Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-04 / 3. szám
ísmí-í. ———■ smmmmmmsmm* □EB1EEIH3 A gyógyítás fizikusa Amikor 1983-ban a Brüsszeliben megrendezett VI. európai nukleáris medicinái kongresszuson a szakemberek meglátták Nyitrai Lajos nyíregyházi fizikus poszterét, nem akartak hinni a szemüknek. A téma is meglepte őket, de ennél is jobban csodálkoztak azon, hogy egy szocialista ország megyei kórházában dolgozó kutatónak a munkáját látják. (Magamban még azon is elgondolkodom, ugyan mit szóltak volna, ha tudják: a fizikus az ország egészségügyi szempontból egyik leghátrányosabb helyzetben lévő megyéjében végezte kísérleteit, s szűrte le a szakmai elismerést kiváltó tanulságokat.) — Olvastam egy kanadai szaklapban, hogy a máj véráramlásának vizsgálatai gammakamera és számítógép összekapcsolásával kiterjeszthetők. Az olvasottakat hasznosítani akartam, s eközben jöttem rá, hogy a leírt módszer „esetfüggő”. Magyarán: a normális és a kóros esetek nem minden szituációban különíthetők el, mivel az artériás és a portá- lis véráramlás a leírt módszer szerint nem mindig ismerhető fel. Nem nyugodtam bele, s mert a kórházunkban számítógép is rendelkezésünkre állt, olyan dinamikus vizsgálatok bevezetésével kísérleteztünk, amelyekkel például az agy, vese, máj, lép véráramlás-vizsgálatát tehet elvégezni. — Olyan egyszerűen hangzik, hogy a laikus azt gondolhatja: mi ebben az érdekes? — Pedig most jön a buktató. Az említett cikk szerzői a véráramlást nem diffundáló izotóppal akarták vizsgálni. Mivel erre nincs módszer, azt találtam ki, hogy modellfügget- len transzfer függvényt kell számolni, így talán sikerül. Ezt a módszert 83 májusában az Izotópteohnika című szaklapban is leírtam. Az ötlet tehát bevált. A brüsszeliek talán azért sem akarták elhinni, hogy a magyar szakember vidéki kórházból jött, mert a máj véráramlás-vizsgálatát ezzel a módszerrel még senki sem végezte eddig. A hitetlenkedők között volt Z. Szabó, a düsseldorfi egyetemi klinika dolgozója, aki még az év nyarán gépkocsijával utazott le Nyíregyházára, hogy személyesen győződjön meg arról: igaz-e, amit Nyitrai állít. A látottak alapján együttműködést ajánlott fel és ennek köszönhető, hogy a nyíregyházi szakember kutatási eredményeit Düsseldorfban a világhírű szaktekintély, Feinendegen professzor munkacsoportja is alkalmazza. A tudások közös munkájának gyümölcse a veseátültetéses (betegeké. Az ő esetükben ugyanis különösen nagy jelentősége van a véráramlás pontos mérésének. 1984 tavaszán meghívólevél érkezett Düsseldorfból Nyíregyházára. A meghívás indokaként a következőket jelölte meg a feladó: a Nyitrai Lajos által kifejlesztett módszer nagyon ígéretesnek látszik arra, hogy alkalmazásának lehetőségeit tovább kutassák. Együttes munkára hívták. — Nem tudtam kiutazni, mert papíron nem vagyok kutató. Hiába volt a kórház vezetőinek jóindulata. Munkatársaimmal elkezdtük hát itthon a vizsgálatokat. Különböző szimulációs kísérletek és matematikai tesztek segítségével a véráramlást meghatározó összefüggést állítottam föl, amely megfelelő eszköz segítségével lehetővé teszi az agyi véráramlás mérését is. Nagy őröm volt számunkra, hogy eredményeinkről a Helsinkiben megrendezett VII. európai nukleáris medicinái kongresszuson is beszámolhattam. A számításoktól eljutottunk addig, hogy bemutathattuk a cirózisos, kóros vérkeringést is, sőt arra is rámutathattunk, milyen egyedi problémákat lehet az általunk kidolgozott módszerrel diagnosztizálni. — Ezek szerint kollégái is segítik a munkában. — Természetesen. Másképp ez nem is sikerülhetne. A kórház minden olyan osztályéval, amely az izotóplaborral kapcsolatban áll, igen jó az együttműködés. Csak így tudjuk elérni, hogy noha nem vagyunk kutató- intézmény, mégis említésre méltó eredmények születtek. A 29 éves, sportos testalkatú fiatalembert nehéz rábírni, hogy szakmáján kívül másról is beszéljen. Miskolcon született, de Kispaládon nőit fel. A matematikáit, fizikát már korán megszerette, de tanulni inkább nyelvet szeretett volna. Nyíregyházán, a Kölcsey gimnáziumban érettségizett, s a Kossuth Lajos Tudományegyetem matematika—fizika szálkáról másodévben csáb,itatta el fizikusnak egykori tanára, Dede Miklós. — Tulajdonképpen addig csak a kutatóintézeti fizikusok munkáját ismertem. — mondja —, negyedévesen láttam előszór hús-v'ér fizikust üzemben, hétköznapi munka közben. S hogy miért került éppen Szabolcsba? Felesége nyíregyházi gimnáziumban kezdte meg a tanítást, s ez a város, benne a kórház volt az, amelyik a munkahelykeresés kalandosnak is nevezhető útja során egyedül ajánlott szolgálati lakást a fiatal házaspárnak. Ez döntő érvnek bizonyult. Az pedig, hogy a kórház abban az időben vásárolt egy gammakamerát, s készült hozzá számítógépet is beszerezni, végképp eldöntötte a munkahely- választás gondját. Azóta mindössze négy év telt el, s mostanra kiderült: Nyitrai Lajos jól gazdálkodott a meglévő — tegyük hozzá — egyre bővülő műszerparkkal, és saját tehetségével. Olyan vizsgálati módszereket dolgozott ki, amelyek sok-sok beteg embert megkímélnek a szenvedéstől. Az általa kidolgozott transzfer függvényt ma már rutinszerűen alkalmazzák. Segítségével a kardiológiai gondozó felnőtt és gyermek szívbetegeinek vizsgálata egyetlen injekció beadásával, ambulánsán elvégezhető. E módszer 'bevezetése előtt valamennyi beteg vizsgálatához a szervezetre veszélyes kontrasztanyagot használtak fel. Az urológiában a vesevizsgálatok váltak módszerükkel elviselhetőbbé, emberibbé, s még pontosabbá is. A vese érszűkületének megszüntetését szolgáló terápiás beavatkozások is eredményesebbek lettek. Az sem. elhanyagolható szempont, hogy további, esetleg fájdalmas vizsgálatok váltak feleslegessé. Nyitrai Lajos új műszerek kikísérletezésével is foglalkozik. A Makü-nek elnevezett apró szerkezetet Takács György technikussal készítették. A haszna óriási: segítségével a 'vizsgálatoknál megszüntethetők a májmexz- gás okozta képelmosódások. így a képminőség olyan lehet, mintha lényegesen drágább géppel készítették volna. Másik találmánya, az általa kifejlesztett detektoros rendszer az itteni kardiológiai osztályon is hasznosítható lenne, ugyanis a nem szállítható betegeknél is mérni lehetne a sz ívtel jesítményt. A debreceni ATOMKI ciklotronjának beindulása két szempontból is sorsdöntő a nyíregyházi fizikus életében. Egyrészt lehetőség nyílt rövid felezési idejű izotópok előállítására, amelynek segítségével élettanilag igen fontos vegyületek — a cukor, fehérjék — viselkedését. tanulmányozlhattjá'k például az emberi agyban, szívizomban. Ez a nukleáris medicina terén igen nagy előrelépést jelent. Személyes ismeretséget is hozott a debreceni \nitézet beindulása. Wolf professzor, a szakma nagy tekintélye New Yorkból érkezett Debrecenbe, s ott Nyitrai Lajossal is megismerkedett. A szakmai tapasztalatok kicserélése után meghívás jött a tengerentúlról. A professzor 1—2 évig intézetében kívánja foglalkoztatni fiatal magyar kollégáját. Bőven van még tennivaló, amíg felülhet a repülőre. Doktorátusának megszerzése a közeli hónapokban várható. Nyelvvizsga is szükséges — bár ez az ő esetében inkább csak formaság lesz, hiszen cikkeit — melyeknek számát nem jegyzi — angol nyelven írja. S hogy 'könnyű vagy nehéz vidéken tudományos munkát végezni? Talán költői a kérdés mai, még mindig fővároscentrikus viliágunkban. Itt külön gond a szaklapok, publikációk tanulmányozása, a Itémakutatás költségeit pedig anyagilag nem győzi. A sok utazgatás pénzt, időt és energiát rabol. . . Mégsem panaszkodik. Ügy beszél mindezekről, mint akinek természetes, hogy ezt, és így csinálja. Búcsúzóul egyetlen dologra kér: ne felejtsem el megírni, hogy főnökei, munkatársai nélkül nem lenne képes ilyen eredményekre, s mindezek együtt sem érnének sokat, iha nem állna mellette megértő, segítőikész fe8 Kovács Éva Középkori földrengések Magyarországon László király Szabolcs váránál tartott országgyűlést Beszédtéma mostanában az augusztus 15—i magyarországi és még inlkabb a szeptemberi pusztító erejű földrengés. Nem véletlen tehát, hogy egyre többen felteszik napjainkban a kérdést, hogyan is állunk mi a földrengésekkel? „...földindulások is lőnek“ A krónikások feljegyzése szerint a magyar hon sem szűkölködött földrengésekben. Már egy I. István korabeli krónikás írta, a nagy király halála után „nagy csudák és veszedelmek lőnek, mert sok városok megégé- nek, földindulások is lőnek; két napot is látának az égbe; nagy drágaság és mirigy halál is következék és sok hadak miatt igen megnyomoro- dék az ország.” Néhány évtizedre rá, 1092. június 6-án László király Szabolcs váránál tartott országgyűlést és nemzeti zsinatot. Ezt az évet még sem ez tette emlékezetessé, hanem az a földrengés, amely a Ti- sza-tájon vitt végbe nagy pusztítást, amely oly nagy volt, hogy az egykorú krónikások szerint „A folyó három napig vérrel folyt.” A Dunába zuhant A külföldi krónikák is terjedelmesen írnak ezekről a pusztításokról. Szerintük „Magyarországon ezekben az időkben mint hallottuk, sok csodálatos esemény történt. Ugyanis egy bizonyos, hegy a Dunába zuhant..Ezáltal ez a folyó saját medrét változtatta és a. Duna mentét széltében-hosszában elpusztította. Ugyanakkor más helyen a szárazföldén hatalmas tó keletkezett és ebből egy hatalmas hegy emelkedett ki.” A Tisza nevű folyó is három napon keresztül véres volt. De ott még eddig nem hallott földrengés is volt, úgy hogy az emberek nem tudták a heves lökést állva elviselni. Igen nagy, századok óta nem észlelt dübörgés is rémítette itt az embereket, mely a föld felett átment és ugyanazon úton a föld alá visszatérni érződött. Ezután a híradások már meglehetősen gyakran említenek földlökéseket. Az 1258-as évről például azt írták, hogy földrengés pusztított Magyarországon, Csehországban, Lengyelországban és Oroszországban is. A megrémült törökök A török hódoltság korát sem kímélik a földrengések. 1561. február 12. és március 1. között Buda, Pest, Vác, Cegléd, Kecskemét között alaposan megsanyargatta az embereket. Sok kárt tett emberben és számos ház dűlt össze az ekkor már török uralom alatt álló Budán és Pesten. A budai pincék lesüllyedtek, sok közülük ösz- szeomlott. A törökök annyira féltek, hogy a nyilvános vallásgyakorlatokat is beszüntették. Azt hitték, hogy az isten haragját idézték fel maguk ellen. A földrengés, mint a krónikások írták, nemcsak Magyarországon, hanem Konstantinápolyban is pusztított. Még szintén a hódoltság idején, 1676. március 26-án Kassán és Eger környékén volt nagy földrengés, amit Vályi András is említ a könyvében. Valószínű ehhez fűződik az egri vár megrongálódása is. A XVIII. században ha nem is mindent elpusztító, de ijedtségre okot adó földrengések azért bőven akadtak. Közülük említésre méltó az 1763. június 28-i, aminek különösen a Duna melléki városok érezték a hatását, de a rengéseket érezni lehetett Pécsen, Sopronban, Egerben és Trencsényben is. Íme a középkori magyarországi földrengések röviden. Vélem persze, hogy szerencsés földrajzi fekvésünk miatt Magyarországon I. István királyunk után egészen napjainkig nem volt olyan pusztító földmozgás, mint mondjuk a mexikói. (Bízvást nem is lesz.) Varga László Nehezen megválaszolható kérdés: vajon mit lehet elmondani a világról öt — rövid terjedelmű — novellában? Ha az író újságíró is, talán egyszerűbb a dolog, mert állandóan arra kényszerül, hogy meglássa az őt körülvevő világban a valóban lényegeset, az említésre méltót. Véleményét, tapasztalatait nem adhatja át terjedelmes műfajokban, erre a napilap teljességgel alkalmatlan. Talán ez a magyarázata annak is, hogy lapoknál dolgozó íróink kedvelték a tárcaműfajt, mert itt — az impresszionizmushoz hasonlóan — csupán néhány jellemző vonás megrajzolására volt lehetőség, az összefüggéseik felvillantására volt mód. (Elegendő Mikszáth Kálmánra hivatkozni.) Bartha Gábor azok közé tartozik, akik a több mint két évtizedes újságíróskodás alatt mindmáig megőrizték környező világunk megismerésének a szomjúságát, a kutató kíváncsiságot, amely elsuhanó tetteink, ellenőrizetlen mozdulataink vagy tudatos cselekvéseink mögött az embert keresi, örömeire, feketítő bánataira, kis győzelmeire, emlékezetes bukásaira figyel. A Tiszta szívvel füzetek hetedik darabjaként napvilágot látott. Vallató szilveszter című novelláskötet Bartha Gábor műhelyébe kalauzol. A címadó írás értelmiségi hősei az óévet búcsúztatják. Nem Bartha leleménye. hogy ezek a figurák kevés értelmet látnak az életben; a deüriumos állapot Vallatott valóság nyomában megbicsaklott ítélőképesség jár. Bartha Gábor — különösen a novella első felében — kitűnően él az ellenpontozás módszerével: az Érik a szőlő népdal tisztaságát szembesíti az értelmetlen eszem-iszom magatartással. Finom irónia és távolságtartás érződik az íráson. Bartha ítélete egyértelmű: a diploma senkit sem tesz különbbé, a kispolgári magatartás annál veszélyesebb, minél inkább befészkeli magát az értelmiségiek életmódjába. A Szökevény parabolikus történet. A tízéves kisfiú édesapja „ivott valahol”, s hazatérve vailatóra fogta” a családot. A kis Zsolt nem bírta nézni, amint az apja az édesanyját veri, s a védelmére kelt. „Nagyon megverték érte. Nadrágszíjjal, ahogyan még soha, és a felnőttek között már béke volt, vagy majdnem béke. Sírni, üvölteni lett volna jó, de a szemében megfagyott a könny, a torkában megrekedt a sírás, csak tűrt, és csak tűrt, és nem az ütések fájtak, hanem a szégyen, nem a verés fájt, hanem az, hogy az anyja mindezt úgy nézte, mint akinek nincs köze hozzá.” Zsolt ezután határozza el, hogy megszökik otthonról, világgá megy. Készülődése, útra kelése érzelmileg olyan, mint a mesék vándor- legényéé. De a valóság az egyáltalán nem mese, hanem nagyon konkrét, evilági. A sebezhető szeretet utáni vágy egyedül áll a felnőtt gonoszsággal, közönnyel, fásultsággal szemben. A Kovács 21 János és a Földosztás a belvárosban című írások groteszk felé hajló hangneme, világlátása Bartha sajátos írói tulajdonságait mutatja. Az előbbi karriertörténet a kisemberek világában, a másik a'kivagyokiság városi mértékű veszélyeit mutatja meg. Mindkettő az értékek eltorzulásának jelenkori állapotára figyelmeztet. A Gombás Zseni szándékosan érzelmesre hangolt története arról szól, hogy az emberi jóság és tisztaság nagyon gyakran nem szimpatikus külsőben jelenik meg. Bartha Gábor realista szemléletű író. De nem az álruhát öltött keveseknek akar írni, hanem azoknak, akik a vonatokon gyúródnék, üldögélnek az eszpresszók elhagyott sarkaiban, akik nem keresik a rájuk eső fényt, hanem teszik a dolgukat. Stílusa nagyon gyakran költőiséggel telítődik, kihallani a hangsúlyos versei és ritmusát, a belső állapot, a léi ékrajz rögzítésekor szívesen alkalmazza a szóképeket (Szökevény). Bartha Gábor változatos, sok helyszínű életutat mondhat a magáénak (Budapest, Hodász, Kápoinokmonostor, Nagysomkút, Szatmárnémeti, Nyíregyháza, Mátészalka), többféle munkával próbálkozott (hajópmcér, kalauz, lóversenytéri pénztáros, marhalevél-kezelő, könyvtáros, tanító, 1963 óta újságíró. A szépirodalmi pályát versekkel kezdte, de gyakran találkozni riportjaival, novelláival az bőszemmel köteteiben, folyóiratokban és hetilapokban (Alföld, Napjaink, Élet és Irodalom) is. A Kelet-Magyarország hasábjain megjelenő, valóságot faggató írásai azt mutatják, hogy amikor kritikusan, a kíméletlen igazmondás szándékával hajol a dolgok fölé, akkor is a szeretet vezérli. Mindennapjaink és az ember szeretete. (Nyíregyháza, 1985.) Nagy István Attila KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. január 4.
