Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-07 / 287. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET

1985. december 7.

VALÓSÁGUNK KÖZELKÉPBEN

„Hirtelen azt vettem észre, hogy száz -mértért se tudok lefutni: kifulladok, a lábam remeg. Nagyon gyenge vagyok. Pedig mennyit futká- roztam heccből, versenyből kilométereket, és a futball- pályán mennyit kergettük a Hatodát, míg be nem esteledett, amíg nehéz sötét ülepedett a házaik közé és meggyulladtak az utcai higanygőzlámpák. Akkor megálltunk, tágra nyílt szemmel bámultuk az égőket: egy percig rózsaszínű fényt ontottak, s aztán élesen, kegyetlen-fehéren Sziporkázni kezdtek. Valamelyikünk búsan a hóna alá kapta a focit, és megindultunk hazafelé. Egyszer még visszanéztünk, mintha másnap már nem mennénk oda többé.” (

Egy fiatalember naplójából)

,.Minden ivásnál kimértem magamnak a vizet: egy korty ... öt korty. Amikor a szomjúság már az elviselhetetlen- ségig fokozódott, akkor ittam csak tíz kortyot. A csap alá hajoltam, csurgattam tenyerembe a vizet, és vártam, hogy hideg legyen. A halántékomon idegesítően lüktetett egy ér. Alig kaptam levegőt. Ráhajoltam a tenyeremre, mintha gyermekkori forrás lenne, és egyre nagyobb kortyokban nyeltem a vizet. A harmadik után megálltaim pihenni. Zuhogott a víz a csapból, élesen lecsapódott a kőre. Újra ittam két kortyot. Nehéz volt abbahagyni. Vizes kézzel végigsimítottam a tarkómat, megnedvesítettem a hajamat, megmosakodtam. Kinéztem az ablakon. Könnyű szél re- megtette a nyárfák leveleit. Csend. Zuhogott a víz a csapból.” (Egy fiatalember naplójából)

Dr. Stachó József, a megyei cukorbeteg-gondozó főorvosa:

. -^^'A’betégség tünetei kö- áött 'gyaWán szefepé! á gyors

'; fógyáS''<15—20 :küó"is' előfordulhat), a kínzó szájszárazság, a bőséges folyadékfogyasztás, a bőrviszketés, az általános gyengeség, fáradtság. Ezek természetesen nem kizárólagos érvényességnek más betegségek tünetei is lehetnek.

Az okok között megtalálható az örökletes hajlam, de ennél fontosabb az életmóddal való összefüggése. A2 egész népesség hízik, kövérek vagyunk. Ez kimeríti a hasnyálmirigyet. A kiváltó okok között gyakran jelen van aí alkoholizmus. Helytelen táp lálkozási szokásaink, a ma gyáros ételek szintén haj la mosító tényezők. Napjaink bara.< keveset mozognak as emberek, ezért mindenkinek — amennyiben valamilyen betegség ezt nem tiltja — azt javasoljuk, hogy minél többet mozogjon, sétáljon kerékpározzon, ússzon.

„Már egy hónapja tudtam, lehetetlen volt tovább tagadni: beteg vagyok. Csak a szembenézés komolysága, az igazság vállalása hiányzott még belőlem. Ültem a kantin mögött a fűben, a lábamnál két pohár sör és egy zacskó száraz nápolyi. Rágcsáltam, ittam. Gondolkozni kellett. Dönteni. Nehezen fogadta be a gyomrom a nápolyit, de éhes voltam. Néztem a csizmám sarkát, mintha attól vártam volna segítséget, tanácsot.

Egyszerűsíteni akartam. Csak a tények váza maradjon, két szó fogalomköre. Ez nyugtalanított már egy hónapja, felborítva a napok normális rendjét. Magyarul még véletlenül se mondtam volna ki, pedig már nem volt okom a félelemre. Diabetes mellitus, verte a szívem. Diabetes mellitus, gondoltam, miközben fuldokoltam a nyeléstől. Diabetes mellitus, lüktette minden ér fülemben. Diabetes mellitus.

Az első ösztön a védekezésé. Feledni, kitalálás az egész. Talán mégsem igaz. S másnap. A próbák, a harcok, a kétségbeesések. Győztem. Biztos vagyok benne: diabetes mellitus.” (Egy fiatalember naplójából)

Dr. Stachó József főorvos:

— A világstatisztikák szerint a népesség 2,5—3 százaléka cukorbeteg. Szabolcs- Szatmárfoan ez körülbelül 15 000 embert jelent. A nyilvántartásokban közel 7000 beteg szerepel. A különbség abból adódik, hogy nem minden diabeteszesnek van szüksége gyógyszerre, megfelelő diétával az anyagcsere rendben tartható.

Sajnos a cukorbetegek száma évről évre növekszik. A gondozóban naponta 4—5 új beteg jelentkezik. Nyíregyházán 1984-ben 1113 női és 765

kezik a helyes életmód, s csak harmadik a gyógyszer. Meggyőződésem, hogy többen kapnak gyógyszert, mint ahánynak kellene, csupán azért, mert nem diétáznak.

Közismert, hogy egy lidő után még a rendben tartott cukorbetegségnek is lehetnek káros szövődményei. Ezek főképpen az érrendszer károsodásai: a szemfenék, a vese, a szívkoszorú, az agy ereinek elváltozásai. Éppen ezért, mert ilyen súlyosak a szövődmények, jobban kellene vigyáznia minden betegnek.

„Az első injekciót vegyes érzésekkel adtam be magamnak. Akaratos kíváncsiság volt bennem: milyen lesz, meg tudom-e tenni? Annyira irtóztam az injekciótól, hogy ha filmen láttam, még akkor is elfordultam. A győzelem

A kisvárdai táborban 15 cukorbeteg gyerek töltött tíz napot, mozgássérültek, vese- betegek, enzimhiányos és más krónikus betegségben szenvedők társaságában.

Ezek a gyerekek nem mehetnek hagyományos táborokba, az üdülök zárva vannak előttük. A legfontosabb feladatunknak azt tartjuk, hogy megteremtsük számukra mindazt a közösségi élményt, amelytől betegségük általában megfosztja őket. A gyerekek megtanulják az inzulint beadni, kialakulnak az étkezési szokások, ötleteket adunk a diétázáshoz. Ez utóbbi egyébként nem olcsó: egy hagyományos tábor étkezési normája 50—60 forint, a cukorbeteg gyerekeké 130 forint. Naponta hatszori étkezés, minőségi ételek, sok hús, fehérje szükséges.

Azt tapasztaljuk, hogy a szülők otthon szinte bura

„Néhány hét múlva kikerültem a -védettség ártó-gyó- gyíitó burája alól. S ami eddig visszaszorult a tudat alá, az most százszorosán felerősödve verte a mellemet. Kételyek az indulásnál, az első szónál, az első önállóan végzett munkánál. Kibírom-e? Építgettem a magány kegyetlen falait. S mellette: kitörni ebből a -magam formálta magányból, kemény falait ledönteni, és nevetni, nevetni. Minden érdekelt, bárkit meghallgattam. Menekültem az üres szobából, amely azelőtt otthonom volt; nem érdekeltek a könyvek, se film, se televízió, ha egyedül foglalkoztam valamivel, hallgatnom kellett. A hallgatás megkötözi az embert. Hirtelen minden megnő, rettenetes és sötét lesz. Nem tiszták ilyenkor a gondolatok, csak azt érzem, hogy nagyon szenvedek, kegyetlenül fáj valaférfi diabateszest tartottunk nyilván. Érdemes megnézni a gondozó forgalmát 1980—84 között:

1980 — 4948 fő

1981 — 5937 fő

1982 — 9130 fő

1983 — 10640 fő

1984 — 11305 fő

A gondozó feladata, hogy a megyei kórház vonzáskörzetében lévő cukorbetegeket ellássa inzulinnal. Itt történik a külföldi készítményt kapók gondozása is. Tanácsokat adunk régi és új betegeinknek a diétára, az életmódra vonatkozóan. Két éve már, hogy a rendelésekre feljön egy-egy diétás nővér ötleteket adni. Sajnos nagyon kevesen hallgatják meg a tanácsokat, pedig a cukorbeteg legfontosabb, .gyógyszere” a diéta. Aztán követKótics Ferenc: Lévi

mámora, amit majd érezni fogok mindent megér, ezzel vigasztaltam és erősítgettem magam. Elfogod ottan fogtam meg a combomat, felcsíptem a bőrt, és ... megmerevedett a mozdulat a levegőben, aztán egy újabb akarathullám következett: nem éreztem

semmit. Ügyetlenül fogtam kezemben a fecskendőt, és lassan nyomva a dugattyút, megtörtént, amitől féltem, rettegtem: beadtam az első injekciót.” (Egy fiatalember naplójából)

— A Magyar Vöröskereszt megyei vezetősége nagy társadalmi összefogással az idén negyedik alkalommal szervezte meg speciális táborát a krónikus betegségben szenvedő gyerekek részére — mondja Szarka Endréné egészségvédelmi főelőadó. —

alatt tartják a gyerekeket. Szerencsére lelki sérülttel ritkán találkozunk, a szülőket sokkal jobban megviseli a gyerek betegsége. A cukorbetegek tilalmakkal körülbástyázva élnek. Tilos a fagylalt, a gyümölcsök többsége, a dinnye, a körte, a csokoládé, tilos egy-egy étkezést kihagyni. Csodálom a cukorbeteg gyerekeket és a felnőtteket is, mert legtöbbjük olyan akaraterővel, fegyelmezettséggel rendelkezik, hogy fezeket a tilalmakat nem tekintik akadálynak, hanem megtanul élni velük. Így jutnak el oda, hogy ez a betegség ne a félelmet, a szorongást táplálja, hanem a szervezet sajátos állapota legyen.

mi, az egész létezés, a fény, a hangok. A fal már nem fal volt, hanem leküzdhetetlen akadály, a függöny erős rács, szétszabdalja előttem a kinti világot. A megszokott emberi hangok utálatossá váltak, mert emlékeztettek, s én felejteni akartam. Esténként jártam a várost, idegen emberek arcába mosolyogtam, fiatal kamaszlányok szemébe nevettem, s a legboldogabb akkor voltam, ha visszanevettek. Amikor már teljesen néptelen lett a város, nekidőltem egy bérház falának, és végigbámuLtam az utcán: könnyű szél remegtette a fák leveleit a parkban. Mindenütt csend. Homlokomat a falhoz szorítottam, és szerettem volna kinyújtani a kezemet, utánanyúlni valakinek, csillagokat tűzni a legszebb lány hajába, és a legszomo- rúbb ajkára mosolyt varázsolni. De rájöttem, hogy a semmiben keresgélek: lehetetlenre vállalkoztam. Nem tudom, mennyi idő telt el támaszkodva, talán tíz percj lehet, hogy eg}7 fél óra, nem volt fontos. Lassan, megnyugodtam. .Behunytam a szemem, s amikor kinyitottam, már egy más világot láttam: derűsen csillogót...” (Egy fiatalember naplójából)

A cukorbeteg-gondozóba naponta 25—30 beteget hívmaik, de (gyakori, hagy hatva- nan is jönnek. Sóik a bejáró: ‘Csengerből, Máfldokról, Nyír- e^yihá^a, kornyékéről.' .;

■-.if R. J.-né Ibrányból jött. Június óta' beteg, fegyelmezetten diétázik. — Egyformán főzök — mondja —, csak én nem eszem mindenből. Kerülöm a tésztát, az édességet. Szacharint használok, bár egy kissé keserű mellékíze van. Sajnos a boltban elég rossz az ellátás töltelékáruból, így magamnak kell mindent elkészítenem.

G. I. 10 éve cukorbeteg. Nehezen mozog, a diétát sem tartja be. — Nagyon szeretem a főtt tésztát, az édességet is — mondja. — Hát, ez nagy baj — csóválja a fejét dr. Stachó József —, ha a helyzet nem javul a tablettáról át kell térni az inzulinkezelésre.

A beteg fogadkozik.

Cs. J. hetvenhét éves. Több, mint húsz éve cukorbeteg. — Sok folyadékot iszom — panaszkodik. A főorvos a laboratóriumi eredményekből idéz, majd azt tanácsolja, hogy jobban diétázzon. Vásárolja meg Nagy József — Dr. Somogyi Lászlóné: Betegeink házi diétája című könyvét, amelyben sok diétás recept is található.

Kossuth téri ABC. Két rövidke poloon narancsszínű körökkel megjelölt termékek. (Ez a diabateszesek álltai is fogyasztható készítmények jele.) Zengővári Zoltánná eladó sorolja a kínálatot: édesség, befőttek, üdítők, sör. Hólex csokoládé (10 dkg) 32 Ft, diósgyőri tejcsokoládé (5 dkg) 10,80 Fit, diétás meggybefőtt 37,60 Ft. Van még puffasztott rúzs, zabpehely, dzsem. Jelenleg nincs hely a polcon, de nem mindig ez a helyzet. A vásárlók keresik a diétás termékeket. Sajnos a rostos gyümölcslevek kivételével minden készítmény drágább a cukorral készültnél. Kevesen engedhetik meg maguknak, hogy 10 dkg csokoládéért több mint harminc forintot fizessenek.

Ma a cukorbetegek számát a világon 30 millióra becsülik. Az USA-ban kb. kilencmillió, az NSZK-ban másfél millió, az NDK-ban közel félmillió cukorbeteget tartanak nyílván.

Magyarországon valaha úri betegségnek számított a diabétesz a diéta drága volta miatt. '1942-ben még „csak” 10 200 főt tartott nyilván a a statisztika, napjainkban ez már 300 000 körül van. Ehhez hozzá kell venni további 150—200 ezer emberit, akikben a cukorbaj még úgynevezett „rejtett” (kémiai) állapotban van,- napvilágra 'jövetele csupán idő és elősegítő tényezők kérdése. így tehát minden huszadik-huiszon- ötödik magyar állampolgár ügyéről van szó. (Dr. Fövény József adatai)

A cukorbeteg térítésmentesen kapja a szükséges inzulint. A tűért, fecskendőért is keveset fizet. De az automata belöyő miár sokba ikerül, (ha egyáltalán hozzá lehet jutni). A legfontosabb azonban a diéta. Ez 500—1000 Ft többlet- kiadást jelent havonta. Tapasztalati tény, hogy a betegek 60 százaléka nyugdíjas- korú. A diétázás tehát nagyon megterheli a nem túlságosan magas nyugdíjat. A diéta be nem tartásának jórészt ez a magyarázata. Ebből következik, hogy megnő a 'káros szövődmények lehetősége.

J elenleg adiabeteszes gyerekek Memelt családi pótlókban részesülnek (1040 Ft), a nyugdíjasok nem kapnak rendszeres állami támogatást. A SZOT Társadalombiztosítási Igazgatósága mellett működik egy segélyezési albizottság, amely szerény anyagi alappal is rendelkezik. Van rá lehetőség, hogy az idős, aílaosony nyugdíjat kapó cukorbetegek félévenként egy alkalommal rendkívüli segélyért folyamodjanak.

„A cukorbaj olyan kóros állapot, amely megfelelő feltételiek mellett 'csaknem teljesen normailiizálható, és ékkor a cukorbeteg nem betegnek, hanem egészséges egyénnek tekinthető. Ebben a megfogalmazásban tehát a diabétesz a feltételes egészség állapota, mély a ffeltételek betartása esetén megközelítőleg egészséget, a feltételek be nem tartása esetén súlyos, élőtoto-utább végzetes kimenetelű betegséget jelent.” (Dr. Fövény József)