Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-30 / 25. szám

4 Kelet-Magyarország 1986. január 30. T izenhárom év, több száz munkaülés, több ezer felszólalás. Az adatok tükrében tekintélyt parancsoló az 1973 októberé­ben kezdődött bécsi tanács­kozás statisztikája. Csakhogy mivel egy fontos, a közép­európai haderők és fegyver­zetek csökkentéséről folyó megbeszéléssorozatról van szó, a felsorolás korántsem tekinthető kedvezőnek. Sőt, a megfigyelők szerint — kel­lő politikai szándék esetén — már régen megállapodás­ra, vagy legalábbis részleges megegyezésre lehetett volna jutni az osztrák fővárosban folyó értekezleten, amelynek ma kezdődik újabb, immár 38. fordulója. Mégis, mintha ezúttal a megszokottnál egy árnyalat­tal optimistább lenne a szakértők hangulata, vala­mivel nagyobb esélyt adnak az előrehaladásra. A derűlá­tásnak két oka van. Egyrészt a Genf után kialakult, a ko­rábbinál némileg enyhültebb nemzetközi helyzet, másrészt az a tény, hogy az előző for­duló decemberi lezárásakor a NATO-országok képviselői első ízben fogadták el (leg­alább alapelveiben) a Varsói Szerződés által régóta szor­galmazott indítványokat. A bizonyos mértékig mégis csak megfigyelhető rugalma­sabb hozzáállás azonban olyan reményt táplál, hogy megnőtt a készség a komp­romisszumok keresésére, a tárgyalások érdemi folytatá­sára. Talán mondani is fölösle­ges: ezek halvány remények csupán — különösen, ha a véleményütközések előbb pusztán találomra kiragadott listáját tekintjük. Nem kevés és nem könnyű az a feladat, amely a tanácskozáson részt vevő hét varsói szerződésbeli és tizenkét NATO-tagállam előtt áll. A nyugati fél em­lített ellenjavaslata nem mentes a kétértelműségek­től, és több szempontból el­lentmond az egyenlőség és egyenlő biztonság elvének. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy egy Bécsben kötendő, akár szimbolikus csapatcsök­kentési egyezmény is, önsú­lyánál nagyobb hatást gya­korolhatna a diplomáciai kapcsolatok egészére, ez ön­magában is indokolttá tesz minden erőfeszítést a komp­romisszum elérésére. Kutatnak a Challenger roncsai után Még nem tudják a robbanás okát Az Amerikai Országos Űr­hajózási Hivatal, a NASA kedden esti sajtóértekezletén közölte: az elsődleges vizs­gálatok alapján semmi nyo­ma annak, hogy a személy­zet túlélte volna a Challen­ger amerikai űrrepülőgép felrobbanását. A robbanás másfél perccel a rajt után következett be. Mint Jesse Moore, a Johnson-űrközpont igazgatója elmondta: a földi központok a Kennedy-űrre- pülőtéren és Houstonban ed­dig az időpontig semmiféle rendellenességet sem észlel­tek. Az űrrepülő roncsainak felkutatására azonnal a hely­színre irányítottak repülőgé­peket, helikoptereket és ha­jókat. A NASA ideiglenes vizsgá­lóbizottságot alakított a tra­gédia körülményeinek ki­vizsgálására. A végleges bi­zottság megalakulásáig min­Christa McAulífe diákjai gyászolják tanárnőjüket, aki a Challenger fedélzetén volt. den, a tragikus véget ért út­tal kapcsolatos anyagot zár­lat alá helyeztek. Moore nem volt hajlandó találgatásokba bocsátkozni a szerencsétlen­ség kiváltó okáról. Reagan elnök kedden este rövid televíziós beszédben fe­jezte ki részvétét a Challen­ger tragédiája miatt. Az el­nök az egész nemzet veszte­ségének nevezte a hat űrha­jós és a velük utazó tanár­nő halálát, hangsúlyozva: az űrhajózás ugyan már 25 éve kezdődött el az Egyesült Ál­lamokban, .de azok, akik részt vesznek benne, még mindig úttörők. Reagan egy­úttal kijelentette, a ka­tasztrófa ellenére folytatják az űrrepülőgépek használa­tát az űrkutatásban. Befejeződött az atomenergetikai tanácskozás (Folytatás az 1. oldalról) szerzését és szállítását a partnerországok képviselői­vel egyeztette a magyar de­legáció, s közösen meghatá­rozták a szállítandó meny- nyiségeket és a szállítások ütemezését is. A Paksi Atom­erőművet a következő évek­ben további négy, egyen­ként 440 megawattos blok­kal bővítik, s ezekhez pél­dául a szovjet vállalatok pri- merköri berendezéseket, a csehszlovák üzemek reaktor­egységeket szállítanak, de a többi szocialista partner is részt vesz az erőművi gépek szakosításon alapuló gyártá­sában és szállításában. En­nek megfelelően a magyar gyárak továbbra is készíte­nek majd különféle atomerő- művi berendezéseket, így komplett vízelőkészítőket, kazettaátrakókat, reaktor és gőzgenerátor-javító gépeket nemcsak a hazai igények ki­elégítésére, hanem a többi együttműködő partner szá­mára is. A kormányközi bizottság ülésén részt vevő delegációk vezetőit a tanácskozás idején fogadta Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke, és Ha­vasi Ferenc, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai. r~ A kubai pártkongresszus elé (1.) H avannában ezekben a napokban zászlódísz­be öltöztetik a főút­vonalakat, az esti tv-hír- adók a kongresszusi fel­ajánlások teljesítéséről szó­ló tudósításokkal kezdőd­nek, a lapok interjúkat kö­zölnek a kongresszusi kül­döttekkel — Kuba hangu­latilag is felkészül a Kubai Kommunista Párt február 4—7 között tartandó III. kongresszusára. Az ország vezető ereje, a Kubai KP a Batista-dikta- túra megdöntése után hat évvel, 1965-ben jött létre, de már 1925-ben megalakult Kuba első marxista—leni­nista pártja. A későbbi év­tizedek során az országban uralkodó kommunistaelle­nes hangulatban ez a szer­vezet, a népi szocialista párt elszigetelődött, s Fidel Castro vezetésével egy olyan mozgalom tűzte maga elé a hatalom megszerzését, amely — taktikai okokból — nem hirdette a kommu­nizmus megteremtésének célját. Nem volt ideológiai ellentét a Castro irányítot­ta július 26. mozgalom, a népi szocialista párt, és a harmadik fontos baloldali erő, az egyetemistákat tö­mörítő forradalmi direktó­rium között, bár a felszaba­dító küzdelem idején vol­tak taktikai ellentéteik, el­sősorban a harci módsze­rek tekintetében. A győzelem pillanatától kezdve rendszeres volt a kapcsolat a forradalmi szer­vezetek között, s 1961-ben döntés született a három szervezet egyidejű feloszla­tásáról, egyetlen forradalmi párt megalakításáról. A párt 1963-ban — akkor a szocialista forradalom egy­ségpártja nevet viselte — mintegy tízezer tagot szám­lált. A szervezet 1965. szep­temberi, kibővített orszá­gos vezetőségi ülésén vette fel a Kubai Kommunista Párt nevet. (A párttagok száma ekkor 45 ezer, a tag­jelölteké ötezer volt.) A párt formálódásában és az ország további fejlődé­S _____________________________________ sében meghatározó helye van az 1975-ben megtartott I. kongresszusnak, amely elfogadta a programnyilat­kozatot és jóváhagyta a pártélet lenini normáit kö­vetkezetesen alkalmazó szervezeti szabályzatot. Ezek a határozatok, va­lamint Fidel Castro első titkárnak a kongresszuson elmondott beszámoló je­lentése szabtak a követke­ző években irányt Kuba további fejlődésének. A kongresszusi állásfoglalá­sok összegezték a forrada­lom által elért eredménye­ket. Fidel Castro a rendkí­vül önkritikus beszámoló jelentésben ugyanakkor em­lítést tett arról, hogy ideo­lógiai és gazdasági téren egyaránt olyan jelenségek kerültek korábban előtér­be, amelyeket idővel kény­telen volt korrigálni a párt­ós állami vezetés. „1966-tól kezdve visszaszorult a mar­xizmus—leninizmus tanul­mányozása. Gazdasági ve­zetésünk kétségkívül az idealizmus hibájába esett. Irányító kádereinkből hi­ányzott a szükséges gazda­sági tudatosság ...” — mu­tatott rá a beszámoló je­lentés. A hiányosságok kijavítá­sa már az első kongresszus előtt megkezdődött, ám a kongresszus fogalmazta meg azt, hogy be kell ve­zetni az úgynevezett gaz­daságirányítási és tervezési rendszert, amely figyelem­be veszi a szocialista épí­tés időszakában ható, s az egyéni akarattól függetle­nül létező gazdasági törvé­nyeket. Ebben a rendszer­ben — mutatott rá a párt programnyilatkozata — a forradalmi tudatosság mel­lett érvényesülnie kell az értéktörvénynek, a válla­latoknak önálló elszámolá­si-gazdasági egységként kell működniük, megfelelő szerepet kell biztosítani a pénzügyi kategóriáknak, az állami költségvetésinek, a hiteleknek, az árnak és a jövedelmezőségnek is. A programnyilatkozat a gaz­daság mellett a politikai és a társadalmi élettel kapcso­latban is megfogalmazta a párt állásfoglalását. Az 1980-ban tartott II. pártkongresszus a prog­ramnyilatkozat megállapí­tásait egyelőre továbbra is érvényesnek fogadta el, és úgy foglalt állást, hogy az elkövetkezendő időszakban ennek alapján kell kidol­gozni a végleges, hosszú távú, a gazdaság- és társa­dalomfejlesztési stratégiát megfogalmazó pártprogra­mot. Az ott elhangzott köz­ponti beszámolójelentés egyebek között számot vet­hetett azzal, hogy 1975—80 között elfogadták az ország szocialista alkotmányát, megválasztották a nemzet- gyűlés tagjait, politikai­közigazgatási reformot haj­tottak végre, egyszerűsí­tették az államigazgatási rendszert. E z utóbbi két intézke­dés szoros összefüg­gésben volt a gazda­ságirányítási és tervezési rendszer bevezetésével. Vi­tathatatlan eredményként említette, hogy olyan muta­tók kerültek a tervezésbe, mint a beruházás, a költ­ség, a nyereség, a rentabi­litás, az ezzel kapcsolatos kongresszusi határozat ugyanakkor rámutatott, hogy „a gazdasági szemlélet még nem nyert teret a megfelelő mértékben, és a káderek gazdasági tudatos­sága sem érte el a kívánt szintet”. A határozat sür­gette e szempontok előtér­be helyezését, a beruházá­sok hatékonyságának foko­zását, és a fogyasztási cik­kek jegyre történő elosztá­sának fokozatos felszámolá­sát. A II. kongresszus számos állásfoglalása közül külö­nös érdkelődést váltottak ki az agrárkérdéssel, az ideológiai harccal, a nem­zetközi helyzettel és a val­láspolitikával kapcsolatos határozatok is. Simárdi Tamás Havanna 15 A hatodikban Alinak már semmi ellen­szere sem volt a rázúduló ütésözön ellen. A nyolcadik menetben Alinak mindkét szeme bedagadt. Alig mozgott a szorítóban, ökleit arca elé tartva próbált védekezni. Szánal­mas látványt nyújtott. A tizenegyedik me­netre nem ment ki — nem bírt felállni a székről. Szorítósegédje bedobta a törülközőt. Bevégeztetett. — Nem muszáj búcsút mondanom a szo- rítónak, — jelentette ki mégis, röviddel ve­resége után. — Miért repülnek az emberek a Holdra? Miért akarok negyedszer világ­bajnok lenni? Egy férfi maradjon férfi. És 1981. december közepén a Bahama- szigeteken lévő Nassau város legnagyobb sportcsarnokát nézők százai töltötték meg, a tv-képemyők előtt pedig sok millió ember várta izgalommal a mérkőzést. Ali ellenfe­le ezúttal a jamaicai származású Trevor Berbick volt, aki akkoriban Kanadában, Halifax városában élt. Berbick negyedik he­lyen állt a nehézsúlyúak világranglistáján, s az addigi 21 mérkőzésből csak kettőt ve­szített el. „Dráma a Bahamákon!” — ezt a címet adta írásának egy újságíró néhány nappal a mérkőzés előtt. És csakugyan nem kétel­kedett senki abban, hogy drámának lesz szemtanúja azon az estén. Már az első me­netben világossá vált, hogy Berbick gyakor­latilag az ökölvívás minden összetevőjében felülmúlja nagynevű ellenfelét. Gyors és pontos ütései, kitűnő lábmunkája jóval a tízmenetes mérkőzés előtt az ő javára dön­tötték el a találkozót. Csupán az ötödik me­netben sikerült olyasmit látniuk a nézők­nek, ami a hajdani Alira emlékeztetett, amikor az megpróbálta átvenni a kezdemé­nyezést. De ez a kísérlete is kudarcra volt ítélve, akárcsak az, hogy negyedszer is vi­lágbajnok legyen. A bírák egyhangúan Ber- bioknek adták a mérkőzést. Ez volt Mu­hammad Ali 56 mérkőzéséből az ötödik ve­reség. — Végképp csapdájába ejtett az idő — nyögte ki nagy nehezen Ali a befejező gong­ütés után. — Soha többé nem lépek szorító- ba. Bár, ki tudja, nem változtatom-e meg döntésemet egy hét múlva. Most azonban remélem, erre nem kerül sor. Néhány hónap telt el csupán, s újra szo- rítóba lépett. Ez Tokióban történt, s itt nem ökölvívóval küzdött. Egy japán birkó­zó, Kandzsi Inoki lépett szorítóba ellene. Ügy tűnt, ez a mérkőzés véget vet az örök vitának: ki az erősebb — az ökölvívó vagy a birkózó. A mérkőzés előtt magasra csaptak a rek­lám lángjai. Hosszan vitatták a szabályokat, míg végül úgy döntöttek, hogy Inoki ne használjon karatefogásokat. Ezek után nem maradt más számára, mint háton húzni ki a mérkőzést. Csak nem teszi ki magát Ali félelmetes ütéseinek! S az egész tizenöt menetes küz­delem folyamán a hátán mozgott. Ali a kö­teleknél tartózkodott és biztatta Inoki,t, hogy álljon fel és váltsanak ütéseket. A tíz­ezer néző,, akik közül szép számmal fizet­tek ezer dollárt egy ringülésért, nem hitt a szemének. Ali az egész mérkőzés alatt mind­össze hatszor találta el ellenfelét! A hátán csúszkáló Inoki viszont ugyanezen idő alatt ötvenszer rúgta lábon Alit. Ezután egy időre elhallgatott, elrejtőzött Ali. Nyilván azon törte a fejét, mivel ejt­hetné még ámulatba a világot. Muszáj volt állandó jövedelemről gondoskodni. Igaz, Ali előrelátónak bizonyult. Még abban az idő­ben, amikor szorítóját blokád alá vette az igazság amerikai istennője, jelentős summát fektetett be egy feketék számára létesített kisvendéglő-hálózatba. Tőkebefektetése fo­kozatosan növekedett, míg végül a volt baj­nok egyedüli tulajdonosa lett ezeknek a kis­vendéglőknek. A nyugati városokban lépten-nyomon ta­lálkozik az ember a „Hamburger” reklám­jával. Ez a kettévágott zsemle, közepében egy darab sült hússal óriási népszerűségnek örvend, csak úgy majszolják az amerikai és nyugatnémet városok utcáin. Muhammad Ali elhatározta, hogy kihasználja ennek az olcsó harapnivalónak a népszerűségét. (Folytatjuk) Tavasz előtti rendkívüli árengedmények Árengedmény mértéke: Nyíregyháza Debreceni úti telepen térburkolásra alkalmas 250/60-as KSP cement (közülelek részére is) q-ként 100,— Ft 350/20 KSP cement q-ként 50,— Ft Kemecse, Nagykálló, Mátészalka telephelyeken elporosodott darabos mész (talajjavításra alkalmas) közületek részére is q-ként 50,— Ft A készlet erejéig. Kelet-magyarországi TÜZÉP Vállalat Nyíregyháza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom