Kelet-Magyarország, 1986. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-02 / 1. szám

1986. január 2. Kelet-Magyarország Rendhagyó közgyűlés Tímáron Rendhagyó módon tartot­tak küldöttközgyűlést az óév utolsó munkanapján, de­cember 30-án a timári Béke Termelőszövetkezetben. Hu­szonöt év gazdálkodásának eredményeiről vontak mér­leget. De miért tették ezt ép­pen december végén? Oka, hogy kéthetes nehéz agitáció) követően aláírt, közös mun­kára szövetkezett a falu. H sorsforduló alakitói A terem, amely küldöttek­kel, termelőszövetkezeti ala­pító tagokkal és a vendégek­kel megtelt, önmagában is a fejlődésről, a sikeres mun­káról beszélt. Tágas, félszáz ember étkeztetésére alkal­mas ebédlő, korszerű üzemi konyha, nemrégen építették. Az elnökségben, a vendégek között sok olyan embert ült, aki egykor szervezője és tá­mogatója volt a timári Béké­nek. Alexa László, Kállai Sándor, Gombás Sándor, Vincze József, Bán György, Sipos Béla, ma már nyugdí­jasok, de akkor negyedszáza­da fáradhatatlan munkálói voltak a sorsfordulónak. Ott volt a három elnök is. Az első és nagyon nehéz esztendőket Tóth József irányításával él­te át a tagság. A következő elnök Supé László volt, őt követte a sorban Pásztor András. Most Pásztor András be­szélt. Mondta: „Huszonöt év a történelemiben semmi, de egy falu, egy ember életében hosszú és jelentős időszak. Negyedszázad alatt Timáron hihetetlenül nagy változá­sok történtek. Ezért is, másért is most emelt fővel és tiszta lelkiismerettel áll­hatunk a tagság elé. Amit itt a tsz-szervezők 25 évvel ez­előtt jövendőitek, igaznak bizonyult.. ~e kellett ehhez az igazsághoz az emberek hi­te, a termelőszövetkezeti ta­gok szorgalma is.” Tények és adatok is el­hangzottak. Az első öt év na­gyon nehéz volt, de 1965-ben a termelőszövetkezet vagyo­na már elérte a 15 millió fo­rintot, a termelési érték meghaladta az ötmilliót, egy munkaegység 37 forintot ért. Abban az időben — a terv­utasításos rendszerben — mindennel foglalkoztak; ter­mett a timári föld búzát, tri- tikálét, kukoricát, burgonyát, de digitáliszt is. Az állatte­nyésztésben a juh, a szarvas- marha mellett ott volt a puly­katenyészet. Ha kilépett medréből... A termelési szerkezet ta­goltsága, a gyenge és hiányos eszközellátottság, de sok eset­ben a tapasztaltalanság miatt az eredmények ingadoztak. Kerékkötője volt a sikeres gazdálkodásnak a gyenge ter­mőhelyi adottság és nem utolsósorban a Tisza. A nyáron szép, nyugalmában kedves folyó, ha kilépett medréből, nemegvszer sok évre kiható kárt okozott. Az 1970-es tiszai ár miatt 10 mil­liós veszteséggel rt a tsz. Akkor volt az, hogy a sta­bil gazdálkodás érdekében, valamit ki keile; lalálni. Az iparban, mint nelléktevé- kenységben bízta;:. Létesítet­tek egy lakatos- és egy gu­miipari üzemet. Sokan mond­ták, helybéliek is, „ebbe a csirizbe beleragadtok”. Nem lett igazuk a tamáskodók- nak. 1975-ben már 63 millió forintot tett ki a termelési érték, 11 millió forint jutott a munkabérre és 8 millió fo­rint volt a nyereség. Sok ága-boga vt. a gazdál­kodásnak. Napokig lehetne arról beszélni, van és mi­ként ért el Tímár és Szabolcs község (időközben a két ter­melőszövetkezet egyesült) szövetkezeti tagsága az 1985- ös számadáshoz. Erről a kül­döttközgyűlésen két ember, a főagronómus és a főkönyvelő is szólt. A hatodik ötéves terv záró éve, 1985, talán még az 1970-es évtől is kriti­kusabban alakult. A Tisza most is kilépett medréből. Az év első felében a víz, a csa­padékbőség károsított, a má­sodik fél évben a szárazság okozott gondokat. Tetézte az elemi csapást, hogy tavasz- szal rengeteg tárolt burgo­nyát nem tudtak eladni. Bé­relt legelő és kaszáló, foko­zott növényvédelem és még egy sor intézkedés vált szük­ségessé az egyensúly megtar­tásához. Végtére is a mér­leg egyenlege jó, eredmény most is lesz. Tízszeres vagyon Azt már a főkönyvelő mondta: „A termelőszövet­kezet tiszta vagyona 1985 vé­gével 161 millió forint. (Tíz­szerese az 1965. évinek.) Az árbevétel az elmúlt évben 187 millió forint volt. Nyolc­vanhárommilliót az alapte­vékenység. 73 milliót az ipari termelés adott, a többi pénz az egyéb tevékenységből szár­mazott. 1985-ben 20 millió forint volt a fejlesztés, to­vább gazdagodott a termelő- szövetkezet gépekkel, épüle­tekkel. Szép és emberi volt az, amit az ünnepi küldöttgyű­lésen a felszólalók mondtak. Supé László — másfél évti­zedig volt elnök — azzal kezdte: „Nézzünk egymás szemébe. Szervezők, volt ve­zetők és alapító tagok. így egymás szemébe nézve me­rem mondani, jót tett nekünk a szövetkezés. Amikor a ta­nácsházán Sípos Béla, akkor 1960 decemberében elmond­ta, mi lesz és hogy lesz, meg­hallgattuk, de nem hitte el senki. Én sem. Azt sem hit­tem, hogy egyszer én is elnök leszek. Mert az első közgyű­lésen nem igen akarta a ve­zető posztot senki. Ügy gon­doltuk, miért okozzunk bajt azoknak, akikkel valaha együtt játszottunk, jó szom­szédok, később barátok vol­tunk. Nem lett baj! Ennek örülök.” Most sem könnyű Szóltak még sokan, Szat­mári Bertalan például így: „Ha végignézek szép hazá­mon arcom derül, szívem örül, írta egy költő régen, én meg most mondom, hogy így érzek. Mert nehéz volt a kezdet... A mai fiatalok már azt sem tudják, mikor vetik a ibúzát és mikor arat­ják. Ne tudják, nem az ő dol­guk, azért van a gép. De még most sem könnyű, hiszen a mi műhelyünk fölött csak a csillagos ég a tető.” így beszéltek. Aztán sor került kitüntetésekre, alapító termelőszövetkezeti tagok és nyugdíjasok jutalmazására. Volt egy közös ebéd, muzsi­kaszó mellett és voltak idős emberek, akiknek táncra ke­rekedett kedve. Timáron ilyen volt ez az óévi búcsúz­tató. Seres Ernő Szilveszteri raidevn az éterben BÚÉK Barcelona! Moszkva! New Biggin! A riporter gondolata mind­össze ennyi volt: szilveszter estéjén ki kellene tágítani a világot! így jutottunk el Dévényi József rádióamatőrhöz, aki vállalta, hogy a világ né­hány pontján élő rádióskol­légájával „tető alá” hoz egy éterbeni szilveszteri rande­vút. Addig, amíg a házigazda a kapcsolatfelvételhez készü­lődik, bemutatom őt: Dévé­nyi József, a nyíregyházi Elekterfém szövetkezet vil­lamosmérnöke. Tizenöt éve rádióamatőr. Eddig a világ 100 országával teremtett rá­diókapcsolatot. A felesége, dr. Berták Katalin ügyész is ért a mesterséghez. Dévényi Jó­zsef sokat tanult, vizsgázott; s számos engedélyt szerzett be ahhoz, hogy a világ bár­mely országának amatőréi­vel többnyire angolul kom­munikálhasson. Nemcsak a rádió működtetéséhez, javí­tásához, hanem építéséhez, tervezéséhez is magas fokon ért. Mindezt az MHSZ ke­retében teszi, és kollégáival már több nemzetközi rádió­forgalmazási versenyen szép eredményeket, első és másodosztályú minősítéseket ért el. Jelenleg pedig a szo­cialista országok rádióamatő­reinek 1986-os lengyelországi nemzetközi rádióforgalmazási versenyére készülnek, ahol ö és társai, mint a magyar vá­logatott tagjai lesznek jelen. Az otthon egyik szobájá­nak falán hatalmas világ­térkép, körülötte rengeteg, többek között finn, brazil, ja- páii vételnyugtázó, úgyneve­zett QSL-lap. Es most lássuk a „med­vét”! A készülék állomáske­reső gombjának elmozdítása után a fülem a fantasztikus rádiójátékokból ismerős űr­béli hangokra hegyezem. A Városkép új vonásokkal Ősszel megfiatalodva lépett ki Nyíregyháza a városszépí- : tők kozmetikai szalonjából. Átadták a belvárosban a sé­tálóutcát, felavatták az Ok­tóber 31. teret, több középü­let — például a megyei ta­nács — új színt kapott. To­vább épült az örökösföldi la­kónegyed, és a megyeszék­hely több pontján készültek lakások. Várhatóan ilyen lát­ványosan formálja a város­képet 1986 is? A kérdésre Veres István városi főépí­tésztől kaptunk választ. Terület - előrelátással Megtudtuk, hogy az idei esztendő ennél szerényebb változásokat ígér. Mindenek­előtt a város több pontján folytatódik a lakásépítés. Az Erdősoron többszintes háza­kat emelnek, a Káliói úttól keletre eső területen családi házakhoz láthatnak hozzá az építkezők. A háromszáz te­lek többsége hároméves be­építési kötelezettséggel már gazdára talált. Az új otthon­ra vágyók szintes, ikerházas tervek közül válogathatnak. A területet a múlt évben közművesítették, és hogy az alapellátással se legyen gond, 1986-ban, illetve a következő évben elkezdik körzeti orvo­si rendelő, gyógyszertár, böl­csőde, iskola építését. Ceitriimrekonstrukcló A megyeszékhely több pontján tervezik az újabb lakásépítések terület-előké­szítését. így például lebont­ják a régi házakat a Vay Ádám kiskörút, Tavasz utca, Hunyadi utca, valamint a Dohány utca, Vasvári Pál és Dob utcák által határolt ré­szekről. A városrendezési terv szerint ta új esztendő­ben telkeket alakítanak ki a Tiszavasvári út északi olda­lán. Az új városrészek tervezé­sénél ügyelnek a zöldöveze­tek bővítésére is. Nyíregyhá­za beépítési térképe azt mu­tatja, hogy a frissen átadott házak környékén több lesz a park, mint a belvárosban. A város központjában foly­tatják a rekonstrukciót. A kidolgozott és elfogadott színdinamikai terv alapján újabb középületek homlokza­ta fiatalodik meg. Átfestik például az OTP épületét, a Kossuth utca sarkán lévő játékbolt feletti homlokzatot, a Halászcsárdát. Tovább bő­vül a sétálóutca. A Zrínyi Ilona utca után a postától a Kossuth téri ABC-ig terjedő szakaszon korlátozzák a jár­műforgalmat. (Gyalogolni jó, parkolni nehéz...) Vadászház Sóstón Sóstón újabb boltokat, pa­vilonokat adnak majd át a fürdővendégek és a nyaralók örömére. Előreláthatóan for­dulatot hoz 1986 a régi kád­fürdő sorsában. Az idén hoz­záfognak a műemlékileg vé­dett épület felújításához, át­alakításához. hogy a vadász­idényekre érkező külföldi vendégeket Nyíregyháza-Sós­tó eme jellegzetes épületében fogadhassák. (rg) EUROPE HUNGARY IARU ZONE 15 QTH: NYÍREGYHÁZA ADR; H-4402 PB.25 II A jyk L0 MC MK nAv/ LC MM MJ QSO WITH 19|GMT|mHz|RST [MODE &(j> í)v'K 3/ ojjltc 53 REM A RKS: _ M.CLflfjL. 73s TKS QSL PSE VLAf BUREAU ^ H-1368 BUDAPEST PB.214 H OP ........ Joe kitöltött QSL-lapja. Dévényi József Moszkvát hívja. vonal túlsó végén Barceloná­ból egy Armando nevű úr je­lentkezik. A hangja olyan tisztán hallik, mintha a szom­széd utcából telefonálna. El­mondja, hogy náluk egész nap ragyogóan sütött a nap, a hőmérséklet 5—8 Celsius- fokig emelkedett. A kérdés- re, ott hogyan zajlik a szil­veszter, azt válaszolja: ilyen­kor a családok összejönnek, kitűnő a hangulat, pukkan­nak a pezsgőspalackok, folyik a bor, a sör. Az emberek vi- dám hangulatban köszöntik egymást, táncra perdülnek, átölelik egymást, és fogyaszt­ják a finom falatokat. Alig van idő kölcsönösen boldog új évet kívánni, a hangja ahogy jött, úgy el is tűnik a végtelenben. De már itt van John, aki egy Nagy-Britannia közelé­ben lévő szigeten él. Nálatok mi a helyzet, John? Ezt a napot az új év estjének ne­vezzük, ekkor partik, össze­jövetelek vannak — érkezik a válasz. A nálunk jelenle- vők éppen mint egy kórus, lelkesen, az ünnephez illően énekelnek. Nők, férfiak, öre­gek és fiatalok gyümölcstor­tát vágnak fel! Mindenki sze­rencsét kíván a másiknak. Van egy olyan szokás is, mint a skótoknál: éjfélkor egy sötét hajú ember kopog­tat az ajtón. A kezében egy darab szenet meg egy fenyő- gallyat tart. A sötét haj a jö­vő évre jó szerencsét, a szén és a fenyőág melegséget, sze- retetet, egészséget ígér. Bol­dog új évet, John! Ö is ha­sonlókat kíván nekünk. Egy moszkvai fiatalember­rel is létrejött az összekötte­tés, de mielőtt a diskurzus kialakult volna, szertefosz- latták az éter bonyolult fizi­kai törvényei. Most úgy lát­szik, jobbára spanyol és an­gol rádióamatőrök hangjait „sodorják” hozzánk a felle­gek. A vonal túlsó végén egy New Biggin nevű angol ha­lászfaluból lan beszél hoz­zánk. Közli, ott 4 fok van, a levegő párás. lan villamos- mérnök, fejlesztésekkel fog­lalkozik. Újságolja, 6 a szil­vesztert a nagymamájánál tölti. Egyébként eszik, iszik, és szívesen énekel. Most le­ült egy kicsit rádiózni és örül a beszélgetésnek. Náluk az új év első napja jeles csa­ládi ünnep. Ekkor a nagy­mamánál valamennyi rokon összegyűl, együtt ebédelnek. Ök is várják a szenet és a fenyőgallyat, a jövő évi si­kereket, egészséget, boldog­ságot hozó embert. Megköszönöm Dévényi Jó­zsefnek az élményt: óriási és mégis kicsi a világ! De jó lenne, ha az emberek mindig ilyen, a szilveszter éjjelén ál­talam is érzékelt békében, jó hangulatban élnének. Cselényi György Sikeres esztendő Záhonyban A MÁV záhonyi üzemigaz­gatóságán különösen nehéz, de igen jól sikerült esztendő tapasztalatait összegezik ezekben a napokban. Az első fél év behozhatatlannak tűnt elmaradása ellenére — az eredeti költségkereten belül maradva — több területen jelentősen túlteljesítették a tervet. Az import- és tranzitfor­galomban csaknem három százalékkal szárnyalták túl a kitűzött célt. Több mint tízmillió tonna árut fogadtak a Szovjetunióból és továbbí­tottak rendeltetési helyére. Az exportforgalomban a ta­valyi csúcsnak vélt mennyi­ségnél hatszázezer tonnával több áru hagyta el a határt Záhonynál, s ennek ellenére érezhetően enyhült a koráb­bi vagonhiány. Az egyre nagyobb határ- forgalmi feladatok teljesíté­sében nagy szerepe volt a napi követelményekhez al­kalmazkodó munkaszerve­zésnek. Az üzemigazgatóság területén ugyanis 24 óra alatt átlagosan 28 ezer tonna árut fogadnak és tizenkétezer ton­na exportárut továbbítanak, ezen belül azonban igen nagy a szóródás. Az év vé­gén például az egy nap alatt bejövő rakomány gyakran el­éri az ötvenezer tonnát is, a kiszállítandó mennyiség pe­dig csaknem háromszorosa a szokásosnak. A napi munka- szervezéssel a mindenkori feladatokhoz igazították a létszámot és a szükséges esz­közöket. A dolgozókra az át­csoportosítás illetve a rugal­mas munkaidő-beosztás, igen nagy terhet rótt, de az új bérezési rendszer kellően ösztönözte az így végzett munkát. Mindennek eredményeként a záhonyi üzemigazgatóság 110 millió forinttal teljesítet­te túl éves bevételi vét, s ebből a tavalyinál i ízesen 9,5 millió forinttal ■ b jö­vedelemhez jutottak ~ vasu­3

Next

/
Oldalképek
Tartalom