Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-21 / 299. szám

KM HÉTVÉGI melléklet Tóth Pál fegyelmi bizottsági elnökkel Tisztelt Illetékesek! Azért nem írtam konkrétabban a megszólítást, mert levelem írásakor hir­telenjében nem is tudtam, hogy kihez forduljak — a nyíregyházi ingatlanke­zelő és szolgáltató vállalathoz, a város tanácsi vezetőihez, avagy a rendőrség­hez. Amiről írok, az ugyanis — véle­ményem szerint — nem egyetlen „cég” feladata, hanem talán az említett háro­mé együttesen... Engedelmet, de egy kis személyes ki­térővel kezdeném mondandómat. Egy évtizeden át laktam gyerekként majd ifjoncként a nyíregyházi Takarékpalo­tában. Megvallom, szép emlékeim fű­ződnek a hatalmas épülethez, ahol „bérházi gyerek” létemre igen sok le­hetőségem — pontosabban a többi gye­rekkel együtt: lehetőségünk — adódott a játékra, a mozgásra. Aki nem ismer­né ezt a már patinásnak mondható épü­letet, annak hadd mondjak pár szót ró­la. A megyeszékhelyen igen sok nagy ház van már, ám a Takarékpalota még ma is tartja rangját méreteivel. Elég, ha csak annyit mondok: a második emeletre hetvenhárom lépcsőn kell föl­menni (de sokszor megtettem...). Amo­lyan régi polgári lakások vannak itt, rettentő magas szobákkal, 100—150 négyzetméteres lakásokkal. De ez mind semmi. Ott vannak a „gangok”. Széles, keskeny, kanyargós és egyenes. És a lépcsőházak! (Három!) Külön világ a tíz-tizenkét éves srácoknak, akik szere­tik a mozgást. S akkor még nem be­széltem a padlásról, mely tiltott terü­let volt számunkra, de amely hatalmas titkos birodalmat jelentett, ha néha­napján elcsórtuk a padlásajtó kulcsát. Végezetül: a pince. Valóságos labirin­tus. Itt voltak a lakók pincerekeszei a szénnek, fának, nem használt holminak. Ide gyakorta lejuthattunk a hátsó csi­galépcsőn, mert fel kellett cipelni a szeneskannákat. (Nem mondom, akkor nem volt túl nagy élmény...) De nem akarom a szót tovább szapo­rítani, külön regényt lehetne írni erről a régi vágású bérházról. Egy a lényeg: most nagyon aggódom! És aggódnak az ott lakók is, mert látják, hogy miképp romlik évről évre, hónapról hónapra a . ház becsülete, külleme, értéke és tisz­tessége. Hadd sorolok fel néhány dolgot. Kezdem mindjárt a legszörnyűbbel: itt, a Takarékpalota pincéjében követ­ték el az utóbbi évek egyik legmegdöb­bentőbb nyíregyházi gyilkosságát — itt halt meg a ház lakói által is ismert és szeretett Janika. Mindez azért volt le­hetséges, mert az említett pincelabirin­tus évek óta tárva-nyitva áll, kétes ele- * mek búvóhelye, szemétdomb. Amióta távfűtés van, a pince úgysem kell — legalábbis az illetékesek úgy vélték. Nincs is pincéje senkinek, holott hogy mást ne mondjak, az a lakások jogos része (lenne)! Folytatom az udvarral, mely kicsi és koszos. Rakodóhelye a Csemegének és más boltoknak. Aztán itt a kapualj: már csak egy-két asztal hiányzik, hogy a napközben italosüveggel behúzódók­nak kényelmesebb helye legyen. A lép­csőházban fölmenni pedig egyenesen gyomorfordító — olyan elhanyagolt, piszkos, takarítatlan. Egyszóval: ki itt belépsz, hagyj fel minden igénnyel. Ez így van hosszú esztendők óta — és úgy tűnik, hogy így lesz még jó ideig. (Arról az apróságról már nem beszélek, hogy hivatalosan Rákóczi út 1. számnak titulálják, holott most már végképp semmi köze a Rá­kóczi úthoz!) Ezek után joggal kérdezheti bárki: hát az itt lakók csukott szemmel jár­nak? Vagy nem érdekli őket? Hogyan tudnak ilyen helyen lakni — méghozzá a város szívében? Nos, a válasz: nem járnak csukott szemmel — és éppen ez megy az idegeikre. Ami pedig a másik kérdést illeti: egyre nehezebben tudnak ilyen helyen élni! Levelet írtak, telefo­náltak, ajtót vertek, dühöngtek és dü- höngenek — de hiába. Semmi sem vál­tozik. Tisztelt Illetékesek! Mindezt egyszuszra leírván csak azt Szeretném kér... De nem. Nincs kérdé­sem. Tessenek még egyszer elolvasni. Tisztelettel: a pártfegyelemről és példamutatásról £ Vannak, akik úgy vélik, az utóbbi idő­ben lazult a párttagság fegyelme. Mi az ön tapasztalata? — Meggyőződésem, hogy Nyíregyházán és körzetében a párttagok döntő többsége meg­felel a magasabb követelményeknek. Mun­kája, magatartása és társadalmi tevékenysé­ge alapján becsülik. Ebben a megállapítás­ban az is benne van, hogy a pártfegyelem megsértése miatt fegyelmi bizottságunknak is több párttagot kellett felelősségre vonni. A fegyelmi eljárásokból azonban nem sza­bad arra a következtetésre jutni, hogy la­zult a pártfegyelem. Tapasztalataink bizo­nyítják: a párttagság mind nagyobb része igényli, követeli — s ennek hangot is ad! —, hogy a pártban rend és fegyelem legyen. Az idei beszámoló taggyűlések ismét tanúsít­ják: pártszerveink és pártszervezeteink — a nehézségek ismeretében is — önkritiku­sabban vizsgálják saját munkájukat. A Önt a legtöbben úgy ismerik, mint a w Szabolcs -Szatmár megyei Építő és Sze­relő Vállalat igazgatóját. Csak kevesen tudják, hogy a fegyelmi bizottság elnö­ke is. Mióta és szívesen végzi ezt a megbízatást? — 1978-tól vagyok a fegyelmi bizottság tagja, 1982-től pedig elnöke. Nem mindig hálás ez a pártmegbízatás. Vannak, akik így fogalmaznak, hogy ez a pártmunka ár­nyékos oldala. Ez idő alatt sajnos elég sok elvtársunkat kellett felelősségre vonni különböző vétségek miatt. Több pártvizs­gálaton is részt vettem, mégis szívesen vég­zem, hiszen a célunk minden esetben az, hogy a vétségek megelőzésével, okainak fel­tárásával, a fegyelmi eljárásokkal és a bün­tetésekkel is neveljünk. Noha büntetni nem hálás dolog és az érdemi megítélésben nem lehet szerepe szimpátiának, vagy ellenszenv­nek, netán asz ismeretségnek. Bár a dönté­sek minden esetben testületi határozatok, ennek ellenére előfordult már velem is, hogy a büntetett párttag nem köszönt visz- sza... 0 A közvélemény előtt természetes, hogy w a párt tagjainak példát kell mutatniuk a munkában és a magánéletben. Ezek mellett milyen más, fontos jegyei van­nak a kommunista magatartásnak? — A szervezeti szabályzat egyértelműen rögzíti a párttagok jogait és kötelességeit. Mégis megesik, hogy egyesek bocsánatos bűnnek tekintik az ittas gépjárművezetést, a vám- és devizaszabályok megsértését, vagy más törvénysértéseket. És a példamutatás­hoz tartozik az is, hogy a párttag vegyen részt a közéletben, tartsa be a gazdálkodási fegyelmet, óvja a társadalmi tulajdont, él­jen a bírálat és önbírálat eszközével. Emlí­teném még az önzetlenséget, a szerénységet, az őszinteséget, az emberséget, a becsületes­séget és a többit. A XIII. kongresszust kö­vetően ez olyan fontos kritériummal is bő­vült, mint a párttag kezdeményei és meg­újulásra készsége. Ismerje fel, segítse az új, a haladást szolgáló technika, termelési eljárások, újítások, alkotások bevezetését, alkalmazását, így is gyakoroljon hatást kör­nyezetére. Mit mutat a statisztika? Marasztaltak-c el párttagot azért, mert megsértette a párt fent említett normáit? — Nyíregyházán és körzetében 12 600 a párttag. Bizonyos gazdasági és társadalmi jelenségek hatásaként egy részüknél is je­lentkeztek negatív magatartási vonások. El­kötelezettségük nem mindig igazodott a megnövekedett követelményekhez. Ezekért 514 elvtársunkat kellett felelősségre von­nunk. Párttagságunknak 4,1 százaléka ka­pott valamilyen fokozatú pártbüntetést. Ez valamivel magasabb a megyei átlagtól, ám azt is mutatja, hogy alapszervezeteink kö­vetkezetesen fellépnek a fegyelemsértőkkel szemben. Leggyakoribb vétség a munka- és szolgálati fegyelem megsértése, a társadal­mi tulajdonban okozott kár és a jogtalan előnyszerzés, valamint a magánéletben és magatartásban elkövetett vétség volt. A pártszervezetek mind határozottabban lép­nek fel a tagsággal járó kötelezettségek szá­monkérésében is. Ezt mutatja az, hogy a párt belső életével kapcsolatos fegyelmi büntetések aránya nem csökkent. A XIII. kongresszuson elhangzott: a párt erősebbé válna, ha néhányan azok közül, akik bent vannak, kikerülnének, s bent lennének azok, akik ma még a párton kívül vannak Hogyan látja ön ezt a gyakorlatban? „...a példamutatáshoz tartozik az is, hogy a párttag vegyen részt a közéletben, tartsa be a gazdál­kodási fegyelmet, óvja a társa­dalmi tulajdont étjen a bírálat és ünbirálat eszközévei. Említe­ném még az önzetlenséget a sze­rénységet az őszinteséget, az emberséget a becsületességet és a többit ft XIIL kongresszust követően ez olyan fontos kritéri­ummal is bővült, mint s párttag kezdeményező- és megújulási készsége../' — Az élet, a politikai gyakorlat is alá­támasztja ezt. Az eltelt öt év alatt 98 em­bert kellett kizárni a pártból, mert a tag­ságra méltatlanná vált. Elvesztette feddhe­tetlenségét, többet közülük bírósági ítélettel sújtottak. Itt említem meg, hogy mivel a párttagsággal járó kötelezettségek teljesítése önként vállalt, a párttagnak kilépni is joga van a pártból. így kerültek ki a pártból 124-en az említett időszakban. A kilépést az alapszervezetek is kezdeményezhetik, ha a párttag nem vesz részt az alapszervezet életében, vagy pártmegbízatását nem teljesí­ti. A témához tartozik, hogy alapszervezete­ink ma még nagyon ritkán élnek ezzel a lehetőséggel. A Vannak párttagok, akik nem végzik el pártmunkájukat, mégsem zavartatják magukat ennek elmulasztásáért. Törtc- nik-e ilyen esetben felelősségre vonás? — A pártbüntetések közel tíz százalékát azok kapták, akik a pártmegbízatásukat, a pártéletet elhanyagolták. Olyanok, akik nem vettek részt rendszeresen a taggyűlé­seken, elfogadható indok nélkül távolma­radtak, vagy lebecsülték a pártcsoportokban végzendő munkát. A Arra is tudunk példát, aki csak addig marad párttag, amíg dolgozik, utána hátat fordít a mozgalomnak. Milyenek az önök tapasztalatai? — Elsősorban az, hogy a nyugdíjba vonuló elvtársainkkal nem foglalkozik kellőképpen minden alapszervezetünk. A körzeti alapszer­vezetbe való átjelentkezésük nem probléma- mentes. Sok párttag (az elmúlt évben 199) önmagát törölte a párttagság sorából. Ezek jelentős része nyugdíjas. Ezek okait vizs­gáljuk. Legutóbbi fegyelmi bizottsági ülé­sünkön az egészségügyi pártbizottság ez irá­nyú tevékenységét elemeztük, s ott igen kedvező tapasztalatokat szereztünk. Mind­ezeket azért említettem, hogy érzékeltes­sem: pártmunkánkban elindult egy tisztulá­si folyamat. Az MSZMP elsősorban a tag­felvételekkel erősödik. Itt azonban van egy nagy gondunk: túlzottan ragaszkodunk a statisztikai szemlélethez. Nem mindig azt nézzük, megfelel-e a követelményeknek a pártba jelentkező. Tudok olyan elvtársunk­ról, akit csak háromszori nekifutásra sike­rült felvenni. Ne csodálkozzunk, ha vannak olyanok, akik ezt megunják, s a procedúrá­tól tartva sem jelentkeznek még egyszer. A Manapság kritikusabb a közvélemény w az olyan vezetőkkel szemben, akik párttag létükre sokak szeme láttára visszaélnék hatalmukkal, s ezt hosszú ideig tehetik. Miért késik a felelősség­re vonásuk? — Természetes, hogy ez párttagságunkat is komolyan foglalkoztatja. Véleményem szerint a különböző posztokon dolgozó kom­munista vezetők nagy többsége becsületes, helytáll és jelentős érdeme van abban, hogy nehézségeink ellenére is sikerült fő vívmá­nyainkat megőrizni. Köztük is vannak azon­ban olyanok, akik súlyosan hibáznak, poli­tikai, gazdasági károkat okoznak. Ezekről nemcsak a párton belül tudnak, hanem a tágabb környezetükben is. Méltán nagy te­hát a felháborodás, ha azt tapasztalják, hogy felelősségre vonásuk késik. Van veze­tő, aki a vállalati, intézményi testületekkel nem képes vagy nem akar jó partneri vi­szonyt kialakítani. Van, aki túlértékeli egyé­ni képességeit, mások véleményét nem ve­szi figyelembe. A pártszervezeteknek időben fel kell figyelni ezekre a káros jelenségek­re. Meg kell előzniük a nagyobb bajt azzal is, hogy idejében kezdeményezik a felelős­ségre vonást. Ez azonban sok esetben el­marad, mert „félnek”, mert a „főnökről” van szó, akinek ott „fent” is lehetnek tá­mogatói, akik megvédhetik, s akkor számol­hatnak a retorzióval. Sajnos ilyen is előfor­dult már. Mégsem maradhatott ez a vezető huzamos ideig büntetlen. Elsősorban azért, mert a helyi pártvezetés következetesen ki­tartott az igazság mellett. A A kommunistának az is kötelessége, hogy mindig és mindenütt kiálljor. po­litikánk mellett, szembeszálljon a párt­tól idegen nézetekkel. Olykor mégis ta­pasztalni, hogy nem akarnak úgymond beavatkozni. Miért tehetik ezt? — A párttagoknak el kell utasítania min­den, a szocializmustól idegen nézetet és- ak­tívan, felelősségteljesen részt kell vállalnia a politika valóra váltásából. Igaza van, en­nek ellenére tapasztaljuk, hogy olykor ké­nyelmességből, hanyagságból, nem ritkán felkészületlenségből hallgat, nem fejti ki a véleményét, nem képviseli a párt politiká­ját. Ez egyértelműen pártszerűtlen maga­tartás, amely ellen fel kell lépni a párt­fegyelem eszközeivel is. A Milyen szerepet tulajdonit c tekintet­ben a tájékoztatásnak, az információ­nak? Hiánya okoz-c gondot a politikai tisztánlátásban? — A párt tagjainak egy része főleg a megfelelő tájékozottság hiánya miatt nehe­zen igazodik el az új jelenségek között. Ez bizonyos passzivitást vált ki körükben. Elő­fordulhat, hogy valaki nem, vagy helytele­nül érti a párt politikáját, illetve egyes ré­szeit. Ezzel a gyorsan változó körülmények között számolnunk kell. Ezért is nőtt a rend­szeres tájékoztatás jelentősége, hiszen az el­mulasztása gondot okoz egy-egy párthatá­rozat végrehajtásában. Ezek híján csodál­kozunk, miért van passzivitás, vagy a poli­tikát nem megfelelően támogató vélemény. Esetenként ezért is szenved csorbát az ideo­lógiai és főként a cselekvési egység a helyi politika érvényesítésében. A Olykor elméletileg jól felkészült elvtár­saink sem vállalják ív párbeszédet, a vitát a téves, netán a ^nyíltan ellensé­ges nézetekkel. Mennyiben gyengíti az ilyen magatartás a pártfegyelmet? — A taggyűlések aktivitása, a vitaszellem jó néhány alapszervezetünknél gyenge szín­vonalú, néha egyenesen rossz. Pedig a kü­lönféle, a párttól, ideológiánktól idegen, el­térő nézeteket ott kell elmondani és tisz­tázni. Ha valakit ott sem sikerül meggyőz­ni véleményének helytelenségéről, ezt a né­zetét nem terjesztheti a „folyosón, a ker­tek alatt”. Ilyen okból az elmúlt öt év alatt tizenegy párttagot kellett felelősségre von­nunk. Mi történik akkor, ha a párthatároza­tokkal egyetért valaki, azt el is fogad­ja, de a végrehajtásában már nem vesz részt? — Megsérti a pártfegyelmet. Ha a hatá­rozatot figyelmen kívül hagyja, egyéni el­gondolása vagy érdeke szerint önkényesen alkalmazza, s csak azt valósítja meg belőle, ami részére kedvező, alapvetően a szó és a tett egységének megsértéséről van szó. Sajnos, ilyen vétségért általában nem von­ják felelősségre a mulasztókat, pedig ez rontja a párt politikájának hitelét, fogyaszt­ja a bizalmat. Ilyen vétségért egy esetben került sor fegyelmi eljárásra öt év alatt, pedig a pártéletben ettől több mulasztás volt. A határozatok végrehajtásának fontos feltétele, hogy a párttagok ismerjék a ha­tározatok célját, a feladatokat és a megvaló­sítás eszközeit is. Itt a pártvezetőségeknek is van pótolnivalójuk, ugyanis a pártszer­vezet határozatait a pártonkívüliekkel is meg kell ismertetni — csak így számíthat­nak támogatásukra. Különösen vonatkozik ez azokra a párttagokra, akik vezető, irá­nyító munkakörben dolgoznak! — összefoglalva: vannak teendőink. Tud­juk: a párttagok sem mentesek a külvilág­tól, ők is hús-vér, hibát is vétő emberek. Azzal együtt, hogy önként vállalták: jobban igyekeznek az életben helytállni, példát mu­tatni, a társadalmi haladás ügyét önzetlenül szolgálni. • Köszönöm a beszélgetést. Farkas Kálmán 1985. december 21.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom