Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-07 / 262. szám
KM ÜMNEM MELLÉKLET 1985. november 7. ltöpreng az ember azon, vajon mire vitte volna idős Jarabi Sándor, Jármi község mindenese, krónikása, tanácstagja, önkéntes rendőre, rigmusfaragója, ha más világba születik. Ha nem a közös pitvaros cselédszobában látja meg a napvilágot, ha tanulhatott volna... — Tanultam én, meg a mai napig is azt teszem — mondja csöndesen a 62. évében járó nyugdíjas Jarabi Sándor. Csak előbb még néhány dolgot, amit a történelem rászabott, el kellett végeznie ... Az ötgyermekes uradalmi gépész fia siheder koráiban a cséplőgépnél kereste a kenyeret, mint zsákoló. Bejárta a környékeit — egészen Nagyecsedig — vándorolt, amerre a gépet hívták. Később — isten tudja már hogyan is — kitanulta a női-férfi szabóságot, die úgy tűnik szűknek bizonyult számára a szabóműhely. — Mindig is az emberek között érezte jól magát — mondták róla a faluban. Földváry József iskolaigazgató, aki a figyelmemet felhívta az érdekes életutat 'megtett Jarabi Sándorra. Ajz életút legfontosabb mozzanatait is ecsetettte: 1945-ben ifjú legényként húzta a láncot a földosztásnál, és azóta is egyfolytában mozgalmi, közéleti ember. Felnőttként elvégezte az általános iskola nyolc osztályát, majd a mátészalkai, akkori mezőgazdasági technikumban leérettségizett. Előbb a helyi tsz-ben, később a MÉK-nél — majd Zöldértnél — dolgozott, mint felvásárló, onnan ment nyugdíjba. Majd így folytatódott az élete ... — Gyűjtött néhány száz népi szólás-mondást, közmondást. Nópköltőként versírásba kezdett, jóllehet nem tanult elméiyülitén stilisztikát, költészettant. Igazában keveset tud a rímek sokféleségéről, a versfajtákról, mégis szaporodnak versei, .melyek egyszerűék, érthetőek, világosan fogalmazott gondolatok. Részt vett a II. Rákóczi Ferenc gyűjtőpályáza- ton, ahol díjat is nyert, s meghívták feleségével együtt a sárospataki díjkiosztó ünnepségre is. De érkezik levél a címére az írószövetségtől, oklevél a Nemzeti Múzeumtól, és köszönő, elismerő, jókívánságokat tartalmazó sorok Kádár János irodájától. Járja a községet, mindenkit ismer. Felszólal falugyűlésen, választási nagygyűlésen. Észreveszi a hiányosságokat... Ennyit tudok róla — látatlanul. Otthonában, a Széchenyi utca 41. szám alatti lakásban felmérhetetlen értékű dokumentumok között beszélgettünk. Száz évvel ezelőtti — nemrég megtalált — Vasárnapi Újsággal ÓRpúgy tudott szolgálni az ösztönös falukutató, mint a földosztóbizottság, a nemzeti bizottság helyi lajstromával, eredeti Oklevelekkel, fényképékkel. Az egyiken az akkor még fiatal Jarabi Sándor a tsz egyik első kaszása, őriz ma már kuriózumnak számító második világháborús tábori levelet, nagyapja szépen faragott, nemzetiszínű szalagos pipáját, s még sok beszédes ereklyét. Nyugtalan ember, aki a község minden régi és mai titkát tudni akarja, és tintaceruzával rója a betűket, a község neves embereiről, jeles eseményeiről... Megírta a község történetét is, amellyel egy honismereti pályázaton díjat nyert... — Úgy vagyok én ezzel, amig élek nem tudom abbahagyni. Nem restelltem a községünkén egykor élt Jár- my család ma is élő tagjait felkeresni, mindent tudok azokról is, akik más országban élnek. Jármi a község nevét viselő család birtoka volt, 1800 holdat tett ki a birtok. A Jármy családnak a földosztáskor 100 hold földet hagyott meg a bizottság. Később, természetesen ezt is fokozatosan át kellett adni a népnek, én 800 négyszögölt kaptam a Jármy-birtok- ból... Egykori temetői fejfákat éppúgy „kifaggatott” a falu- krónikás Jarabi Sándor, mint a történelmi idők még élő tanúit. Négy évvel ezelőtt még találkozott a Jármy család egyik Nagydoboson élő leszármazottjával. — Jármi községet valamikor erdők vették körül, ezekből a fákból készültek a házak oszlopai, gerendái, szarufái, ezeket a házakat még úgynevezett mereglyére építették, a falakat göngyölt sárból rakták. Az ajtója deszka, rajta fa- kilincs, rejtett zárral, melynek madzag volt a húzója ... Pontos leírást ad id. Jarabi Sándor a ház bútorzatáról, az edényekről, a ruházatról, az ételekről, a taplós tűzgyújtásról, a lóval nyomtatott cséplésről. De nem csak erről. Az uraságnak volt egy nagyon szép szobalánya, akit Kulik Böskének hívtak. Egy dal is maradt róla, amit a krónikás megörökített. Mert nemcsak történeti adatokat jegyzett fel Jarabi Sándor, falukrónikájának lapjairól arcok, emberek is néznek ránk. Meg olykor ijesztő, mai szóhasználattal élve, horrornak számító jelenetek is, mint a veszett kutyákat agyonütő férfiak, akik elégették az állatot, hogy ne fertőzzön tovább. Egy időben egy teljes tehéncsordát fertőzött meg a veszett kutya, az állatokat agyonlőtték ... A gulyás Pankotai Sándor volt... A veszettség elleni szer a kőrisbogárból főzött por volt, amit az embernek is beadtak, ha veszett kutya harapta meg ... — Abban az időben sok volt a verekedés — jegyezte fel Jarabi Sándor. — Főként a községbe jött telepesek, a ruszinok, tótok és a helyi őslakosok között. A legnagyobb verekedő Kulin Barnabás volt, aki a nyolcadik fiúként született, még a pandúroktól sem akart félni. Egyszer á pandúrok úgy elverték, hogy belehalt a sérüléseibe. Az őt búcsúztató strófákat is feljegyezte a falu „íródeákja”, a nép szemében, a nagy verekedő Kulin volt az, aki a pandúrokkal is szembe mert szállni, s elhunyt 31. évében 1865. február 10-én . . . A rézművesek, a mécseské- szltők munkájának élethű leírása éppúgy bekerült a f alukrónikába, mint sok más, így a sorozások, vagy az első suszter, férfiszabó, kereskedő, a betelepülő ruszinok, tótok, cigányok, zsidók mind főszereplői a község régi életének. Csakúgy, mint a háborús hadirokkantak, akiket név szerint is megörökített. De emléket állít az 1919-es mártíroknak is, Szécsi Károly és Weisz Herman Kántorjáno- siban voltak rokonokat látogatni, a fehér román katonák elfogták és kivégezték a két fiatal gyereket... Az első kerékpár is bevonult a helyi „történelembe” — Jármiba Vida Szűcs Sándor református tanító úr hozta be a községbe, ö tudott legelőször kerékpározni. A nők közül elsőnek Bereoki Sámuelné, született Sarba Etelka tanult meg a tanító úr kerékpárján. Utána aztán sokan. Sok egyéb sárguló irat mellett őriz a jármi krónikás egy bérleti szerződést is, amelynek szövege így hangzik: „Egyrészről a Magyar A negyven évvel ezelőtti földosztó bizottság. Lent, balra a még ifjú Jarabi Sándor. Kommunista Párt pártszervezője, másrészről Fajer Jenő képviseletében Sarka Ferenc gondnok által kötött megállapodás Jármi községben lévő Fajer Jenő bérleményének bérbe adásáról. A Magyar Kommunista Párt Jármi-i szervezete bérbe veszi nevezett ingatlanát párthelyiség céljára, kötelezi magát a párt, ha az ismeretlen helyen deportálás alatt lévő Fajer Jenő hazaérkezik, tartozik 8 nap alatt nevezett rendelkezésére bocsátani Jarabi Sándorról nem túlzás azt mondani, a falu rig maisokkal is serénykedő, bár nem költői babérokra váró történetírója, aki természetesen a jelenben is él. Ezért i szorgalmazza most, hogy Jármi főutcáján legyen yégr; járda is, ne kelljen az úttesten jönni-menni, a mind nagyobb forgalomban gyermeknek, öregnek. Addig nem nyugszik, amig a járda e! nem készül... Páll Géza Vélemények a demokratizmusról iönlés hárem tételben Választás, A demokratizmusnak sokféle megnyilvánulási formája lehet. Közülük a legszembetűnőbb a közéletben tapasztalható demokratizmus. Az idén különböző fórumokon — tanácsi és szakszervezeti választásokon, valamint a vállalati tanácsok különböző formáinak kialakításában — lehetőség nyílt arra, hogy a választás demokratikusabb formáit gyakoroljuk. Riportalanyaink arra adnak választ, véleményük szerint mennyire érvényesült a demokratizmus az idei választások valamelyikén. VINCZE JÖZSEF nyugdíjas: Megszűntetett fonákság — A felszabadulás után minden választáson részt Dr. Csige Katalin vettem, így tapasztalataim széles körűek. A koalíciós időben a választás nem össznépi akaratot kifejező esemény volt, hanem a hatalomért folytatott harc és vetélkedés. Az ötvenes évek elején viszont nem hagyták kibontakozni a demokráciát. A személyi kultusz által háttérbe szorított demokrácia csak fokozatosan hyerte visz- sza létjogosultságát, és jutott el a mai színvonalra. Ezek a változások a választásokon is jól nyomon követhetők. A jelölték listáját eleinte központilag állították össze, és másra nem is lehetett szavazni. Választási lehetőség tehát nem volt. Az is előfordult, hogy a választópolgár a megválasztott képviselőjét soha nem is látta, nem is találkozott vele. Nyilvánvaló, hogy az ilyen képviselő nem Agócs Károly keltett bizalmat az emberekben. A kettős jelölés mindenképpen újat hozott. A jelöltek közülünk valók, és a jelölőgyűléseken bárki javasolhat más, általa megfelelőnek tartott jelöltet. Ezáltal meg- , nőtt a jelödőgyűlések jelentősége is. Korábban nemigen 5 volt lehetőség arra, hogy az előterjesztett nevén kívül más név is felkerüljön a listára. Bizony nem vették jó néven, ha valaki saját javaslatával előállt. S ha az ilyen jelölt mégis felkerült a listára, akkor a sorrendiség győzött. Az új választási törvény azonban megszüntette ezeket a fonákságokat, s ma a polgárok valóban választanak. A most választott tanácstagok testületének összetétele bizonyára szerencsésebb is lehetett volna. Nem tudom. hogy az egyes korcsoportok és foglalkozási körök például megfelelően vannak-e képviselve. De meg kell tanulnunk élni a demokrácia adta lehetőségekkel a választásokon is. DR. CSIGE KATALIN, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola adjunktusa: Bizalmi a tanszékről — Mivel a dolgozók nagy többsége tagja a szakszervezetnek, az elmúlt hetekben lezajlott szakszervezeti választás is jó példája lehet annak’ tudunk-e és mennyire tudunk élni demokratikus jogainkkal. A többes jelöléssel kapcsolatban jók a tapasztalataim. Az orosz tanszéken, ahol dolgozom, komolyan vettük a többes jelölést. Miután a jelölőbizottság mindenkivel elbeszélgetett, négy személyt jelöltek bizalminak. A jelölőbizottság nem javaslatokat tett, hanem megkérdezte a dolgozók véleményét. És éppen ez a tény nagy különbséget jelent a korráb iákhoz képest, így a kollégák elgondolkodtak azon, ki képviselné legjobban az érdekeiket. Ki felel meg annak a követelménynek legjobban, hogy közvetítsen a szakszervezeti tagok és az állami vezetés között, illetve magasabb fórumon, például a bizalmi testületi ülésen képviselje egysége véleményét. A szavazatok megoszlása ugyan kicsit furcsán alakult nálunk, de azt tükrözte, hogy valamennyien elgondolkoztunk azon, ki lenne a legalkalmasabb tanszéki bizalminak. A következő fokozatban egy alapszervezetet alkotó több tanszék választotta meg a főbizalmit. Hármas jelölés miatt csak a második fordulóban sikerült a választás. A szakszervezeti bizottságot választó ülésen is megvolt a lehetőség arra, hogy mások neve is felkerüljön a listára. Végül a jelölőlistán szereplő eredeti jelölteket választották meg a bizalmiak. Végül is az a véleményem, hogy intézményünk dolgozói, az idei szakszervezeti választásokon, jogaikkal élve, aktívan vettek részt. AGÓCS KÁROLY, a Kelet- magyarországi Faipari Vállalat esztergályosa: Belsszólhat a munkás — Úgy gondolom, hogy a vállalati irányítás új formája a vállalat vezetését — a szó igazi értelmében — demokratikussá teszi. A vállalat általános vezetését nálunk ezentúl a dolgozók küldöttgyűlése látja el, melyet néhány hete választottunk. A 42 küldött közül 29 fizikai munkás. A küldöttgyűlés tagjai választották meg a 12 fős vezetőséget. A vállalatot és a dolgozókat érintő minden fontos kérdésben ez a vezetőség dönt majd. Vállalatunknál tavasszal kezdődött meg az új irányítási formára való áttérés azzal, hogy az előkészítő bizottság tagjai minden dolgozóval elbeszélgettek és kikérték a véleményüket. A küldöttgyűlésre a megbízható és példamutató munkát végző munkatársainkat küldtük el. Olyanokat, akik nemcsak ismerik a vállalat dolgait, hanem ki is merik nyitni a szájukat, és el tudják mondani a véleményünket, közö; akaratunkat. És manapsá , ez sem utolsó szempont. Már maga a választás is demokratikus volt. A tizenkettesek listájára én például két jó melóst javasoltam, s a titkos szavazás után mind a ketten vezetőségi tagok is lettek. Az új irányítási forma mindenképpen jó lesz, mert eddig csak a szőkébb vállalati vezetés — párnázott ajtó mögött — döntött mindenben, ezentúl viszont a gyár minden részlegéből ott lesznek a dolgozók. Nem közömbös számunkra, hogy a döntések meghozatalakor a fizikai dolgozók is képviselhetik ebben a tanácsban valamennyiünk véleményét, kinyilvánítva azt, amit az üzemben látnak és tapasztai- naík. Mibe szólhat bele ezentúl a munkás? Mindenbe, ami fontos. A tervek készítésébe, a fejlesztésbe, a beruházásokba, a szociálpolitikai kérdésekbe, valamint a fizetésbe. A vállalati igazgatót eddig például meghatározatlan időre nevezték ki. Ezentúl öt évre mi választjuk meg őket. Aztán majd újabb öt évre is, ha jól kormányozzák a szekeret. A felügyeleti szerv viszont nem nevezhet ki új igazgatót, ha a régi nekünk megfelel. A felügyeleti szerv egyébként eddig sok mindenbe beleszólhatott, de ezután csak azt vizsgálhatja, hogy döntéseink törvényesek-e. Egyelőre csak próbálgatjuk, hogyan élhetünk új lehetőségeinkkel. Ahoev belejövünk, napról napra jobb lesz. Bodnár István Húzta a láncot a föliasztásnál A falu krónikása ma Vincze József
