelytől kicsit tartot- :, már kiálltuk, kolbásztöltés után a hur- övetkezik, s míg a katlanismét felszítjuk a tüzet, svétlen aprítódik a zsírnak is. Lassú tűzön — ha a :ák az üstből a tepsibe keek —, olvadozhat majd ának késő estig, g nagyjából elpakolunk, Eő a húsleves, amely után i kedvére falatozhat a ka- lontokon föllelhető falat- ám igen jóízű húsokból is. éje a torma még tegnap szült. ■szén a töltött káposzta is, l a pecsenye, a lábosban ra kolbásztekervény zsír- rceg, a sütőben májas, vé- hurkák röffentgetnek, ha csak a hízó figyelmez- e hangzana, lám, a hur- t a kelleténél keményebb- iltöttük. ivetkezhet a tor! rítenénk, de kiderül, nincs :ndő asztal, szék sem, és olna is, a lakásnak ugyan ik helyiségében tudnánk lítani úgy, hogy tizenhár- el is férjünk mellette? 1986. január 4. ismert, a megyében és a szőkébb pátriában élő, vagy onnan elszármazott művészek alkotásaiból áll. Szorosan kötődik a múzeumokhoz néhány nemzetközi rangú művésztelep — Villány, Nagyatád, Makó és Nyíregyháza — működése is. A kiállításon, ha közvetve •is, de tetten érhető az a fejlődés, mely a múzeumok életében végbement. Most hozza meg gyümölcseit az a nagyszabású, messzetekintő mú- zeumpolitdkai koncepció, mely leginkább Ortutay Gyula és tudós lelkes munkatársainak nevéhez fűződik, amely az anyagilag legnehezebb években megalapozta a magyar múzeumügyet, kijelölve az egyes vidéki központok gyűjtési tevékenységét, a területi adottságoknak és hagyományoknak a figyelembevételével. 1 A kiállítás történeti sorrendben vonultatja fel nemzeti művészetünk java anyagát egy-két XVIII. századi külföldi művel együtt, mely az Egri Képtár anyagából származik. Barabás Miklós, Orlaá Petrich Soma, Munkácsy Mihály, Székely Bertalan, Lotz Károly, Zichy Mihály, Mednyánszky László, Benczúr Gyula, Vasza- ry János, Rippl-Rónai József, a nagybányai iskola, a Nyolcaik, a szolnoki művésztelep alapítóinak művei mellett a posztnagybányaiak — közül Bemáith Aurél, Berény Róbert, Czóbel Béla — alkotásain át a „Római iskola” tagjain át napjainkig vezet az igényes bemutató. A kortárs művészet minden irányzata gazdagon és jó művekkel van képviselve. Külön gondot fordítottak a helyi iskolák művészeinek bemutatására. Levegős tálalásban sorakoznak csaknem minden jelentős alkotónk művei, de semmi protokolláris íz nincs a szerepeltetésben. A nagy öregek Barcsay, Hincz Gyula, Korniss Dezső mellett békésen megférnek azok, akiket élményviláguk az Al- földhöz köt, például Kurucz D. István, Németh József. Igen jól képviselt az Európai iskola. Egymást erősítik fel a konstruktivisták, Deim Pál, Keserű Ilona és társaik művei. Fontos alkotásokkal szerepel Kondor Béla, és újra látható Országh Lili Minden titkok kapuja című képe is. A legfiatalabb nemzedék groteszk szürrealizmusát Dienes Gábor és El Kazovszkij . képviselik. A grafikai anyagból jelentősége miatt Derkovits eddig ismeretlen Paradicsomi bűnbeesése és Börtön jelenetei emelkednék ki. A szobrok bemutatásának erős határt szabott a teremsor mérete, de így is kiemelkedő művekben gyönyörködhetünk. Kiállításra került például a nemrég elhunyt, világhírű magyar szobrász Amerigo Tot 1948-ban készült Kavicsasszonya is. A tárlatot — amely június 30-ig látogatható — a nemrég megnyitott, közadakozásból megvalósult Szombathelyi Képtár videobemutatója zárja. B. I. Kurucz D. István: Disznóvásár Erre a célra a garázs sem alkalmatos, két koccintás között ott még a spriccer is meghártyásodna. így aztán egymást váltva sietősen nyeljük a langyos húslevest, a remek- csontokra nem is jut idő, sem türelem, a töltött káposzta után pedig döbbenten tapasztaljuk, pecsenyét, hurkát, kolbászt, süteményt már nem is kívánunk. Nem fogy a bor sem, áléi a szó is, de ugyan miről is járhatná az adoma?! Egyszerre eszünkbe jut, holnap dolgozni kell, délután a Patyolatból elhozni a ruhát, előtte a kocsit szervizbe vinni, becserélni, amíg lehet, az ünnepre kápott duplum lemezt, könyveket, eszünkbe jut, hogy a gyerek tegnap estére is belázasodott, lám, már most is melegebb a homloka. A hízóval még csak elbántunk valahogy, de a torozás nem megy. Ügy látszik, az eszem-iszomot nem nekünk találták ki. Vagy évekkel ezelőtt, gyerekszemmel inkább a késre, darálóra, hurkatöltőre figyeltünk, s tort ülni meg sem ta unk, gondolván, ha malac van, a többi megy majd magától is? Lám, most, mikor volna időnk nem csak visszakérdezni egymás dolgairól, de megvárni a feleletet is, egyáltalán, úgy tenni, mintha saját magunkon kívül más is' érdekelne bennünket, most, hogy elbántunk a másfél mázsás állattal, hogy összekészítettünk mindent, ami a “húslevestől a hájas tésztáig egy torhoz szükséges, a torral sehogyan sem boldogulunk. L eszoktunk volna a megértésről, elfeledve, hogy ehhez az igazi érdeklődés mellett türelem is kell, éppen , úgy, mint az ismeretlen rádióhoz, amelynek keresőjét sietősen tekergetve csak sercegés hallatszik, miközben elvész a sok érdekes híradás? Lehet, hogy a tort is gyakorolni kell? A szándék talán még megvan bennünk. Annyi már bizonyos, fogósabb lecke lesz, mint a sonkakanyarítás. De hát előbb-utóbb — ha rajta leszünk — biztosan sikerülni fog ez is! ANTAL ATTILA: DÚSA LAJOS: Horatiusra gondolva Tél volt vásott januárvég az utcák sarában vedlett , fenyőfákat sodort a szél s a holnap se ígért égi meglepetést vidékünkön hát csak ültünk a konyhában kortyolva a fűszeres bort s mert Flaccust idéztük talán ő tette hogy reggel mégis .havaktól viruló arccal fényesedéit ránk az ablak Téli dal Csontig szikárodnak a kertek, mindig a lányos asszonyarc, — Hazudd hát magad kedvesebbnek, s fűts, ha megfagyni nem akarsz! Hogy kihűlt bennem Magyarország! Koppan az almáskert-derű, reggelre kifagynak a rózsák, s orvosságszag lesz, keserű. Ez a tél teszi? Vagy csak Szatmár? — Mi ez a dermedt bénaság?! Görnyedt gondjaim asztalánál mit siratnak az éjszakák? ANTAL ATTILA: Szembe-autók Öröltél-e havat zümmögő autóddal szűk hegyi úton úgy alkonyattájt mikor az ünnepek utáni erdők legszomorúbban ingatják bozontjuk s a vásott kanyarok ág-alagútjai ködbe borulnak? Mert ha nem barátom hogyan is hihetnéd a szembe-autók megváltó hatalmát pisla fényeik rekedt kürtölésük hogy is vélhetnéd felmentő seregek híradásának! A Tisza évszakonként más-más arcát mutatja felénk. Télen fehér ruhába öltöztetett gyönyörű menyasszony, uszálya a partot is takarja. A partmenti fákon, bokrokon csilingelnek a jégcsapok ezüst ékszerei, muzsikál az egész táj. Vallom: ez a legszebb magyar folyónk! Kacér, kedves lány, aki első pillantásra megigézi az embert. A Tisza időtlen szépsége évszázadok során nem vesztett vonzerejéből. Talán csak kevésbé rakoncátlan. Krúdy szerint a Nyírségről csak gyöngéden szabad írni. Még inkább igaz ez a Tiszáról. Már a neve is éá- folhatatlanul nőnemű lényt idéz. S hajdan, még a mainál is szebb névvel illették. Almos és Árpád magyarjait idéző, máig egyik legbecse- sebb nyelvemlékünkben Bíborban született Konstantin 950 körül, így említi: Titza avagy Tica. Szívem szerint én még ma is így nevezném. A Tisza szelíd, vad szépségét legkendőzetlenebbül a költők elé tárta fel. A hajnali Tisza-part részegítette meg a daliás Bessenyeit. Petőfi felé többnyire Sima és szelíd Jávor László felvétele arcával fordult, de szeszélyes kedvében őt már haragjától sem kímélte. A Tisza Petőfi folyója — írta Juhász Gyula, de a legszebb jelzőkkel mégis ő, a bús szegedi költő tisztelgett előtte. „Ki vagy, te szeszélyes, Te szóiké víz, Te lusta, te széles Nyugalmas, édes.” Máshol meg csapognó meg büszke, szilaj és rontó, ke- vély és heves, akire még az ég is százszínű selyemben nevet. A Tisza csöndes és halványszőke, érzésvilága parttalan, hangulata olykor bo- rongós, bánatos. De ha valaki vigaszért megy hozzá, olyankor is átszövi ezüsttel a borút, a szívekbe csöndet és békét zenél. A Tiszát — akár a kacér, de mély érzésű ifjú hölgyet — nemigen lehet megzabolázni. Télen is ritkán túri meg hátán a jeget. De ha egyszer valakit megszeret, egy holdas nyári éjszakán, talán a menyasszonya lesz. Bodnár István Császár Caaba felvétele
