Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-31 / 306. szám
1985. december 31. Kelet-Magyarország 3 TÉNYEK EZERKILENCSZÁZ- NYOLCVANÖTBEN végighallgattam, milyen új könyvek jelennek meg az ünnepi könyvhétre. Nos, például dokumentumok er- ről-arról, mert az emberek szeretik a tényeket. Emlékiratok ugyancsak tényekkel teletűzdelve. Egyszóval: tények, tények, amelyek pontosan rögzítenek, nem im- bolyognak ki erre-arra — változatlanok, a földbe vannak gyökerezve, belőlük áll össze az erdő. Az kerekedik ki belőlük, amelyet aztán szemléletünk szerint oszthatunk, szorozhatunk, összeadhatunk, kivonhatunk, árnyasnak, fényesnek nézhetünk, ám ez a szabadság adassák meg nekünk. Ilyen erdő az én álmom is. Erre az erdőre óhajtok. Gyerekkoromtól fogva gyűjtöm a leveleket, a gyökereket, az ágdarabokat a mindenkori erdőhöz, minden esztendő erdejéhez, vagyis kóricálom a dokumentumokat, a tényeket. S most ismét véget ért egy év. Kihúzom fiókjaimat, szétszórok, összesöprök, rendezek és alakítok. Mi van a dobozokban? Garri Kaszparov az új sakk világbaj nők. Huszonkét éves. Magyarország újra bekerült a soron lévő labdarúgó-világbajnokság döntőjébe. Nagy dolog, jól rámpirítottak ezerkilencszáz- nyolcvanötben, amikor is mindezek megtörténtek, s az került bele az egyik dobozba, hogy Lengyelországban vagyok életemben először, s hencegek egy kicsit a magyar labdarúgókkal (aranycsapat, jövőre Mexikó), erre ők, hogy Lengyel- ország pedig: egy világbajnokság, két ezüstérem, stb., síb., jól festünk hát. Két ezüstérem. Nekünk meg csak ezüst ötvennégyben! Köszönöm. De most újra ott vagyunk. Ez is benne van a dobozban. Itt van a Halley-üstökös. Soha életemben nem láthatom többet. Hetvenhét évenként röpül errefelé. Bár állítólag januárban szabad szemmel is megnézhetem. Nincs veszve még semmi. November 16-án B. L. kiérkezett közénk a börtönből 4200 forint rabjövedelemmel. Három nap múlva csak néhány vas csörgött a zsebében, mind elitta. Betört. Ivott. Még egyszer betört. Rajtakapták. Nem sokat teketóriáztak, néhány napra rá megkapta újabb két esztendei börtönét. Most mennyi lesz a jövedelme? Ma hajnalban betörték a lépcsőházunk ajtajának az üvegét. Négy óra volt, nem aludtam, mert lakást avattak a szomszédban. Nem volt az ipsének kulcsa, hát bevágta az üveget egy kődarabbal. S hallottam az új lakásban, amit én is nyolcvanötben kaptam. Kaptam? No, azért nem ajándék, nem egyszerű jótétemény, de van. Lakásom van ismét nyolcvanötben. Anyám már nem láthatta. Meghalt nyolcvanötben. Sokan meghaltak. Nincs világháború, de halnak. ELTÉRÍTETTEK EGY LUXUSHAJÓT. Milyen leihet egy olasz luxushajó? Eltérítettek egy repülőgépet — berobban-tcutták, meghalt hatvan ember. Földrengés voOil Mexikóban. Kolumbiában kitört egy vulkán, maga alá temetett egy egész [kisvárost az iszap. A kitörésről megint egy betörés jut az eszembe. Odaköltöztünk az új házba, két hónapra rá „feltörték” a tizenegyedik emeleti lakásokat. Nem tudom, hogy mit tudtak elvinni. A mi kerékpárunk töretlenül áll a hatodik emeleti szemétle- doibó előterében. Életem, negyvenhárom évem első új kerékpárja! Ezerkilencszáz- nyotcvanötben Vásároltuk. Ez is' volt az idén. Meg az is, hogy eladtam cigánydol- gaiimat. Hát kicsit furcsa. Cigánydolgok. Tíz éven át gyűjtöttem a magyarországi cigányokról szóló cikkeket, mindenféle írást, könyvet, összeállítottam róluk egy antológiát, s most mindent eladtam egy nagy könyvtárnak. Nem akartam én érte pénzt, csak egy jelképes összeget. Jövőre talán az is meglesz. A könyvtárak ma oly „gazdagok”. A Széchényi Könyvtár kiállította fönt a Várban legszebb, legérdekesebb kódexeinket. Mert új helyre költözött az idén. Már fönt van a Várban. Ezen a kiállításon a Halotti Beszédet, az Ó-magyar Mária Siralmat láthatom, s a Königs- bergi Töredéket is. A Kö- nigsbergi Töredék frissiben került elő Tanúiból, Lengyelországból, s már m eg is nézhetem ezen az európai kulturális fórumra készített bemutatón. Ilyen kiállítás százévenként egyszer adódik, már csak az a kérdés, tudjuk-e, hogy így van. Jó lenne megkérdezni: milyen hosszú sor áll a könyvtár előtt. A hentesüzletekben nincs hosszú sor, kenyerem is van. Cukrom is lesz. Kardoslkúton jugoszláv munkás szedte föl francia kombájnjával magyar cukorrépánkat, neki is jut belőle, nekem is. Tudom, arra jártam, egy munkás-olvasótábor vitt oda, mert az idén olvasó táboroztam is. Olvasnak vagy nem olvasnak nálunk, én olvasótáboroztam. Könyveket vettünk elő, verseket hallgattunk, azt sie bántam, érdekli-e a kardoskúti tehenészt vagy sem, elmondtam mindenkinek, és úgy mondtam el, mint ami életbevágó. Rájuk csaptam erőszakosan. Arra gondoltam, talán megérzik, mennyire fontos nekik is az a vers. Éppen az! A hím- rím, s nőrím. Hiszen még a juharfát sem ismerik. Mentünk a tó, a gyo- páros körül, s még a juharfát, a bodzát sem tudták, ők, a vidékiek, az orosháziak. Rackajuhot vittek látni, szürke magyar gulyát, s az utcabeli fák is lassan racka juhokká lesznek: messzivé. Ezért is magyaráztam el, mi az a hímrím. Rögtön megértették. A tábor végén csujogattunk. A tábor végén eLszomorodtam. Mi lesz velünk ezerkilenc- száznyolcvanhatban ? BERTOLD BRECHT a második világháború idején kivagdosta az újságokból a képeket, aztán verseket írt alájuk. Előttem egy fénykép: „Reagan és Gorbacsov első kézfogása”. (Népszabadság, 1985. november 20., szerda, 1. oldal.) Nincs alatta vers hím- rímmel, nőrímmel, de ez is megtörtént ezerkilencszáz- nyolcvanötben. Már a táborban is beszélgettünk arról, mi lesz, ha Reagan meg Gorbacsov találkozik. Ojabb tényeket, újabb dokumentumokat /árok. A Kender-Juta és Politextil Vállalat nagyhalászi zsákgyárában korszerű körszövőgépeken készül a zsáknakvaló. (Császár Csaba felvétele) tanács(talanság)ok Igazgatóválasztás Hegyei tapaszfalatok és várakozások az új A szenvedélyek zsilipjét szakította fel több helyen év közben a vállalatirányítás új típusára való áttérés. A legtöbb termelő vállalat a jövő év végéig kikerül a minisztériumi, tanácsi irányítás alól, az állam megbízásából a kollektíva, illetve annak képviselői veszik át a tulajdonosi funkciókat. Feladatuk, hogy a rájuk bízott termelőeszközöket tovább gyarapítsák, jövedelmező gazdálkodást folytassanak. Februárban bombaként robbant a hír: a megye első alakuló vállalati tanácsánál, Kemecsén az állami gazdaságban nem erősítették meg az igazgatót. A kedélyek tovább borzolódtak, amikor kiderült, több szempontból — jórészt az előkészítés hiánya, a tapasztalatlanság miatt — törvénysértés történt, újabb alakuló ülés kellett, amely már rendben zajlott le, maradt az igazgató. Felmentették... Ugyanígy a szenzáció erejével hatott ősszel, hogy mindkét, minisztériumi irányítás alá tartozó építőipari vállalatunknál — a minisztériumi támogatás ellenére — a helyi párt- és szakszervezeti bizottságok nemleges válasza miatt felmentették az igazgatókat beosztásukból (saját kérésükre), s pályázatot írt ki az alakuló vállalati tanács az igazgatói posztra. Lehetne bővíteni a sort a Nyíregyházi Sütőipari Vállalattal, ahol a hónapok óta húzódó vezetői válság miatt halogatódott a vállalati tanács létrehozása. Bármennyire az igazgató- választás volt a szenzáció, azonban nagyon rossz lenne, ha csak ebből a szempontból ítélnénk meg a vállalati tanácsok, küldöttgyűlések, közgyűlések szerepét. Ugyanis jóval többet nyom a latban, hogy ezek a kollektív testületek olyan feladatokat vállalnak magukra, amelyek hosszú távon határozzák meg az adott egység sorsát, jövőjét. A meglévő vállalati vezérkartól nem a napi ügyek irányítását veszik át, hanem a távlati felelősséget teszik kollektívvá. így döntenek az éves és ötéves tervekről, a nagyobb beruházásokról, a termelési szerkezet változtatásáról — hogy csak néhány fontosabb ismérvet említsünk. Vagyis a stratégiagondolkodás tiszte testálódik rájuk, teljes felelősséggel. Jóváhagyását adta Az alakuló ülések után eddig még kevés tapasztalat van a vállalati tanácsok tényleges működésére. Az ismerkedés után — hiszen megesett, hogy több egységből álló vállalatnál most látták egymást először a dolgozói küldöttek — különösen a jó fél éve működő mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalati tanácsoknál már érdemi munkára is sor került. Az egyik helyen például arról szavaztak, hogy egy veszteségesen működő üzemrészt időlegesen leállítsanak. Másutt egy gazdasági társulásba való belépéshez adta jóváhagyását a tanács. Több helyen tervjavaslatok kerültek a tagok elé, amelyekkel megalapozzák a jövő évi termelést. A vállalati tanácsok stratégiai munkájának fontosságát nem elég hangsúlyozni. Ugyanis ezek a testületek csak akkor tudnak érdemben dönteni, ha megfelelő ismeretekkel rendelkeznek, ha megfelelően előkészített anyagokat kapnak. Nem véletlen, hogy szabályozták az ügyrendben, hogy legalább nyolc nappal korábban, írásban megkapják a tanács tagjai a javaslatokat. S mégis megesett, hogy az egyik vállalatnál ezt nem ismerték fel, a megbízott igazgató egyik pillanatról a másikra hívta össze a vállalati tanácsot, hogy a irányításról távlati elképzelésekről beszámoljon. Szerencsére a testület érettebbnek bizonyult, mindezt úgy fogta fel, mint tájékoztatót, ismerkedést, nem abban a pillanatban hozott határozatot. Titkos szavazással A rendeletek szerint egy- egy vállalati tanácsban a küldöttek felét a dolgozok választják — titkos szavazással. Megyei és országos tapasztalat, hogy viszonylag kevés közöttük a munkás, saját munkatársaik is inkább a középvezetőket, a közvetlen irányítókat részesítik előnyben, mert úgy vélik, egyrészt ők jobban képviselik érdekeiket, másrészt jobban átlátják áz egész vállalat tevékenységét, így érdemben tudnak hozzászólni a dolgokhoz. A gond akkor van — s erre akad példa Tisza- vasváriból, az Alkaloidából —, amikor a megválasztott dolgozó küldött valamilyen oknál fogva már a vállalatot is otthagyja. (Bár ennek is megvannak a „játékszabályai”, hogyan kell pótolni őket.) Ma még inkább az igazgató megerősítésében csúcsosodott ki a helyi demokratizmus jelentősége. S ekkor derül ki az is, mennyire fontos: azok kerüljenek a vállalati tanácsba, akik az egész kollektívát képviselik. Így eshetett meg, hogy a Szabolcs Cipőgyárban nem kapta meg a kétharmados többséget az igazgató, s közvetlen utána már több száz aláírással küldtek panaszos levelet a dolgozók, helytelenítve az eljárást. Sajnos az év zárásakor néhány szabolcsi üzem elég nehéz anyagi helyzetbe kerül. Van közöttük állami gazdaság, amely várhatóan veszteséggel zár, építőipari vállalat hasonló kilátásokkal. Ezeknél a vállalatoknál most már a vállalati tanácsra hárul a felelősség, ennek a testületnek kell szorgalmaznia az egységes fellépést és cselekvést, mert külső segítséget vajmi keveset várhatnak. A kollektív testület viszont — a dolgozók és a vezetés képviseletében — olyan mozgósító erő lehet, amely képes megalapozott döntéseket hozni a jövőben, amelyekkel változtatni lehet a sikertelen gazdálkodáson. REJTETT CSODA J / lyen lányt még nem láttam! Jelenség, ingerlő rejtély. Mohón keresem a tekintetét. Hiába. Mint aki lefüggönyözte magát..., mint akin letolt rostélyú sisak van ..., mint aki árnyékba húzódott. A lány hibátlan alakú és jól öltözött. De a tekintetemet nem ez vonzotta. Ami felcsigázott: a haja. A határozottan fazonra vágott, fodrászolt hajkorona. A rackásan kunkorgós, cirokseprű szín sörénye ugyanis a homloka teljes szélességében lelógattatott, lefé- sültetett — le egészen az orra hegyéig, pedig az az orr nem volt fitos. Szemből a lány orcája hasonlatos volt a mézeskalács palota képéhez, amelynek ereszéről vastagon és ernyedten nyújtózkodik le a méz, eltakarva a palota mindkét ablakát. Vonaton ültünk és zö- työgtünk. Szemben velem ez a csupahaj jelenség. Aggódni kezdtem: csak nem valami csúnya heg van a lány homlokán, és azt takarja? Vagy talán bandzsít és azt titkolja? Nem, nem... A másfél órás közös utazás alatt egyszer fel- lebbentette a haját és akkor világosan láthattam, hál’ istennek szó sincs ilyesmiről. Hajnali vonatokon szoktak a fáradt emberek úgy a kabátjukba temetkezni, ahogy ez a lány a saját sö-_ rényébe. Emellett — gyaníthatóan — figyelgetett, nézelődött, mint a tolvaj a fonott sövénykerítés hézagain. És közben fegyelmezett flegmasággal rágózott. Egyszer csak a bal kezével a szájához nyúlt, igazítani egyet a rágógumin. Ekkor vettem észre: karikagyűrű van az ujjún, tehát menyasszony, vagy asszony. De ha menyasszony, hogyan szólhatott rá a vőlegénye: „Szembe babám, ha szeretsz!” Hogyan nézhetett a fiú a lány szemébe? Vagy előbb kikereste a lány szemét a hajzuhatag- ból? És ha már asszony? A régi öregek úgy tartották a női szemekről: „Az a ház szép, amelyiken nagy az ablak”. De a fiatalasz- szony titkolja, hol az ő „ablaka”. Csak nem azért, hogy rá ne mondhassa senki: „Ajtó, ablak nyitva áll."? Haja, mint a zsalugáter, elfedi titkait. Sztancs János Győri László Lányi Botond
