Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-21 / 299. szám
KM NÉTVÉei MELLÉKLET Kiugrott második emeleti lakásának erkélyéről K. Mihály né 36 éves háztartásbeli. A lakók kíváncsi szörnyülködéssel, zajongva rohantak Köré. — A szomszédok az okai! — sikoltozta törött lábát szorongatva a vékony asszony, sárga haja zi láttán hullt élénkre festett arcába. — Üldöznek! Tönkretették az életem! Meg akarok halni!... Egy nyurga férfi mentőért szaladt A halványkék ég alatt a szürkésfehér nagy lakótömbök szikráztak a reggeli fényben. A házak között palaszínű szalagok, füves terek, parkok. Egy széles ház előtt a pázsitlocsoló vízlombján szivárványívet vont a nap. A vádolt szomszédok — egy középkorú házaspár és egy dundi, szőke asszonyka, akinek szoknyájába két apró gyereke kapaszkodott — sápadtan mentegetőztek: — Nem igaz! Mi csak azért szóltunk neki, mert az éjszaka is üvölttette a magnóját! De megint elküldött minket a fenébe, és még jobban felerősítette a hangot. Már nem bírtuk elviselni, kihívtuk a rendőrséget. .. Az első emeletről egy ezüstösz, virágos pongyolája idős hölgy felháborodottan kiabálta: — Még hogy mi terttük tönkre az életét? ö teszi tönkre a miénket! A szemetet az ablakon dobálja ki, a múltkor meg majdnem felgyújtotta a szellőző ágyneműmet a cigarettájával! Bosz- szúból, azért, mert megmondtam az urának, hogy amíg dolgozik, férfiak járnak föl a lakásába! Az .ilyet ki kéne telepíteni innen .. . Micsoda világ . ..! T.-né az egyik jósavárosi lakótömb házfelügyelőnője. Barna kockás, agyonmosott ruhájában négykézláb csúszkálja a lépcsőház piszkos- szürke linóleumát. Vödrét csörömpölve tolja arrébb, nyögve feltápászkodik, kezében csöpög a felmosórongy. — A tanácstól jött? — kérdi mogorván és bizalmatlanul néz rám. — Megint feljelentett Haragné? A múltkor is megmondtam neki. hogy hagyjon békén! — Miért jelentette volna fel? — kérdezem kíváncsian. — Mert az ura, az öreg Péter bácsi már másodjára rekedt bent a liftben két emelet között! — válaszolja idegesen a hajába túrva. — Én csörlőztem ile, majd megszakadtam ... Az öreg meg egész idő alatt ordított félelmében, még be is csinált! Haragné meg nekemesett, hogy én tehetek róla! Én? Hát a kölykök rontják el a liftet, mert össze-vissza nyomogatják a gombokat! — Sok baja van a lakókkal? — Sok? — mered rám döbbenten. — Maga nem tudja, hogy mi megy itt! Tegnap például Fejesné a hetedikről nyakon öntötte Szépnét egy tányér forró húslevessel, mert rajtakapta a férjével. Aztán olyan idegrohamot kapott, hogy szirénázó mentővel vitték el! Egy magas, mogorva arcú, idősebb férfi lép be a házba és köszönés nélkül elmegy mellettünk. Elegáns, kezében fekete diplomatatáska. T.-ne hirtelen hangot vált, utánanéz a férfinak, aztán suttogva mondja: — Látta? Ács mérnök út a harmadik emeletről! Tegnap is ilyenkor jött haza, itt takarítottam, hát képzélje, előttem taposta el a cigarettáját! Ezt már nem álltam szó nélkül! Mondtam néki: drága mérnök úr, ne itt olt- si el a csikkét, mert beleég a linóleumba! Erre rám för- medt, hogy én abból élek, hogy ö rendetlen, hát fogjam be a szám és kaparjam ki az égést. Hát hallott már maga ilyet? Húzom az igát reggeltől estig, súrolok a fájós derekammal meg a vissz- eres lábammal, mert ha jön az ellenőr én kapok fegyelVALÓSÁGUNK KÖZELKÉPBEN mit, az orvos se ír ki soha, mert azt mondja, hogy itthon ülök egész nap, pihenhe- ték eleget... Hát esküszöm magának, ha nem lenne három gyerekem, meg rokkant férjem, felmondanék! 2 Z. hat éve házbizalmi az Északi alközpontban. Fiatal felesége fogad, karján pár hónapos síró csecsemő. nem tud délután aludni. De szerintem nincsen igaza ... Na, meg van a negyediken egy család, Páilinká&ék, azok zajosan élnek, mert a férfi részeges; és üti a feleségét, meg a lányait. De hát velük nem törődünk, mert nem fizetik a lakbért és ki fogják őket költöztetni a Guszev- ba... — Jó barátságban vannak a lakók? Gondolkodik, közben simogató pillantást vet nyöszörgő gyerekére, ringatja. ni szokott, hogy rablók vannak a lakásában. Olyankor veri a fűtőtestet. Ha meg átmegyek hozzá, akkor gyilkost kiabál, nem is lehet vele beszélni .. Az asszonyka kezében meglöttyen a csésze. — Tegnap vitték el ... — mondja, és férjére néz. — Mondd csak el...! — Itt járt a tanácstól két férfi, mert Anna néni kiment a vasútállomásra aludni, ott meg a rendőröknek azt mondta, hogy mi valami Tóth Ildikó: Lakótelepi képek Renoir: Jeanne Samory arcképe Az asszonyka gondolkodva bámul a férje arcába, majd felsóhajt és folytatja: — Na, meg Gazdálkodóék, hát azok . ..! Tessék elképzelni, a város szélén szanálták őket, vannak vagy nyolcán, és bejöttek ebbe a kétszobás lakásba! Tyúkokat, kacsát tartanak hetekig, még jó, hogy a pulijuk megszökött, mert azuk is volt. Vo- nyított is_egész nap, egyszer aztán eltűnt, keresték mindenütt, de nem lett meg. Hát nem is való ide ilyen kutya! Csengő vijjog tele a szavába. — Biztos Marika! — néz a férjére, és kisiet. — A szomszédasszony, a másik folyosóról ... — mondja halkan a férfi. — A bíróságon dolgozik, most vált el a férjétől, pedig még négyéves sincs a gyerekük ... Harminc-negyven év közötti asszony lép be. Tétova, árkos szeme, hosszú fekete haja gyászt kölcsönöz sárga arcának. Szabadkozva ül le a heverő szélére. — Mondhatok valamit? — kérdezi bizonytalanul, majd biztató igenemre kicsit felenged, elsimul arcán a keménység. — Tessék elképzelni — mondja fátyolos alt hangon —, vannak itt olyan felelőtlen szülők, akik elmennek dolgozni és kicsapják a gyerekéket az utcára ótlen- szomjan! Ezek a szegények meg a pincébe nagydoboznak, de ezt még élnézi az ember, hanem tóregetnek a járókelőktől fagyira, erre, meg arra! Na, és a kulcsos gyerekek! . . . összegyűlnek egy lakásban vagy tízen és mindenfélét csinálnak, még isznak is! Akkor nem szólva arról, hogy a pincében gyufával tüzeskednek. A házmesterünk attól fél, hogy felgyújtják a házat, mert a múltkor már lángra lobbant egy matrac, alig tudta éloltani! De a szülőiknek nem lehet szólni! Rágyújt egy cigarettára, szétfújja a füstöt. — És azt tetszik hinni, eljönnek bármiféle gyűlésre? Tájékozódni sem alkarnak! Én tudom, a bíróságon vagyok, az egyik tárgyaláson is az anyuka csak nézett nagyot, amikor megtudta, hogy a drága kisfia huligánbandába keveredett és hogy ragasztózik! Esküszöm magának, hogy én még ilyen embereket nem láttam! Gsak a pénz érdekli őket, meg a hétvégi telek, tisztelet a kivételnek! De népfrontbizalmi se lennék semmi pénzért közöttük, mint a barátnőm férje a Jósában. Van is gondja épp elég ... 1 — Nincs itthon a férjem! De jöjjön be, majd én elmondom, amit kell, mert csak éjszakára jön haza, gmkzik ... — magyarázza, miközben vezet a sötét előszobában. A nagy alakú, csipkefüg- gönyös szobába sárga délutáni fény sóit te. Faragott, dió- barna kolóniái szekrénysor terpeszkedik a falnál, szemben vele, meggypiros ülőgarnitúra, oda mutat helyet a fiatalasszony. Az ajtó mellé, az alpesi tájat ábrázoló tapétához ül ő egy indiai puffra. Kihívóan büszke mosollyal lesi a szemem, vajon tetszik-e a berendezés? — Szép lakás — mondom. — Hát igen — ömlik el arcán a ragyogás. — Csak a kolóniái ötvenhatezer forintba került... Spóroltunk rá sokáig, de nincs is ilyen senkinek ebben a házban! Az ülőgarnitúrát meg harminc- nyolcezerért vettük öt évvel ezelőtt Pesten ... — Sokat panaszkodnak egymásra a lakók? — kérdezem. Elillan az arcáról a mosoly. Szívesen sorolta volna még, hogy mi mindene van. — Nem annyira — válaszolja kedvetlenül és csicsij- gatni kezdi a hangra felijedő pufók csecsemőjét. — Tudja, itt sok idős ember lakik, ővelük nincsen baj. Csak Falus néni szokott siránkozni a földszinten, hogy az ablaka alatt játszanak a gyerekek és — Hát inkább az öregek, azok itt szoktak ülni a ház előtt, a pádon — feleli tétován. — Tudja, nekik van ráérő idejük — magyarázza. — Mi ritkán szomszédolunk, mert a férjem keveset van itthon, engem elfoglal a kicsi, meg gépelek, szakdolgozatokat vállalok, kell a pénz. Akarunk venni színes tévét, infravörös sütőt, meg kéne a gyerekszobába egy szép perzsaszőnyeg ... A Szamuely-lakótelepen zsibong az önfeledten játszó gyerekihad. Távolról fémes kopácsolás, daruk bugása haitik, építik tovább a telepet. P. a folyóparti házak egyikében lakik. A lépcsőház tágas, tiszta, linóleumán minden fordulónál lábtörlő. — Tessék csak bejönni! — invitál a vállas, erős testű, kopaszodó férfi. Töltött galamb asszonykája zavartan beletönli vizes kezét frissen vasalt kötényébe. — Elnézést kérek, éppen főzök ... — mentegetőzik. — Azt hittük, később tetszik jönni... Tessék a nagyszo- bába ... Apa, ott a konyak a középső szekrényben! A poharakat tudod, amit Laoiék- tól kaptunk, abba tölts! — Mi van a szomszéd nénivel? — kérdezem, mert a férfi már elpanaszolta a telefonba: „Tessék elképzelni, egy nagyon öreg néni lakik mellettünk, rémlátomósai vannak és éjjelente sikoltozmérgező sprét fújunk be a kulcslyukon, meg akarjuk ölni... — Pedig olyan süket szegény, hogy az égzengést sem hallja — teszi hozzá sajnálkozva az asszony. — Engem bevittek a rendőrségre, de hála istennek az ideggondozóból odatelefonáltak, hogy valami üldözési mániája van a néninek és már Kallóban is kezelték. így aztán tegnap elköltöztették az egyik szociális otthonba a szerencsétlent ... — Milyenek itt a lakók? — kérdezem kis hallgatás után. — Hát... — néz a férfi az asszonyra segélykérőn. — Tetszik tudni, van aki jó, van aki rossz — siet a szóval a felesége. — Lakik például felettünk egy fiatal házaspár, tót 'kisfiúik van ... Ök minden szombaton házibulit rendeznek. Sokan járnak fel oda, olyan üvöltözést csapnak, hogy egyszer az uram fel is ment hozzájuk. Hívták be, és azt mondták neki, hogy ... mit is mondtak? — Azt, hogy gyere haver, ne törődj semmivel, van itt pia, nő is akad ... — feleli a férfi mentegetőzve, még pirul is egy kissé. — De megmagyaráztam nekik, hogy én nős vagyok, meg különben is éjszaka van, és ha nem hagyják abba, elmegyek a körzeti megbízottért! így aztán befejezték egy óra múlva ... 3 Mráz László a 21. körzet, a Szamuely-lakótelep népfront- titkára. Csontos, magas, barna hajú férfi, nyomdász. Elgondolkodva szívja cigarettáját. — Mi csak a társadalmi munka terén tudjuk lemérni a lakók viselkedését — mondja. — Közügyekkel foglalkozunk, a lakóközösség érdekét képviseljük a tanácstagokkal közösen. Igyekszünk megismerni itt minden lakót, de bizony hiába keressük fel őket, sokan be se engednek minket a lakásukba, mert nincsen igazolványunk! Egyébként is rengeteg pasz- sziwitást tapasztalunk... — Mi ennek az oka? — Ezt mi is keressük! —• felel kesernyésen. — Nagyon szeretnénk, ha a városkörzeti gyűléseinkre sokkal többen jönnének el, de még a tanácstagi ■ választógyűléseken is alig-alig volt meg a létszám ! Az embereiket nem nagyon érdekli a közösségi élet, még a saját környezetükkel sem foglalkoznak! Pedig vannak 'terveink... — Mik ezek? — Szeretnénk a Toldi utcai tízemeletes házak előtt rendezni a terepet, egy parkolót létesíteni a felvonulási épületek helyén. A szökőku- tat már kitisztították, azt is szeretnénk beindítani... Csakhogy mindehhez rengeteg 1985. december 21. társadalmi munkára lenne szükség! Az Árpád utcán már körbekerítettük a fufballpá- lyát, a régi kerítés életveszélyes volt... Áprilisban pedig megcsináltuk a téli nagytakarítást, de azóta sehol semmi... — Tudnak a lakók ezekről a tervekről? — kérdezem. — Hát persze! — mondja. — Megkérdeztük őket, hogy mit szeretnének, mik az igényeik. Például szóba került, hogy egy korcsolyapálya kellene a gyerekeknek télen. De a legnagyobb probléma az, hogy a lakóik nem jönnek el a gyűléseinkre, hiába hívjuk meg őket! No és kellene egy helyiség, ahol fogadóórát tarthatnánk a tanácstaggal, a házbizalmiakkal együtt, itt aztán elmondhatnák a kívánságokat, panaszokat, azt, hogy mit vennének szívesen, és mit elleneznek ... — Hogyan látja, milyenek a lakótelepen élők? Rám néz, felhúzza a szemöldökét. — Nagyon passzívak az emberek! — mondja szomorúan. — Telek, gmk, mellékállás ... — sorolja. — Ezek aztán úgy lefoglalják őket, hogy nincs igényük a lakótelep ügyes-bajos dolgaival foglalkozni. A saját környezetük szépülését se veszik észre, mert a napi fi zen négy-tizenhat órai munka miatt közönyössé válnak, bezárkóznak. Amikor hazamennek és az asszony mondja nekik, hogy itt voltak a népfronttól, csak legyintenek, hogy van nekik elég bajuk! Pedig a fák itt nekik is nőnek, a szökőkút őmiattuk is fog csobogni... Az örökösföldi lakótelep egyik lakásában ülök. Barátnőm, a háziasszony leszaladt a boltba bevásárolni. A nyitott ablakon át hangok szűrődnek be a szobába. A ház előtti játszótér padján két öregasszony beszélget: — Istenem, hogy milyen gonoszak az emberek!... — sírja el magát az egyik. — Ellopták a rázsatövemet, amit az ablak alá ültettem, kici- bálták Manci ezüstfenyőjét is, és széttördelték az akáocse- metéket is, pedig hogy örültünk neki, amikor meghozták! ... — A mi házunkban meg feltörték az összes pincét! — vág a szavába a másik öregasszony Sipítva. — Mondtam is a fiamnak, hogy vigyen el innen, mert én úgy félek egyedül, még betör hozzám valami huligán!... De azt mondja, nem! — Hogy-hogy nem? — Nem törnek be, azt mondja...! — Miért? — Mindig itthon vagyok, . .. meg a szomszédok is, kiálthatok! Meg ne engedjek be senkit. — És ha csengetnék? — Csak lánccal nyissak ajtót! — Ügy add ki a pénzt a számlásnak ? — Ne fizessek senkinek! — És ha kéri? — Mondjam meg, hogy a fiam majd rendezi... Elhallgatnak. Egy idő után a véknyabb hangú megszólal. — Juliskám neked se köszönnek? — Nem. A fiam azt mondta, hogy ne törődjem vele, ő se köszön senkinek! — Azt mondtam, hogy a múltkor, szerdán, vagy hogy is? Pénteken? Igen, pénteken, mert akkor hozta a postás a nyugdíjat! Azt, hogy összeverekedett a ház előtt két férfi? — Mesélted! A rendőrök választották szét őket... — Nemigen értem én már ezt a világot! — Én se ... Különben csend volt a lakótelepen.
