Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-23 / 19. szám
1986. január 23. Kelet-Magjrarorsxág 3 JEGYZET Nyugdíjasok RÁKÉRDEZTEM tarpa LEGIDŐSEBB EMBERÉRE. a 93 éves Tóth Józsefre, mennyi a nyugdíja? Közölte: 2050 forint. Mondta, elég ‘kevés. Aztán kérdeztem másutt, más termelőszövetkezeti nyugdíjasoktól is, menynyit kapnak. Tíz közül egy akadt, akinek havonta négyezer forint feletti összeget visz a postás. Mindazonáltal nem panaszkodtak. Inkább volt aki arról beszélt, öregségükre biztonság, támasz a pénz, amit kapnak, mert alakulhatott volna úgy is a sorsuk, hogy mostanra dolgos éveikből csak a korral járó gond és baj marad. Végiggondolva a hallottakat, jutott eszembe: 25 éve történt a mezőgazdasági átszervezés és akkor mint belépésre ösztönző érv hangzott el számtalanszor a járadék és a nyugdíjlehetőség. Tsz-jára- dékos már akkor is volt. Most a nyugdíjas a több. Pontosítva: a termelőszövetkezeti nyugdíjasok száma (öregségi és rokkant) megközelítően harmincezer, a járadékos valamivel több, mint 10 ezer. Hozzátartozói címen 5385-en kapnak nyugellátást. Mindez együttesen 45 700 ember. Jelentős — 36 700 — azoknak a száma is, akik munkás és alkalmazotti nyugdíjban, járadékban részesülnek. a mezőgazdasági átszervezés HATÁSA a szociális körülményekben napjainkra ilyen eredményt is hozott. Egyfelől tehát örülünk annak, hogy termelőszövetkezeti tagok nyugdíjként, járadékként itt a megyében havonta együtt több mint 100 millió forintot kapnak. Elgondolkodtató viszont a nyugdíjak átlaga, amely öregséginél 2514, rokkant nyugdíjnál 2444 forint. A járadéki átlag 1700 forint. (Tsz, munkás és alkalmazotti Távirat T udta, hogy várják, ment volna is, de váratlanul megsokasodtak a tennivalói. Töprengett. Ha megy, minden ügye elmarad, ha nem megy... az a sok finom pecsenye, jól fűszerezett hurka és kolbász . . .! Összeszaladt a nyál a szájában. Tehát megy a dunántúli disznótorra ... Másnap este rövid tétovázás után belépett a postára és táviratot adott fel: „Nem mehetek, ne várjatok! Csókolok mindenkit. Kázmér.” Ettől jókedvre derült: legyőzte gyülemlő gyo- momedveit. Másnap hajnalban csengő vijjogása riasztotta fel leg édesebb álmából. Mogorván kibotorkált az előszobába, és a hívatlan előtt kitárta az ajtót. Bőrruhás fiatalember állt ott, oldalán barna kistáskával. — Dubinka úr? — kérdezte egy hang a bukósisak sötétjéből. — Kérem, sürgős táviratot hoztam önnek. Itt tessék aláírni... Azonnal elszállt a mérge. — Biztos Józsiék válaszoltak! — szólt hátra feleségének, aki türelmetlenül fülelt a hálószobában. Örömében nagy borravalót adott a fiatalembernek. Izgatottan tépte fel a borítékot. Olvasta. Olvasta még egyszer. Aztán harmadszor is. Nem hitt a szemének. Saját üzenete volt a kezében. Tegnap önmagának címezte a táviratot. Tóth Ildikó nyugdíj átlaga a 3000 forin tót meghaladja.). A tsz-nyugdíjakról. azok összegéről nem ok nélkül szólok. Részt vettem egy termelőszövetkezeti rendezvényen és ott arról volt szó, hogy a nyugdíjasok 500—500 forint egyszeri juttatásban részesülnek. Másik helyen viszont azt mondták, ők a nyugdíjasoknak 1000—1000 forintot adtak. Félreértés ne essék, nem az adott forintok különbségén van a hangsúly, hanem azon, hogy vannak termelőszövetkezetek, ahol gondolnak az idős emberekre, ahol kérés vagy kérvényezés nélkül is igyekeznek segíteni, vagy javítani a nyugdíjból élők helyzetén. Sajnos nem minden termelőszövetkezet van olyan pénzügyi helyzetben, hogy sok más gond megoldása elé a nyugdíjaskérdést sorolja. De hát az idősebbekkel való törődés, a segítségnyújtás nem is mindig pénzkérdés. Falun, ahol sok módja lehet a nyugdíj-kiegészítésnek. háztáji, kerti és egyéb munka, ott a munkafeltételek javítása, avagy a különböző szolgáltatások elvégzése az említett forintoknál is többet ér. MOST, AMIKOR A ZÁRSZÁMADÁSOK, tervtárgyalások következnek a termelőszövetkezetekben — függetlenül az eredményektől —, jó lenne, ha a nyugdíjasokra is gondolnának. Legyen a tervben arról is valami, (néhány szó, pontosított adat) hogy mit tesz, vagy tehet a gazdaság a nyugdíjasokért. Seres Ernő Üj gépsoron kezdték meg a vegyesbefőtt-gyártást a Nyíregyházi Konzervgyárban. Műszakonként 35—38 ezer készül, melyet szovjet exportra szállítanak. (Jávor László felvétele) Szakkönyvtár a szövetkezetben Hosszú évek óta működik a városi könyvtár kihelyezett fiókkönyvtára Nyíregyházán, a Ságvári termelőszövetkezetben. Rendkívül nagy az érdeklődés a szövetkezetben a szakmai olvasnivalók iránt — de sajnos, a fiókkönyvtárban ilyen témájú könyvekből van a legkevesebb. Ezért a tsz-ben elhatározták egy saját szakmai kiskönyvtár létrehozását. A tervek szerint 150—200 kötetet vásárolnak erre a célra, sőt berendeznek egy olvasósarkot is. ahol a legfrissebb mezőgazdasági szaklapokat találhatják meg az olvasók. Kis pénz, nagy álmok? — Kérdezgették az emberek, mit jelent pontosan az elöljáróság? Elmondtuk, ezentúl itt helyben többet tehetünk a falu ügyeiben, döntési jogkört kapunk azokban a fontos kérdésekben, amelyet korábban a székhelyközségben bíráltak el. — Akkor újra a magunk urai leszünk! — szaladt ki a száján valakinek és a gyűlésen elismerő moraj futott végig. A rohodi elöljáró, Kiss Ferenc lassan már tapasztalja a féléves múltra visszatekintő testület munkájának eredményeit. Vaja társközségének polgárai kihúzzák magukat, joggal büszkék az 1500- as lélekszámú település rangjának növekedésére. Az első igazi választás mérföldkőnek ígérkezett, ám a rohodiak bíztak korábbi tanácstagjaikban, mind a hét körzetben régi „motorost” tiszteltek meg bizalmukkal. „...én is adnék...“ — Lassan látszanak az első eredmények — ha akarná, se tudná titkolni örömét az egyik alapító tanácstag, Láng Elek, aki 1950 óta részese a rohodi ügyek intézésének. — Mondok egy példát. Régebben egy segélyt is Vaján bírálhattak el. Most az elöljáróság tárgyalja meg és dönt az összeg jogosságáról, nagyságáról. Érzik a választók: helyben hoznak érdemi döntést az ügyünkben. — Valahogy más lett a közösségi szellem — fejtegeti az iskolaigazgató, Groholy Pál, aki pusztadobosi születésű, de 1962 óta Rohodon él. Régi tanácstag. — Rohodon 1500-an élnek. Azt hittük, milliók jönnek össze TEFA-ra, de sok az idős, az alacsony jövedelmű, a segélyből élő ember. Mégis kivétel nélkül mindenki megszavazta. önkéntes felajánlások is vannak. Idős asz- szonyok kérték, fogadjunk el tőlük egy szerény összeget, hiszen ravatalozóra megy a pénz... A régi út — Évi ötszáz forintot szavaztunk meg a TEFA-ra — hallottuk az elöljárótól. — A ravatalozó mellett az oktatás ügyében kell lépnünk: politechnikai műhelyt és egy tornaszobát, mosdót, öltözőt szeÜjsághír: A munkásőrség országos parancsnoka a munkásőrséggel való jó együttműködés elismeréseként oklevelet és emlékplakettet adományozott a MÁV záhonyi vontatási főnöksége kollektívájának. A vasút lényege, éltető eleme a mozgás. Különösen itt, az ország keleti kapujában. A mozdonyvezetők, a szerelők meghatározóak a vasút életében. Kulcsemberek. Hazánk legnagyobb vállalatának kulcsemberei. Helyettesítésük bizonyára nem kis gondot jelent az illetékeseknek. Látogatásunk idején nincs „gazdátlan” mozdony. A több tucatnyi sínpáron roppant nagy terhükkel suhannak a mozdonyok, többségükön fiatal mozdonyvezető kezeli a műszereket. Van köztük munkásőr is. Mi van, ha gyakorlatra szólít a parancs? A vasút, az „ország vérkeringése” nem állhat meg. Enyedi Béla reszortfelelős, pártalapszervezeti titkár. Mindenekelőtt arról számol be, hogy a munkásőrök helyettesítése ma már köny- nyebb, de bizony pár éve még igen nehéz volt. A könnyebbséget az jelenti, hogy a mozdonyvezetői pálya vonzóbb lett a fiataloknak, így feltöltődött a létszám. A reszortfelelős hangsúlyozza, hogy a munkasorök többnyire szabad idejükben teljesítenek szolgálatot, s a foglalkozások nagyobb része előre tervezett, így a cseréről, a szolgálatváltozásról időben lehet dönteni. Azt is megtudjuk Enyedi Bélától, hogy több mint ezer ember dolgozik a vontatási főnökségen, de az ő szűkebb reszortjához bő kétszázan tartoznak. Négy munkásőr aonyjavito műhely művezetője azzal folytatja, hogy a munkásőrök szinte valamennyien fontos beosztásban dolgoznak. Művezetése alá nyolcvanan tartoznak, közülük három munkásőr. Egyikük dízellakatos és négy műszakba jár. őt különösen nehéz helyettesíteni. De távol- léte még soha nem okozott fennakadást. Talán éppen azért, mert ha valakit heis. Közülük három mozdony- vezető. Ha nem tervezett munkásőrgyakorlat, -foglalkozás miatt valamelyikő- jüket helyettesíteni kell, a Záhonyban lakó mozdony- vezetőkkel megoldják. Zúgolódás nélkül jönnek ilyenkor a záhonyi mozdonyvezetők, ellenszegülés nélkül szakítják meg pihenőidejüket. Bizonyára azért, mert köztiszteletben állnak a munkásőrök. A reszortfelelős szerint azért, mert a munkásörök példamutatóak a szolgálatban és majdnem mindegyikük visel valamilyen társadalmi tisztséget a pártban, a szakszervezetben, vagy a tanácsban. Márkus István, a mozlyettesíteni kell, a munkásőrök szívesen beugranak. Egy konkrét példát is hoz a művezető: „Nemrég hirtelen beteg lett az egyik szerelőnk és nem jött be éjszakára. Stiegelmayer László munkásőr önként bentmaradt helyette, hosszú szolgálata volt ekkor. A lényeg az, hogy a hirtelen jött betegség miatt nem volt műszaki fennakadás". A művezetőtől azt is megtudjuk, hogy a műhelyben a munkásőrök nemcsak a saját szakmájukat gyakorolják, henem univerzálisak a vasas szakmában, rendszeresen újítanak, ésszerűsítenek. Stiegelmayer László a mozdonyjavító műhelyben esztergályos és persze más is. A fiatalember nem csak a jó munkája miatt népszerű, hanem azért is, mert a felesége és a sógora is munkásőr. Legtöbbször együtt járnak gyakorlatra. A mozdonyvezetők közül a legjobbak, a legmegbízhatóbbak ülhetnek fel arra a mozdonyra, amely átmegy a határon a Szovjetunióba, pontosabban Csapra. Közéjük tartozik Gubik Antal mozdonyvezető, aki szakaszpa- rancsnok-helyettes a kisvár- dai egységben, ő a mozdony- vezetők egyik brigádvezetője. Hangsúlyozza, hogy igen nagy a felelőssége, amikor nagy értékű vonatokat egyedül hoz és visz a határon. A fiatal mozdonyvezető arról szól, hogy a vontatási főnökség vezetői megbecsülik a munkásőröket. Fegyveres erők napján megemlékeznek róluk és hia kirándulásukhoz autóbusz kell, kapnak kedvezményesen. Teleki Gyula mozdonyvezető szintén szakaszparancs- nok-helyettes a testületben. Azt mondja, a vasutas munkásőrökre különösen a pontosság a jellemző. Néhányan közülük éber szolgálatukkal balesetet előztek meg és a határőrökkel is jó a kapcsolatuk. Mint módja, a záhonyi kollektívától ezért is kapnak meg minden erkölcsi elismerést. Nábrádi Lajos retnénk. Bizonyára annak tudható be a közösség egyöntetű véleménynyilvánítása, hogy nem futó látogatások voltak ezek, hanem elbeszélgettünk a világról, az országról, Rohod helyéről és az embereket foglalkoztató gond okiról. Van mit tenni, hogy a falu ne szenvedje a korábbi mellőzöttséget. A falugyűléseken jó pár hozzászóló sérelmezte, hogy a 41-es út régi szakaszát — amelyen rövidebb úton juthatnak Baktalóránt- házára — méltatlanul elhanyagolják. Pedig a lassú járműveket, a szekereket, kerékpárt, kismotort kitiltották az új 44-es főútrólv'- • — A fejkvóta alapján nekünk számított 5,5 millió forinton kívül kapunk 2 milliót az út- és vízrendezésre — sorolja Láng Elek. — Alig két és fél kilométer a portalan ított utak hossza. Legalább zúzott kővel akarjuk leteríteni az utcákat. Elszánt vagy megszállott emberek? Rohod egyik legnagyobb gondja, hogy a felszabadulásnál nem örököltek uradalmi épületet. Minden közintézményt maguk csináltak, s mára a legtöbb kinőtte önmagát. Sokan emlékeznek még arra a táncmulatságra, amelynek végeztével mire hazamentek a legények, a kultúrház jobb oldala becsúszott az árokba ... Újjáépítették kétszer, és még most is ez a kultúra hajléka. Szűkös a könyvtár, az iskolában kevés a szaktanár. — Elszánt emberek lakják Rohodot. Vagy inkább megszállottak? Szenvedélyesen kutatják a múltat, nagy becsülete van a honismereti körnek. S konokok, mert amit a fejükbe vesznek, tü- zön-vizen megcsinálják. — összefognak az emberek, ha kell. Orvost akartunk, mondták a járásnál: mit akartok, még rendelőtök sincs? Építettünk. Lakás kell az orvosnak? Lapátolt az egész falu. Ha még így se jönne? Beültetjük a kertjét gyümölcsfával. Garázst építünk az udvarára. S ma? Mindennap rendel a doktor. Látja, ha ismerné Rohod közelmúltját és az itt élők gondolkodását, megértené, hogy az elöljáróságban nagy lehetőséget látnak az emberek. Többet tehetünk, de a felelősségünk is nagyobb, miként számolunk el az utókornak a 80-as évek közéleti tetteivel — fejezte be Kiss Ferenc. Tóth Kornélia Téli képeslap a szabolcsi bazi likáról. (Elek Emil felvétele)
