Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-23 / 19. szám

4 Kelet-Magyarország 1986. január 23. (Folytatás az 1. oldalról) éreztesse kisugárzó hatását. Abban a meggyőződésben nyújtom át az Elnöki Tanács által adományozott városala­pító díszoklevelet, hogy az eddigi fejlődés és akara nem törik meg Tisza vasvá­riban. Ha ez így lesz, akkor az utókor is tiszteleg majd a város alapítói előtt. Berecz János a jelenlévők nagy tapsa közepette nyúj­totta át Sulyok József ta­nácselnöknek a városalapító díszoklevelet. Tiszavasvári város tanács­elnöke meghatódottan és örömmel vette át a városi státust tanúsító oklevelet, majd rövid beszédben vázol­ta a küzdelmes évszázado­kat, az utóbbi évtizedek tö­rekvéseit a városi cím el­nyeréséért. Többek, között válaszolt arra a kérdésre is: város-e már valójában Ti­szavasvári? Megkaptuk a vá­rosi címet, de úgy vagyunk ezzel, mint az új családi há­zával van az ember — mondta —, ha már kész, megkapja a lakhatási enge­délyt, de hiánypótlási köte­lezettséggel. Itt a városban is jócskán van még pótolni, csinosítani való; egyének és munkakollektívák értékte­remtő társadalmi munkájá­A Tiszavasvári Városi Tanács tagjainak egy csoportja. val azonban képes lesz a la­kosság pótolni a városfej­lesztés hiányait. De nem csak kőből és téglából, hanem szellemben és kultúrában is lépnünk kell a jövőben — mondta. Ezt követően az idősebb generáció nevében Nagy Já­nos nyugdíjas szólt az ünne­pi tanácsüléshez, majd Do- pita György, Tiszadob Nagy­községi Tanács elnöke a tér­ség lakosainak jókívánságait tolmácsolta, Halász György a fiatalok nevében ígért még több munkát a városépítés­hez. Dr. Mészáros József vb- titkár ismertette az ünnepi tanácsüléshez érkezett dísz­táviratokat, gratulációkat, majd úttörők köszöntötték a résztvevőket A városi tanács tagjai ezt követően a tanács és szer­vei szervezeti és működési szabályzatairól szóló tanács­rendeletet hagytak jóvá, majd az ünnepi tanácsülés a Szózat hangjaival ért véget. Az ünnepi tanácsülést kö­vetően elhelyezték az épülő tanácsháza alapkövét a vá­ros központi helyén. Berecz János — a megye vezetőinek társaságában — délután ellátogatott az Alka­loida Vegyészeti Gyárba, ahol Mándoki István igazgató, Kiss Sándor, az üzemi párt- vb tagja köszöntötte a ven­dégeket, a Központi Bizott­ság titkára tájékoztatót hall­gatott meg a gyár történeté­ről, munkájáról, majd a gyógyszergyáró üzemben tett látogatást, találkozott a dol­gozókkal. Ezt követően a gyár szakszervezeti könyvtá­rában megtekintette a Ka- bay János-emlékkiállítást. Sokat tettek Tiszavas váriért mjem csak szép gesz- tus volt, hanem kö­telességüknek is te­kintették a tiszavasváriak, hogy a várossá avatásra meghívják azokat, akik sokat tettek a település fejlesztéséért, a városi cím elnyeréséért. Ezzel is fci akarták nyilvánítani, hogy bár a település lakói rengeteget dolgoztak az urbánus rang elnyerésé­ért, sokra értékelik mind­azoknak a segítő támoga­tását is, akik nélkül gyen­gébbek lettek volna. Így találkozhattunk a városavatás napján a pártbizottsági baráti be­szélgetésen, majd az ün­nepi tanácsülésen Tar Im­rével, a megyei párt bizott­ság nyugalmazott első tit­kárával, Pénzes Jánossal, a Fővárosi Tanács jelen­legi elnökhelyettesével, a megyei tanács volt elnö­kével és Tisza Lászlóval, az OTP vezérigazgatójá­val, aki nemrég még szin­tén a megyei tanács elnöki tisztét töltötte be. Aztán megörültek a tiszavasvá­riak annak is; elfogadta az invitálást Dobi Ferenc, a MEDOSZ főtitkára, s hogy a városavatás gazdag programjában köszönthet­ték dr. Szabó Gábort, a fi­lozófiai tudományok dok­torát, a település szülöttét. Láthatóan jólesett ez a meghívás valamennyiük­nek, hiszen egykori fára­dozásuk eredményének örülhettek maguk is. Pén­zes János további állhata­tosságra hivott fel, miköz­ben arról beszélt, hogy az urbanizáció egy hosszú folyamat, nem a pillanat műve. Valamennyien el­mondták: a jövőben is figyelemmel kísérik a fia­tal város sorsát, s akár a munkaalkalom teremté­sében, akár a gázvezeték megépítésében — a tör­vény adta lehetőségek ke­retében — ezután is segí­tenek. Ez újabb bátorítás a vá- rosalapítóknak. Mándoki István avatta fel Tiszavasvári új egészségügyi komplexumát. „Égbe temetés44 M iközben a tibeti zarán­dokok hajnalban hoz­zákezdenek imájuk­hoz, a városból kisebb cso­portok indulnak útnak az egyik közeli hegy felé. Lha- sza hajnalban halottait te­meti. Különleges a szertar­tás: a tibetiek halottaikat nem a földbe, hanem „az égbe temetik”. Okát a fa hiányával és kemény, ásás­ra alkalmatlan talajjal ma­gyarázzák. A halottat egy kőre fek­tetik, majd a dumbi, a „sír­ásó” felgyűri ruhája ujját és feldarabolja a halottat. A szertartás színhelyére időben megérkeznek a ma­darak, majd csőrükben hús­darabokkal távoznak. A csontot apróra összetörik, campával, a tibeti népi ele­dellel elkeverik, hogy a ma­darak semmit se hagyjanak a kövön. A tibetiek számára „az égbe temetés” éppen olyan természetes, mint az euró­paiak számára az, hogy ha­lottaikat sírgödörbe hán­tolják. Az „égbe temetés” színhelyétől a külföldit igye­keznek távoltartani. Nem attól félnek, hogy az idegen esetleg rosszul lesz, hanem attól, hogy a tömeg elriaszt­ja a madarakat. Pár héttel ezelőtt a bámészkodó kül­földieket a halott hozzátar­tozói kővel dobálták meg. Azóta a helyi idegenvezetők mindenkit erőteljesen elta­nácsolnak a kíváncsiskodás- tól. Tervezik azonban, hogy kilátót építenek, s távcső­vel lehet majd végigkísérni a bizarr szertartást. Tisztelet a vallásnak és a hívőnek. Üj dolog ez Tibet legújabbkori történelmé­ben. A látogatónak Lhaszá- } ban szívesen vetítenek egy I 1978-ban készült dokumen- ] tumfilmet, s ebben egy vil- I lanásra feltűnik a dzsokang I templom kerítéssel lezárt I bejárata is. Az a hely, ahol I manapság naponta ezrek ajlonganak és pergeti ima- ■ malmukat. A kínaiak az öt- J venes évek végétől, de kü- I lönösen a „kulturális forra- I dalom” idején „balos türel- I metlenséget” tanúsítottak ■ a lamaizmus iránt. Kolos- I torok pusztultak és népte­lenedtek el. A Lhasza kör­nyéki Ganden-kolostor he­lyén manapság is jobbára csak csupasz fák meredez- nek — mintha szőnyeg­bombázásnak esett volna áldozatul a „sárga szekta” első nagy kolostora. A Ihá­szai szent helyek, a dzso­kang, a drepung, vagy a dalai lámáék lak- és temet­kezési helye, Tibet jelképe, a 13 emelet magas Potala- palota érintetlen maradt. E helyek már a „kulturális forradalom” idején is vé­dett helyek voltak. Állító­lag maga Csou En-laj óvott a vandál pusztításoktól. A hetvenes évek végén az általános politikai irány­vonal felülvizsgálatával párhuzamosan a kínai Ti- bet-politika is változáson ment át. Tolerancia kez­dett érvényesülni a vallás­sal szemben. A központi kormány 1980 óta 30 millió jüant adott a templomok, kolostorok helyreállításá­ra. A szent helyekre visz- szatértek a lámák: kettesé­vel — egy öreg, egy fiatal — imádkoznak, vigyáznak arra, hogy a jakvajgyer- tyák el ne aludjanak. Cso­magolják a tibeti hagyomá­nyos gyógyszereket. Az elmúlt években a 14. dalai láma többször is küldött delegációt Kínába, hogy visszatéréséről tár­gyaljanak a pekingi kor­mánnyal. A hivatalos állás­pont az, hogy a dalai lámát szívesen látják. Ellátogat­hat Tibetbe, de véglegesen ott nem telepedhet le. Pe- kingben élhet, s a pancsen lámához, a 2. számú vallá­si főméltósághoz hasonlóan állami funkciót is betölthet. A dalai láma e feltételeket nem fogadja el. Egyelőre arról sincs szó, hogy elláto­gat Tibetbe, Kínába. A 14. dalai láma, az „együttérzés Buddhájának” leszárma­zottja, aki egykoron csak selymen sétált és hordszé- két 46 szolga vitte, tovább­ra is az indiai Daramszala- ban, egy bungalóban él. Következik: Rugalmasabb politika S. Kovács Ferenc 10 Az ellenfelek valóban hűek maradtak ma- gukihoz. Era zier szünet nélkül támadott, ke­mény horogütéseket zúdított ellenfelére, Ali ellenben sokat mozgott, szinte sebezhetetlen maradt, maga viszont „szúrt”, mint a méh. Technikailag sokoldalúbb volt, s rá tudta erőszakolni tervét Frazierre. Ütései is ponto­sabbak voltak — balegyenesei minduntalan eltalálták Frazier fejét. A sok bekapott ütéstől Frazier arca csupa vér vetít, neki viszont jóformán egyetlen va­lamirevaló ütést sem sikerült bevinnie ellen­fele fejére. — Nézzék meg az arcomat. Nem találnak rajta egyetlen karcolást, egyetlen vérpettyet sem — mondta később a sajtókonferencián Alii. Bár a mérkőzést igen szívósnak értékelték, a bírák egyhangú véleménye szerint ezt a csatát AU nyerte. Ily módon tehát visszavágott Fraziernek az 1971. március 8-i vereségért. Az ökölvívó­koronát azonban ezúttal nem tudta vissza­hódítani. Frazier ugyanis az Alival történt összecsapás előtt pontosan egy évvel, 1973. január 23-án Miamiban az új ököLvívócstl- laggal vívott mérkőzésen elvesztette világ- bajnoki címét. Foreman a második menet második percében kiütötte Frazier,t s ő lett a világbajnok. A Foreman—Ali összecsapás elkerülhetet­len lett. A mérkőzést Kinshasában, Zaire fő­városában rendezték meg. Kinshasába menet Ali megállt Párizsban, ahol a tudósítóknak kijelentette: — A zaiire-i mérkőzés az utolsó fellépésem. Figyelmeztessék hát honfitársaikat: igye­kezzenek jegyet szerezni azokba a mozikba, amelyek képernyőin közvetítem fogják a mérkőzést, s el ne késsenek, mert már az első menetben kiütéssel tehetek pontot a mérkőzés végére. A mérkőzés közvetlen szervezője Don King, egy mindenre elszánt kalandor volt, aki több mint húsz éve foglalkozott zsaro­lással. Ebből többek között négy évet börtön­rács mögött töltött, ahol gyilkosságért ült, s ahonnan a játékbarlangokat irányította. 1971- ben szabadult. Kiszabadulása után nem sok­kal a Video Technics Incorporated (amerikai tv-,társaság) alelnöke lett. Ez a volt gyilkos és jelenlegi alelnök lett tehát a Foreman— Ali mérkőzés fő szervezője. Mivel azonban egy ilyen grandiózus látványossághoz szük­séges pénzösszeggel nem rendelkezett, a sváj­ci bankokhoz fordult segítségért. Azok, ki­számítva, mekkora hasznuk lesz az üzleten, hozzájárultak a vállalkozás finanszírozásá­hoz. Az ötletben nem kis reklámlehetőség rej­lett: két amerikai néger afrikai földön ta­lálkozik. Az ökölvívás történetében nehéz­súlyú világbajnokságot első ízben rendeznek Afrikában. Másrészt, a jegyárakat a csilla­gos égig lehetett emelni, ugyanis a szurkolók kénytelenek voltak Kinshasába (Belga-Kon­gó hajdani fővárosába) repülni. A turista­attrakció összköltsége, amiben benne volt a repülőjegy „oda és vissza”, a mérkőzésre és a szafarira szóló jegy, ezer dollártól kétezer- ötszázig ingadozott. S nehogy valaki potya­utasként surranjon be Kinshasába, a szer­vezők külön megegyezést kötöttek a Pan- American légitársasággal és az Interconti­nental száillodacéggel. kivételes jogokkal ru­házva fel őket. Az összes többi kiút, lega­lábbis az amerikaiak számára, bezárult. Kinshasa — a csaknem kétmilliós fővá­ros — nem volt felkészülve ekkora invázió­ra. Először is újjá kellett építeni a mérkő­zés színhelyét, a labdarúgó-stadiont. Négy­száz építőmunkás éjt nappallá téve a 80 ez­res stadiont 120 ezresre bővítette. Ezer főre méretezett speciális lelátót építettek a sajtó számára, két nagy öltözőt az ökölvívóknak. A mérkőzést 1974. szeptember 25-re tűz­ték ki. Az ökölvívók kíséretükkel már rég Zairédben tartózkodtak, felverték edzőtábo­rukat és teljes erővel készültek a mérkőzés­re. S akkor öt nappal a mérkőzés előtt az egyik edzésen Foreman harmincnégy éves ed­zőpartnere, Bill Macmurray egy véletlen kö­nyökütéssel felhasította a világbajnok szem­öldökét. A sérülés komolynak bizonyult — a seb több mint két centi hosszú volt. Az orvosok kategorikusan megtiltották Foreman- nek, hogy egy hónapnál előbb szorítóba lép­jen. A mérkőzés elhalasztása a problémák — elsősorban anyagi problémák — egész sorát vonta maga után. A köztársasági elnök meg­bízottja azon az állásponton volt, hogy a mérkőzést semmi szín alatt nem szabad el­halasztani, mivel ez a látványosság „Mobutu ajándéka Zaire népének”. Ugyanezen a vé­leményen voltak Don King és a mérkőzést finanszírozó bankárok strómanjai is, — ha­talmas veszteség érhette őíket. Foreman ed­zője azonban megmakacsolta magát. (Folytatjuk) ... a bőségnek KELET-je van. ■ • A KELET ÁRUHÁZ MŰSZAKI OSZTÁLYÁN MOST NAGY VÁLASZTÉKBAN KAPHATÓK KÜLÖNBÖZŐ AUTÓALKATRÉSZEK. ZSIGULIHOZ: — vezérműtengely — alsó-felső gömbtámasz — tárcsafókhetét — kuplungtárcsa — kuplungszerkezet — homlokfal — gépháztető — féktárcsa WARTBURGHOZ: — henger és dugó — féltengelycsillag TRABANTHOZ: — szabadonfutó alkatrészek TAURUS-MÄRKARESZLEGÜNK AJÄNLATA: — olajálló védőkesztyűk, benzin- és olajálló gumitömlők — autóülés-huzatok, 145x13 Viktória- köpeny, 165x13 Storni 1-köpeny, I65x 13 NDK acélradiál, 165x13 csehszlo­vák acélradiál — gumimatracok Amíg a készlet tart! VARJUK VÁSÁRLÓINKAT! (173)

Next

/
Oldalképek
Tartalom