Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-12 / 265. szám

1985. november 12. Kelet-Magyarország 3 AZ EGYSZERRE SZÁZ­NÁL TÖBB SORT VETŐ GÉPEK korában már csak jelkép a magot szóró föld­műves figurája. A debrece­ni agráregyetem bejáratá­nál található egy szobor- csoport, amelynek alakjai közül egy mélyen az iszák- jába nyúl kezével és a kö­vetkező évezredes mozdu­lat már a művet szemlélő ember fantáziájára van bízva. Oda is képzeli a széles csapást, amelynek nyomán nagy ívben repül a mag, hogy a földet egyen­letesen beterítve megala­pozza a következő évi éle­tet. A módszert soha nem fe­lejtjük el, miként azt sem, hogy valamikor sarlóval arattunk. Frissíti az emlé­kezetet, hogy vannak me­gyénknek olyan tájai, kü­lönösen Szatnjiárban és Be- regben, ahol ^gy sáros ősz­szel még nemi is olyan ré­gen, a hatvanas-hetvenes évek végén, lehetett lát­ni magot szóró embereket. Annyi bizonyos, hogy ha a talaj olyan barátságtalan, mint az esős őszökön álta­lában, másként nem is le­hetne boldogulni. Mégis: gondol-e valaki 1985-ben szórva vetésre? AZ ENERGIATAKARÉ­KOS, KÖLTSÉGKÍMÉLŐ ELJÁRÁSOKÉ a jövő, — választotta jelszavául a MAE megyei szervezete, a Teszöv, a mezőgazdasági főiskola és a nyíregyházi Ságvári Termelőszövetke­S ___________________________ zet, amikor holnap délelőtt­re tanácskozni hívta az ér­deklődő szakembereket Nyíregyházára a Tudo­mány és Technika Házá­ba. És mi lehet energiata­karékosabb, költséget kí- mélőbb, mint a szórva ve­tés? Vissza a természetes­hez — alkothatunk még egy alkalmi jelmondatot. Persze annak primitív vo­násai nélkül, — tehetjük hozzá. Nos erre garancia az a néhány tudományos elő­adás, amelyet tudósok és kutatók tartanak a módszer modern alkalmazásáról, és az a sok pozitív gyakorlati tapasztalat, amelyekről ter­melési szakemberek számol­nak be. MINDENNÉL JOBBAN MEGGYŐZ persze minden­kit a Ságvári Tsz-ben dél­után tartandó gyakorlati bemutató, ahol egyúttal a kétkedő kérdések is megválaszoltatnak. Az elő­zeteshez pedig még annyit fűzünk hozzá, hogy nagyon örvendetes az ilyen és ha­sonló kezdeményezések megszaporodása. És ami­ként a vetésnél visszanyú­lunk a régi jól bevált mód­szerekhez, ezzel sem teszünk mást. Régenében is, ha' el­csendesült a határ a gazdák téli összejövetelei soka­sodtak meg, ahol kicserélve tapasztalataikat, a világot és a szakmát egy kicsit job­ban megismerve néztek a következő tavasz elé. Ésik Sándor ) A vállaji Rákóczi Termelőszövetkezet varrodájában divatos gyermek- és kamasznadrágokat gyártanak a budapesti Ele­gancia Ipari Szövetkezet megrendelésére. E z az az eset, amikor az ember nem ír­hatja meg konkré­tan — nevekkel, helyszín­nel — a tapasztalatait, mert a jó szándék ellenére is árthat vele, kedélyeket bor­zolhat fel, szunnyadó para­zsat lobbanthat lángra. De nem megírni sem lehet, mert az ügynek vannak — mások számára is érvé­nyesíthető — tanulságai. Röviden: levelet kaptunk az egyik kis faluból, egy ■ szülőtől, hogy a gyermek tanítónőjének könnyen jár a keze, oda-odacsap a gye­rekeknek. A szülő azzal is hitelessé kívánta tenni pa- , nászát a gyermek tanítónő­jével szemben, hogy közöl­te levelében, már tavaly is volt ilyen gond a tanítónő­vel, s úgy tudja, nem ka­pott érte semmit. Mármint fegyelmi büntetést, vagy ehhez hasonlót. A helyszínen járva, saj­nos csak részigazságokat tudtunk meg, de így is akad egy-két tanulság, amit elsősorban helyben tudnak majd felhasználni. A szülő — a gyermek elmondása alapján — a levélben kö­zöl teket újra megerősítette, amely szerint a tanítónő pálcával ráütött a gyer­mekre, nem is egy alka­lommal. Aztán újra előke­rült a tavalyi ügy, amely­ről az egész falu tudott; a tanítónő olyan szerencsét­lenül „koccintotta” meg az " Levél nyomán egyik gyermek fejét a ke­zében lévő műanyag kancsóval, hogy a gyerek feje betört, orvosi kezelés­re szorult. Ha ezt megtette, akkor, elhiheti — mondta a szülő —, hogy tényleg ve­ri a gyerekeket, nemcsak, ha csínyt tesznek az órán, vagy a szünetben, hanem amikor egymás füzetéről nézik le a leckét, vagy ép­pen nem tanulták meg az aznapi feladatot... Az iskolában, ahol az igazgatóhelyettessel beszél­gettünk, röstellkedéssel em­lítették a tavalyi ügyet, amelyet azzal zártak le, hogy megvonták a tanító­nőnek egyébként megsza­vazott, több ezer forintos jutalmát és szóbeli figyel­meztetést is adtak az ügy miatt. A tanítónőt nagyon megviselte az eset, való­sággal kiközösítette önma­gát a tantestületből, kerül­te a kollégákat, kolléganő­ket, szégyellte a történte­ket. Amikor tőle is meg­kérdeztük, mi a véleménye arról, hogy panaszt kap­tunk — mert állítólag pál­cával fegyelmezi a gyere­keket — először sírógörcsöt kapott, aztán nyugodtabb tónusban folytatva elmond­A nagykállói Kallux Cipőipari Szövetkezetben az év végéig terven felül 10 ezer pár férfi­cipőt gyártanak szovjet exportra. A szalagon most készülő lábbeliket Mocsár László és Schellin Ferenc minősíti. (Elek Emil felvétele) Kötvény öregszik a Volán 5. számú Vállalatának járműparkja, mind többször romlanak el az autóbuszok. A vállalat pénzügyi lehetőségei vi­szont nem teszik lehetővé az évente nullára futott jármű­vek megfelelő pótlását. Ezért élnek az új lehetőséggel és a járműpark korszerűsítésére, a beruházási források gyara­pítására lakossági kötvényt bocsátanak ki. Így november 20-tól negyvenmillió forint értékben öt- és tízezer fo­rintos címletű kötvények vá­sárolhatók a Magyar Nem­zeti Bank megyei fiókjaiban és Budapesten. A kötvény kamata 11 százalék és hét év a lejárati ideje. A válla­lat összesen húsz autóbuszt kíván vásárolni, s elsőként Nyíregyháza tömegközleke­désén javítanak, Örökösföld és a belváros összekapcsolá­sán segítenek. Beruházás közösből Elképzelések, tervek szü­letnek, ám a kivitelezésük pénz szűkében elmaradnak, vagy csak részlegesen való­sulnak meg. Mit lehet'tenni? A beruházást nem szabad teljesen visszaszorítani, mert akkor a termelés, a fejlődés szenved csorbát. Viszont le­het közös fejlesztési alapot képezni, amiből már több jut az újak építésére, a gyártmányfejlesztésre. Ezt te­szik az ipari szövetkezetek. Közös fejlesztési alapot, KFA-t képeznek a nyereség ági fejlesztési alapból és az amortizációból, amelynek a tíz százalékát fizetik be ön­kéntes felajánlásként. Min­denképpen kedvező az ilyen alapok létesítése, hiszen ebből bárki kérhet és kap­hat pénzt, építhet belőle, termelésfejlesztésre fordít­hatja, s mindezeket kedve­ző kamatfeltételek mellett. Az idén több mint huszon­hárommillió forint gyűlt össze a KISZÖV-nél, s ezt a legkülönfélébb célokra for­dították az ipari szövetkeze­tek. Jelentős összeget — két­millió forintot — kapott az Üjfehértói Építő- és Faipari Szövetkezet a Durisol üzem építésére. A sort lehetne folytatni. Talán nem is az a lényeges ki, mennyit kapott, inkább az, van lehetőség a tervek megvalósítására, a ' termelés bővítésére. (sípos) Árkon, bokron, földutakon Kézbesítés a nyíregyházi tanyavilágban Ebben az őszi időben igazán lutri, milyen út fogadja azt, aki letér az aszfaltról. Ám Karsai Mihály nem tehet mást, legfeljebb időnként szívja a fogát egy-egy nagyobb tócsánál, döccenőnél. Terepjáró UAZ gépkocsijával ő az, aki nap mint nap útra kel, hogy eljuttassa az újságokat, leve­leket és más küldeményeket a Nyíregyháza környéki tanya­világban élők egy részének. Kezdjük hivatalosan. A Magyar Posta gépjárművén — külön engedéllyel — kel­tünk útra, hogy a külterületi támpontos kézbesítésről tájé­kozódjunk. „Postás bácsi, Mihály bá­tyám, Miska” — megannyi megszólítás, ahogy Karsai Mihályt fogadják. Menetrend szerint Menetrend szerint közleke­dik, az egyes tanyabokrok­ban már tudják, mikor ér­Szunnyadó parázs ta: a tavalyi eset, amely megtörtént, tagadhatatlan, nagyon megviselte. Ö sem tudja már, hogyan ragad­tatta el magát. De a két gyermek összekapaszkodott, verekedett, hiába szólt rá­juk, s ekkor történt meg a „fejbe verősdi” ... Azóta ő még a szavakkal is úgy bá­nik, nehogy bárki is azt mondja, lám a tanítónő új­ra kezdi, illetve folytatja a nem kívánatos fegyelme­zést. Meggyőzőnek találtuk a tanítónő szavait, de termé­szetesen minden részletbe nem láthattunk bele, s nem is feladatunk igazságot ten­ni iskola és szülői ház kö­zött. Azt tanácsoltuk a ta­nítónőnek, az igazgatóhe­lyettesnek, hogy mielőbb üljenek le a szülővel, vagy más szülőkkel is — ugyan­is a levélíró tizenkét szülő nevében írt szerkesztősé­günknek — és tisztázzák a félreértéseket, az olykor pletyka értékű híreket. Ez közös érdeke az iskolának és a szülői háznak. S kár, hogy eddig nem tették meg, csak gyűjtögették mindkét oldalon a tüskéket. Nagyobb tanulságot mi sem vonhatunk le az ügy­ből, mint azt: az iskolave­zetés mindig legyen fogé­kony, érzékeny az ilyen és hasonló konfliktusok iránt, ne tartsa magánügynek — a nevelő és a szülő egyéni ügyének —, tegyen lépése­ket a bizalom, a jobb együttműködés érdekében. A szülőnek is azt tanácsol­hattuk, mint az üggyel „kí­vülről” ismerkedők: először helyben próbálja az igazsá­gát keresni, panaszának ér­demben utána járni és ha ez nem járna számára megnyugtató eredménnyel, akkor írjon — vagy a fe­lettes oktatási szerveknek, vagy máshová. H ogy mégis írt lapunk­nak, azt nem tette rosszul, mert egy régóta lappangó, indulato­kat, az iskola presztízsét is kikezdő ügy után kerülhet pont. De ezt nem nekünk, hanem helyben kell oda­tenni — mégpedig az őszinteség, a nyíltság igé­nyével. Különben a látszat- megoldás — megegyezés — később úgy is megbosszul­ja önmagát. Reméljük, nem így lesz ... Páll Géza kezik a zöld postásautó. Ugyancsak zöldre festett a „támpont”, vagyis az egy- egy forgalmas helyen felállí­tott levélszekrények sora, ahová a küldeményeket a postás elhelyezi. Az első meg­állónál, az Északi kitérőnél sokan ácsorognak — idős emberek — mire megérke­zünk. Éppen süt a nap, de nem a ráérős nyugdíjasok módján használják ki a szép időt, hanem annak okán, hogy ez az a nap, amikor er­re a környékre meghozza a postás a nyugdíjakat. Köz­ben egy kerékpáros férfinak eszébe jut, ne cipelje magá­val a feladandó levelet, bé­lyeget vesz, a postás elteszi a levelet, akár másnap eljuthat a címzetthez az ország bár­melyik pontján. Lottót kér egy asszony, tollat is kap köl­csönbe mellé — barátságból —, hogy a biztosan nyerő öt számot átikszelje, s még azon nyomban feladja a szelvényeket. „Bábelből" indulnak Az előbb említettek szinte mindenütt megismétlődnek, ahol többen laknak. Reggel 9-kor gördül ki az autó a nyíregyházi főposta udvará­ról, s délután kettőig húsz helyen áll meg néhány perc­re. Az indulás olyan, mintha egy kis „Bábeliből” kellene útra kelni. A kézbesítők szo­bája testesíti meg ezt, ahol elosztják a küldeményeket. Egy sarokban vannak azok, akik nem kerékpárral vagy gyalogosan vágnak a város­nak, hanem autóba ülnek. Hat külterületi kézbesítő van, ők egymás között — hihetetlen nagy ember- és helyismerettel — osztják szét a leveleket, az újságokat. — Legjobban a megyei lap fogy — mutatja a vaskos kö- teget Karsai Mihály. — Bár a többiből is szorgalmasan gyűjtjük az előfizetőket, de néhány árus példányunk is van. Valóban, a maga több mint kétszázas csomagjával a Ke­let-Magyarország sokkal te­kintélyesebb, mint a Szabad Föld még szintén népes tábo­ra, vagy a más újságok, ké­pes hetilapok tömege. Zombori-bokor kihalt, a ládákba kerülnek az újsá­gok, levelek. A földúton An- tal-bokor felé döcögünk, mérgelődve a felemás hely­zeten. Ugyanis hozzákezdtek az út megjavításához, kitesz vagy 100 ezret az odahordött kövek költsége, azorfban né­hány szakaszra nem jutott belőle, a nagy tejeskocsik jócskán kigödrösítik az utat. Antal-bokorban a jobb sors­ra érdemes volt iskolánál van a támpont, vagyis a le­vélszekrények sora. Az is­kola udvarán csörög a tele­fon, nincs aki felvegye, mert a szomszédnak — aki kezeli — éppen nincs kedve hozzá. (A véletlenül erre tévedő két dolgon meditálhat: mi lesz a sorsa az üres iskolának és la­kásnak, amit a tanács feles­legesen tart, s hagy az enyé­szet felé haladni, ahelyett, hogy eladná vagy más mó­don hasznosítaná. A másik: jó lenne a postának átgon­dolni a tanyasi nyilvános ál­lomások helyzetét, hiszen még a telefonkönyvben sem találni a számukat, pedig táv­hívásra is alkalmasak.) Kapocs a világgal — Bizony jó, hogy itt ez a postaláda — állítja Sulyán- bokorban Magyar József. — Sok itt a nyugdíjas, ideta­lálnak, közben a világ folyá­sát is megbeszélhetjük. A postásnak is jobb, kilenc éve már, hogy ebben a for­mában kézbesít Karsai Mi­hály, a hivatalnál eltöltött negyedszázadból. Igaz, új em­bert ide is csak úgy kapnak, ha néhány száz forinttal töb­bet fizetnek neki, mint a ré­ginek, de talán ezek a fe­szültségek is megszűnnek egyszer. — Száiij ki 9 kocsiból, szállj be, hol esik, hol süt a nap, télen csúsznak az. utak, nagy a hó — említi a nehéz­ségeket, amelyek ellenére szereti ezt a vándoréletet. Délután kettőkor azt re­gisztráljuk, hogy a postaau­tó körútja során nem tett meg többet hatvan kilomé­ternél. Ám ebből 25 kilomé­ter földutakon volt, dűlőkön át, ahol sokszor rajta kívül nem jár más. Neki viszont muszáj, mert sokszor ő az összekötő kapocs a külvilág­gal. Lányi Botond

Next

/
Oldalképek
Tartalom