Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-07 / 287. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET 1985. december 7. VALÓSÁGUNK KÖZELKÉPBEN „Hirtelen azt vettem észre, hogy száz -mértért se tudok lefutni: kifulladok, a lábam remeg. Nagyon gyenge va­gyok. Pedig mennyit futká- roztam heccből, versenyből kilométereket, és a futball- pályán mennyit kergettük a Hatodát, míg be nem estele­dett, amíg nehéz sötét ülepe­dett a házaik közé és meg­gyulladtak az utcai higany­gőzlámpák. Akkor megáll­tunk, tágra nyílt szemmel bámultuk az égőket: egy per­cig rózsaszínű fényt ontot­tak, s aztán élesen, kegyet­len-fehéren Sziporkázni kezd­tek. Valamelyikünk búsan a hóna alá kapta a focit, és megindultunk hazafelé. Egy­szer még visszanéztünk, mintha másnap már nem mennénk oda többé.” ( Egy fiatalember naplójából) ,.Minden ivásnál kimértem magamnak a vizet: egy korty ... öt korty. Amikor a szom­júság már az elviselhetetlen- ségig fokozódott, akkor ittam csak tíz kortyot. A csap alá hajoltam, csurgattam tenye­rembe a vizet, és vártam, hogy hideg legyen. A halán­tékomon idegesítően lükte­tett egy ér. Alig kaptam le­vegőt. Ráhajoltam a tenye­remre, mintha gyermekkori forrás lenne, és egyre na­gyobb kortyokban nyeltem a vizet. A harmadik után meg­álltaim pihenni. Zuhogott a víz a csapból, élesen lecsapó­dott a kőre. Újra ittam két kortyot. Nehéz volt abba­hagyni. Vizes kézzel végig­simítottam a tarkómat, meg­nedvesítettem a hajamat, megmosakodtam. Kinéztem az ablakon. Könnyű szél re- megtette a nyárfák leveleit. Csend. Zuhogott a víz a csapból.” (Egy fiatalember naplójából) Dr. Stachó József, a megyei cukorbeteg-gondozó főorvo­sa: . -^^'A’betégség tünetei kö- áött 'gyaWán szefepé! á gyors '; fógyáS''<15—20 :küó"is' előfor­dulhat), a kínzó szájszáraz­ság, a bőséges folyadékfo­gyasztás, a bőrviszketés, az általános gyengeség, fáradt­ság. Ezek természetesen nem kizárólagos érvényességnek más betegségek tünetei is lehetnek. Az okok között megtalál­ható az örökletes hajlam, de ennél fontosabb az életmód­dal való összefüggése. A2 egész népesség hízik, kövérek vagyunk. Ez kimeríti a has­nyálmirigyet. A kiváltó okok között gyakran jelen van aí alkoholizmus. Helytelen táp lálkozási szokásaink, a ma gyáros ételek szintén haj la mosító tényezők. Napjaink bara.< keveset mozognak as emberek, ezért mindenkinek — amennyiben valamilyen betegség ezt nem tiltja — azt javasoljuk, hogy minél többet mozogjon, sétáljon kerékpározzon, ússzon. „Már egy hónapja tudtam, lehetetlen volt tovább tagad­ni: beteg vagyok. Csak a szembenézés komolysága, az igazság vállalása hiányzott még belőlem. Ültem a kan­tin mögött a fűben, a lá­bamnál két pohár sör és egy zacskó száraz nápolyi. Rág­csáltam, ittam. Gondolkoz­ni kellett. Dönteni. Nehezen fogadta be a gyomrom a ná­polyit, de éhes voltam. Néz­tem a csizmám sarkát, mint­ha attól vártam volna se­gítséget, tanácsot. Egyszerűsíteni akartam. Csak a tények váza marad­jon, két szó fogalomköre. Ez nyugtalanított már egy hó­napja, felborítva a napok normális rendjét. Magyarul még véletlenül se mondtam volna ki, pedig már nem volt okom a félelemre. Dia­betes mellitus, verte a szí­vem. Diabetes mellitus, gon­doltam, miközben fuldokol­tam a nyeléstől. Diabetes mellitus, lüktette minden ér fülemben. Diabetes mellitus. Az első ösztön a védekezésé. Feledni, kitalálás az egész. Talán mégsem igaz. S más­nap. A próbák, a harcok, a kétségbeesések. Győztem. Biztos vagyok benne: diabe­tes mellitus.” (Egy fiatalem­ber naplójából) Dr. Stachó József főorvos: — A világstatisztikák sze­rint a népesség 2,5—3 száza­léka cukorbeteg. Szabolcs- Szatmárfoan ez körülbelül 15 000 embert jelent. A nyil­vántartásokban közel 7000 beteg szerepel. A különbség abból adódik, hogy nem minden diabeteszesnek van szüksége gyógyszerre, megfe­lelő diétával az anyagcsere rendben tartható. Sajnos a cukorbetegek szá­ma évről évre növekszik. A gondozóban naponta 4—5 új beteg jelentkezik. Nyíregyhá­zán 1984-ben 1113 női és 765 kezik a helyes életmód, s csak harmadik a gyógyszer. Meggyőződésem, hogy töb­ben kapnak gyógyszert, mint ahánynak kellene, csupán azért, mert nem diétáznak. Közismert, hogy egy lidő után még a rendben tartott cukorbetegségnek is lehetnek káros szövődményei. Ezek főképpen az érrendszer káro­sodásai: a szemfenék, a vese, a szívkoszorú, az agy ereinek elváltozásai. Éppen ezért, mert ilyen súlyosak a szö­vődmények, jobban kellene vigyáznia minden betegnek. „Az első injekciót vegyes érzésekkel adtam be magam­nak. Akaratos kíváncsiság volt bennem: milyen lesz, meg tudom-e tenni? Annyira irtóztam az injekciótól, hogy ha filmen láttam, még akkor is elfordultam. A győzelem A kisvárdai táborban 15 cu­korbeteg gyerek töltött tíz napot, mozgássérültek, vese- betegek, enzimhiányos és más krónikus betegségben szenvedők társaságában. Ezek a gyerekek nem me­hetnek hagyományos tábo­rokba, az üdülök zárva van­nak előttük. A legfontosabb feladatunknak azt tartjuk, hogy megteremtsük számuk­ra mindazt a közösségi él­ményt, amelytől betegségük általában megfosztja őket. A gyerekek megtanulják az in­zulint beadni, kialakulnak az étkezési szokások, ötleteket adunk a diétázáshoz. Ez utóbbi egyébként nem olcsó: egy hagyományos tábor étke­zési normája 50—60 forint, a cukorbeteg gyerekeké 130 fo­rint. Naponta hatszori étke­zés, minőségi ételek, sok hús, fehérje szükséges. Azt tapasztaljuk, hogy a szülők otthon szinte bura „Néhány hét múlva kike­rültem a -védettség ártó-gyó- gyíitó burája alól. S ami ed­dig visszaszorult a tudat alá, az most százszorosán felerő­södve verte a mellemet. Ké­telyek az indulásnál, az első szónál, az első önállóan vég­zett munkánál. Kibírom-e? Építgettem a magány kegyet­len falait. S mellette: kitör­ni ebből a -magam formálta magányból, kemény falait ledönteni, és nevetni, nevet­ni. Minden érdekelt, bárkit meghallgattam. Menekültem az üres szobából, amely az­előtt otthonom volt; nem ér­dekeltek a könyvek, se film, se televízió, ha egyedül fog­lalkoztam valamivel, hallgat­nom kellett. A hallgatás megkötözi az embert. Hirte­len minden megnő, rettene­tes és sötét lesz. Nem tiszták ilyenkor a gondolatok, csak azt érzem, hogy nagyon szen­vedek, kegyetlenül fáj vala­férfi diabateszest tartottunk nyilván. Érdemes megnézni a gondozó forgalmát 1980—84 között: 1980 — 4948 fő 1981 — 5937 fő 1982 — 9130 fő 1983 — 10640 fő 1984 — 11305 fő A gondozó feladata, hogy a megyei kórház vonzáskör­zetében lévő cukorbetegeket ellássa inzulinnal. Itt törté­nik a külföldi készítményt kapók gondozása is. Taná­csokat adunk régi és új bete­geinknek a diétára, az élet­módra vonatkozóan. Két éve már, hogy a rendelésekre feljön egy-egy diétás nővér ötleteket adni. Sajnos na­gyon kevesen hallgatják meg a tanácsokat, pedig a cukor­beteg legfontosabb, .gyógy­szere” a diéta. Aztán követ­Kótics Ferenc: Lévi mámora, amit majd érezni fogok mindent megér, ezzel vigasztaltam és erősítgettem magam. Elfogod ottan fogtam meg a combomat, felcsíptem a bőrt, és ... megmerevedett a mozdulat a levegőben, az­tán egy újabb akarathullám következett: nem éreztem semmit. Ügyetlenül fogtam kezemben a fecskendőt, és lassan nyomva a dugattyút, megtörtént, amitől féltem, rettegtem: beadtam az első injekciót.” (Egy fiatalember naplójából) — A Magyar Vöröskereszt megyei vezetősége nagy tár­sadalmi összefogással az idén negyedik alkalommal szer­vezte meg speciális táborát a krónikus betegségben szen­vedő gyerekek részére — mondja Szarka Endréné egészségvédelmi főelőadó. — alatt tartják a gyerekeket. Szerencsére lelki sérülttel ritkán találkozunk, a szülő­ket sokkal jobban megviseli a gyerek betegsége. A cukor­betegek tilalmakkal körül­bástyázva élnek. Tilos a fagylalt, a gyümölcsök több­sége, a dinnye, a körte, a csokoládé, tilos egy-egy étke­zést kihagyni. Csodálom a cukorbeteg gyerekeket és a felnőtteket is, mert legtöbb­jük olyan akaraterővel, fe­gyelmezettséggel rendelkezik, hogy fezeket a tilalma­kat nem tekintik akadály­nak, hanem megtanul élni velük. Így jutnak el oda, hogy ez a betegség ne a fé­lelmet, a szorongást táplálja, hanem a szervezet sajátos állapota legyen. mi, az egész létezés, a fény, a hangok. A fal már nem fal volt, hanem leküzdhetetlen akadály, a függöny erős rács, szétszabdalja előttem a kinti világot. A megszokott embe­ri hangok utálatossá váltak, mert emlékeztettek, s én fe­lejteni akartam. Esténként jártam a várost, idegen em­berek arcába mosolyogtam, fiatal kamaszlányok szemébe nevettem, s a legboldogabb akkor voltam, ha visszane­vettek. Amikor már teljesen néptelen lett a város, neki­dőltem egy bérház falának, és végigbámuLtam az utcán: könnyű szél remegtette a fák leveleit a parkban. Minde­nütt csend. Homlokomat a falhoz szorítottam, és szeret­tem volna kinyújtani a keze­met, utánanyúlni valakinek, csillagokat tűzni a legszebb lány hajába, és a legszomo- rúbb ajkára mosolyt vará­zsolni. De rájöttem, hogy a semmiben keresgélek: lehe­tetlenre vállalkoztam. Nem tudom, mennyi idő telt el tá­maszkodva, talán tíz percj lehet, hogy eg}7 fél óra, nem volt fontos. Lassan, megnyu­godtam. .Behunytam a sze­mem, s amikor kinyitottam, már egy más világot láttam: derűsen csillogót...” (Egy fiatalember naplójából) A cukorbeteg-gondozóba naponta 25—30 beteget hív­maik, de (gyakori, hagy hatva- nan is jönnek. Sóik a bejáró: ‘Csengerből, Máfldokról, Nyír- e^yihá^a, kornyékéről.' .; ■-.if R. J.-né Ibrányból jött. Június óta' beteg, fegyelme­zetten diétázik. — Egyfor­mán főzök — mondja —, csak én nem eszem min­denből. Kerülöm a tésztát, az édességet. Szacharint hasz­nálok, bár egy kissé kese­rű mellékíze van. Sajnos a boltban elég rossz az ellátás töltelékáruból, így magam­nak kell mindent elkészíte­nem. G. I. 10 éve cukorbeteg. Nehezen mozog, a diétát sem tartja be. — Nagyon szere­tem a főtt tésztát, az édessé­get is — mondja. — Hát, ez nagy baj — csóválja a fejét dr. Stachó József —, ha a helyzet nem javul a tablettá­ról át kell térni az inzulin­kezelésre. A beteg fogadkozik. Cs. J. hetvenhét éves. Több, mint húsz éve cukorbeteg. — Sok folyadékot iszom — panaszkodik. A főorvos a laboratóriumi eredmények­ből idéz, majd azt tanácsol­ja, hogy jobban diétázzon. Vásárolja meg Nagy József — Dr. Somogyi Lászlóné: Be­tegeink házi diétája című könyvét, amelyben sok diétás recept is található. Kossuth téri ABC. Két rö­vidke poloon narancsszínű körökkel megjelölt termékek. (Ez a diabateszesek álltai is fogyasztható készítmények jele.) Zengővári Zoltánná el­adó sorolja a kínálatot: édesség, befőttek, üdítők, sör. Hólex csokoládé (10 dkg) 32 Ft, diósgyőri tejcsokoládé (5 dkg) 10,80 Fit, diétás meggy­befőtt 37,60 Ft. Van még puf­fasztott rúzs, zabpehely, dzsem. Jelenleg nincs hely a polcon, de nem mindig ez a helyzet. A vásárlók keresik a diétás termékeket. Sajnos a rostos gyümölcslevek kivé­telével minden készítmény drágább a cukorral készült­nél. Kevesen engedhetik meg maguknak, hogy 10 dkg cso­koládéért több mint harminc forintot fizessenek. Ma a cukorbetegek számát a világon 30 millióra becsü­lik. Az USA-ban kb. kilenc­millió, az NSZK-ban másfél millió, az NDK-ban közel fél­millió cukorbeteget tartanak nyílván. Magyarországon valaha úri betegségnek számított a di­abétesz a diéta drága volta miatt. '1942-ben még „csak” 10 200 főt tartott nyilván a a statisztika, napjainkban ez már 300 000 körül van. Eh­hez hozzá kell venni továb­bi 150—200 ezer emberit, akikben a cukorbaj még úgy­nevezett „rejtett” (kémiai) állapotban van,- napvilágra 'jövetele csupán idő és előse­gítő tényezők kérdése. így te­hát minden huszadik-huiszon- ötödik magyar állampolgár ügyéről van szó. (Dr. Fövény József adatai) A cukorbeteg térítésmente­sen kapja a szükséges inzu­lint. A tűért, fecskendőért is keveset fizet. De az automata belöyő miár sokba ikerül, (ha egyáltalán hozzá lehet jutni). A legfontosabb azonban a di­éta. Ez 500—1000 Ft többlet- kiadást jelent havonta. Ta­pasztalati tény, hogy a bete­gek 60 százaléka nyugdíjas- korú. A diétázás tehát na­gyon megterheli a nem túl­ságosan magas nyugdíjat. A diéta be nem tartásának jó­részt ez a magyarázata. Eb­ből következik, hogy megnő a 'káros szövődmények le­hetősége. J elenleg adiabeteszes gye­rekek Memelt családi pótlók­ban részesülnek (1040 Ft), a nyugdíjasok nem kapnak rendszeres állami támogatást. A SZOT Társadalombiztosí­tási Igazgatósága mellett mű­ködik egy segélyezési albi­zottság, amely szerény anya­gi alappal is rendelkezik. Van rá lehetőség, hogy az idős, aílaosony nyugdíjat kapó cukorbetegek félévenként egy alkalommal rendkívüli segé­lyért folyamodjanak. „A cukorbaj olyan kóros állapot, amely megfelelő fel­tételiek mellett 'csaknem tel­jesen normailiizálható, és ék­kor a cukorbeteg nem beteg­nek, hanem egészséges egyén­nek tekinthető. Ebben a meg­fogalmazásban tehát a diabé­tesz a feltételes egészség ál­lapota, mély a ffeltételek be­tartása esetén megközelítőleg egészséget, a feltételek be nem tartása esetén súlyos, élőtoto-utább végzetes kime­netelű betegséget jelent.” (Dr. Fövény József)

Next

/
Oldalképek
Tartalom