Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-02 / 1. szám
Kelet-Magyarorsxág 1986. január 2. „Ha líz hi« hívtunk, jött tizenöten Ha összefoglalnánk az elmúlt esztendő történetét, alighanem vaskos kötetre rúgna az a sokféle apróbb- nagyobb öröm ési gond, ami a vásárosnaményiakat érte. Valamennyien bosszankodhatunk, amiért még mindig nem fejeződött be a város szívében álló szövetkezeti ház építése, melyet Petrocelli-háznak emlegetnek a helybeliek. Gond, hogy a Széchenyi utcán továbbra is sáros úton kell járni, a Táncsics utcában pedig fél éve akadályozza a közlekedést egy nyitott árok. Ugyanakkor öröm, hogy a Munkásőr úton jól halad a burkolatfelújítás, hogy a Szabadság téren nyomás alá helyezték a gázhálózatot, a szakmunkásképző négy új tanteremmel bővült, a Veress Péter utcában pedig elkészült a csapadékvíz-csatorna. A hiányosságok ellenére is szépen gyarapodott Vásá- rosnamény, ami néhány lelkes patrióta segítőkészségén is múlott. Évekig több tucat család gondja volt Gergelyiugor- nyán, hölgy legfeljebb 30—35 kisgyermeket tudtak elhelyezni az óvodában. Tavaly végre új szárnnyal toldották meg az épületet. Így ma már minden itt lakó óvodás korú apróságnak helye van a gyermekintézményben. Mindez nagyrészt egy 62 éves embernek: Bakó Bélának köszönhető, akinek pedig semmilyen személyes érdeke nem fűződött az építéshez, hiszen csak másodmagával: feleségével él ugor- nyai házában. Mégis ő vállalta a munka nehezét. Ha kellett előszobázott a tanácson, járt házról házra toborozni az önkénteseket, de nem resteilte megfogni a lapátnyelet sem. Az új óvodai szárny ugyanis komoly ösz- szefogással készült. — Szerencsére nálunk jól mozgósítható a lakosság. Ha tíz embert hívtunk, jöttek tizenöten. Az idősebbeket jóformán hívni sem kell, jönnek maguktól is. Sajnos, a fiatalok kicsit nehezebben mozdulnak. Tőlük csak any- nyit kérnék, hogy amink van, azt becsüljék meg. Béla bácsi mint géposo- portvezető ment nyugdíjba a termelőszövetkezetből. Egy percet sem pihent, mert 1982 óta — a tanács javaslatára — ő a helyi víz- és csatornamű társulat elnöke. Jó ideje tanácstag, s 35 éve az ugomyai népfrontbizottság elnöke. — Engem ez élhet. S nagyon büszke vagyok rá, hogy sok minden a mi összefogásunkkal épült, amiben ott van az én kezem munkája is. Most újabb nagy feladatra készülünk: szeretnénk négy új tanteremmel megtoldani az iskolát a tervidőszakban. Ehhez a lakosság nevében 4 millió forint értékű társadalmi munkát ajánlottam fel. Százával sorakoznak az árucikkek a város új ABC- áruházának pultjain: a téliszalámitól a gombakonzer- veken át az olcsóbb húskészítményekig. Nem egészen egy éve: tavaly február 13- án nyílt meg az üzlet. A 13- as szám úgy tűnik szerencsét hozott, mivel tavaly a tervezett 75 millió forintos ■'"‘»ejpiat mintegy 20 millióN- -tä. &<o. el üres kézzel — mosolyog a fiatalember. — A készlet 90 százalékát személyes vásárlással szerezzük be. Általában magunk keressük fel a nagykereskedelmi vállalatokat, s választjuk ki az árukat Ez elég fárasztó és költséges vállalkozás. Nem ritkán 4 ezer forintot is elfurikázom egy hónapban, de megéri, Például azért, mert 150 mázsa szárazárut sikerült a nekünk járó 28 mázsás kereten túl beszerezni, soksok vevő örömére. Nagyon jó hallani az elégedett véleményeket. Sosem viselek fehér köpenyt, hanem „civilben” megyek a vevők közé, így első kézből tudom, hogyan vélekednek az áruházról. A legnagyobb öröm, hogy már törzsvevőink vannak a környező városokból is. Halkan és áradón csilingelnek be az éneklő gyermekhangok Farkas Mátyás igazgató irodájába az 1-es iskol- lában. A dalok vidáman szólnak az énekkar próbáján. Hiába, még az éneklés is jobban megy, ha tele a pocak. — Az előző tanévben — megfelelő hely híján — sokszor délután 3 körül ért véget az ebédeltetés. Ez nem mehetett így tovább. A gyerekek türelmetlenek voltak, ami hátráltatta az órai munkát. Gondoltunk egyet: ha másképp nem megy, magunk bővítjük meg az ebédlőt. Farkas Mátyás a tanácshoz fordult segítségért, a szülői munkaközösség közvetítésével pedig mozgósította az üzemeket is. — Rengeteg segítséget kaptunk. Társadalmi munkában készült el az új éttermi szárny terve, s költségvetése. A tanév befejezésével így hozzáláthattunk az építéshez, melybe tucatjával kapcsolódtak be a szülők. Sokan azt hitték, túl nagy vállalkozás lesz ez az iskolának. A pesszimisták azt jósolgatták, hogy nem készül el az épület szeptemberre. Szerencsére nem lett igazuk. — Feleségemmel — aki szintén itt tanít — valamint Deák Lajos és Borbély Zoltán kollégámmal erre a munkára tettük fel a vakációnkat. Csupán a szervezésen múlott, hogy ne lazuljon a tempó, haladjon a munka. Az ebédlő időre elkészült, ahol csaknem 750 tanuló étkezik. Az igazgató pedig már új feladatra készül. Az udvaron olyan sportcentrumot szeretnének kialakítani — a meglévők mellett például röplabda- és tollaslabdapályát építeni — hogy alkalmas legyen a terület a városkörzeti úttörő-sportrendezvények megtartására. Az iskola régi épülettömbjében pedig olajról gázfűtésre szeretnének áttérni Megsiépült a tanácsháza Két éve költözött a városi tanács abba az épületbe Vásárosnamény szívében, ahol eredetileg az egykori járási hivatal működött. Az átköltözéskor nem volt pénz a ház tatarozására, ám a múlt év második felében végre megtörtént a külső és belső felújítás. A megszépült városháza büszkesége a gyönyörű, új kovácsoltvas kapu — benne a város címere —, melyet egy helybeli kisiparos készített el. Összesen egymillió forintba került az épületkozmetika, melyet november végére fejezett be a költségvetési üzem. Most Viika történetét írja A tűzoltóparancsnok hobbija Egy érem, mellette könyvek, a könyveken pedig egy lángoló tűzoltósisak. Az állszíjon felirat: ex-libris. Az aprócska fametszet szavak nélkül, mégis pontosan megrajzolja Hegedűs István portréját, aki sokéves szolgálat után mint járási tűzoltóparancsnok ment nyugdíjba, s hobbiból régi könyveket, pénzeket, s „mellesleg” ex- libriseket is gyűjt. — Életemet — mondhatjuk — a véletlenek határozták meg — kínál hellyel otthonában Hegedűs István. — Márokpapi a szülőfalum, de ’43—44-ben Budapesten a csepeli repülőgépgyárban próbáltam szerencsét. Ha nincsenek légoltalmi gyakorlatok, talán sosem kezd érdekelni a tűzoltó mesterség. Megtetszett, ezért jelentkeztem egy tanfolyamra Makóra, majd ’55-ben már mint járási tűzoltóparancsnok kerültem Vásárosnaményba. A történelem iránti mélyebb érdeklődésem is a fővárosban bontakozott ki. Mindig szerettem olvasni. De Budapesten — ahol sorra járhattam a múzeumokat — kitárult előttem a világ. Így kezdtek érdekelni a régiségek. Ami szép volt, különleges és szemet gyönyörködtető, azt igyekeztem megszerezni. Vendéglátóm — mint mondja — a tűzoltó ellenőrzések révén bejáratos lett mindenhová: a templomtól a kocsmáig, s ez rengeteget jelentett a gyűjtésben. — Felbecsülni sem lehet, hogy faluhelyen micsoda kultúrtörténeti értékek mehettek veszendőbe. Már csak abból is gondolom, hogy gyűjteményem jó néhány darabját kidobott lomok közt találtam, másokat ajándékba kaptam, vagy fillérekért vettem. Sokan még örültek is, hogy megszabadítom őket egy-egy felesleges porfogótól. A Pesti Hírlap 1841—48-os számait például ajándékba kaptam, igaz néhány elkallódott a teljes sorozatból. Gyűjteményem ékessége egy német nyelvű kódexkötésű könyv 1607-ből, valamint Maróti György: Arithmetica vagy számvetésnek mestersége című munkája 1743-ból. A régi könyvek, újságok mellett egyre inkább az éremgyűjtés kezdte foglalkoztatni a tűzoltóparancsnokot. A Horthy-fillérek, pengők, koronák mellett birtokában van egy-egy Mátyás, illetve V. László által kiadott aranyforint, melyekről a Nemzeti Múzeum is tud. Ám Hegedűs István mégis a német szükségpénzgyűjte- ményre a legbüszkébb, melyeket a német városokban adtak ki 1919 és 21 között, összesen mintegy 100 ezer darab jelent meg ezekből, melyekből a vásárosnaményi gyűjtő 3500 darabbal rendelkezik. E különleges fizetőeszközök értékét az is növeli a gyűjtők számára, hogy valamennyi „kasszafriss’’: vagyis egyetlen gyűrődés nélkül vészelte át az évtizedeket. — Igazi szenvedélyem az éremgyűjtés, ezért beléptem a Magyar Éremgyűjtők Országos Szövetségébe. Persze egy nyugdíjas számára kicsit költséges már, ez a hobbi. Mióta nem dolgozom, egyre jobban foglalkoztatnak az ex-librisek is. Időközben tagja lettem a Magyar Kis- grafikai Barátok Körének is. Pár száz darabos készletem van könyvjegyekből, melyek számomra ugyanolyan szépek, mint a régi bankók. A munkával járó állandó jövés-menés után túl nagy csönd vette körül otthon a volt tűzoltóparancsnokot. Egy idő után belefáradt az olvasgatásba, üldögélésbe. Mivel továbbra is érdekelte a múlt, a történelem, s régi oklevelek akadtak a kezébe, elhatározta, hogy megírja Vitka történetét. — Ez az önként vállalt feladat nagyon fontos lett számomra. Levéltárakkal, könyvtárakkal léptem kapcsolatba, tucatjával forgatom az egykori dézsmaren- deleteket, családi okleveleket. Jó néhányról fénymásolatom is van. Egyedül az okiratok fordítása okoz gondot, mert jó néhány latin konyhanyelven íródott, így egyes kifejezések többféleképpen is értelmezhetők. Eddig a Rá- kóczi-korig sikerült eljutnom az anyaggyűjtéssel. Nem sietek a munkával, mert tisztán szeretném látni a tényeket. Ügy számítom, hogy még vagy három év kell, amíg elkészülök a nagy munkával. Már a nyárra késziil: Ifjúsági tábor Gergelyiugornyáa Alig fejeződött be a nyári szezon, máris megkezdődött a készülődés az idei vakációra Vásárosnaményban. A Tisza partján, a víztől védett területen — kőhají- tásnyira a melegstrandtól — hozzáláttak egy ifjúsági tábor építéséhez. Nagyobbrészt társadalmi munkában — valamint a tanács és az Állami Ifjúsági Bizottság anyagi segítségével — összesen tíz faház létesül a kedvelt nyaralóhelyen. A tízből négy épületet még az ősszel tető alá hoztak a forgácslapgyár építőbrigádjának dolgozói. A másik hat ERDÉRT- faházat és a szociális létesítményt a következő szezon elején adják át. KONYHA A TÁBORNAK Gondoskodnak az idelátogató fiatalok étkeztetéséről is. A vakációban még a fogyasztási szövetkezet parti éttermében főznek majd a nyaraló fiúknak és lányoknak. Ám a közeljövőben tervezik egy külön tábori konyha építését isElsősorban a diákturizmus céljait szolgálja majd a 160 személyes ugornyai ifjúsági tábor, ahol a KISZ szervezésében főleg Szabolcs-Szatmár megyei fiatalok pihennek majd- Ám a házigazdák szívesen fogadnak csoportokat az ország más tájairól is. szabadtéri színpad A varosközpontban Nagy gondot jelent a megye egész területén, hogy kevés lehetőség van — megfelelő helyek híján — szabadtéri programok: például színházi előadások, koncertek szervezésére. Ez adta az ötletet a városi művelődési központnak egy szabadtéri színpad kialakítására. A cél érdekében összefogtak a művelődési ház kiscsoportjai, s lényegében minden munkát önként vállaltak az építésen. Különösen az énekkarosok segítettek sokat, akik közt építész, tervező, ács, kőműves egyaránt található. Mintegy 40 ezer forintba kerültek az anyagok, a társadalmi munka értéke pedig 60 ezer forint. A színpad betonalapzatát még az ősszel elkészítették, jelenleg pedig már a deszkalapokat gyalulják. A színpad szétszedhető elemekből készül, így akár évtizedekig használni lehet. Nem szólva arról, hogy az elemek bárhol felállíthatok, így nemcsak városi rendezvények, hanem például falusi vasárnapok, tanyanapok alkalmával is fel- használhatók. A szabadtéri színpad állandó helye a városi művelődési központ mellett lesz. Jövőre — 1987-ben — tetőt is emelnek a színpad fölé, hogy nyári zápor ne szakíthassa félbe az előadásokat. Benn az épületben pedig kényelmes öltözők állnak a művészek rendelkezésére. MÉG KÖLCSÖNSZÉKEKEN ... Ezen a nyáron még a környező intézményekből kérnek majd kölcsön székeket a közönség részére. Maga a nézőtér kézilabda versenypálya méretű, vagyis akár ezer- ezerkétszáz érdeklődő láthatja majd a programokat. Látnivalókban pedig nem lesz hiány. A naményi szabadtéri színpad állandó programjává szeretnék tenni nyaranként legalább egyszer az Állami Népi Együttes műsorát, emellett koncertek, színházi produkciók szerepelnek a programban. Már most tárgyalnak a megyei moziüzemi vállalattal, hiszen a hely alkalmas szabadtéri mozielőadások megtartására is. Az oldalt összeállította: Házi Zsuzsa _2_____ Tél a Tisza partján. (Császár Csaba felvétele)
