Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-10 / 263. szám

1985. november 10 Kelet-Magyarorsxág 7 Ojra itt van, újra itt a nagy csapat... — zengett az ismerős dallam, a Honvédelmi Kupa Lö­vészverseny országos döntőjére Kaposvárra érkezett nyíregy­házi mikrobuszból. Joggal kö­szönthették így Somogy fővá­rosát a szabolcsiak, hiszen cím­védőként utazhattak a ver­senyre. Előző évben szintén Kaposvárott országos csúccsal szerezték meg az elsőséget. Ez­zel tarsolyukban joggal biza­kodhattak az újabb bravúrban, és egészséges önbizalommal vár­ta a csapat a megmérettetést. Ezt megelőzően már számos alkalommal kellett bizonyíta­niuk a csapat tagjainak: szemük éles, s kezük sem remeg. Üze­mi, iskolai bajnokságok, városi és területi versenyek, majd a megyei döntő. Az itt első és má­sodik helyezést elértek részére egyhetes edzőtábort rendeztek Nyíregyházán, amely véglege­sen eldöntötte, kik képviselik megyénket az egyes verseny­számokban az országos döntő­ben. Az elmúlt évihez képest bő­vült a csapat létszáma, hiszen az úttörő fiú és leány légpus­kás szám is szerepelt az idei baj­noki kiírásban. Az előbb emlí­tett számokban Siket Zoltán a vásárosnaményl és Mándi Ma­riann a nyíregyházi 19-es isko­la tanulói versenyeztek. Szin­tén diák az ifjúsági számokban indult Baráth Ernő (légpuska), az ipari szakközépiskola, és Vigvári Szabolcs (kispuska) a 107-es szakmunkásképző ta­nulói. A felnőttek közül a két hölgy. Pápai Agnes (kispuska) és Kállai Sándorné (légpuska), mindketten a SZÁEv alkalma­zottjai. A férfiszámokiban Garai Bertalan (kispuska) a papírgyár, Nagy Árpád (légpuska) a nyír­egyházi Mezőgép dolgozói. ök voltak a nyolcfős szabolcsi gárda tagjai. A diákok még csak a közelmúltban ismerkedtek meg a sportággal. Nem úgy az idősebbek. Hajdanában vala­mennyien igazolt versenyzők voltak, de a munkahelyi és csa­ládi elfoglaltságok miatt ezt már nem vállalhatták, csak ilyen tömegsportszinten. Hogy mi­lyen eredményesen, arra az el­múlt évi arany a legfényesebb bizonyíték. A verseny egyldőben kezdő­dött mindkét fegyvernemben. Előbb a fiatalok, majd a höl­gyek, és végül a férfiak vonul­tak a lőállásokba. A légpuskával 10, a kispuskával 50 méterről kel­lett célba venni a lőlapot, és húsz-húsz lövést értékeltek. A hivatalos versenybíróság mel­lett mindig működött egy-egy alkalmi zsűri is. Általában az egyik csapattárs jegyezte a versenyző mögött az egyes lövé­sek eredményét, és készítette el a legfrissebb „jegyzőkönyvet”. Ami gyakran különbözött a hi­vatalostól. így érezhette magát bajnoknak közel fél óráig Kál­lai Sándorné a kispuskavia­dalon. Az országos döntőn ismét baj­noki címet szerzett szabolcsi csapat tagjai, állnak (balról): Baráth Ernő, Vigvári Szabolcs, Nagy Árpád, Garai Bertalan. Elöl: Kállai Sándorné, Mándi Mariann, Pápai Agnes. (A fel­vételről hiányzik Siket Zol­tán). — Miután végeztem a lövések­kel, örömmel nyugtáztam az ál­talunk adminisztrált 107 kör­egységet — emlékezik. Ez éppen három találattal volt több za­lai riválisoménál, aki gratulált is nekem. Aztán kis idő múlva a versenybizottság közölte a hivatalos végeredményt, és az ellenfelemet hirdették ki győz­tesnek 198 találattal. Ugyanis a lőlapok értékelésekor kiderült — nekem pedig beborult — hogy volt négy érintő találata és ezzel meg is előzött. Az első versenyszámok után nem úgy festett a dolog, hogy újra szabolcsi siker születik. Aztán egyre jobb eredményt ér­tek el versenyzőink. Garai Ber­talan harmadik, Kállainé máso­dik helye, majd Pápai Agnes bajnoki címe újra felcsillan­totta a reményt. Az utolsó szám, a férfi légpuska előtt már négy ponttal a mieink vezet­tek. Az ellenlábas zalaiak közül az elmúlt évi bajnok, a sza­bolcsiak közül Nagy Árpád vo­nult lőállásba. A többiek izgultak, sikerül-e megtartani az előnyt. Az idegté­pő várakozás végén jő a hírnök, de rossz hírrel. Vége minden­nek, az ellenfél 175-öt, a csapat­társ csak 169-et lőtt. A gárda letörve fogadta az eredményt, lőttek az aranynak. Aztán meg­jelent Nagy Árpád, és újra re­ményt adott. — Éreztem, hogy többet lőt­tem, mint amennyit mögöttem számoltak — meséli vidáman. Fogadtam is egy flaska jóféle borocskába. Az eredményhirdetéskor ez be is igazolódott. Egymás nyakába borultak az örömittas csapat­társak. Borók József csapatve­zető sem ellenkezett a lévegő- be dobálás ellen. Sikerült tehát az újabb bra­vúr, és 1402 köregységgel a za­laiakat mindössze egy találattal megelőzve országos bajnok lett a szabolcsi gárda. A díszes ser­leg egy évig ismét az Arany János utcai MHSZ-vitrinbe ke­rült. Mán László Mai műsor Üszás: Szabolcs Kupa nem­zetközi verseny Vyíregyhá- za, Malom utcai uszoda, 9,00. „November 7.** sakkemlékversenyt rendezett az ünnep előestéjén a Fehérgyarmati SE sakkszakosztálya. A győzelmet Gulyás Ferenc, az FSE versenyzője szerezte meg Nagy Antal földhivatali dolgozó, illetve Kiss Antal túrricsei és Farkas József FSE-versenyző előtt. Mit keresnek a búvárok a ké­ményen? Pénzt! A nyíregyházi MHSZ könnyűbúvárai rendszere­sen víz alatti és feletti munká­kat, növelve ezzel a szakosztály bevételeit. Legutóbb a nyírma- dai sertéstelep húszméteres ké­ményén dolgoztak. Márku Sán­dor és Sztarna Attila a nem ép­pen könnyű, és nem kifejezetten búvárfeladatot végez a magas­ban. (Miló J. felvétele.) Sportgimnasztika A szeremként! döntőkkel befe­jeződött az idei ritmikus sport- gimnasztikai országos bajnok­ság. Az első két szer után — kö­tél és labda — nem cserélődtek fel a helyek a dobogón, mivel az egyéni összetett verseny első há­rom helyezettje (Sinkó, Bencsi- raa és Madáosi) kapták itt is az érmeket. A buzogánygyakorla­tok után viszont megváltozott a sorrend. Ezen a szeren Beneslna szerezte meg az első helyet. A szalaggyakorlatokban megint Sinkó végzett az élen, a bajnok­ság egyik legegyenletesebben versenyző tornásza, az egri Ma­liácsi előtt. Az utolsó szerrel, karikával Sinkó és Benasina is 9,80-ot ért el. Ez az eredmény az utóbbinak kedvezett, ő állha­tott a dobogó legmagasabb fo­kára. Életfogytiglan a bandavezérnek Életfogytiglani börtönre ítélte az egyik londoni bíró­ság a 25 éves Kevin Whittont, aki a múlt év december 29-én a Chelsea—Manchester Uni­ted bajnoki labdarúgó talál­kozó alatt és után egy 20 tagú banda élén tömegvere­kedést robbantott ki. A fia­talember a találkozót követő­en társaival együtt egy ven­déglőben folytatta a botrány­okozást, s a tulajdonosnak életveszélyes sérüléseket oko­zott. A bírósági tárgyalás sem zajlott le botrány nélkül, mert az elítélt hozzátartozói összeütköztek a hatósági sze­mélyekkel, megtámadták az egyik rendőrt és a Whittont bevezető börtönőrt. Az Angol Labdarúgó Szö­vetség elégedetten fogadta a bíróság súlyos döntését, példamutatónak és figyel­meztetőnek tartotta a hasonló esetek elkerülésére. — Ez a rendezvény elnyer­heti „az év utolsó szabadtéri versenye” címet — jegyezte meg csütörtökön reggel a te­niszpályán, az esemény egyik gazdája, Listván Lajos. — No­vemberben, bárhol az ország­ban, aligha vállalkoznak ha­sonló teniszversenyre — tette hozzá. Szó ami szó, az „időfelelős” is a rendezők malmára dolgo­zott. Mire — teniszütővel kezük­ben — az első fecskék megér­keztek, a napsugár is kikandi­kált a felhők alól. — Éjszaka még vadkacsák úszhattak a pályákon, olyan magas volt a víz — fogadott Molnár András pályamunkás, aki nem kis erőfeszítések árán tudta, játékra alkalmassá tenni a küzdőteret. Jóval 8 óra előtt, egész sereg teniszbarát toporgott a klubház bejáratánál. Jöttek a város min­den szögletéből, sőt Mátészalká­ról, Sóstóhegyről, Debrecenből is. Hiába, egy évzáró verseny­nek, vonzereje van! A sor egyre hosszabbodott, a vége a négyes pálya sarkáig Egy győzelem koreográfiája Versenyzők, puskák, aranyak A vesztesek is nyertek ért, es az előtérben — Bondor Sándor versenybíró asztalánál, a sorsolási kerék előtt — topo­rogtak az elsők. Pörgött a ma­sina . . . Ismerősök, ismeretlenek kerültek szembe egymással. A 14 éves Remete Tibi például Pázmándyval az NYVSSC teni­szezőjével mérkőzhetett. — Sebaj, így legalább egy él­versenyzővel játszhatok — vi­gasztalódott a fiú. Közben, több izgalmas csata zajlott. A 7-es pályán két dok­tor — Soltész és Sashegyi — vívott „szikére-menő” harcot. A centeren, „ősi” ellenfelek, — Zubor és Kalocsay — találkoz­tak. „Estére sem lesz vége!” — Jegyezte meg Csokonay József, — aki sérülése miatt csak szem­lélője lehetett a versenynek. A Halász—Kozma találkozó elnyer­hette volna a „leghosszabb par­ti” címet is. Két és fél óráig tartott, 28 gémet játszottak a főszereplők. S hogy milyen a sors? Apa és fia a pályán. Egymással szem­ben a két Pázmándy! Győzött az ifjabb repülőmérnök, 4 gémet engedett apjának. Nyolcaddöntő: egy autó-, és egy lifszerelő a háló két oldalán. Ez utóbbi, alias Újhelyi Zoltán győzött, a valóságban is, utazhatott „fel­felé”. Pénteken, — a verseny máso­dik napján — szűkült a mezőny, lejátszották a helyosztókat, és a döntőt. Kiderült: kik nyerték a díjakat, s kiké lett az erköl­csi siker. Mire elérkezett a lus­ta ebédidő, a teniszezők is ha­zamentek. Nemcsak élménnyel lettek gazdagabbak. Befejeződött a Kelet-Magyar- ország szerkesztősége által meg­hirdetett teniszverseny, amelyen bárki elindulhatott — kezdő és haladó egyaránt. A „társszer­zők:” a városi sportosztály, a stadion, a megyei teniszszövet­ség — és a jó időjárás — hoz­zájárult a sikeres rendezéshez. Ismétlés: jövőre — májsban! A nagy esélyes Pázmándy itt még nem sejtette, hogy sérü­lés miatt vissza keli lépnie. (Cs. Cs.) Végeredmény: 1. Káplán Ist­ván, 2. ifj. Pázmándy József. (Döntő: 3:2-es Káplán-vezetésnél Pázmándy sérülés miatt feladta.) 3. Zubor Zoltán, 4. Újhelyi Jó­zsef (Helyosztó eredménye: 6:2, 6:2.) A legjobb 8 közé jutott még: Bacsóka Árpád, dr. Soltész János, Szalontai György és Va- reha Miklós. K. Gy. Edzés tudományos alapon Sport és tudomány. Régen el­választhatatlan kettőst formál­nak, hiszen ma már a legalap­vetőbb, hogy videóról elemzik a futó, az ugró, vagy éppen a tornász mozgását. Az edzésterv kidolgozásában a tréner mellett ott van az orvos, a pszicholó­gus, s még néhány tudományág képviselője. A tudomány és a sport Nyír­egyházán is kapcsolatban áll egymással. A Pályaválasztási In­tézet igazgatójának, dr. Lukács- kó Zsolnák fő területe az ideg- rendszer és annak a fiziológiai, az élettani háttér kutatása. Lu­kácskó Zsolt él-hal a sportért. Így nem véletlen, hogy kutatá­sai során eljutott oda, a spor­tolók pszichoszomatikus kondi­cionálásával is foglalkozik. A mezőgazdasági főiskola szinte egyedülálló műszerezettségű la­boratóriumában lehetősége van az elméleti és gyakorlati vizsgá­latok elvégzésére. Most pedig a Pályaválasztási Intézetben építe­nek ki egy laboratóriumot, ami a munkahelyi feladatok ellátásá­hoz szükséges. Elsőként serdülő és ifjúsági korú labdarúgókon végzett fel­méréseket. — Nálunk az edzők még nem igénylik ennek a gyakorlati al­kalmazását —, mondja a nyír­egyházi kutató. — Pedig ahol már csinálják, ott meglátszik a sportolók eredményein. Viszont a magyar kutatókat szerte a világban elismerik. Munkájukat, vizsgálataikat a nemzetközi mezőnyben jegyzik. Ennek köszönhető, hogy szep­temberben húsz magyar kutató, köztük Lukácskó Zsolt egy hetet tölthetett Olaszországban, az olimpiai bizottság római sportis­koláján. Ez az intézmény fog­lalkozik a legmagasabb szintű edzőképzéssel. A konferencián, amelyen a két nemzet kutatói vettek részt, az edzések bioló­giai, módszertani és szociális kérdései szerepeltek napirenden. — Az előadások, a bemutatók, viták átfogták ezt a témakört — eleveníti fel olasz élményeit Lukácskó Zsolt. — Mi az OTSH testnevelési és sporttudományos tanács küldötteiként tárgyaltunk az olasz kutatókkal, köztük a padovai, római egyetem profesz- szoraival, orvosokkal, pszicholó­gusokkal. Lukácskó Zsolt előadásában a neurokapacitás és mozgásvezér­lés kérdésével foglalkozott. Ez magában foglalja a mozgás ösz- szehangolását, a kezek és lábak együttes mozgását, valamint azt, hogy milyen idegi és erőnléti állapot szükséges a szervezet tökéletes működéséhez. — Emellett több előadás sze­repelt még a programban — folytatja Lukácskó Zsolt —, töb­bek között a stressz kiváltása és a kapott reakciók értelmezé­se, vagy éppen a sportolók tu­dati fejletttsége és eredményeik közötti összefüggés. Lukáoskó Zsolt két meghívást is kapott Észak-Olaszországba egy előadó körútra. Ugyanak­kor bebizonyosodott, az edzők kulcsembereknek számítanak. Mennea a kiváló rövidtávfutó mellett egy egész orvoscsoport: dolgozik. A hatos teamben min­den szakma képviselve van a pszichológustól az ortopéd or­vosig, de több más sportolót, vagy sportágat lehetne még mondani. Magyarországon egye­lőre csak a Budapesti Honvéd­nél és a Spartacusnál végeznek felméréseket, veszik igénybe a tudomány segítségét. Pedig a lehetőség itthon is adott. Sipos Béla Fiatal sportolók vizsgálata — Három éve, 1982-ben vet­tem át az akkor megalakult ké­zilabda-szakosztályt — mondja Gyüre Béla, a csapat edzője. Majd így folytatja: — A terv, amit készítettünk, eddig teljes mértékben jött. Az első év a csapat kialakítása volt, a bajnokságban nem vet­tünk részt. A második évet a bajnokságban a harmadik he­lyen végeztük, egy ponttal ma­radtunk le a második helyről. — A 85-ös évet tűztük ki a bajnokság megnyerésének, ami sikerült is. Hét pont előnnyel lettünk bajnokok. A csapat min­den tagjának teljesítményével elégedettek vagyunk. A 22 mér­kőzésből mindössze egy találko­zón szenvedtünk vereséget, a többit megnyertük. Az ered­ményben nagy része van edző­kollégámnak, Simák Györgynek, aki az ifjúsági csapat edzője. Ezt azért is meg kell említe­nem, mivel jelenleg négyen ké­szülnek az ifjúsági csapatból a felnőtt csapattal az osztályozó- ra. Minden feltétel biztosított. Az edző szavait igazolja, hogy a közelmúltban megalakult a kézilabda-szakosztály, melynek elnöke Marcinkó István, az 5. sz. általános iskola igazgatója, a technikai vezetője Radványi Fe­renc. Az osztályozóra való ké­szülést az 5. sz. ált. iskola tor­nacsarnokában bonyolítják le. Vincze Péter AUó sor balról jobbra: Gyüre Béla edző, Orosz Enikő, Esik Il­dikó, Tóth Ildikó, Szabó Erika, Friderikusz Rita, Simon Edit, Si­mák György az ificsapat edzője; középső sor: Esik Gabriella, Gi- lányi Gyöngyi, Kató Edit, Kovács Mária, Tóth Agnes. Ülnek: Dankóné Laboncz Éva, Szabó Éva, Tóth Ilona, Kézi Anikó és Hegedűs Éva. a magasban Osztályozóra készül a KSE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom