Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-04 / 3. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1986. január 4. (Q) Pályaválasztás, pályairányítás Iskoláink életében mindig nagy esemény, amikor a végzősök (8. osztályosak vagy érettségizők) a pályaválasztás döntő pillanatában, a jelentkezési lapok kiállításának nagy dilemmájával találják szembe magukat. Az esemény súlyát az növeli, hogy a döntés végső soron az egyéni élet egyik legfelelősségtelje- sebb lépéseként is számon tartható. Hogy ez mennyire nem könnyű, és nem egyszerű, azt a beiskolázást évek óta kísérő zavarok és feszültségek is egyértelműen jelzik. Itt elsősorban a lehetőségek, a társadalmi érdekek és szükségletek szembesülnek az egyéni elképzelésekkel és ambíciókkal. Az pedig régi evidencia, hogy a döntés annál nehezebb, minél nagyobb a lehetőségekhez a kínálat. Korunk gyors ütemű előrehaladásával a szakmai választék, vagyis a társadalmi munkamegosztás bővülése szembetűnően felgyorsult, új szakmák és foglalkozások születésével, a régiek eltűnésével fokozatosan átalakul a szakmák társadalmi hierarchikus rendje is. Ebben sokszor nem a valós értékek, hanem esetenként torz társadalmi ítéletek és presztízsek orientálják a pályaválasztásban érintett fiatalok és szülők gondolkodását. Ez szükségszerűen torzulásokhoz is vezethet, amikor is szakmák „divatja” és nem az adottság, képesség, a tehetség a fő motiváló erő. E kérdések körül — a kevésbé beavatottak között is ismert —, nincs minden rendben. Elég ha csak arra utalok, hogy megyénkben a továbbtanulásra jelentkezők 15—20 százalékát évek óta más iskolába kell átirányítani, hogy az iskolai lemorzsolódások, iskolaváltoztatások jelentős száma is erre vezethető vissza. A későbbi pályamódosítások és pályaelhagyások — amely egyes becslések szerint bizonyos foglalkozási ágakban elérik a 30—40 százalékot is, bár nem kizárólagosan, de ugyancsak — szoros kapcsolatba hozhatók az egykori pálya- választás és pályairányítás fogyatékosságaival is. A fiatal generációknak a pályára állításában, a társadalmi munkamegosztásba való beilleszkedésében ideális állapot aligha teremthető. Az, hogy teljes összhang alakuljon ki a tanulási lehetőségek (kínálatok) és a továbbtanulásra jelentkezők (vágyai) céljai között, a legjobban szervezett pályairányítással sem érhető el. De a ma még számottevő különbségek csökkenthetőek, a távolságok közelíthetők. Ehhez azonban hatékonyabb pályairányító munkára van szükség, elsősorban az iskolában, másodsorban a családban, de növekszik a munkahelyek felelőssége is. Az iskolai pályairányítási munka az összes fogyatékossága ellenére, az utóbbi években • jelentősen elmozdult. Az elmúlt években megbízott iskolai pályaválasztási felelősök e munkának egyre hozzáértőbb képviselői és koordinátoraivá válnak. Munkájuk nyomán, ha lassan is, de oldódik a pályaválasztás kampányjellege és erősödik az oktatásnevelés egész folyamatába épülő pályairányítás. Az iskola azonban tantárgyai és foglalkozásai jellegéből adódóan elsősorban az intellektuális képességeket tudja biztosabban megítélni. A szellemi képességekkel szemben a manuális (kézügyesség) képességek sok esetben az iskolákban nem eléggé feltártak. A családban viszont a gyereknek éppen ezek az adottságai válhatnak szembetűnőbbé. E kérdések megítélésében az iskolának és a családnak tehát együtt kell működni, a közöttük kialakuló nézetkülönbségek és bizonytalanságok elsősorban a legértékesebbeket, a pályát választó fiatalt zavarhatják meg. Ennek elkerülése érdekében ajánlatos felkeresni a megyei pedagógiai intézetet, ahol modern technikai eszközök segítségével és pszichológiai tanácsadással segíthetik elő a sikeres pályaválasztást. Az iskolának másik feladata, hogy mind megbízhatóbb információkkal tudjon orientálni a pályaválasztás lehetőségeiről, irányairól, a várható esélyekről. Valljuk meg annalk ellenére, hogy az utóbbi években nagyszámú periodikával (kiadvánnyal), szakmaismertetők, pályaválasztási tájékoztatók, üzemismertető füzetek stb., és egyéb rendezvényekkel, pályaválasztási hetek, kiállítások, intézményi nyílt napok, szülői értekezletek, sajtó, rádió gyakori igénybevételével is iparkodtak megfelelően segíteni az iskolát és a családot, ezen a területen legnagyobb a bizonytalanság. Mindezek keveseknek bizonyulnak arra, hogy egyes szakmák belső világáról, képesség- és készségigényéről, adott lehetőségeiről megfelelően tartalmas kép alakuljon ki a pedagógusok és a szülők többségében. Többek között azért is fordulhat elő, hogy elég magas az esélytelen pályázatok száma, hogy az elkerülhetetlennél magasabb a téves pályaválasztás, és hogy szaporodnak a pálya- korrekciók is. Az embereknek természetes törekvése, hogy lakóhelyéhez minél közelebb folytathassa tanulmányait. Bár megyénk középfokú intézményrendszere az utóbbi években számottevően bővül, a teljes megyei igények helyi kielégítésére még nem képes. A nyolcadik osztályban végző 8900 fővel szemben mindössze 7200 az üres iskolapad. Gyerekeink egy része egyébként is megyén kívül keresi a továbbtanulás lehetőségét, sajnos, közel 10 százalék pedig nem kíván továbbtanulni. így a helyzet már nem annyira feszítő. A megye iskolarendszere fejlettségét az is jelzi, hogy szakmunkásképzésben a szakmaajánlat 83, szakközépben 26, mindezek mellett 1750 gimnáziumi hely is várja a tanulni vágyókat. Az iskola- rendszer differenciálódására pedig bizonyság, hogy egyre több a tagozatos osztály, a szakközépiskolában pedig a középfokú képzésen belül a szakmunkásképzési célú képzés is meghonosodott, sőt a következő tanévben kezdetét veszi a megyében a technikusképzés is. A választék tehát nem szűk. körültekintő pályaválasztással az igények többsége megyén belül is kielégíthető. Ehhez azonban éretten kell dönteni diáknak, szülőnek és iskolának. Amely elsősorban azt is jelenti, hogy vissza kell szorítani a vélt anyagi előnyökre épülő divatos szakmák iránti hamis vonzódásokat. Mert társadalmunknak lényegesen több hegesztőre, forgácsolóra, építőmunkásra, agrárszakemberre van szüksége, mint autószerelőre, kozmetikusra, szobafestőre, vagy óvónőre. A pályaválasztási döntéseinkben azt hiszem akkor cselekszünk bölcsen — az egyéni képességek és ambíciók tiszteletben tartása mellett —, ha a szakmák napjainkban tapasztalható torzult értékrendjétől megpróbáljuk függetleníteni gondolatainkat. Dr. Kuknyó János Vizsgaidőszak—könyvtárbal Sok látogatója van ezekben a napokban a tanárképző főiskola központi könyvtárának. Közel kétszázezer könyv és lexikon áll a hallgatók rendelkezésére, amiből a diákok alaposam felkészülhetnek a félévi vizsgákra.. Legtöbben az olvasótermet keresik fel, hiszen itt minden egy helyen megtalálható, és az elmélyüléshez kívánatos „sín csönd’’ is biztosított. Szívesen jön ide az is, aki már túl van a vizsgán, hogy kikapcsolódásképpen folyóiratot vagy újságot lapozgasson, amiből több mint hatszáz féle áll rendelkezésre. A könyvtárnak 2600 beiratkozott olvasója van, évente mintegy hetvenezren látogatják. (Elek Emil felvétele) A „kaliforniai“ Balogh Árpádnál Ha ma is születnének ragadványnevek, mint rég a falvakban lakó embereknél ez igen elterjedt volt, dr. Balogh Árpád kandidátus, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára valószínű azok közé tartozna, aki ilyen, vagy hasonló elő- vagy ragadványnevet viselhetne: kaliforniai Balogh, amerikás Balogh, tudós Balogh . . . Valójában a rakamazi kőműves tehetséges, a sportok iránt különösen érdeklődő fia, mint ez másoknál is hasonlóan történt: nem született burokban, nem született tudósnak, még inkább nem gondolta volna sem ő, sem a szülők, hogy a szabolcsi fiatal tanár egykor a világ élvonalába tartozó kaliforniai Berkeley egyetem tudományos munkatársaként feliratkozik a tudósok listájára. Felfedezésére világszerte odafigyelnek a tudományág művelői, a szakemberek, az érdekeit gazdasági szervek. Ezelőtt húsz évvel kezdődött Balogh Árpád vonzalma a biokémiához, illetve annak egy igen fontos részterületéhez, amely világszerte foglalkoztatja a kutatókat, ez pedig: a szénhidrát anyagcserében kulcs- fontosságú enzimek szabályozási mechanizmusának vizsgálata. Egy évvel ezelőtt — amikor nem sokkal azután, hogy hazajött a kaliforniai Berkeley egyetemről, s ott másfél évig vett részt egy nagy jelentőségű tudományos kutatómunkában — lapunkban is beszámoltunk a szabolcsi főiskolai tanár, kutató tudományos eredményeiről, melyre ezúttal csak utalni szeretnénk. S inkább az indokolja a főiskolán tett látogatásunkat, hogy megtudjuk, mi történt az eltelt egy év alatt. De érdemes rövid pillantást vetni az előzményekre is. — Ezerki lencszázhetvenhabban részt vehettem egy intenzív továbbképző tanfolyamon, amely angol nyelven folyt a Magyar Tudományos Akadémia szegedi biológiai intézetében, ahol az egyik fő téma a szénhidrát anyagcserével kapcsolatos enzimek szabályozási mechanizmusának vizsgálata volt. Ezt követően lehetőségem nyílt arra, hogy két évig tudományos segédmunkatársként a szegedi intézetben folytassam a kutatómunkát. Erre az időre búcsút mondtam a nyíregyházi főiskolának, ahol igen megértőén segítették, hogy e tudományágban elmélyüljek. Nyolcvanban védtem meg a kandidátusi értekezésem és visszajöttem eredeti munkahelyemre, a nyíregyházi főiskolára ... Az a bizonyos szikra azonban nem hagyta nyugton a biokémiáiban igen izgalmas területre lépett kutatót. Sorra jelentek meg, elsősorban angol nyelven, újabb és újabb publikációi, majd meghívást kapott az egyik nemzetközileg igen rangos biokémikus kongresszusra, amelyet Görögországban rendeztek. Ez 1980-ban volt, s a világ minden tájáról érkezett, nemzetközileg ismert biokémikusok megismerhették az MTA szegedi intézetében elért eredményeket. Bob Buchanan, a kaliforniai Berkeley egyetem profesz- szora az előadást követően meghívta — a szegedi kutatótársával együtt — Balogh Árpádot az egyetem biokémiai intézetébe, folytatni a további kutatásokat, ahol a kutatók egy nemzetközi csoportja szintén az enzimek szabályozó mechanizmusával foglalkozik. — Ilyen viszonylag rövid előzmények után kaptam egy másfél évre szóló meghívást. A hivatalos formaságok lebonyolítása után családommal együtt nemsokára megérkeztünk Kaliforniába. A Berkeley egyetem biokémiai laboratóriumában egy nemzetközi kutatócsoportban kezdtem a munkát. Ekkor fedezték tel d'bt az igen jelentős anyagcsereterméket, melyet az emberi májból nyertek a kutatók. Akikor vetődött fel a kérdés, vajon ez a növényi sejtekben is megtalálható-e, vagy sem. A magyar kutató szamára igen kemény munkát leientett a másfél éves amerikai tartózkodás. Szinte éjt nappallá téve a laborban volt a kutatócsoport, a vezető profesz- szorral együtt. S a kutatás nem volt eredménytelen, sikerült izolálni növényi sejtekből is a keresett anyagcsereterméket, de még kérdés volt: melyik az az enzim, amelyik ezt előállítja a sejtben, illetve lebontja. A munka nagy része erre koncentrálódott. Az enzimek tisztítása és a szabályozási mechanizmus felderítése volt a kísérlet legfőbb célja. Nagyon is életszerű és gyakorlati haszonnal ’kecsegtető kutatásról volt szó, hisz a növényi sejtekben is rendkívül lényeges ez az anyagcseretermék, ezen keresztül szabályozható a cukor szintézise, illetve lebontása. A szabolcsi kutató itofofo angol nyelvű tanulmánya jelent meg kintléte alatt az amerikai szakfolyóiratokban a kutatások eredményeiről, több konferencián tartott előadást is. Végül is igen biztató tudományos eredmények birtokába jutva fejezte be külföldi kutatásait. Hazautazása előtt, 1984-ben megállapodásra jutott Bob Buahanannal, amely szerint együttműködési szerződést köt a kaliforniai egyetem a nyíregyházi tanárképző főiskolával a kutatómunka további folytatására. Az öt évre szóló — és intézményesen is elfogadott tudományos program — szerint az amerikai egyetem az igen drága vegyszereket biztosítja a kutatásokhoz, míg a szellemi, tudományos „energiát ' a szabolcsi főiskola kutatói adják. Ök végzik a főiskola jól felszerelt laboratóriumában a soron következő kísérleteket. Még abban az évben felkereste hazánkat és a nyíregyházi főiskolát az amerikai professzor és a viliág élvonalába tartozó nagy amerikai egyetem és a nyíregyházi tanárképző főiskola tudományos partneri kapcsolatra lépett, ami önmagában is jelzi a szabolcsi főiskolán dolgozó oktató- és kutató- mwnkát ötvöző tanárok felzárkózását a tudományok egy-egy területén a nemzetközi élvonalhoz. — Ennek eredményeként a jövő év, 1986. április 1-től két amerikai kutató érkezik a főiskolánkra és egy évig a mi kutatóinkkal közösen dolgoznak a biológiai intézetünk (laborjában, melynek létrejöttében dr. Pál Miklós kandidátusnak van érdeme. Rendelkezünk ugyanis egy olyan klímakamrával, amely a kísérleteinkhez kiváló lehetőségeket nyújtanak. Igazában tőlünk is mehetett volna kutató már január 1-től a kaliforniai egyetemre a két érkező amerikai cserepartnereként, de egyelőre a nyelvtudás tökéletesítése a cél, ezután kerülhet sor, számításunk szerint 1987-ben szabolcsi kutató amerikai útjára . . Dr. Balogh Árpáid hangsúllyal említi, hogy a főiskolai természettudományos tanszékek tartalmas, rugalmas együttműködésével sikerült megteremteni a tudományos munka feltételeit. De továbbra is szakmai kapcsolatban állnak a szegedi intézettel a kertészeti egyetem biokémiai intézetével. De legalább eny- nyire fontosnak tartja a biokémia tudósa az elért eredmények gyakorlati hasznosítását a magyar népgazdaságban. Együttműködési szerződést kötöttek a Ti- szavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyárral, az ő általuk gyártott termékek közül harminc- kettőt a .főiskolai kutatócsoport rendelkezésére bocsátanak, ők végzik el a tesztvizsgálatokat. A népgazdaság számára érzékelhető haszon lényegéről a kutató elmondta: az eddigi tudományos kísérletek eredményeiből világosan kirajzolódott, hogy ennek a bizonyos molekulának az analógja — amelyet kívülről rávisznek a növényre — ugyanazt a szerepet betöltheti, azaz lehetőség nyílik arra, hogy szabályozzák ezáltal a cukorszintézist. Mit jelent ez a cukorrépánál terméshozamban, minőségben, ez a laikus számára is érzékelhető. Más részről lehetőség nyílik arra is, hogy bizonyos esetekben késleltessek a cukor lebontódásat, mely közismerten a béltartalom értékét adja, így az almánál ez igen jelentős tárolási, minőségi és egyéb értékeket jelent. — Ezen a két területen indult el a kutatás — mondja Balogh Árpád az eltelt egy évről —, s jelen pillanatban úgy tűnik, kedvező eredménnyel. Időközben egy másik kapcsolatot is kiépítettek, mégpedig a már említett szegedi biológiai intézettel, ahol Gulyás professzor vezet egy hasonló jellegű kísérletet, amelynek lényege, hogyan lehetne növelni bizonyos növények nektárképzését, ami az alapot adja a méz előállításának. S mivel a kutatások pénzigényesek is, még 84-ben megpályáztam az MTA által kiírt egyik alapkutatási témát, melyet meg is nyertem. Ennek atz a nagy előnye, hogy a hazai főiskolák közül egyedül a nyíregyházi került olyan helyzetbe, hogy központilag finanszírozzák e kutatásokat. Ez növeli a főiskola rangját is, hisz az oktató-nevelő munkával párhuzamosan korunk igénye a tudományos tevékenységben való világszínvonalú részvétel is. Néhány hete érkezett haza a szabolcsi biokémikus Japánból, ahol egy nemzetközi kongresszuson előadást tartott. így újabb — a tudományokban élvonalban lévő országgal bővülnek a hazai, szabolcsi kapcsolatok. Bizonyítva, hogy egy vidéki főiskola is felnőhet a világ élvonalába, ha az ott dolgozók nemcsak önmagukhoz, hanem a világhoz is merik magukat Páll Géza
