Kelet-Magyarország, 1985. december (42. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-17 / 295. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. december 17. A néplnitkiniresszis állásfoglalása (Folytatás az 1. oldalról) politikájának szellemében — a közösségi együttműködést saját eszközeivel, önállóan formálja, észrevételeivel és javaslataival erősítse a társadalmi közmegegyezést, a különböző osztályok és rétegek politikai szövetségét közös céljaink elérésére. A szövetségi politika helyes értelmezése és alkalmazása teszi lehetővé, hogy világnézete miatt senki sem szenvedhet hátrányt sem a munkában, sem a közéletben. Az egyházak, a vallásos emberek részt vesznek az ország építésében, közéleti tevékenységüket a népfront segíti — emeli ki az állásfoglalás. Kitér arra is, hogy a nemzetiségek jól érzik magukat közös hazánkban, dolgoznak érte, boldogulnak benne. Ott vannak képviselőik a társadalmi és az állami élet vezető testületéiben, s ez is előmozdítja egyenjogúságuk fejlődését. A dokumentum fontos feladatként említi a cigányság társadalmi beilleszkedésének felgyorsulását, majd megállapítja, hogy a népfront intézményes közéleti cselekvési lehetőséget kíván nyújtani az ifjúság különböző rétegei számára, s részt vállal az időskorúak érdekeinek feltárásában és képviseletében is. Feladatának tekinti, hogy segítse a nemzedékek közötti ' egység és egyetértés fejlesztését. A dokumentum a továbbiakban leszögezi: a népfront ismeri és vállalja az építő- munka nehézségeit, a megújító kezdeményezések kockázatait, támogatja a párt törekvéseit, a politika, a gazdaság fejlesztésére irányuló erőfeszítéseit. Tisztában van azzal, hogy a gyorsabb haladás alapjait nem lehet rövid távú erőfeszítésekkel szilárdan lerakni. Minden körülmények között szem előtt tartandó követelmény azonban, hogy a szocializmus építése együttjárjon a lakosság életkörülményeinek javulásával, az életmód, a kultúra, a társadalmi és emberi élet szocialista irányú fejlesztésével, a társadalmi igazságosság erősödésével; s hogy a nemzet a mérsékletre intő időben is gyűjtsön erőt a további haladáshoz. A Hazafias Népfrontnak kötelessége a társadalomban bekövetkezett változásoknak megfelelően és az elmúlt évtizedekben felnövekedett új nemzedékek igényei szerint keresni és megtalálni azt a hangvételt, stílust, tartalmat, azokat a módszereket, amelyek az eddigieknél jobban megfelelnek országépítő nemzeti egységünket és a szocialista nemzetköziség eszméjét szolgáló céljainknak. Ugyancsak a mozgalom elemi kötelességeként jelöli meg az állásfoglalás azt, hogy segítse a társadalmunkat, gazdaságunkat, intézményrendszerünket megújító reformfolyamatot, ennek keretében a tanácsok önkormányzati szerepének, a vállalatok és szövetkezetek önállóságának erősödését. Ezzel összefüggésben megállapítja, hogy mind a településeken, mind pedig a munkahelyeken jóval nagyobb teret kell nyernie a közvetlen demokráciának, annak érdekében, hogy a társadalom egyes rétegei — főként a fiatalok — tevékenyebb részesei lehessenek az érdemi közéletnek. Ehhez is kapcsolódó feladat a határozott fellépés a felelőtlenség, a fegyelmezetlenség, a naplopás ellen, a korrupció, a jogtalan előnyszerzés visszaszorítására. Szükséges, hogy a. népfrontmozgalom meggyőző munkájával a társadalmi értékrend egyik talpkövévé tegye azt a felfogást, amely szerint a munka a személyes boldogulás legfőbb forrása. A gazdaságpolitikai feladatokat rögzítő fejezet a legközvetlenebb tennivalók közül a gazdasági élénkülés megindítását és ennek érdekében a megújulási folyamat következetes továbbvitelét, a rugalmasan alkalmazkodó, hatékonyabb gazdaságirányítás kialakítását tartja a legfontosabbnak. A határozottabb cselekvéshez nélkülözhetetlen a tennivalók pontos meghatározása és a hibák őszinte feltárása. A népfront egyetért azzal, hogy a megalapozott és növekvő ütemű fejlődéshez elengedhetetlen a termelési és termékszerkezet átalakításának meggyorsítása, a tudományos eredmények mind szélesebb körű gyakorlati alkalmazása és a népgazdaság jövedelemtermelő képességének növelése. A dokumentum hozzáfűzi, hogy mindennek feltétele a műszaki fejlesztés meggyorsítása, s egyre sürgetőbb, hogy méltó rangot kapjanak a műszakitudományos ismeretek. Külön kiemeli a gazdasági célok elérésében oly fontos emberi tényezők szerepét, hangoztatva: helyeseljük a vállalati tanácsok, az üzemen belüli új fórumok megalakulását, az igazgatók demokratikus választásának elterjedését. Felvilágosító munkánkban —- a szakszervezetekkel együttműködve — igyekszünk a lehető legszélesebb körben tudatosítani, hogy a vállalati, szövetkezeti dolgozók, a fizikai munkások, az értelmiségiek, az alkalmazottak nemcsak szorgalmukkal, hozzáértő, lelki- ismeretes munkájukkal és fegyelmezettségükkel mozdíthatják elő a termelés, a szolgáltatás fejlesztését. Igen nagy szükség van arra, hogy a vállalati önkormányzat keretében véleményükkel, javaslataikkal részt vegyenek a megalapozott tervek kialakításában, a vállalat irányításában is. A mozgalom fontos feladatnak tartja, hogy a közreműködésével kidolgozott terület- és településfejlesztési határozat céljai megvalósuljanak, a kiegyenlítettebb és arányosabb fejlesztés nyújtson nagyobb esély- egyenlőséget a települések és lakosaik részére a társadalmi javak eléréséhez. A településfejlesztéshez nélkülözhetetlen a helyi tanácsi gazdálkodás önállóságának növelése, s az, hogy a nyílt településpolitika mindenütt váljon gyakorlattá. A népfrontbizottságok ezt segítendő vállalják a tervek közösségi véleményezésének, s a társadalmi munkaakcióknak megszervezését. A környezet- és természet- védelem feladatainak megoldásában a cselekvő társadalmi közreműködés szervezését és kiszélesítését vállalja a mozgalom, kiegészítve ezzel az állam, a gazdálkodó szervek környezetvédő és -kímélő törekvéseit. Ugyancsak változatlan feladatának tekinti a fogyasztói érdekvédelem erősítését. Az állásfoglalás kiemeli a művelődés közösségteremtő és -megtartó erejének jelentőségét. Utalva arra, hogy mind több helyen jönnek létre az állampolgárok öntevékenységének teret nyújtó körök, egyesületek, társaságok, klubok. A szocialista demokrácia gyakorlására is módot adó tevékenységük méltó a népfrontmozgalom támogatására. A fejezet külön kitér a történelmi múltunk megismerése, a hagyományok megőrzése, történelmi önismeretünk erősödése szempontjából oly fontos honismereti mozgalom munkájára, valamint az olvasó népért mozgalom tevékenységére, amelynek vállalnia kell a társadalmi igények feltárását, ezek továbbítását és a könyvkiadás, illetve -terjesztés feletti ellenőrzést egyaránt. Ugyancsak foglalkozik a társadalmi magatartás- és érintkezéskultúra el- sivárosodásával, benne be- szédkultúránk állapotával, hangoztatva, hogy a Hazafias Népfront örömmel üdvözölne egy olyan mozgalmat, amely társadalmilag szentesített és megkövetelt érintkezési, magatartási normák kialakítását," elterjesztését tűzné ki célul. Végül a népfrontmozgalom nemzetközi törekvéseit rögzíti az állásfoglalás. Hangsúlyozza; a népfront részt vállal a béke legfőbb védelmezőjének, a szocialista közösségnek erősítéséből. Fejlesztjük együttműködésünket a szocialista országok testvérszervezeteivel, mozgalmaival. Velük összehangoltan lépünk fel a nemzetközi küzdőtéren. Nemzeti ügyünknek tekintjük a barátság elmélyítését a Szovjetunió és a többi szocialista ország népeivel. A HNF a a kölcsönös érdekek alapján fejleszti nemzetközi kapcsolatait a békéért és a haladásért küzdő mozgalmakkal és személyiségekkel, a demokratikus pártokkal, a nemzeti felszabadító erőkkel. Szolidáris a fejlődő országok népeivel, támogatja a nemzeti felszabadító mozgalmakat, a népelnyomó rendszerek, az újgyarmatosítás elleni küzdelmet. A népfront fejleszti kapcsolatait a tőkés országok mindazon szervezeteivel, pártjaival, akik erre az egyenjogúság alapján hajlandók. Kész a közös fellépésre, s a párbeszédre minden szervezettel, amely híve a katonai és politikai feszültség csökkentésének, a helsinki záróokmányban foglaltak megvalósításának. Kanadai légikatasmtróta Megsérült a fekete doboz Még mindig nem derült ki, mi okozta a múlt heti súlyos repülőgép-szerencsétlenséget: a kanadai Gander repülőterénél lezuhant amerikai gépen 248 katona és a személyzet nyolc tagja vesztette életét. Az áldozatok emlékére rendezett hétfői gyászszertartáson Reagan elnök is részt vett a Kentucky államban levő Fort Campbell katonai táborban, a 101. légiszállítású hadosztály központjában. Az áldozatok a hadosztály tagjai voltak, akik egy bérelt repülőgépen utaztak haza a Sínai-félszigeten teljesített szolgálatuk befejeztével. A kanadai hatóságok közlése szerint a vizsgálat során nem tudták felhasználni a lezuhant gép „fekete dobozának" a pilóták beszélgetését rögzítő berendezését, mert az súlyosan megsérült. A másik berendezés azonban, amely automatikusan rögzíti a repülési adatokat, azt mutatja, hogy a gépnek, amely felszállás közben zuhant le, megvolt a kellő sebessége az emelkedéshez. Korábban egyes szakértők azt feltételezték, hogy a gép túlterhelés és a szárnyak eljegesedése következtében nem tudott kellő sebességet elérni, s ezért zuhant vissza a földre. Az adatok szerint azonban a hajtóművek megfelelően működtek a rajtnál, és a felszállás szabályosan történt. Egy ember meghalt Forróvíz- és gőzkitörés December 16-án hajnali 4 óra 25 perckor, egyelőre ismeretlen okból forróvíz- és gőzkitörés keletkezett Csong- rád megyében a Kőolajkutató Vállalat Fábiámsebestyén község térségében végzett kutatófúrásánál. A rendkívül magas nyomás levágta a kútról a biztonsági tolózárat, eltörte és kidobta a kúfban lévő súlyosbító rudazat egy részét. Az utóbbi egy darabja életveszélyesen megsebesítette Kiss Sándor 43 éves fúrómestert, aki kórházba szállítás közben meghalt. A bányahatóság megkezdte a kitörés okának vizsgálatát. Hozzáláttak az elfojtási művelet megkezdésének előkészítéséhez. Meccs helyett börtön A washingtoni rendőrség úgy vélte, hogy sokan becsülik nagyra a vasárnapi meccsjegyet — s ez az elgondolás száz körözött bűnöző letartóztatását eredményezte. A rendőrség még hetekkel ezelőtt mintegy 3000 körözött, de ismeretlen helyen tartózkodó bűnöző legutóbbi ismert lakhelyére küldött meghívót egy nem létező televíziós sportközvetítő társaság nevében. A meghívó vasárnapra meginvitálta őket a helyi amerikai futballcsapat, a „Vörösbőrűek" mérkőzésére, ha előzőleg részt vesznek egy reggelivel egybekötött tájékoztatón. Mivel a mérkőzésekre már a szezon elején elővételben elfogyott minden jegy, a szurkolók 1 számára nagy kincs egy ingyenes meghívás. A körözött bűnözök közül mintegy százan döntöttek úgy, hogy a valamilyen formában hozzájuk került meghívásnak eleget tesznek. A program a szokott módon indult, azután a műsorvezető bejelentette, hogy most meglepetés következik, igaza lett: a terepibe hatvan egyenruhás, felfegyverzett rendőr rohant be, megbilincselték és a vá- j rosi börtönbe vitték az ünnepség kedves vendégeit. Goethe is figyelmeztetett: „A múltnál nincsen kényesebb dolog;/ mint tüzes vashoz, nyúlj félve hozzá:/ másképpen tudomásodra hozná,/ mily forró a saját korod.” Sejteti, hogy aligha van kor, amely a múltból mindent úgy kíván látni és hagy látni, ahogyan megtörtént. Emlékeznünk mégis kell, mert emlékeznünk kötelességünk! ... és ég a mécs, röpködő fényénél szemem belső látóterében elkülönülnek, majd életre kelnek a képek ... ★ Akkoriban nyúlánk, csupa kéz-láb legényke voltaim. Arcomat szeplő pettyezte, hajam rézszínű, fényes, hullámos volt. Már iskolás korom előtt megtanultam olvasni és írni. Idősebb unokatoátyáim biztattak rá és tanítgattak is. Számolni anyai nagybátyám tanított. Írástudásommal gyakran hencegtem. Az első iskolanapon azzal akartam ámulatba ejteni a tanítónőt, Margit nénit, hogy mielőtt bejött hozzánk az osztályba, felírtam a táblára nagy betűvel a nevemet. Margit néni bölcs volt, úgy tett, mintha a nagyobb osztályosok után maradt volna a táblán, és a mindig szolgálatkész Rostás Rózsival letöröltette. Örömmel lábaitlanikodtam a felnőttek közt. Ezért kész voltam az áldozatra is: nem mentem pajtásaimmal játszani, csak hallgassam apám, anyám, nagybátyáim és nénéim beszélgetését. Kíváncsi voltam mindenre, de amit hallottam nem mondtam tovább, ha faggattak felőle, azt mondtam „nem tudom már”. Megállt nálam a szó, ezért mindenről nyugodtan beszélték előttem. így azután az élet, a család, a kenyérkereset dolgairól mindig többet tudtam, mint játszópajfáisaLm. Érdekéit a politika is. Volt egy rádiónk, rendszeresen hallgattam a híreket és az újsághoz is ritkán jutó szomszédoknak el-elmondtam a friss híreket. Engedték, hogy beszélgetéseikbe belekotnyeleskiedjek, mert jól értesült voltam. Ennek tudata megerősítette önértékelésemet: okosabbnak tartottam magam a többi gyermeknél. Ez nem volt igaz, csupán más dolgokat tudtam, mint ők. A tanító nénim fiát utánoztam. A hoz- záhasonilítás vágya újra és újra hazugságba vitt: él-eljátszottam a felnőttek és pajtásaim előtt az áhított okosságot. Addig- addig, hogy ez a hazugság elkötelezett és arra sarkallt, próbáljak a valóságban is olyan lenni, mint amilyennek mutatom magáimat. Mások okossága bosszantott, szégyelltem, hogy nem érek fel hozzájuk, és lassan a tanulásiban, az ismeretszerzésben a „csak azért is megmutatom” lett az előre mozgató rugóm. A negyedik osztályt végezve azt írta be a tanító az év végi bizonyítványomba: Emyedetlen! Édesanyám ettől megijedt, és szaladt a nagybátyámhoz megkérdezni, mit jelent az „ernyedet- len”? — Az ernyedetlen azt jelenti, hogy pap lesz! — felelte. Édesanyám elnevette magát, de többé sose felejtette el, hogy pap is lehetne belőlem. Időnként ezt a vágyát ki is mondta. Édesapám azonnal letorkollta: — Lakatos vagy motorszerelő lesz, azo- ké a jövő! Nem tetszett, de nem ellenkeztem és magamban megfogadtam: Csak azért is más leszek! Leszek, ami leszek, de az is csak azután, hogy elviharzott fejünk felől a háború! Magamba zárt makacskodásaimat, mint vétkeket elmondtam édesanyámnak, — de jócskán szépítve. Olyankor magához szorította a fejemet és azt kívánta, pap legyek. El-elábrándoztam ezen és kerestem magamban a „küldetés” jeleit: a jámbor tekintetet, a szemmozgás fegyelmét, a feltétel nélküli engedelmesség készségét, az örömökről való lemondás vonását a szájzugaimban, és próbáltam olyan frizurát, ami független a műgondtól, csak van magától. .. Találtam jeleket, de azok nem voltak egyértelműek, nem győztem meg arról, hogy feltétlenül közvetítőnek kell lennem isten és emberek között. Egyszer félig szomorkásán apámnak is megvallottam, hogy a papi hivatáshoz bennem nincsenek meg a belső lehetőségek. Azt vártam, hogy apám is elszomorodik. — Hála istennek! — kiáltott fel nagy meglepetésemre. — Tudod mennyit spórolsz meg nekem ezzel?!... — tette hozzá, majd megdöbbenésemet látva megeny- hülten így folytatta: — Fiam, honnan vennék én pénzt hozzá? Tandíjra, könyvekre, egyébre...? Jobb, ha végleg felhagysz az ilyen fantáziálással...! Különben is megmondtam, hogy lakatos vagy motorszerelő leszel! Ügy beszélt a végén, mintha tehertől szabadult volna. így tudtam meg, hogy a külső feltételek is hiányoznak a napi pályához. Édesanyámnak kíméletből nem szóltam, hagytam á: jdozni tovább. És ő " dozott is éveken át. emlékszem, hogy a második éjszaka múlt el, amit a pincében töltöttünk a téli tüzelőhalmok közt kuporogva, amikor reggel édesanyám fektéből felült, kisimította arcából lebomlott haját és gyenge mosoly közben így szólt: — Az éjszaka elszunnyadtam egy pillanatra és azt álmodtam, hogy te misézel a kápolnában... Ahogy felébredtem, mindjárt elmondtam egy miatyánkot, arra kértem istent, segítsen neked pappá lenni...! Nekem mondta, de mindenki hallotta, aki a pincében volt. Meglepődve néztünk egymásra, hogy édesanyám még az ilyen válságos időben is ábrándozik. Szó nélkül hagytuk. Nem úgy apám. — Te sem tudod, mikor mit kell kérni! — mondta kurtán, förmedve és vasvilla szemmel nézett anyámra. Ekkor még nem értettük, miért ingerült annyira, a következő percben történtek megvilágosítottak. Nyílt a pinceajtó és szomszédasszonyunk, Kónyáné szalad le hozzánk a lépcsőn. Egy szakajtó szilvát hozott, legyen mit rágnunk, ha szomjaznánk és nem mehetünk ki. Miközben a gyümölcsöt egy asztalterítőbe öntötte, sietve elmondta, hogy a kertjükben orosz röp- iratot találtak. Repülőgépről dobhatták le, magyarul volt rányomtatva: Urak, papok szaladjatok, Ti szegények maradjatok! Ügy hatott ránk, mint egy tréfa, kuncogtunk annak elképzelésén, hogy egyikmásik kevély ismerős úr „szalad”. Édesanyám komoly maradt, aggodalmasan nézett rám. A tekintetére én is ráéreztem a bajra, és kis szomorúság költözött belém: Hogy lehetnék pap, ha a papoknak szalad- niok kell?! Ez az érzés azonban hamar elszállt, mint könnyű felhő árnyéka a szélben. mert édesanyám egyik leánykori barátnője, Illésné Oláh Rozika ijesztve fel- jajdult. — Istenem, istenem, mi lesz velünk, ha már az urunk is földönfutóvá lesz? — si- vította és fejére kulcsolta a kezét. (Folytatjuk)
