Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-30 / 25. szám
1986. január 30. Kelet-Magyarország Kopogtatás a képviselőnél Nem helyettük, hanem velük... A képviselő legfontosabb feladata, hogy részt vegyen olyan döntések, határozatok meghozatalában, amelyek az ország jelenét, jövőjét, sorsát befolyásolják. Ezeket a szavakat Sarlós István, a Politikai Bizottság tagja, az ország- gyűlés elnöke mondta el Nyíregyházán, amikor a választás után alakuló ülését tartotta a megyei képviselőcsoport. Természetesen arról is szólt az országgyűlés elnöke, hogy képviselni kell a helyi érdekeket és foglalkozni kell a választók ügyeivel is, ha jogtalanul jártak el valahol. De nem helyettük, hanem velük együtt kell a képviselőnek munkálkodni. Vajon hogyan fogadták meg ezt az útrava- lót a szabolcs-szatmáriak? Három képviselő hétköznapjaiból próbáljuk megválaszolni. Nehéz nemet mondani Moldvai István ott lakik a tanyán, amit Cserhágónak hívnak, s ahol a Nyírlugosi Állami Gazdaság központja van. Amikor odacsábították igazgatónak, ugyancsak mélyponton volt a gazdaság. Abban az időben 90 millió forint volt a termelési érték, most háromszorosa, a létszám 520-ról 720-ra nőtt, s 28 millió forint helyett ma 46 milliót vihetnek haza a dolgozók. Ezek az eredmények vezettek oda, hogy Moldvai Istvánt képviselőnek választották, hiszen látták: sokat lót- fut azért, hogy az embereknek egyáltalán munkája legyen. azért, hogy a környező tsz-ekkel ne csak köszönő viszonyuk legyen. Most is gya- rapítanak: az idén 46 millió forint értékű beruházást végeznek. Van mit tenni a választó- kerülethez tartozó községekért is, hiszen 12-ből 10 neve a gazdaságilag elmaradott térségek programjában szerepel. — A választás utáni első országgyűlést követően meghívtam a választókerületben dolgozó tanácsi, párt- és gazdasági vezetőket és elmondtam nekik, mi is történt az Országházban. És persze azt is, mi az, amit magamra vállalhatok. Nem könnyű megmondani, hogy mindenütt nem épülhet gyár, hogy az erőket koncentrálni kell. Nekünk annak is örülni kell, ha sikerül megoldani az egészség- ügyi alapellátást. Meglepetés volt az értekezlet. Kiderült, hogy addig mindenki csak a saját maga baját látta, s amikor megismerte, hogy a szomszéd faluban az övétől is nagyobbak a gondok, megváltozott a hangulat. — Voltak konkrét feladataim is. Az egyik: a bogáti általános iskola beázásának Bővítik a vízműhálózatot Csegöldön, Darnón és Jánk- majtison abból a közel 34 millió forintból, ami 1986- ban a Jánkmajtisi Nagyközségi Közös Tanács rendelkezésére áll. Kisnaményban utat építenek és Jánkmajti- son befejezik az orvosi rendelő építését. A tanács járda- felújításra 194 ezer forintot fordít, ami a lakossági támogatással várhatóan megduplázódik. A Hazafias Népfront Tunyogmatolcsi Községi Bizottsága és a községi tanács másfélmillió forintos társadalmi munkatervet készített. Az iparosok mintegy 100 ezer forintos munkát vállaltak a ravatalozó építésében. megszüntetése, Nyírgelsén és Szakolyban az orvosi ellátás megszervezése, s úgy tűnik, sikerül valamit előre lépni. Most meg kellene akadályozni, hogy a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat balkányi sütödéjét felszámolja és Nyírlu- goson sem volna szerencsés, ha a szalkaiak tennék ugyanazt. A Nyírbélteki Áfész-nek az ártámogatás kellene, amelyet másutt, ahol nagyüzem, van, megkapnak. Nem volt unalmas éve 1985 Soltészné Pádár Ilonának. A választások nemcsak saját jelölése miatt voltak számára fontosak, hiszen a népfront mindig a legnagyobb részt vállalja a választások előkészítéséből. Amikor képviselő lett, az első országgyűlésen beválasztották a jogi és igazgatási bizottságba, az ország- gyűlés jegyzője lett és az Interparlamentáris Unió görög tagozatának a tagja. És akkor kezdődött minden elölről, mert megkezdődött a felkészülés a népfrontválasztásokra. Közben természetesen nem feledkezett el azokról sem, akik megválasztották. Eléjük menni — Tizenhárom település tartozik választókerületemhez. Volt ahol falugyűlésen, volt ahol tanácsülésen, pártbizottsági ülésen, beszámoló taggyűlésen, másutt egyéni panasz miatt fordultam meg. Jártam Nagykállóban a Kal- lux Szövetkezetben, elmentem Baktalórántházára egy diáknapra, s közben sikerült beszélgetnem a VERTESÉ Szövetkezet vezetőivel is. — Azt gondoltam, hasznosabb ha nem fogadóórákon várom, hogy eljöjjenek hozzám öten-hatan, hanem én megyek el a munkahelyekre, az iskolákba, mert ott több emberrel nyílik mód találkozásra. Most a népfrontvezetők képzése is jó alkalom erre. A népfrontkongresszuson is elmondtam gondjainkat, s úgy vettem észre, megértették, hogy azt szeretnénk, ha a szabolcsi ember harmadik gyerekét is ez a megye tartaná el, nem kényszerülne elmenni, mert itt nincs munkahely. Talán segítettem abban is, hogy Biriben 40 asszony foglalkoztatására nyílt lehetőség és a fővárosi bőrdíszmű minden bizonnyal Bakta- lórántházán is megoldja 30— 40 asszony foglalkoztatását. Kértem a pénzügyminiszter megértő segítségét néhány termelőszövetkezet adóztatása ügyében és ez is eredményes volt. Voltak egyéni ügyek is, amelyekben segítettem, s most egyik legfontosabb feladatomnak tartom, hogy a besenyődiekkel találkozzak, mert ott nagyon rossz a hangulat a kettős gyilkosság miatt. Mindennapi örömök A választások jó lehetőséget kínáltak arra, hogy megismerhessük a lakosság gondjait, igényeit és a VII. ötéves terv kidolgozásánál figyelembe is vehettük ezeket. Tenniakarásukat kifejezték azzal, hogy a választókerület valamennyi községében megszavazták a településfejlesztési hozzájárulást, pedig néhány helyen közműépítések miatt már van mit fizetniük — mondja Konczos István. — Külön öröm az itt élők számára, hogy valamennyi helyen, különösen Csenger- ben sokkal jobb lehetőségeket kaptunk a fejlesztésre, mint a VI. ötéves tervben volt. Csenger hosszú távon megcélozta, hogy város szeretne lenni, de addig meg kell teremteni a várossá válás feltételeit. Említésre méltó, hogy olyan körzetpostánk lesz, amely az információ- áramlást már most megjavítja, ha pedig a mátészalkai nagyposta megépül, akkor érezhető majd igazán a hatása. — Nagy örömet jelent nekem, hogy megmarad Ököri- tófülpösön a tsz, mert ez öt falu lakóinak megnyugvását jelenti. Bízunk benne, hogy a mostani lehetőséggel jól élnek és kilábalnak a veszteségesek közül. A faluban is jobbak a fejlesztési lehetőségek: épül vízmű, lesz négy tantermes iskolájuk, Rápol- ton, a Szamos partján egy üdülőterület körvonalai bontakoznak ki. Mérkvállajon és Tiborszálláson korszerűsítik az úthálózatot és a környezetvédelmi szempontból fontos szemétszállítási eszközök beszerzésére is áldoznak. — Én a tyukodi gyár igazgatója vagyok, ahol sok gondom van, ezért lehetőségeim, szabad időm kevesebb, mint szeretném. De azt hiszem, méltatlan volna egy képviselőhöz, ha gazdasági tevékenységét elhanyagolná. Ahhoz, hogy az én nevem egyáltalán szóba kerülhetett a választáskor, minden bizonynyal benne volt a gyár, s az ott elért eredmények. Balogh József Schmidt Sándor fafaragó szépen megmunkált díszes kaput készített a nyírbátori bíróság bejáratához, (elek) A múlt év végén több, mint százezer pár csizmát készített szocialista exportra a gáva- vencseliöi Victória Cipőipari Szövetkezet. Képünkön: a csizma felsőrészeit szabják ki. (cs) Bankszámla az ágazatnak ÉRDEKELTSÉG. Gyakorta használt kifejezés ez napjainkban. Megtalálni azt az utat, ahöf és amiért a legtöbbet nyújtja a dolgozó ember, ami ösztönzi a munkára. S ezt nem másban, mint forintokban mérik. Minden köntörfalazás nélkül: megfelelő juttatásért már lehet jó minőségű munkát követelni. Vagyis, az anyagi ösztönzés és érdekeltség megteremtése meghozza a gyümölcsét. Nem véletlen, hogy a TE- SZÖV a maga módszereivel igyekszik ezt segíteni a termelőszövetkezetekben. Kiemelt feladat a szövetkezetek belső mechanizmusának, érdekviszonyainak korszerűsítése. Ennek érdekében jelentették meg az Ösztönző érdekeltségi formák és módszerek alkalmazása a termelőszövetkezetekben című kiadványt. Szerkesztője, Mó- nus Bertalan arra törekedett, hogy felhívja a szövetkezetek vezetőinek figyelmét a belső érdekeltségek kialakítására, o gazdasági egységek önelszámolási rendszerének alkalmazására. AZ ÖNELSZÁMOLÁSI RENDSZER a gyakorlatban országszerte, de jó néhány megyei nagyüzemben már bizonyította létjogosultságát az egyéni és csoportérdekek fokozására, az érdekazonosság megteremtésére. Szervesen kapcsolódik az üzem- és munkaszervezéshez, s ezzel együtt a jövedelmezőbb gazdálkodást segíti. Jelenleg a megyében ötvennégy termelőszövetkezet alkalmazza az önelszámolásra alapozott módszerét, több-kevesebb sikerrel. Legkorábban a nyírbátori Űj Barázda Termelőszövetkezetben vezették be, ott teljes sikert aratott. Mindenki a maga területén felelős az anyagi gazdálkodásért is, egyetlen fillért sem dobhat ki következmények nélkül. Ugyanis akkor az a saját ágazatának kiadásait terheli, s természetesen ezzel együtt csökken a nyeresége. Lehet említeni a kálló- semjéni Üj Élet, a nyírkarászi Béke Termelőszövetkezetet is. A vajai II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezetben pedig egyenesen saját bankszámlájuk van az ágazatoknak. A máriapócsi Rákóczi Termelőszövetkezetben az önelszámoló egységek terményeiket, termékeiket, illetve a szolgáltatásaikat belső átadási áron adják ' át egymásnak. A mérki Kossuth Termelőszövetkezetben az érdekeltséget a rendszer az ágazat eredményéhez köti. Abból kiindulva, hogy biztosítják az alaperedményességet, az érdekeltségi rendszer pedig a többletnyereséghez kötődik. AZ ÉRDEKELTSÉGI VISZONYOK JAVÍTÁSA előbbrelépést jelent az egyre szűkülő belső tartalékok időszakában. Ez minimális költséggel tárható fel, s alakítható rövid időn belül jövedelemmé. Most már csak az lenne kívánatos, hogy a TESZÖV-nek ez a kiadványa minél több közép- és felsőszintű vezető kezébe kerüljön. (sípos) Falia festve F elkerültem a falra. Éppúgy, mint az együttesek. Igaz, ' kissé figyelmeztető, hogy fekete I spray-vel írták a ! nevem, de vigasztaló, hogy három j felkiáltójel is van | mögötte. Dagad a keblem, mert j mindez egy lépcsőátjáróban van, az Első Emelet I alatt, ami köztu- I dottan népszerű ' banda. Buzdít a felirat. Már azon gondolkoztam: ' kellene csináltatni egy posztert. Gon- 1 dóm csupán, vár- I jam-e meg, míg hajam a váltamra I göndörödik, avagy | nyirassam punkosra. Gitárt nem fogok tartani a kezemben. Aranyfóliát sem, ahhoz még várni kellene 17 évet, ugyanis hírlapíró csak akkor kapja, persze, ha megéli, és meg is érdemli. De akkor mit? írógéppel a kezemben nevetséges lennék. Görnyedő sztár? Ki látott még ilyet? Kis nyilacs- kát tegezzel? Még Ámornak néznek, s nem hiszik, hogy ez a kritikus fullánkját akarja jelképezni. Feladták a leckét a falraírók. Itt állok, gonddal telve. Meg persze büszkeséggel. Van, aki azt mondja, csak sose örüljek, ez a Fekete Kéz figyelmeztetése, amely a levelesládámba eléggé becsmérlően írt arról, mit tart rólam a televízió műsorairól írt bírálataim kapcsán. De én hiszek a jóban, s szinte látom, hogy nevem a Néma Sírásó, az Omega, a HBB, a P. Box mellé sorakozik. Szóval előléptem, már a betonfalon is jelen lehetek. És ott leszek, mert a fal festhetetlen. az írás levakarha- tatlan, a spray le- koptathatatlan. Amint mondják: egy házgyári épületet ötven évre terveznek. Minimum addig áll. Kihúzom tehát magam. Egy fél évszázadra be van biztosítva fennmaradásom. Lehet akad akikor lelkes kutató, aki a rockegyüttesek között keres majd, s csodálkozik. hogy nem talál olyan bandát, melynek a neve az volt: Bürget. Négy szól szegfű N égy szál szegfű: piros, fehér, rózsaszín, lila egy vázában az asztalon. Virágh Sándorné kezében a Szakszervezeti Szemle decemberi száma. Belelapoz, majd más újságok és iratok társaságában a szekrénybe zárja. Tekintete a múltat kutatja, gondolatai a jövőben járnak. Búcsúzik a munkahelyétől, a munkatársaktól, a gyár szakszervezeti bizottságától, ahol 15 évig dolgozott adminisztrátorként. Erzsiké 1947-től dolgozik. Első munkahelye a debreceni dohánygyár volt, majd 1950-től a kis- várdai Vulkán, Öntödei Vállalatnál számos mun-, kakört töltött be. Volt számlázó, leíróvezető, személyzetis. 1947-ben lett a szakszervezetnek a tagja, s azóta választott tisztségviselőként — közmegelégedésre — látta el a munkáját. 1970-től a szakszervezeti bizottságnál dolgozott, s mint adminisztrátor, foglalkozott üdüléssel, segélyezéssel, tagsági ügyek intézésével, a különböző kiadványok eladásával és a dolgozók kéréseinek intézésével. A gyár, amelytől elbúcsúzott — a munkássá válás egyik jelentős szabolcsi fellegvára, az idén immár 65 éves. Virágh Sándorné férje is a gyár Il-es öntödéjében dolgozott, ma már nyugdíjas. Tőle a fia vette át a stafétabotot, jelenleg programozói munkakört lát el. — A gyár — bármely munkakörben is dolgoztam, — a második otthonom volt — mondja. — Szüleimtől tanultam meg szeretni a munkát, társaimat. Felejthetetlen emlékek kárpótolják az átélt nehéz napokat. Engem és családomat minden ideköt. Virágh Sándorné január elsejétől már csak gondolatban jár be munkahelyére, ahol szavának súlya és becsülete volt. Erről tanúskodik számos kitüntetés: miniszteri dicséret, a háromszoros „Kiváló Dolgozó” cím, a SZOT elnökségének oklevele és a pénzjutalmak. Jerkus Ferenc, a gyár szakszervezeti bizottságának a titkára: — Erzsiké megbízható, kitűnő munkatárs volt. A munkában megfáradt, de Örök fiatalként jut most megérdemelt pihenéshez, mint nyugdíjas. Hiányozni fog valamennyiünknek a kedvessége, a figyelmessége. Ezért is visszavárjuk. K Dragos Gyula ___3_
