Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-12 / 265. szám
2 Kelet-Magyarország 1985. november 12. háromnegyed milliard DOBOZ GYUFA. Hiába a gázon- gyűjtők sokasága, a különböző elektromos és egyéb gyújtóeszközök számtalan változata, a gyufa most sem hiányzik a háztartásokból, a dohányosok zsebéből. A hazai igényeket a Gyufaipari Vállalat budapesti és szegedi gyára kielégíti. A két gyárban összesen 740 millió doboz különböző — normál, levél, reklám — gyufát gyártanak. Ebből csaknem 100 millió dobozzal az NSZK-ba és Hollandiába exportálnak. Felvételünk a budapesti gyárban készült. A képen: gyufaszálak mártását ellenőrzi Selyem Judit. Maszek? Géemká? Szövetkezet? Üzenet a liftből Nyíregyháza, Örökösföld, Fazekas János tér. A 7. számú épület földszintjén Adamóczki Jánosné házmesternél érdeklődünk: — Már csaknem két éve lakunk itt, de eddig a lifttel semmi gond nem volt — mondja. — A házban 87 OTP-íaikás van. Az egyik lakógyűlésen eldőlt: a felvonó rendszeres karbantartásával Újhelyi József kisiparost bízzuk meg. ö minden reggel eljön, megnézi a liftet, ha kell javítja, vagy megelőzi a bajt. Itt két év alatt még senki sem ment fel gyalog. A Fazekas János tér 1. szám alatt viszont sorolják a gondokat. Itt a szerelés-karbantartást a nyíregyházi lakásszövetkezet látja el. A lift gyakran rossz — közli Laczkó Lajosné. — Szinte nincs olyan hét, hogy ne romoljon el. Ha az bekövetkezik, a házmester bejelenti, s a szerelők még aznap kijönnek, megcsinálják, aláírjuk a számlát, de utána nem sokáig működik. Pedig a lakók vigyáznak rá. Előfordul, hogy mind a két lift rossz. Képzelje el, milyen kellemetlen a tizedik emeletre gyalog felmenni. A lakók elmondták: sokuknak nem működik a kaputelefonja. A szeméttároló helyiség ajtaja régen leszakadt, azt sem csinálták meg, pedig a lakók havonta szép összeget fizetnek. És hogy régen a lakásszövetkezet hétvégén tartott liftügyeletet, de megszüntette. A Fazekas János tér 6. szám alatt szintén OTP-s lakások vannak. A lifttel ott sincs gond. Cserpák Béláné házmester szerint ez annak is köszönhető, hogy a lakók vigyáznak rá. —j VISSZHANG/-----------------------Még egyszer a garázsokrél Hol tart a Nyíregyháza- Örökösföldön épülő garázsok ügye? — tettük fel a kérdést (az érdekeltek levele nyomán) a Lakszöv-nek. Nyilatkozatuk alapján tájékoztattuk olvasóinkat október 30-i számunk „Alszik minden ...” című írásában. Az egyik érintett, a Mélyépítéstervező GMK szükségesnek tartotta kiegészíteni a cikkben foglaltakat az alábbiakkal: 1984. január 22-én felkerestük a nyíregyházi Lak- szöv-öt, hogy könnyűszerkezetes elemekből olcsó, esztétikus garázsokat lehet építeni a városban, mivel ismeretünk szerint Nyíregyházán a gépkocsik tárolása gondot okoz. Indítványunkat örömmel fogadták, és egyben felkértek arra, hogy készítsük el egy garázs költségvetését. Kedvező árajánlatunkat követően a Lakszöv az első ütemben mintegy 100 garázshoz való elemet kért, amit meg is rendeltünk a gyártó cégtől. Megrendelésünket elfogadták. A többszöri egyeztetést követően végül is 33 garázsra módosult a megrendelés, aminek megrendelőjét 1984. március 3-án elküldtük a gyártó cégnek. A gmk megrendelte a 33 garázs elemeit, ugyanakkor le kellétt mondani 67 garázsról, aminek eladása nekünk kellemetlenséget, a gyártó cégnek pedig gondot okozott. 1984. április 27-én a Lak- szöv-vel felvett jegyzőkönyv alapján a 33 garázsból 32 darabot az Öz köz térségében kellett volna felépíteni, aminek a kiviteli tervei el is készültek. Az építési engedély mind a mai napig hiányzik. 1984. május végén az elemeket leszállítottuk a Lakszöv Jég utcai telepére. Már az idén is számtalanszor felkerestük a Lakszöv-öt, hogy mikor kezdhetjük a garázsok építését, mert a többi munkát ehhez szerettük volna programozni. 1985 tavaszán ismét árajánlatot kértek és kaptak a Szamuely-lakótelep térségében épülő 4X12 garázsra — választ azóta sem kaptunk. Ezt követően történt az örökösföldi garázsépítési tervdokumentáció elkészítése, amit ez év októberében kaptunk kézhez. Egy ütemben 56 garázs épülne, ebből 46 Betonyp típusú, 20 darab BVM típusú. Az erre vonatkozó árajánlatot 1985. október 22-én személyesen átadtuk a Lakszöv- nek, aminek alapján október 25-én-. megkötöttük az előszerződést. Az előszerződésben költségcsökkenés miatt újabb árajánlat készítésére kértek fel. Tudomásunk szerint a mai napig a terület tartós használatba adása nem történt meg, a Lakszöv nem rendelkezik építési engedéllyel. Ennek hiánya miatt az építkezést nem lehet elkezdeni. Amennyiben a hiányzó feltételek teljesülnek, és a Lakszöv vállalkozási szerződést köt a munkára munkaközösségünkkel, a kiviteli munkákat a szerződésben foglaltak szerint elvégezzük. A lakótelepen többen úgy tudják, hogy a lakásszövetkezet emberei GMK-ban is dolgoznak, s azokban az épületekben a lift megy, mint az óra. Vagyis ha más az anyagi érdekeltség, más a munka minősége is. Toldi utca 67., a tízemeletes épületben a liftet a Lakszöv javítja — gyakran elromlik. Toldi utca 68.: OTP- lakások, saját karbantartó, a lifttel semmi gond. Kun Béla utca 1.: a liftet az ingatlan- kezelő tartja fenn, a felvonóval több szint nem közelíthető meg, mert hiányoznak a betáplálógomtook. Mit szólnak ehhez a lakásszövetkezet szakemberei ? — A lakásszövetkezet fő- munkaidőben 47 liftet tart karban — mondja Kováts Attila, a nyíregyházi lakás- szövetkezet liftkarbantartó csoportjának vezetője. — Szerintünk az általunk karbantartott felvonók semmivel sem romlanak el gyakrabban, mint a géemkák, vagy a maszekok által karbantartottak. — Nagy József, a Lakszöv liftszerelője: Nehogy bárki is azt higgye, nekem több lesz a fizetésem, ha a liftet többször javítom. Ellenkezőleg. Tapasztalom viszont, hogy az OTP-s házakban az emberek jobban vigyáznak a liftre. A szerelésekhez szükséges alkatrészek, felszerelések dolgában jobban állunk, ha a szövetkezet képviseletében dolgozunk, s az akarat sem hiányzik. Ezek után hol az igazság? Valamennyi válaszban van valami. Éppen ezen érdemes elgondolkodni. Cselényi György Fiatal szakemberek munkájukról Nemcsak jogászok ügye Pályájuk elején tartó rendőrtisztek, jogászok gyűltek össze a közelmúlban Nyíregyházán, hogy a hagyományos államigazgatási és igazságügyi napok keretében megvitassák a büntetőeljárás aktuális kérdéséit. Mondhatnánk, egy szakma belügye ez. Mondhatnunk, de nem tesszük. Mert bár közönséges halandónak esetleg valóban kínaiul hangzik a jog sajátos (és nem mindig magyaros) nyelvezete, s nem sorolható a könnyű, nyáresti olvasmányok közé egy-egy ilyen dolgozat, de ahogyan kilép a szakirodalom falai közül, s alkalmazni kezdik (vagy éppen nem alkalmazzák) egyes megállapításait, attól a pillanattól kezdve már közügy. Sőt (talán itt nem helytelen a fokozás), a legbensőbb magánüggyé válhat. Még a kifejezetten elméleti jellegű értekezések is hatnak a gyakorlatra — például a nyíregyházi tanácskozáson elhangzottak közül az, amelyik a valószínűség, bizonyítottság, bizonyosság kategóriáit próbálja körülhatárolni —, hát még azok, amelyek már hasznosíthatók az eljárás egyes szakaszaiban. A témaválasztás önmagában is jelzi, melyek a legfontosabb kérdések az adott területen; hol kellene egyértelműbb szabályozás, vagy éppen milyen viszonyok követelnek új szabályozást. Ilyen összefüggésekben különösen érdekes, hogy többek között a szerződéses üzemeltetésű kereskedelmi, vendéglátóegységekkel kapcsolatos jogsértésekről hangzott el előadás. Szó esett a közlekedési bűn- cselekményekről, ezzel is jelezve a tendenciát, az ilyen ügyek gyakoriságát.. Sajnos hasonló a helyzet a fiatalkorúak bűnözésével. Ezen a fórumon az okok felderítésével, a motivációk elemzésével foglalkozott előadás. Az egyik legérdekesebb témának a büntetőjog fontos alapelvének, az ártatlanság vélelmének a megvalósulása bizonyult. Ez a klasszikus értelmezés szerint azt jelenti: mindaddig ártatlannak kell tekinteni valakit, míg jogerős döntés nem állapította meg a bűnösségét. (Ezt a mai jogtudomány már sokkal pontosabban fogalmazza meg, de az érthetőség szempontjából nekünk a régi értelmezés is elegendő.) A szerző a bűnügyekkel kapcsolatos sajtógyakorlatot is elemezte ebből az alapállásból, s jó néhány megszívlelendő tanulságot fogalmazott meg. Hatvan előadás közül a legértékesebbek szakmai publikálását javasolják a meghívott minisztériumi tisztviselők, tudósok. Az igazi siker azonban az lesz, ha a nyomozástól az ítélethozatalig tartó büntetőeljárásban hasznosíthatókká válnak az itt elhangzottak. A jó hangulatú, tartalmas nyíregyházi tanácsokás ezzel éri el majd igazán a célját. P. D. Vásárló a cirkusz Kocsordon tizenhat kanyar van. Amikor a közút a tizediket kanyarítja, egy tábla tűnik fel, rajta használt autók adásvétele. — Használt autók adásvételének közvetítésével foglalkozunk — pontosít Nagy István. — Polgárjogi társaságot alapítottunk és éppen egy fél éve kezdtük el a munkát. A házigazda civilben pedagógus, autószerelést oktat Mátészalkán a 138. számú szakmunkásképzőben. A szakértelem téhát nem hiA tárgyalóteremből A rablás nem gyerekjáték A körülményeket nem ismerve az emberek gyakran felkapják a fejüket, ha valamilyen súlyos bűncselekményt szerintük túlságosan enyhén ítél meg a bíróság. Most ellenkező előjelűnek tűnhet egy büntetés: öt és fél ezer forintért hét év fegy- házat szabott ki az ítélőta- nács. Egyszerű a történet, lapunkban is számtalan hasonló jelent már meg — sajnos. Gyermeke születését megünnepelni tért be a ke- mecsei állomás melletti falatozóba március 29-én R. István. Meglátta ott a húszesztendős Bódi Ernőt, akivel korábban megegyeztek egy kerékpár eladásában. Bódi azt mondta, menjenek a gépért a sógorához. Útközben aztán bicikli helyett akkora ütést kapott R. a mellére, hogy a földre zuhant. Biztos ami biztos, a tizenhat esztendős J. József rátérdelt, nehogy elszaladjon, míg Bódi és a tizennyolcadik éves B. Miklós kizsebeli az áldozatot. A Nyíregyházi Városi Bíróság dr. Spisákné dr. Kiss Judit tanácsa Bódi Ernőt a rablás miatt hét év fggyház- ra ítélte, mivel különös visz- szaesőként követte el tettét. (Kifosztás miatt rendelték el még 1980-ban a javítóintézeti nevelését, három éve életveszélyt okozó testi sértés volt a vád ellene. Ez utóbbiért két és fél évet kapott, amelyet nem kellett volna letöltenie teljes egészében, ha kibírta volna a feltételes kedvezményre megszabott próbaidőt.) B. Miklós két évet kényszerül börtönben tölteni (ő a tárgyalásra is lakat mögül érkezett, egy másik rablási ügy miatt ül). J. József sem teljesen kezdő a szakmában, tavaly próbára bocsátották lopás miatt. A próbaidő leteltét ő sem tudta nyugton kivárni, így az előző tettéért is most bűnhődik majd: két év és négy hónap szabadságvesztés vár rá. Az ítélet másodfokon jogerőssé vált. ányzik. Ö maga veszi át az eladásra szánt gépkocsikat, kipróbálja, majd megegyeznek az árban. — Bizománybán vesszük át a gépkocsikat, s volt már pesti, debreceni eladónk is — mondja. — A vásárlók nagy többsége persze innen Szabolcsból és Szatmárból kerül ki, ám adtam már el autót a Fővárosi Nagycirkusznak, meg Dunántúlra is. Hogy melyik a legkeresettebb autó? Ezt mindenkinek a pénztárcája dönti el. Ha mégis sorrendet kell felállítani, akkor Lada, Dácia, Wartburg, Skoda, Trabant lehetne. Eddig a legdrágább autó, ami volt, egy Audi 450 ezer forintért. Érdeklődő volt, olcsóbban meg is vette volna, a tulajdonos viszont nem adta. Napi húsz forintért bárki elviheti a kocsordi magánház udvarára az autóját, illetve értékesítés után bizonyos százalékot fizet. A kínálat állandóan változik. Most éppen egy PD-s rendszámú 1500-as Lada viszi el a pálmát, 120 ezer forintért. Szó se róla, kitűnő állapotban van. Egy másik társa PF rendszámmal már csak 93 ezret ér. S még mutatóba néhány: PG-s Dácia 75 ezer, UL-es Skoda 100-as mindössze 25 ezer forint. — Az újabbakat, műszakilag jó állapotban lévőket hav mar elviszik — folytatja Nagy István. — S elvem, aki előbb leteszi a vételárat, azé az autó. Még nem számoltam össze, dé az itt megfordult gépkocsik 80—85 százalékát eladtuk. Ez lehet úgy 60—70 darab. A kocsordi Mobil-börze — mert így hívják az ügynökséget — sem mentes a mo- zizóktól. Nézelődnék az emberek, mustrálják a kocsikat, de ezért nem kell haragudni. Előbb-utóbb közülük kerülnek ki a vevők, (sípos) »" n Tévéjegyzet PályaK önnyű lenne elintézni azzal a mondattal a pályaelhagyókat, amit az egyik riportalany mondott magáról a hétfő esti műsorban: mozgékony természetű, nem sokáig tud egy helyen maradni, szűk neki az a keret, amit egy zárt munkahely adhat. Ilyen van, sőt akadnak a munkával hadilábon állók is, de a Pályaelhagyók című műsor nem róluk szól, hanem azokról a fiatal diplomásokról, akiket tudásuk alatt foglalkoztatnak, s a keresetük is jócskán alatta maradt az átlagos béreknek, ezért más, fizikai munka után néztek. Láthattunk, hallhattunk, gépészmérnököt, aki favágó lett, a műsorban megszólalt a több nyelven beszélő építészmérnök, aki portás az egyik vállalatnál, egy másik újságkihordó, egy jogásznő — miután végigpróbált jó néhány állást, cigánygondozó a főváros egyik kerületében, a négydiplomás mérnök az apja kovácslakatos műhelyében dolgozik, a matematikus utcai énekesként keresi kenyerét. Azzal is elintézhetnénk az ügyet, nem ez a tipikus, a fiatal diplomások többsége nem hagyja el a pályát, ami igaz is. De megengedhető egy ilyen kis országban, hogy diplomások fát fűrészeljenek, portásként dolgozzanak? Ilyen gazdagok vagyunk? Az utcai zenészt kivéve, aki az egyetem matematikai szakán végzett, de igazában nem érdekelte a matematika, a zene iránti vonzódás és a fellépés vágya vitt más vizekre és nem szépítve a dolgot, úgy mondta: ő igazában nem is érezte magát a pályán, hanem mindinkább mellette. így pályaelhagyásról aligha lehet szó az ő esetében. De a többiek? Akik megszólaltak, nem a pénz, nem a nagyobb kereset hajszolása miatt váltottak pályát, életmódot, hanem a csalódás miatt. Nem tudták elviselni, hogy tudásuk, szakképzettségük alatt, rutinfeladatok végzésére alkalmazták őket. Nem adott élményt, örömet ez a munka. Ügy látszik elég sokáig tanuljuk — de meddig — , hogy a szellemi értékekkel is jól kell gazdálkodni, s ha másért nem a jó értelemben vett önzésből is meg kell találni a módját, hogy a sok évig, drága pénzen kiképzett értelmiségiek azon a pályán dolgozzanak, amelyen igenis szükség van rájuk, de valóban olyan munkát adjanak nekik. A műsor nyugtalanító volt, fontos társadalmi problémát jelzett, amiről sokszor esik szó, de amiben sok-sok körülmény miatt, sajnos kevés az előrehaladás. Jó lenne, ha azokat is jobban nyugtalanítaná, akik érdemben tehetnek azért, hogy kevesebb legyen a pályaelhagyó, a megkeseredett ember. P. G.
