Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-23 / 19. szám
4 Kelet-Magyarország 1986. január 23. (Folytatás az 1. oldalról) éreztesse kisugárzó hatását. Abban a meggyőződésben nyújtom át az Elnöki Tanács által adományozott városalapító díszoklevelet, hogy az eddigi fejlődés és akara nem törik meg Tisza vasváriban. Ha ez így lesz, akkor az utókor is tiszteleg majd a város alapítói előtt. Berecz János a jelenlévők nagy tapsa közepette nyújtotta át Sulyok József tanácselnöknek a városalapító díszoklevelet. Tiszavasvári város tanácselnöke meghatódottan és örömmel vette át a városi státust tanúsító oklevelet, majd rövid beszédben vázolta a küzdelmes évszázadokat, az utóbbi évtizedek törekvéseit a városi cím elnyeréséért. Többek, között válaszolt arra a kérdésre is: város-e már valójában Tiszavasvári? Megkaptuk a városi címet, de úgy vagyunk ezzel, mint az új családi házával van az ember — mondta —, ha már kész, megkapja a lakhatási engedélyt, de hiánypótlási kötelezettséggel. Itt a városban is jócskán van még pótolni, csinosítani való; egyének és munkakollektívák értékteremtő társadalmi munkájáA Tiszavasvári Városi Tanács tagjainak egy csoportja. val azonban képes lesz a lakosság pótolni a városfejlesztés hiányait. De nem csak kőből és téglából, hanem szellemben és kultúrában is lépnünk kell a jövőben — mondta. Ezt követően az idősebb generáció nevében Nagy János nyugdíjas szólt az ünnepi tanácsüléshez, majd Do- pita György, Tiszadob Nagyközségi Tanács elnöke a térség lakosainak jókívánságait tolmácsolta, Halász György a fiatalok nevében ígért még több munkát a városépítéshez. Dr. Mészáros József vb- titkár ismertette az ünnepi tanácsüléshez érkezett dísztáviratokat, gratulációkat, majd úttörők köszöntötték a résztvevőket A városi tanács tagjai ezt követően a tanács és szervei szervezeti és működési szabályzatairól szóló tanácsrendeletet hagytak jóvá, majd az ünnepi tanácsülés a Szózat hangjaival ért véget. Az ünnepi tanácsülést követően elhelyezték az épülő tanácsháza alapkövét a város központi helyén. Berecz János — a megye vezetőinek társaságában — délután ellátogatott az Alkaloida Vegyészeti Gyárba, ahol Mándoki István igazgató, Kiss Sándor, az üzemi párt- vb tagja köszöntötte a vendégeket, a Központi Bizottság titkára tájékoztatót hallgatott meg a gyár történetéről, munkájáról, majd a gyógyszergyáró üzemben tett látogatást, találkozott a dolgozókkal. Ezt követően a gyár szakszervezeti könyvtárában megtekintette a Ka- bay János-emlékkiállítást. Sokat tettek Tiszavas váriért mjem csak szép gesz- tus volt, hanem kötelességüknek is tekintették a tiszavasváriak, hogy a várossá avatásra meghívják azokat, akik sokat tettek a település fejlesztéséért, a városi cím elnyeréséért. Ezzel is fci akarták nyilvánítani, hogy bár a település lakói rengeteget dolgoztak az urbánus rang elnyeréséért, sokra értékelik mindazoknak a segítő támogatását is, akik nélkül gyengébbek lettek volna. Így találkozhattunk a városavatás napján a pártbizottsági baráti beszélgetésen, majd az ünnepi tanácsülésen Tar Imrével, a megyei párt bizottság nyugalmazott első titkárával, Pénzes Jánossal, a Fővárosi Tanács jelenlegi elnökhelyettesével, a megyei tanács volt elnökével és Tisza Lászlóval, az OTP vezérigazgatójával, aki nemrég még szintén a megyei tanács elnöki tisztét töltötte be. Aztán megörültek a tiszavasváriak annak is; elfogadta az invitálást Dobi Ferenc, a MEDOSZ főtitkára, s hogy a városavatás gazdag programjában köszönthették dr. Szabó Gábort, a filozófiai tudományok doktorát, a település szülöttét. Láthatóan jólesett ez a meghívás valamennyiüknek, hiszen egykori fáradozásuk eredményének örülhettek maguk is. Pénzes János további állhatatosságra hivott fel, miközben arról beszélt, hogy az urbanizáció egy hosszú folyamat, nem a pillanat műve. Valamennyien elmondták: a jövőben is figyelemmel kísérik a fiatal város sorsát, s akár a munkaalkalom teremtésében, akár a gázvezeték megépítésében — a törvény adta lehetőségek keretében — ezután is segítenek. Ez újabb bátorítás a vá- rosalapítóknak. Mándoki István avatta fel Tiszavasvári új egészségügyi komplexumát. „Égbe temetés44 M iközben a tibeti zarándokok hajnalban hozzákezdenek imájukhoz, a városból kisebb csoportok indulnak útnak az egyik közeli hegy felé. Lha- sza hajnalban halottait temeti. Különleges a szertartás: a tibetiek halottaikat nem a földbe, hanem „az égbe temetik”. Okát a fa hiányával és kemény, ásásra alkalmatlan talajjal magyarázzák. A halottat egy kőre fektetik, majd a dumbi, a „sírásó” felgyűri ruhája ujját és feldarabolja a halottat. A szertartás színhelyére időben megérkeznek a madarak, majd csőrükben húsdarabokkal távoznak. A csontot apróra összetörik, campával, a tibeti népi eledellel elkeverik, hogy a madarak semmit se hagyjanak a kövön. A tibetiek számára „az égbe temetés” éppen olyan természetes, mint az európaiak számára az, hogy halottaikat sírgödörbe hántolják. Az „égbe temetés” színhelyétől a külföldit igyekeznek távoltartani. Nem attól félnek, hogy az idegen esetleg rosszul lesz, hanem attól, hogy a tömeg elriasztja a madarakat. Pár héttel ezelőtt a bámészkodó külföldieket a halott hozzátartozói kővel dobálták meg. Azóta a helyi idegenvezetők mindenkit erőteljesen eltanácsolnak a kíváncsiskodás- tól. Tervezik azonban, hogy kilátót építenek, s távcsővel lehet majd végigkísérni a bizarr szertartást. Tisztelet a vallásnak és a hívőnek. Üj dolog ez Tibet legújabbkori történelmében. A látogatónak Lhaszá- } ban szívesen vetítenek egy I 1978-ban készült dokumen- ] tumfilmet, s ebben egy vil- I lanásra feltűnik a dzsokang I templom kerítéssel lezárt I bejárata is. Az a hely, ahol I manapság naponta ezrek ajlonganak és pergeti ima- ■ malmukat. A kínaiak az öt- J venes évek végétől, de kü- I lönösen a „kulturális forra- I dalom” idején „balos türel- I metlenséget” tanúsítottak ■ a lamaizmus iránt. Kolos- I torok pusztultak és néptelenedtek el. A Lhasza környéki Ganden-kolostor helyén manapság is jobbára csak csupasz fák meredez- nek — mintha szőnyegbombázásnak esett volna áldozatul a „sárga szekta” első nagy kolostora. A Ihászai szent helyek, a dzsokang, a drepung, vagy a dalai lámáék lak- és temetkezési helye, Tibet jelképe, a 13 emelet magas Potala- palota érintetlen maradt. E helyek már a „kulturális forradalom” idején is védett helyek voltak. Állítólag maga Csou En-laj óvott a vandál pusztításoktól. A hetvenes évek végén az általános politikai irányvonal felülvizsgálatával párhuzamosan a kínai Ti- bet-politika is változáson ment át. Tolerancia kezdett érvényesülni a vallással szemben. A központi kormány 1980 óta 30 millió jüant adott a templomok, kolostorok helyreállítására. A szent helyekre visz- szatértek a lámák: kettesével — egy öreg, egy fiatal — imádkoznak, vigyáznak arra, hogy a jakvajgyer- tyák el ne aludjanak. Csomagolják a tibeti hagyományos gyógyszereket. Az elmúlt években a 14. dalai láma többször is küldött delegációt Kínába, hogy visszatéréséről tárgyaljanak a pekingi kormánnyal. A hivatalos álláspont az, hogy a dalai lámát szívesen látják. Ellátogathat Tibetbe, de véglegesen ott nem telepedhet le. Pe- kingben élhet, s a pancsen lámához, a 2. számú vallási főméltósághoz hasonlóan állami funkciót is betölthet. A dalai láma e feltételeket nem fogadja el. Egyelőre arról sincs szó, hogy ellátogat Tibetbe, Kínába. A 14. dalai láma, az „együttérzés Buddhájának” leszármazottja, aki egykoron csak selymen sétált és hordszé- két 46 szolga vitte, továbbra is az indiai Daramszala- ban, egy bungalóban él. Következik: Rugalmasabb politika S. Kovács Ferenc 10 Az ellenfelek valóban hűek maradtak ma- gukihoz. Era zier szünet nélkül támadott, kemény horogütéseket zúdított ellenfelére, Ali ellenben sokat mozgott, szinte sebezhetetlen maradt, maga viszont „szúrt”, mint a méh. Technikailag sokoldalúbb volt, s rá tudta erőszakolni tervét Frazierre. Ütései is pontosabbak voltak — balegyenesei minduntalan eltalálták Frazier fejét. A sok bekapott ütéstől Frazier arca csupa vér vetít, neki viszont jóformán egyetlen valamirevaló ütést sem sikerült bevinnie ellenfele fejére. — Nézzék meg az arcomat. Nem találnak rajta egyetlen karcolást, egyetlen vérpettyet sem — mondta később a sajtókonferencián Alii. Bár a mérkőzést igen szívósnak értékelték, a bírák egyhangú véleménye szerint ezt a csatát AU nyerte. Ily módon tehát visszavágott Fraziernek az 1971. március 8-i vereségért. Az ökölvívókoronát azonban ezúttal nem tudta visszahódítani. Frazier ugyanis az Alival történt összecsapás előtt pontosan egy évvel, 1973. január 23-án Miamiban az új ököLvívócstl- laggal vívott mérkőzésen elvesztette világ- bajnoki címét. Foreman a második menet második percében kiütötte Frazier,t s ő lett a világbajnok. A Foreman—Ali összecsapás elkerülhetetlen lett. A mérkőzést Kinshasában, Zaire fővárosában rendezték meg. Kinshasába menet Ali megállt Párizsban, ahol a tudósítóknak kijelentette: — A zaiire-i mérkőzés az utolsó fellépésem. Figyelmeztessék hát honfitársaikat: igyekezzenek jegyet szerezni azokba a mozikba, amelyek képernyőin közvetítem fogják a mérkőzést, s el ne késsenek, mert már az első menetben kiütéssel tehetek pontot a mérkőzés végére. A mérkőzés közvetlen szervezője Don King, egy mindenre elszánt kalandor volt, aki több mint húsz éve foglalkozott zsarolással. Ebből többek között négy évet börtönrács mögött töltött, ahol gyilkosságért ült, s ahonnan a játékbarlangokat irányította. 1971- ben szabadult. Kiszabadulása után nem sokkal a Video Technics Incorporated (amerikai tv-,társaság) alelnöke lett. Ez a volt gyilkos és jelenlegi alelnök lett tehát a Foreman— Ali mérkőzés fő szervezője. Mivel azonban egy ilyen grandiózus látványossághoz szükséges pénzösszeggel nem rendelkezett, a svájci bankokhoz fordult segítségért. Azok, kiszámítva, mekkora hasznuk lesz az üzleten, hozzájárultak a vállalkozás finanszírozásához. Az ötletben nem kis reklámlehetőség rejlett: két amerikai néger afrikai földön találkozik. Az ökölvívás történetében nehézsúlyú világbajnokságot első ízben rendeznek Afrikában. Másrészt, a jegyárakat a csillagos égig lehetett emelni, ugyanis a szurkolók kénytelenek voltak Kinshasába (Belga-Kongó hajdani fővárosába) repülni. A turistaattrakció összköltsége, amiben benne volt a repülőjegy „oda és vissza”, a mérkőzésre és a szafarira szóló jegy, ezer dollártól kétezer- ötszázig ingadozott. S nehogy valaki potyautasként surranjon be Kinshasába, a szervezők külön megegyezést kötöttek a Pan- American légitársasággal és az Intercontinental száillodacéggel. kivételes jogokkal ruházva fel őket. Az összes többi kiút, legalábbis az amerikaiak számára, bezárult. Kinshasa — a csaknem kétmilliós főváros — nem volt felkészülve ekkora invázióra. Először is újjá kellett építeni a mérkőzés színhelyét, a labdarúgó-stadiont. Négyszáz építőmunkás éjt nappallá téve a 80 ezres stadiont 120 ezresre bővítette. Ezer főre méretezett speciális lelátót építettek a sajtó számára, két nagy öltözőt az ökölvívóknak. A mérkőzést 1974. szeptember 25-re tűzték ki. Az ökölvívók kíséretükkel már rég Zairédben tartózkodtak, felverték edzőtáborukat és teljes erővel készültek a mérkőzésre. S akkor öt nappal a mérkőzés előtt az egyik edzésen Foreman harmincnégy éves edzőpartnere, Bill Macmurray egy véletlen könyökütéssel felhasította a világbajnok szemöldökét. A sérülés komolynak bizonyult — a seb több mint két centi hosszú volt. Az orvosok kategorikusan megtiltották Foreman- nek, hogy egy hónapnál előbb szorítóba lépjen. A mérkőzés elhalasztása a problémák — elsősorban anyagi problémák — egész sorát vonta maga után. A köztársasági elnök megbízottja azon az állásponton volt, hogy a mérkőzést semmi szín alatt nem szabad elhalasztani, mivel ez a látványosság „Mobutu ajándéka Zaire népének”. Ugyanezen a véleményen voltak Don King és a mérkőzést finanszírozó bankárok strómanjai is, — hatalmas veszteség érhette őíket. Foreman edzője azonban megmakacsolta magát. (Folytatjuk) ... a bőségnek KELET-je van. ■ • A KELET ÁRUHÁZ MŰSZAKI OSZTÁLYÁN MOST NAGY VÁLASZTÉKBAN KAPHATÓK KÜLÖNBÖZŐ AUTÓALKATRÉSZEK. ZSIGULIHOZ: — vezérműtengely — alsó-felső gömbtámasz — tárcsafókhetét — kuplungtárcsa — kuplungszerkezet — homlokfal — gépháztető — féktárcsa WARTBURGHOZ: — henger és dugó — féltengelycsillag TRABANTHOZ: — szabadonfutó alkatrészek TAURUS-MÄRKARESZLEGÜNK AJÄNLATA: — olajálló védőkesztyűk, benzin- és olajálló gumitömlők — autóülés-huzatok, 145x13 Viktória- köpeny, 165x13 Storni 1-köpeny, I65x 13 NDK acélradiál, 165x13 csehszlovák acélradiál — gumimatracok Amíg a készlet tart! VARJUK VÁSÁRLÓINKAT! (173)
