Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-21 / 299. szám
2 Kelet-Magyarország 1985. december 21. Fényárban a Parlament kupolacsarnoka. (Folytatás az 1. oldalról) zetközi munkamegosztásban rejlő előnyöket. A magyar gazdaság fejlődése szempontjából meghatározóan fontos a gazdasági együttműködés a KGST-or- szágokkal, különösen a Szovjetunióval. Kiemelt fontosságú feladat, hogy kivitelünket és behozatalunkat ebben a régióban is gazdaságosabbá, előnyösebbé tegyük. Nagy fontossága van számunkra annak, hogy az energiahordozók és a főbb nyersanyagok az 1985. évi mennyiségben továbbra is behozhatok lesznek. Ez biztonságot ad gazdaságunknak. De a behozatal egyeztetett mennyisége azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy az energ,ia- és anyagtakarékosságot következetesen folytatnunk kell! A VII. ötéves terv számol azzal, hogy részt veszünk a Haladás gázvezeték kiépítésében, s ezáltal már a tervidőszak utolsó éveiben és a jövő évtizedben számottevően bővülhet földgázbehozatalunk. Nemzetközi együttműködéssel tovább építjük a Paksi Atomerőművet. Hosszabb távra tekintve is érdekeltek vagyunk abban, hogy fejlesszük gazdasági kapcsolatainkat a fejlett tőkés országokkal és a fejlődő világgal. Az egyensúly megszilárdítása érdekében a nem rubel viszonylaté külkereskedelmi áruforgalomban öt év alatt összesen 2—2,5 milliárd dollár aktívumot kell elérnünk. Ez teszi lehetővé, hogy nemzetközi pénzügyi kötelezettségeinket pontosan teljesítsük, s a tervezett adósságcsökkentést . végrehajtsuk. Kivitelünk a terv szerint az előző ötévihez képest valamelyest szerényebben — évi 3—3,5 százalékos ütemben — növekedik majd. Kivitelünk versenyképességét mindenképpen számottevően fokoznunk kell. Számításaink szerint a tervidőszak közepe táján már abba a helyzetbe juthatunk, hogy a kivitel és a behozatal azonos ütemben növekedhet. Ez egész gazdasági fejlődésünk számára a jelenleginél kedvezőbb föltételeket és körülményeket jelent majd. Az új tervidőszakra az elmúlt öt évben elértnél nagyobb növekedést irányoztunk elő. Azt terveztük, hogy a nemzeti jövedelem éves átlagban 3 százalékos, öt év alatt 15—17 százalékos ütemben gyarapodik majd. A nemzeti jövedelem belföldi felhasználása 1990-ben 13— 16 százalékkal haladhatja meg az idei szintet. Ez az elmúlt öt évhez képest igazán érdemi változás, hiszen lehetővé teszi, hagy az egyensúlyi helyzet megszilárdításával egyidejűleg a lakosság fogyasztása 8—10 százalékkal nagyobb legyen; a pótlás nélkül számított — a nettó — felhalmozás aránya a nemzeti jövedelem belföldi fel- használásában a tervidőszak végére elérje a 15 százalékot, a pótlással együtt számított — a bruttó — felhalmozás aránya pedig a 25 százalékot, s ezek nyomán a nemzeti vagyon 12—15 százalékkal gyarapodjon. Ezeket a népgazdasági' terv gerincének számító célokat azonban csak az eddiginél jóval nagyobb teljesítményekkel alapozhatjuk meg! Komoly változásoknak kell bekövetkezniük a termelés hatékonyságában és a gazdálkodás eredményességében. Azt tervezzük, hogy a nemzeti jövedelem növekedésének legnagyobb része ebből táplálkozik majd. A foglalkoztatás hatékonyságának következő években számottevően növekednie kell. Ennek abban kell kifejeződnie. hogy az anyagi termelőágazatokban a munkatermelékenység fokozódásának évről évre meg kell haladnia a termelés növekedését. Az egy foglalkoztatottra jutó nemzeti jövedelemnek — az elmúlt évek 1,3—2 százalékos átlagos ütemét lényegesen meghaladva — 3,5 százalékkal kell gyarapodnia. A termelőberendezések alacsony fokú kihasználtságának egyik legfőbb oka az, hogy a termelés, a munkavégzés nagyon ciklikus. Általánosan jellemző az a káros — immár több éves — gyakorlat, hogy a hét elején és végén, s az ünnepek előtti és utáni napon jóval kevesebben dolgoznak, és jóval kevesebbet termelnek. Nem szólva a közismert év végi hajráról. Ez évben tovább mérséklődött az egy munkanapra jutó „ledolgozott” munkaórák száma is. Mindezen sürgősen változtatnunk kell! A gazdálkodás eredményességének javítására irányuló törekvéseink tehát azon fordulnak meg, hogy sikerül-e a termelőmunkát és a kooperációs kapcsolatokat szervezettebbé tennünk, csökkenteni a szervezetlenségből, anyag- és alkatrészhiányból, meg ■ a laza munkafegyelemből eredő veszteségeket, egyszóval sikerül-e magasabb színvonalra emelni munkakultúránkat, társadalmunk munkaerkölesét, a vezetők és a dolgozók ebbéli felelősségét. A kormányzat e kérdéskört a jövő év elején áttekinti, s a foglalkoztatás hatékonyabbá tétele végett megfelelő intézkedéseket hoz: módosítani fog bizonyos szabályokat és szabályozókat. Elvárja és a legteljesebb mértékben támogatja a kollektív irányító testületek, vállalati és szövetkezeti vezetők ezirányú törekvéseit. A korszerűsödő gazdasági szerkezetnek a VII. ötéves terv időszakában minden termelőágazatot és vállalatot mozgásba kell hoznia! A megújulás motorjává az iparnak, benne különösen a feldolgozó ipar műszakilag legfejlettebb, versenyképes vállalatainak és tevékenységeinek kell válniuk. Arra számítunk, hogy az ipar termelése öt év alatt 14—16 százalékkal, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása ennél nagyobb mértékben, 22—24 százalékkal bővül. A nettó termelés alapján számított munkatermelékenység az előző öt évben elért 17 százalékos növekedés után 27 százalékkal emelkedik, az eszközhatékonyság romlása pedig az iparban megáll. A mezőgazdasági termékek termelése az előző öt év átlagához viszonyítva 8—10 százalékkal növekszik. Ezen belül a növénytermesztést érdemes — gazdaságossági megfontolások • alapján — gyorsabban növelni, a hústermelés fejlesztésében pedig elsősorban arra kell törekedni, hogy a minőség és a jövedelmezőség javuljon. . Ha emeljük az élelmiszerek feldolgozottságának fokát, ha javítjuk a minőséget és a csomagolást, ezzel bővíthető a jól értékesíthető termékek köre. Az építőipar teljesítménye 12—15 százalékkal növekszik, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása — az elmúlt időszakbeli csökkenés után — éves átlagban 2,5 százalékkal lesz nagyobb. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a kivitelező építőipar szervezetei sokkal jobban alkalmazkodjanak a megváltozott szükségletekhez, jobb minőségű munkát végezzenek, a beruházások és a felújítások jóval rövi- debb idő alatt valósuljanak meg, s nem utolsósorban: az építési árak és költségek váljanak valósabbá. Az infrastruktúrában a terv elsősorban a távközlés gyors ütemű, felújítással egybekötött fejlesztését tűzi ki célul. Több fejlesztési forrással számolhatunk a közműves vízzel való ellátás kiterjesztéséhez, a vízminőség védelméhez és a vasúthálózat korszerűsítéséhez, biztonságának fokozásához is. Avégett, hogy természeti értékeinket megóvhassuk és a környezetromlást megfékezzük, a környezetvédelem beruházásai az elmúlt tervidőszakhoz képest — összességében — megduplázódnak, a következő öt esztendőben 45—47 milliárd forintot érnek el. Ezen belül megsokszorozzuk a környezetvédelem állami támogatását. De ez sem lesz elegendő, ha nem tudunk környezetünkért felelős társadalmi légkört teremteni. Ez az ötéves térv a korszerűsítés meggyorsítására jóval több forrást szán, mint amennyit az elmúlt tervidőszakban erre fordítani tudtunk. Beruházásokra — folyó áron — öt év alatt a szocialista szektorban 1200— 1250 milliárd forintot irányzunk elő. A VII. ötéves terv fejlesztéspolitikája célként tűzi ki, hogy kellően hozzáigazodjunk a világban végbemenő nagy horderejű műszaki változásokhoz. A műszaki fejlesztésen alapuló gazdaságkorszerűsítésnek a következő években megkülönböztetetten fontos forrása a tudományos kutatás; a kutatásnak, a termelésnek és a piac kívánalmainak minél szorosabb kapcsolata és kölcsönös egymásra hatása. Tudományos kutatásra és műszaki fejlesztésre a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásából' 3 százalékot fordítunk, öt év alatt — a megelőző tervidőszakhoz képest — csaknem 30 százalékkal nő a kutatás költségvetési támogatása, s a kutatási célú beruházások több mint kétszeresükre növekednek. A VII. ötéves terv életszínvonal-fejlesztési feladatainak meghatározása során abból 'indultunk ki, hogy javítani kell az áruellátást, a kereseteknek jobban kell tükrözniük a teljesítményeket, a szociális ellátásnak a rászorultságot, s hogy a jövedelemelosztás egészében arányosabb közteherviselésnek kell érvényesülnie. A reálbérek 1990-ben a jelenleginél mintegy 5 százalékkal lehetnek magasabbak, föltéve, hogy a teljesítményék a tervezettnek megfelelően javulnak. A társadalombiztosításból származó jövedelmeknek és a szociális juttatások részaránya a lakossági jövedelmekben kismértékben, 34 százalékról 36 százalékra nő. Havasi Feranc: Ezután Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára (országos listán megválasztott képviselő) emelkedett szólásra. — Az országgyűlés ülésszakának napirendjén nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és politikai szempontból is nagy fontosságú törvényjavaslat szerepel — mondotta elöljáróban. — A beterjesztett törvényjavaslat reális célokat tűz társadalmunk elé, meggyőződéssel vallhatj uk programunknak. Nem kevesebbre vállalkozik, mint a gazdasági építőmun- ka töretlen folytatására, egy lendületesebb előrehaladás megalapozására, az életszínvonal és az életkörülmények javítására. Az MSZMP Központi Bizottsága és a magam nevében a törvényjavaslatot támogatom, s azt a tisztelt országgyűlésnek elfogadásra ‘ajánlom. Jövőnket formáló programunk elfogadásakor a tanulságok és a reális számvetés végett is érdemes röviden visszatekintenünk a magunk mögött hagyott öt évre. A világpolitikai és a világ- gazdaság e változásai a KGST-országoknak, így Magyarországnak is jelentős többletterheket okoztak: a VI. ötéves terv időszakában az exportárak a tervezett növekedés helyett jelentősen csökkentek; külkereskedelmi árveszteségünk az előre jelA tervben kifejeztük azt a hosszú távra szóló törekvésünket, hogy a társadalmi gondoskodás a népgazdaság összteljesítményével arányosan bővüljön. A természetbeni juttatások körében az egészségügyet és a közoktatást továbbra is állampolgári jogosultságnak tekintjük, s igénybevételüket a jövőben is csak szűk köriben — a kisebb fontosságú szolgáltatások körében — kívánjuk térítési díjhoz kötni. Fontos feladat, hogy a pénzbeli ellátások vásárlóértékét egyre szélesedő körben megőrizzük. Erre most kedvezőbbek a föltételek, menta •terv kimondja: a fagyasztói árak emelkedését az elmúlt tervidőszakénál jóval lassúbb — évi 5 százalékos — ütemre szorítjuk vissza. Ez komoly kötelezettségvállalás, amit nagyrészt gazdasági eszközökkel kell majd folyamatosan megalapozni, de határozottan fel is lépünk az indokolatlan áremelési törekvésekkel szemben. A tervidőszakban jövedelemkieg szító intézkedésekkel növeljük a kis nyugdíjak vásárlóerejét, s a mainál tágabb körben őrizzük meg a nyugdíjaik vásárlóértékét. A családi pótlékok és az ösztöndíjak vásárlóerejét — a tervidőszak egészét tekintve — megtartjuk. Hosszabb távra szóló társadalmi feladatunk az, hogy javítsuk a népesedési és az egészségügyi helyzetet. A kormány tudatában van annak, hogy sok családnak és főként a fiataloknak ma még mindig a lakáshoz jutás a legnagyobb gondjuk. Arra számítunk, hogy a VII. ötéves terv időszakában 320— 340 ezer új lakás épül fel, s hogy a tervidőszak végén a megépült lakások egyötöde bérlakás lesz. 1990-re a lakások csaknem háromnegyede részesül közműves vízellátásban. A következő években tovább növeljük p szociálpolitikai kedvezményeket. Jövőre már az átlagosnál nagyobb kedvezményeket kapnak a fiatal házasok és a többgyermekes családok. A lakáshelyzet javítására a tanácsok társadalmi és gazdasági programot dolgoznak ki, amelyet a kormány fog jóváhagyni. zett 60 milliárd helyett 110 milliárd forint lett. Különösen szembetűnő ez élelmiszer-gazdasági termékeinknél: ha az idén az 1981-es árakon értékesíthettük volna élelmiszer-termékeinket, bevételünk mintegy 600 millió dollárral lenne több. A kamatlábak jelentős emelkedése következtében — az alacsonyabb adósságállomány után is — a tervben számítottnál mintegy 400 millió dollárral több kamatot kellett kifizetnünk. Ezek ellenére is eleget tettünk nemzetközi fizetési kötelezettségeinknek, csökkentettük tartozásainkat. Az elmúlt időszakban e hatások és gondok a szocialista országok majdnem Az MSZMP Központi Bizottságának 1984. évi áprilisi állásfoglalása alapján a VII. ötéves terv időszakában folytatjuk a gazdaságirányítási rendszer átfogó korszerűsítését. Előkészítjük a vállalati adózási rendszer olyan irányú módosítását, hogy annak révén a központosított tiszta jövedelemből az eddiginél nagyobb rész realizálódjon a forgalmazásban, és kevesebb adó terhelje a termelési folyamatokat. Foglalkozunk egy olyan egységes személyi jövedelemadó-rendszer bevezetésének a feltételeivel és sokrétű ösz- szefüggéseivel, amely egyebek között lehetővé tenné, hogy a jövedelem- és kereset- szabályozás jobban egymásra épüljön, és ez az adórendszer társadalmilag igazságosabb legyen. A tervidőszak során fokozatosan, a jövedelemtermelő képesség bővülésével arányosan tágítani kívánjuk a gazdálkodó szervezetek mozgásterét. A kormány és a gazdálkodó szervezetek szándékai és törekvései közelebb kerülhetnek egymáshoz, ha a meglévő eszközöket mindenütt — tehát a kormányzatban is — előrelátóan, célirányosan és takarékosan használják fel, s ha a felelősség e tekintetben mindenütt erősödik, így több juthat mindenkinek, s ritkábban kell beavatkoznunk a mindennapi dolgok menetébe. A VII. ötéves népgazdasági terv egyértelműen mutatja a haladás irányát, s összefogott feltételrendszert és cselekvési programokat ad a következő évek társadalmi és gazdasági fejlődése számára — mondotta végezetül Faluvégi Lajos, a kormány nevében kérve a törvényjavaslat megvitatását és elfogadását. A Minisztertanács elnökhelyettesének expozéja után megkezdődött a vita. amelyben elsőként Bognár József, az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának elnöke, a törvényjavaslat bizottsági előadója, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatója szólalt fel. Utána több képviselő is el- modta véleményét, közöttük Bíró Miklós szaboles-szat- mári képviselő. (Hozzászólását lapunk 3. oldalán olvashatják.) mindegyikében jelentkeztek, s emellett olyan új problé- imátkka! találtuk magunkat szembe, mint a nyersanyag- és energiaforrások kiaknázásának növekvő költségei, a műszaki fejlődés nehézségei, a külső és belső egyensúlyi problémák, vagy az intenzív gazdasági növekedés irányítási és finanszírozási gondjai.. Most, a tervidőszak végén elmondhatjuk, hagy társadalmi megrázkódtatások nélkül, alapvető társadalmi vívmányaink megőrzése mellett sikerült túljutni e kritikus időszakon úgy, hogy a gazdaság néhány fontos területén jelentős változások következtek be. Az egyik az, hogy megállít a küíső és belső egyensúlyi viszonyok felbomlásának, az eladósodás növékedésének az V. ötéves tervidőszakban felgyorsult folyamata. A másik, hogy szerény, de mégis figyelemre méltó fejlődés bontakozott ki a termelés és a fagyasztás számos területén is. A lakosság egy főre jutó fogyasztása reálértékben az 1980. évi 53 ezer forintról 1985-ben közel 57 ezer forintra emelkedik. A lakásállomány növekszik; a javulást jól mutatja, hogy 1980-ban 113 család jutott 100 lákásra, 1985-betn pedig 105. A lakásellátást tekintve az európai középmezőnyben foglalunk helyet. (Folytatás a 3. oldalon) A terv fő törekvése az egyensúly megszilárdítása, a fejlődés élénkítése
