Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-21 / 299. szám

1985. december 21.

Kelet-Magyarország

3

Bíró Miklós szabolcs-szatmári képviselő felszólalása

A VII. ötéves tervről szóló vitában felszólalt Bíró Miklós, Szabolcs-Szatmár megye 11. számú választókerületének képviselője is.

Elöljáróban hangsúlyozta: lényeges feladatnak tartja a többszörösen hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatásának gondjait, illetve azokat az elképzeléseket, amelyek e történelmileg kialakult hátrányt kívánják megszüntetni vagy érzékelhetően mérsékelni.

— Mindannyian, akik Borsod, Békés, Baranya, Somogy, Zala, Vas és Szabolcs- Szatmár megyékben ilyen térségekben élünk és dolgozunk — élvezve az elért óriási fejlődés eredményeit — érezzük azt, hogy a társadalom, így a kormány is több figyelmet fordít erre a szocialista társadalom jellegéből fakadóan elfogadhatatlan feszültségre — mondta a képviselő, majd így folytatta: — A kormány ez év április 25-én tárgyalta meg Szabolcs-Szatmár megye helyzetét. Az eredmények elismerése mellett megállapította, hogy megtorpant a fejlődés, a felzárkózás lelassult. Az ország gazdasági nehézségei így csapódtak le a megyénkben.

Elmondta, hogy a többszörösen hátrányos helyzetű térségek elmaradása felszámolásának szándékát egyértelműen lehet érezni a törvény- javaslatból és a minisztertanácsi határozattervezetből, de megemlítette, hogy sajnos ugyanez nem mondható el az 1986. évi és a középtávú költségvetés tervezetéről.

— A megyénkben én kulcskérdésnek tartom a foglalkoztatási gondjaink enyhítését és az infrastruktúra, vagy legalábbis egy részének megkülönböztetett fejlesztését — mondta felszólalásában Bíró Miklós, majd azt hangsúlyozta, hogy megvalósításuk szükségessé teszi a kiemelt központi támogatást,

valamint azt, hogy az állami gazdaságirányítás differenciált eszközrendszert alkalmazzon.

Magyarázatképpen hozzáfűzte: a születések kedvező alakulása ellenére Szabolcs-Szatmár ismét a fogyó megyék sorába tartozik. Ezért hangsúlyozta, hogy a foglalkoztatási gond megoldásának felvetésénél egyértelműen ki kell mondani: nem cél az, hogy a munkaerő a megyéből elmenjen és az ország más részén olyan feszuaségeket okozzon, mint korábban, amit a mai napig nem tudtunk megszüntetni.

Javaslata szerint a meglévő üzemek lehetőség szerinti fejlesztésével és a további ipartelepítéssel lehet a feladat jelentősebb részét megoldani, de figyelembe kellene venni a termelőszövetkezeti melléküzemágak ipari tevékenységének fejlesztését, illetve a továbbiak létesítését is.

— Az infrastruktúra fejlesztésének szükségessége szoros kapcsolatban van a foglalkoztatási gond megoldásával, valamint a megye gazdaságának fejlődésével — mondta el a szabolcs-szatmári képviselő. A teljesség igénye nélkül egy témát emelnék ki — folytatta — és ez a telefonhálózat fejlesztésének szükségessége. A száz lakosra jutó beszélőhelyek száma a megyében 4,5, az országos átlag — mely nemzetközi összehasonlításban igen rossz — 13. Gondjaink enyhítésében a posta vezetése megértő magatartást tanúsít, mely érezhető a VII. ötéves terv körvonalazott fejlesztési elképzeléseiben. A fejlesztések jelentősen javítják a megye egyes városainak távközlési helyzetét. Viszont a megye többi településén élő lakosság továbbra is század eleji, kézi kapcsolású, múzeumba való telefon- központjain keresztül, nagyon alacsony szintű szolgáltatást kap. Meg kellene vizsgálni az elképzelt fejlesztésekkel együtt ezek automatizálásának megoldását is.

Befejezésül arról szólt, hogy nekünk, akik a megyében élünk — dolgozzunk bármilyen területen vagy munkakörben — nagyon sok a tennivalónk. Szervezettebben, fegyelmezettebben, minőségileg sokkal jobban és máshogy kell dolgoznunk, hogy céljainkat elérjük. Hozzáfűzte azt is, hogy a VII. ötéves terv teljesítéséhez még nem minden feltétel biztosított, de a meggyőződésünk az, ha a tervciklus első napjától jól dolgozunk, a tervet minden részletében teljesíthetjük mindannyiunk érdekében.

Maróthy László, Losonczi Pál és Lázár György az ülésteremben. A második sorban: Havasi Ferenc, Övári Miklós, Gáspár Sándor és Kádár János.

(Folytatás a 2. oldalról)

Végül a VI. ötéves terv egyik legfőbb eredménye, hogy ismét egyensúlyba hozta az ország gazdaságárt: a

költségvetés helyzete jobb, mint az V. ötéves terviben volt.

Az eredmények mellett ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy a választott út új feszültséggócok kialakulását is eredményezte. Az egyik az, hogy a fejlesztési források megcsappanása lelassította a magyar gazdaság kívánatos és elodázhtatlan strukturálts fejlesztését. A másik az, hogy a kedvezőtlen külső és belső körülmények összejátszása, a kialakult hatékonysági színvonal megnövelte a magyar gazdaságban lappangó inflációs nyomást, aminek eredményeként évi 4,2 százaléktól 8,3 százalékig terjedő infláció alakult ki.

A keresetek és a pénzbeli társadalmi juttatások reálértékét nem tudtuk megőrizni, a reálbérek csökkentek, költségvetési 'intézményeink szolgáltatásai romlottak, s mindez kedvezőtlenül befolyásolta a társadalmi közhangulatot.

E nehéz években a gazdaságirányítás olyan, a nehezedő feltételeket közvetítő döntésekre és intézkedésekre kényszerült, amelyek a gazdálkodó szervezeteket kedvezőtlenül érintették. Intézkedéseinket világosan és érthetően kell megindokolni, és a szabályozás kiszámíthatósága iránti jogos igényeknek a lehető legnagyobb mértékig meg kell felelni.

Havasi Ferenc ezután a törvényjavaslatokról szólva hangsúlyozta:

— A VII. ötéves terv koncepciója reális és mértéktartó. Fő törekvése az egyensúly megszilárdítása, az adósságállomány további csökkentése, a gazdasági fejlődés

élénkítése, s az életszínvonal javítása. Ez a gazdasági stratégia másképpen kapcsolja össze a növekedési ütem és az egyensúly követelményeit, mint a VI. ötéves időszak tényleges menete, de nem jelenti a „mindenáron való” felgyorsulás igényét. A növekedés felgyorsulása csak az egyensúlyi és hatékonysági követelményekkel összehangolt lehet, mivel ettől elszakadó „gyorsítás” szándékainkkal ellentétes következményekre vezetne. A gazdaság ilyen típusú élénkítésének fontos eszköze a műszaki-technikai haladás meggyorsítása.

A párt és a kormány az elmúlt években is kiemelt figyelmet fordított a tudományos-műszaki fejlődésre. E kérdéskört társadalmunkban érthetően egyre nagyobb érdeklődés kíséri, és az elmúlt öt esztendő mérsékelt fejlesztési lehetőségei is felerősítették a vitákat.

Eredményeink ellenére tisztában vagyunk azzal, hogy a legfejlettebb országokhoz — az Egyesült Államokhoz, Japánhoz, a Szovjetunióhoz és másokhoz — viszonyítva számottevő lemaradásunk van. Ezekkel az országokkal azonban 40 évvel ezelőtt sem voltunk azonos szinten. Vannak olyan területek, ahol erőfeszítéseink eredményeként lemaradásunk a nemzetközi élvonaltól nem túlzottan nagy, mint például a biotechnológia egyes részterületei, más esetben viszont úgy minősíthetünk, hogy a lemaradás ugyan jelentős, de annak csökkentése érdekében intézkedések történtek (pl. az elektronikában). Végül van néhány olyan terület — pl. a termelés széles körű automatizálása, a robottechnika alkalmazása —, ahol még nem vagyunk képesek az elmaradás érzékelhető csökkentésére.

KÖZLEMÉNY

a szocialista országok KB-titkári tanácskozásáról

Bukarestben 1985. december 19—20-án megtartották soros tanácskozásukat a szocialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottságainak külügyi és ideológiai kérdésekkel foglalkozó titkárai.

Véleménycserét folytattak az ideológiai-politikai munkának azon kérdéseiről, amelyek a békéért, a leszerelésért, elsősorban a nukleáris leszerelésért, a nemzetközi biztonság és együttműködés erősítéséért vívott közös harccal függnek össze.

Figyelembe véve a fegyverkezési hajsza folytatódásának rendkívüli veszélyét, a tanácskozás résztvevői rámutattak annak szükségességére, hogy haladéktalanul fel kell lépni a békeszerető politikai és társadalmi erők törekvéseinek egyesítéséért az imperializmus agresszív politikája elleni harcban, a hatékony leszerelési, elsősorban nukleáris leszerelési intézkedésekre való rátérés érdekében, a népeknek az élethez, a szabad független fejlődéshez való alapvető jogának biztosításáért. A tanácskozás résztvevői megerősítették

pártjaik és országaik eltökéltségét, hogy a fegyverkezési verseny megszüntetése, az atomfegyverek kiküszöbölése, a világűr militarizálá- sának megakadályozása érdekében, a biztonság, a kölcsönös bizalom és a széles körű nemzetközi együttműködés légkörének megteremtése érdekében szorosan együttműködnek a világ többi államával, a kommunista, a munkáspártokkal, a szocialista és szociáldemokrata pártokkal, a különböző háborúellenes politikai, társadalmi, ideológiai és vallási jellegű mozgalmakkal, az ösz- szes békeszerető és reálisán gondolkodó erővel.

A tanácskozás résztvevői újból megerősítették pártjaik és népeik szolidaritását minden forradalmi, haladó erővel és néppel, amely szemben áll az imperializmus, elsősorban az amerikai imperializmus nyílt agressziójával és erőpolitikájával, s harcol a gyarmatosítás, az új gyarmatosítás, a fajüldözés, az uralom és az elnyomás politikája ellen, a nemzeti és társadalmi felszabadulásért, a haladás útján való független fejlődésért.

A tanácskozáson kiemelték annak fontosságát, hogy offenzív propagandát folytassanak a szocialista országok minden téren elért forradalmi vívmányait és kiemelkedő sikereit illetően, beleértve az anyagi alapok és a széles demokratikus keretek megteremtését az emberiség alapvető jogainak és szabadságának valódi megvalósításában. Vonatkozik ez elsősorban a munkához és a társadalmi ellátáshoz való jogra, valamint a néptömegeknek a társadalom irányításában való részvételének és a személyiség minden irányú fejlesztésének jogára.

Ismét megerősítették a testvérpártok szilárd elhatározását, hogy szembeszállnak bármely kísérlettel, amely a szocialista országok valóságának meghamisítására, az emberi jogok védelme ürügyén a belügyeikbe való beavatkozásra irányulnak. A béke és minden nép érdekei megkövetelik, hogy az ideológiai nézetkülönbségek ne terjedjenek át az államközi kapcsolatokra.

A tanácskozáson részt vevő pártok továbbra is határozottan harcolnak a háború és a népek közötti ellenségeskedés imperialista propagandája, valamint a forradalmi és haladó erők kapcsolataiban folytatott ideológiai aknamunka ellen.

Hangsúlyozták a jelenlévő

Gondos szelekcióval, a műszaki-technikai haladás fő irányainak figyelembevételével kell kiválasztani azokat a feladatokat, amelyeket a hazai kutatásnak és műszaki fejlesztésnek kell megoldania, illetve meghatározni az újdonságok azon körét, amelyeket a legcélszerűbb átvenni és alkalmazni. A VII. ötéves népgazdasági terv tudományos-műszaki fejlesztéssel összefüggő céljai és kiemelt jelentőségű gazdaságfejlesztési programjai már ennek szellemében alakultak ki.

Napjainkban tanúi vagyunk annak, hogy a KGST keretein belül is egyre inkább előtérbe kerülnek a műszaki fejlesztés gyorsításának kérdései. A szocialista országok gazdasági fejlődésének meggyorsítását és a tudományos-technikai haladással való lépéstartást szolgálja a KGST e heti rendkívüli ülésszakán elfogadott, 2Ó00-ig szóló műszaki-tudományos fejlesztési program. E program következetes végrehajtása hozzájárul műszaki-gazdasági színvonalunk növeléséhez, biztonságunk erősödéséhez, sebezhetőségünk

csökkentéséhez. Az eddiginél szilárdabb bázist teremt ahhoz, hogy kölcsönös előnyök alapján hatékonyabban tudjunk bekapcsolódni a nemzetközi munkamegosztásba a műszaki-tudományos területeken is.

A Központi Bizottság titkára ezután arról szólt, hogy gazdaságpolitikánk és a terv megvalósításának fontos feltétele a gazdaságirányítás elhatározott továbbfejlesztésének megvalósítása. Ennek középpontjában — mint az közismert — a gazdálkodó szervezetek működési feltételeinek javítása, s ennek répártok elhatározását, hogy erősítik barátságukat és együttműködésüket, s hogy minden téren elősegítik a szocialista országok együttműködését. Hangsúlyozták annak szükségességét, hogy új lendületet adjanak a KGST tagországai közötti együttműködés fejlesztésének a tavaly júniusban tartott legmagasabb szintű gazdasági tanácskozáson hozott döntések szellemében, s hogy széleskörűen kifejtsék a műszaki-tudományos fejlesztésre elfogadott komplex program fontosságát. Az együttműködés és a kooperáció egyeztetett feladatainak és hosszú lejáratú programjainak megvalósítása biztosítani fogja, hogy mind teljesebben kihasználják a szocialista országok rendelkezésére álló potenciált, hozzájárul gazdasági és társadalmi fejlődésük meggyorsításához, a szocializmus vonzerejének és tekintélyének növeléséhez a világban.

A tanácskozás munkáját a tárgyszerű légkör, a barátság és az elvtársi együttműködés szelleme jellemezte.

vén gazdaságunk jövedelem- termelő képességének javítása áll. A gazdaságirányítás továbbfejlesztése önmagában is jelentős lépéseket tártál máz, hatása azonban nem marad a szűkebben vett gazdaság területén. Igényli i politikai intézményrendszer fejlesztését és korszerűsítését is.

Társadalmunk demokrati - kus vonásai erősödnek. lói érzékeltetik ezt a közigazgatás rendszerének korszerűsítésére, az új választójogi törvény kidolgozására és sikeres alkalmazására, a községek és városok önkor - mányzati lehetőségeinek bővítésére, a vállalatok önálló ságának növekedésére hozott intézkedések. A fejlett szocialista társadalom építésének időszakában is léteznek kü lönféle, egymásnak sokszo ellentmondó érdekek. Ezek felismerése, ellentéteik feloldása és lehetséges összhangjuk megteremtése a politika', vezetés és irányítás egyik legfontosabb és legösszetettebb feladata. Ez a politikai munka gyakorlatának, stílusának, módszerének megújítását is igényli.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a társadalom megértő akkor, ha az előrevivő folyamatok kibontakozását a szűkös anyagi lehetőségek vagy tőlünk nem függő okok korlátozzák, de a közhangulatot irritáló tényező, ha azt látják, hogy a haladást szubjektív korlátok, az irányítás, vagy a végrehajtás hibái, következetlenségei akadályozzák. Ez még inkább aláhúzza a káderpolitikai munka feladatait és felelősségét abban, hogy megtaláljuk és a megfelelő helyre állítsuk a társadalom érdekét értő és képviselő, a társadalmi várakozásnak megfelelő, a jelen és jövő követelményeit kielégíteni képes vezetőket.

Gazdasági feladataink eredményes megvalósításának elengedhetetlen feltétele a fegyelmezett, okosan szervezett, jő minőségű munki. Széles körű tapasztalat, hogy az utóbbi években a munka- fegyelem romlik, a munkaidőt nem használjuk ki megfelelően, nem sikerül visszaszorítani a munkaidőn belüli magáncélú elfoglaltságokat. Különböző becslések és számítások szerint a munkaidőalap egyötöde—egy- hatoda elvész a termelésből. Ennek okai összetettek, ezért a munkafegyelem javítása egyaránt igényel igazgatási, szabályozási teendőket, a gazdálkodó szervezeteknél belső érdekeltségi-szervezési intézkedéseket, 4 valamint szemléletváltozást eredményező politikai és ideológiai munkát. Változásokra van szükség az ünnepnapok körüli munkarend kialakításában, a szabadság kiadásának rendjében, a foglalkozási rehabilitációs gyakorlatban, a munkaügyi viták eljárási módjában, a szolgáltatások munkaidőn kívüli igénybevételi lehetőségeinek bővítésében, a különféle társadalmi rendezvények munkaidőt kímélő szervezésében. Mindez nem a dolgozók megrövidítését célozza, éppen ellenkező-, leg, a munkaidő jobb kihasználása, a termelés észszerű szervezése útján az elosztható jövedelem növelését, így a dolgozók érdekét szolgálja.

A tervjavaslat nem irányoz elő, nem ígér látványos fordulatot, mert ennek nem teremthetők meg a feltételei Amit tartalmaz, az a szorgalmas és javuló munkán alapuló fokozatos előrehaladás, amelyet meg lehet valósítani, s amit lehet teljesíteni. Ehhez a munkához pártunk XIII. kongresszusa v • lágos, mozgósító erejű programot adott, amit a gazdasá gi építőmunkában a VII öt éves terv céljainak elérésivel lehet megvalósítani A teljesítéshez nagy erőt kölcsönöz, ha az országgyűié meggyőződéssel fogadja el ; vallja sajátjának a VII. ó éves tervet — mondotta ce fp: ezésül Havasi Ferenc.

ivasi Ferenc felszólalása u: i még több képviselő is sz' kért. A terv fölötti vara s— obaton folytatódik