Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-17 / 295. szám
1985. december 17. Kelet-Magyarország 3 Érdekvédelem a népművelők egyesületében Lehetne menni Hollandiába... Feltűnés nélkül, szinte a háttérben meghúzódva működik hazánkban egy egyesület, immár hat éve, amely a közelmúltban tartotta második országos küldöttközgyűlését. A Magyar Népművelők Egyesülete az elmúlt három esztendő tapasztalatait összegezte. Erről a munkáról kértünk tájékoztatást Tóth Lászlótól, az egyesület megyei szervezetének titkárától, az országos elnökség tagjától. Különféle körülmények indokolták annak idején az egyesület életre hívását, ezek között vannak olyanok is, melyek az idő múlásával sem szűntek meg, sőt, mintha egyre erőteljesebben hatnának. Ilyenek például: a műveltség társadalmi presztízs- vesztése, a népművelők körül kialakult rendezetlen státus, vagy a művelődési intézmények új gazdálkodási rendjét befolyásoló tényezők. Túllépve a hivatalos, vagy a társadalomtól várható támogatást, a népművelők „belső” kezdeményezéseként született meg az egyesület, főként a szakmai és szellemi érdekvédelem, illetve a folyamatos önképzés és megújulás céljával. Miért nem vonzó? Az elmúlt három év eredményeit és gondjait elemző küldöttközgyűlésen az elsők között azt állapították meg, hogy sosem volt még ilyen nehéz helyzetben a szakma, az ismert társadalmi és gazdasági okok miatt. A pálya továbbra sem vonzó a szakemberek számára, ezért az állásokat egyre nagyobb számban képesítés nélküliekkel töltik be. Nem jártak eredménnyel azok a kezdeményezések, melyek a népművelők élet- és munkakörülményeinek javítását célozták, holott köztudomású, hogy ezek tovább már aligha romolhatnak. Igen súlyos probléma, és a jövő szempontjából talán ez a legfigyelmeztetőbb jelenség: a gazdasági feladatok, a gazdálkodási gondok elvonják a szakemberek figyelmét a lényegről: a közművelődéspolitikai célokról és feladatokról. Szimpatikus vonása volt a küldöttközgyűlésnek — illetve az ennek nyomán készült dokumentumoknak —, hogy nem a kényelmesebb megoldást, a panaszt és siránkozást választották, hanem keresték azokat az utakat, melyek az átmeneti időben járhatók, elsősorban a belső tartalékokban rejlő, még felszabadítható energiákat. Hangsúlyozták: jobban kell figyelni a lakosság igényeire, nemcsak azért, mert ez a munka értelme, hanem azért is, mert a legtöbb helyen a lakossági bevételekből származó gazdálkodásra szorul a helyi művelődési ház. Szorosabb összefogást Ez természetesen nem jelenti az igények, a mérce visszaengedését, hanem inkább azt, hogy az eddigieknél is fontosabb a szoros szakmai összefogás, a tapasztalatcsere, a képzés és továbbképzés, a különféle fórum, vita, konzultáció. Ennek gyakorlati megoldásai közül kiemelkedik például a képesítés nélküli népműve-, lök körében megindított kő-' zépfokú szakmai képzés, á különféle pályázatok, kiadványok terjesztése és a cserelátogatások. Jó kapcsolatok alakultak ki hasonló külföldi szervekkel, ennek révén holland, francia és szovjet tanulmányutakon jártak magyar népművelők — és viszont. Nagy kár, hogy a népművelők nyelvismerete olyan amilyen, mert például most is lehetne menni Hollandiába, ha volna, akit kiküldje- nek. Fontos területe az egyesületi munkának az érdekvédelem, az erkölcsi és anyagi megbecsülés terén, az álláskereső szolgálat, vagy az ösztöndíjak ügyében tett intézkedésekkel, illetve a népművelők nagyobb társadalmi megbecsüléséért. Átütő sikert eddig nem sikerült ezeken a területeken elérni, viszont ehhez az eddigi idő nem is lehetett elegendő, örvendetes viszont, hogy bővült az üdültetési lehetőségek köre, családos beutalókat osztanak ki, gyermekeket táboroztatnak, nyári egyetemekre delegálnak. Az utóbbi időkben hallatja szavát az egyesület a kitüntetések odaítélésénél is. Szerény eredmények Megyénkben jelenleg több, mint hatvan bejegyzett tagja van az egyesületnek, de nemcsak népművelőkből áll a megyei szervezet, hanem tagjai között vannak pedagógusok, könyvtárosok, tanácsi dolgozók is. Eredményeikről Tóth László úgy fogalmazott: elég szerények, amit eddig tettek közel sem elég, de már alakulóban van a rendszeres egyesületi élet. Lehe-' . tőség szerint szerveznek találkozókat, vitákat, szakmai konzultációkat az éppen napirenden lévő kérdésekről kialakult vélemények összevetésére. Egyik legnagyobb gondjuk, hogy gyenge a megyén belüli információáramlás az intézmények között. Ennek javításáért szeretnének többet tenni a következő időben. Nálunk is megindult a képesítés nélküliek középfokú tanfolyama, ezen másfél év múlva végeznek a résztvevők, és friss szakmai ismereteiket remélhetően jól fektetik majd be környezetükben. Megyénkben is cél a népművelők nyelvismeretének, nyelvtudásának gyarapítása, azaz a nyelvtanulás ösztönzése. A megyei szervezet ösz- szességében arra törekszik, hogy a népművelő értelmiségi léte minél jobban kiteljesedjék. B. E. Saját erőből új üzemcsarnokot építenek a Magyar Acélárugyár Tiszaszalkai Gyárában. A több mint 600 négyzetméteres csarnok építését még ebben az évben befejezik. O lyan jó propaganda indult mostanában a dohányzás, — mint nagy betegségek okozója — ellen, hogy Bálint elhatározta, ő is abbahagyja. De nem egyszerre, mert az is veszélyes, nagyon hiányozna. Hanem lassanként, ritkítással. Mindennap eggyel kevesebbet szív. Szerdán már nem is tett be a tárcájába, csak hármat. S mire a pesti gyors megérkezett, elszívta a harmadikat is. E napra tehát vége... Mikor a vonat bejött, a nemdohányzót kereste, mert „mások füstjét” nem akarta szívni. Ahogy megtalálta, felrakta csomagját és leült három és fél órai „füst nélküli” utazására. A nagyon testes nő pont az indulás percében érkezett, olyan fürgén, hogy nagy teste alatt megrezzent még a vasúti kocsi is. Szenvedélyesen kiáltotta: — Ugye, ez nemdohányzó!? Bálint vállat vont, de nem válaszolt. Ezzel a hangerővel akár az állomásfőnököt is felelősségre vonhatják. A kövér asszony ledobta még nála is vaskosabb csomagjait és szétszimatolt: — Pedig itt valaki dohányzott! — En nem láttam semmit, és senkit, most jöttem — vont vállat Bálint. Égő csikk — És ezt a büdös füstöt nem érezte? — bökött kemény mutatóujjával a nő Bálint melle közepébe. Mind a ketten meginogtak egy kicsit, mert a vonat megindult. De Bálint csak kicsit ingott meg, pedig a nő már a tenyerét tette a nyakára, nehezen: — Gyanús maga nekem. Biztosan kocadohányos. Bűnözik, de tagadja. Pedig itt hamutartók sincsenek. Hát akkor honiét jön ez a füs‘ — és letérJepeit, nyomozni kezdett meg a padok alatt is, közben emlegetve, lehet, hogy Bálintnak a zsebében hamuzik valami. Bálint már kívánni kezdte a szivart is, amikor különös fordulat következett. A nő hirtelen felkiáltott, feltépte az ablak alatti szeméttartályt. ahonnan valóban füstcsík kanyargóit, elő. — Látja, hogy nem lehet eldugni előlem! — kiáltotta diadalmasan és gyorsan kidobta az égő csikket az ablakon. Ebben a pillanatban lépett be a kalauz és kérte a jegyeket. — De öntől, asszonyom, ötven forintot, büntetésül, mert égő cigarettavéget tilos kidobni az ablakon. Ráadásul ez nemdohányzó. Es amikor a nő, mint egy fúria, a padra bokszolta: — Es most már százat, mert látom, maga piszkol- ta be a sáros lábával az üléseket is. De csak addig csak ennyi, míg még egyszer tettlegesen bánt. Az asszony hápogott és fizetett. Bálint pedig kezet nyújtott a kalauznak — Köszönöm! — neoegte (gnz) Keresztcsévélő A csepeli üzemből került a Magyar Posztógyár nagykállói üzemébe egy kétoldalas keresztcsévélő gép. Hetvenkét orsóján készül egyszerre a fonal. A gép egyik kezelője Cucku Gáborné. (Elek Emil felvétele) Jövedelemkiegészítés Ipar a tsz-ben Közel egy évtizede annak, hogy a csengeri Lenin Termelőszövetkezet melléküzem- ágakkal egészíti ki az alap- tevékenység jövedelmét, amely a mostőha természeti adottságok miatt meglehetősen bizonytalan a szatmári tájegységnek ezen a részén. A közgazdasági feltételek meg- változása lehetővé tette, hogy a termelési adó . egy részét fejlesztésre fordítsák, így a pénz nagy része rendelkezésre állt az egyébként nagy létszámú itagság foglalkoztatási lehetőségének bővítésére. Az ipari tevékenység nagy része az alaptevékenységhez kapcsolódik. Ezek között az exportál ma göngyölegének helyi elkészítéséhez láda-üzemet hoztak létre, nemrég pedig a gépjavító apparátussal közös agazatban lakatosipari termékeket gyártanák, tgy hatékonyabban használják ki a gépi fenntartás és a lakatosüzem gépeit. A Szamosból tönténő kavics- és homokkitermelésnek már nagy hagyományai vannak, így a következő lépés már logikus volt. Betonelem- gyártó részleget indítottak, amelynek termékeit saját építőipari brigádjai fis felhasználják. Az alaptevékenységen kívüli tevékenység, amelyhez még hozzásorolható a 1-éüzem, a szeszfőzde, a kiskereskedelem és a lakosságnak végzett szállítás is. a legutóbbi zárszámadáskor több mint hatmillió forinttal szerepelt a -csengeri Lenin Tsz eredményében, ami a teljes nyereség közel felét adta. Vdsárosnamény: Gázzal szárítanak Az eredményes kukorica- és kalászosgabona-termelés érdekében jelentős beruházásba kezdtek az év második felében a vásárosnaményi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben. Mivel legjelentősebb költségtényezőnek a szárítás tekinthető, ennél érhető el -egyúttal a leghatékonyabb takarékosság is. Ennek érdekében h-uszonnyolcmil- lió forint értékben szárító- és tárolótelep épül a közös gazdaságban. A Bábolna rendszerű berendezések megépítés^ ps a saját üzemeltetés tehetővé- teszi az alacsony költségű vízelvonást és a lehető legkisebb mértékű tárolási veszteséget. Maga a szárító egyébként gázüzemelésű lesz, így a legolcsóbb a többi energia- hordozóhoz képest. A létesítmény megépítésével egyidő- ben fektetik le a gázvezető csőrendszert is. A fűtés korszerűsítése mellett egyidőben alkalmassá teszik a rendszert arra is, hogy energiát szolgáltasson a termelőszövetkezet melléküzeme számára. A vásárosnaményi Vörös Csillag Termelőszövetkezetnek egyébként 1985-ben is befejeződött egy nagy beruházása a most indult mellett: Összíel helyezték üzembe a Jándon épült 300 férőhelyes szakosított tehenészeti telepet, amely 19 millió forintba került. ir Kedvelik a szabolcsi almasűrítményt a világ minden táján. Az Egyesült Államokba és Kanadába 3200 tonnát szállítottak a, vjita.rnjndús jogiból, de az idén először Üj- Zélandba is eljutott a sűrítmény, próbaképpen 140 tonnát rendeltek belőle. A Nyíregyházi Konzervgyárból a jövő héten indul útnak egy másik szállítmány, 140 tonna pudingalmát küldenek Japánba. Győztesek vetélkedője Szabászverseny a nyírbátori cipőgyárban Szabászversenyt rendeztek szombaton a nyírbátori cipőgyárban, melyen az ország tíz nagy cipőgyárának dolgozói vettek részt. A verseny meghirdetőinek célja igen praktikus volt. Mivel a bőr tőkés import, és az ára drága — a kőolaj után a legmagasabb, és egyre emelkedik — igen fontos az anyagtakarékosság, ezért elsősorban azt kellett bizonyítaniuk, hogyan tudnak bánni a rájuk bízott anyaggal. A martfűi Tisza Cipőgyárból Sajtos József szabász már a harmadik országos versenyen vesz részt. Hogyan került ide? A munkahelyen egy fél évig figyelték és pontosan mérték a teljesítményt, arra voltak kíváncsiak, hogyan bánnak a dolgozók az anyaggal. Ez volt a selejtező. A versenyre már azok jötték, akik otthon, a munkahelyükön a gyakorlatiban bizonyítottak. — Mi volt a feladat? — Mindenki ugyanazt a feladatot kapta. Most adott időre keltett kiszabni negyven. pár komplett női cipő- í • tórészt és tíz pár gyer- mekszandáít. — Ha ugyanazt csinálják, mint munkahelyükön a mindennapi munkában, mitől érdekes a verseny? — Éppen ettől — mondja Pásztor Tivadarné, aki szintén Martfűről, az ország legnagyobb cipőgyárából jött Nyírbátorba. — Mi évente 11 millió pár lábbelit és 30—33 millió műtalpat gyártunk. Nem mindegy hat-milyen a szabász munkája. — A cipőgyárakban dolgozók nagy többsége nő. Mi a helyzet a versenyen? — Most már itt is mi vagyunk többségben. Én ugyan először jöttem és nagyon örülök, hogy megismerhetem más cipőgyárak dolgozóit, mert jut idő az ismerkedésre is. Tudja mi nekem a legérdekesebb? Hogy a versenyen már törzsvendégék vannak. A legjobb szabászok már név szerint ismerik és keresik egymást. Ezt a gondolatot erősíti meg Csikós Pál, a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, aki a szervezők nevében mondja: — A versenyt az Ipari Minisztériummal közösen negyedik alkalommal hirdettük meg. Jelentősége elsősorban az anyagtakarékosság. de, legalább ilyen fontos, hogy nemcsak az ország szabászai vannak ilyenkor együtt, hanem eljönnek a szakma műszaki vezetői is, így lehetőség nyílik arra, hogy egymást jobban megismerjük. tapasztalatainkat kicseréljük. A nyírbátoriak kitűnő körülményéket teremtettek mind a versenyre, mind pedig á szakmai beszélgetésekre. Szervezőkészségük, vendégszeretetük példamutató. — Miért lett éppen Nyírbátor a házigazda? — A szabászversenyt minden évben más cipőgyárban rendezzük. Idén Bátor jelentkezett a lebonyolításra, s mi örülünk, hogy így történt, mert nagyon jól érezzük itt magunkat. Jó hangulatú, korrekt versengés zajlott. A verseny izgalmai után a gyári ebédlőben fehér ab rosszal terített asztalok mellett beszélgetnek a versenyzők. Már alábbhagyott a fe szültség, de még mindenki a feladatról, a teljesítményr' 1 beszel. A versenyen elisc te Takács László, a Savar C - pőgyár dolgozója, máso Kiss József szigetvár ;i r madik Szabó Nándor i»:,/ hádi szabász. Kovát
