Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-05 / 260. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. november 5. Napi külpolitikai kommentár Argentin szeizmográf Argentínában tartományi és helyhatósági választásokat tartottak, s részleges parlamenti szavazásra is sor került. Normális körülmények között egy ilyen voksolás legfeljebb helyi érdeklődésre tarthat számot, most azonban a világsajtó is vezető helyen foglalkozott az eseménnyel. A rendhagyó figyelem Dél-Amerika második legnagyobb országának különleges körülményeire vezethető vissza. Sokéves véres katonai diktatúra után egy „civil”, ügyvéd, Raul Alfon- sin szerezte meg az elsöprő többséget a junta bukását követő elnökválasztásokon, és ■most nem kevesebbnek kellett eldőlnie, mint annak: őr- zi-e, megtartotta-e az államfő polgári radikális pártja (URC) a többség bizalmát. A válasz az ország egész jövőjét befolyásolja. Hiába ül az elnök a Casa Rosadában, a rózsaszínű házban, ha a városokban, a tartartományokban, és persze első sorban a nemzetgyűlésben vele ellenséges többséggel kell számolnia. Gondoljuk csak végig: a polgári elnök népszerűsége érthető volt abban a pillanatban, amikor megszüntette a gyűlölt egyenruhások brutális uralmát, véget vetett a politikai gyilkosságoknak és kínzásoknak, s legalább erkölcsi elégtételt szolgáltatott Uj munkabizottságok az európai kulturális tórumon Hétfőn újabb két munka- bizottság kezdte meg tevékenységét az európai kulturális fórumon, Boldizsár Iván írónak, a Magyar Pen Club elnökének, illetve Vitányi Ivánnak, a Művelődéskutató Intézet igazgatójának, a tanácskozáson részt vevő magyar küldöttség tagjainak elnökletével. A 33 európai országból, valamint az Amerikai Egyesült Államokból és Kanadából Budapestre érkezett írók, könyvkiadói szakemberek és műfordítók az együttműködés lehetőségeinek megvitatása során várhatóan figyelmet fordítanak arra is, hogy milyen gyakorlati intézkedésekre van szükség a kis népek irodalmának szélesebb körű megismertetéséhez országaikban. A bizottság munkájában többek között részt vesz William Jay Smith költő és műfordító az Egyesült Államokból, Ljubomir Levcsev, a Bolgár frószövet- ség elnöke, Régis Debray francia író, George Richardson, az oxfordi egyetem könyvkiadójának igazgatója, Hermann Kant, az NDK író- szövetségének elnöke, Stephan Hermlin, NDK-beli író, Günter Grass író és Rolf Hochhuth drámaíró az NSZK-ból, Halina Auderska, a Lengyel írószövetség elnöke, továbbá Vaszilij Bikov író és Robert Rozsgyesizt- venszkij költő a Szovjetunióból. A magyar küldöttség képviseletében Boldizsár Iván, Hubay Miklós, a Magyar írók Szövetségének elnöke, Bart István, a Corvina Kiadó,, Boytha György, a Szerzői Jogvédő Hivatal és Domokos János, az Európa Kiadó igazgatója, Jovánovics ' Miklós, az írószövetség főtitkára, Kéry László egyetemi tanár, a Nagyvilág című folyóirat főszerkesztője, Somlyó György költő és Ungvári Tamás irodalomtörténész vesz részt az irodalmi munkabizottság tevékenységében. A másik munkacsoport ülésére, a kultúrakutatással, az egymás kultúrájának ismeretével, a művészeti képzéssel és neveléssel, a könyvtárakkal, a múzeumokkal és a kiállításcserékkel összefüggő kérdések megvitatására számos szakember érkezett fővárosunkba. Magán-és közületi építkezők! November 30-ig valamennyi állami és áfész • TÜZÉP-telepen árengedménnyel szerezhető be a művi kiszolgálású — B—30-as falazóblokk tégla a Fehérgyarmati, — UNIFORM kézi falazóelem a Mátraderecskei Téglagyárakból. Az engedmény mértéke: 10 százalék a művi árból. Felhívjuk az engedményes téglavásárlóink figyelmét, hogy a számlázást követő 5 napon belül a falazóanyagot a gyártó telepéről el kell szállítani. Történelmi számvetés a kilencezer „eltűnt” hozzátartozóinak. De ugyanez az elnök nehezebb feladattal néz szembe, ha meg kell kezdenie a fantasztikusan súlyos gazdasági-társadalmi örökség felszámolását, ha az infláció és a munkanélküliség belátható időn belül egyszerűen megszüntethetetlen rémével kell szembenéznie. Pontosan ebben bíztak a le- vitézlett rend most bíróság előtt álló képviselői, a tö- meggyilkossággal vádolt tábornokok és tengernagyok, akik a választások közeledtével egyre szemtelenebb válaszokat adtak bíráiknak. Számításuk azonban nem vált be. Amikor most az argentin nép többsége ismét Alfonsin pártjának képviselőit küldte a helyi és központi törvény- hozásba, nem akármilyen érettségről tett tanúságot egy nem akármilyen politikai pillanatban. A szavazás eredménye egy sok szenvedést átélt nagy nép messzehangzó üzenete arról, hogy a demokrácia helyreállítása, megőrzése mindennél fontosabb. Hogy a hatalmas nehézségek ellenére is annak megakadályozása a legfőbb feladat, hogy visszatérjenek, újra erőre kapjanak a véres közelmúltnak az utóbbi időben nagyon is mozgolódó kísértetek Harmat Endre la ti A szocializmus önmaga terme szetének reális, illúzióktc mentesebb megismerésébe és elméletének kiteljesedésé ben az utóbbi időben többe ■ haladt előre, mint korábba 1 hosszú évtizedek alatt. Kettős értelemben is nagyot lendül egyetemes történelmi szerepét, a világ rendszerek küzdelmében megszerzel j pozícióit és a jövőre vonatkozó esélyei ■ felfogó megértés. A társadalomtudományok — de a ideológiai tudat is — pontosítják, he lyesbítik és új általánosításokkal, kö vetkeztetésekkel építik az elméletet, d a mindennapi érdeklődés, a politika j közgondolkodás is érvényesebb, a tár j sadalmi lét megnyilvánulásait valósze rűbben értelmező szocializmus-felfogás igyekszik kialakítani. A politikai tudományok és az ideoló . giai tevékenység sokoldalúan számol i . tömegek eszmei igényeivel. Töreksze j nek segítséget nyújtani a napjaink át , élése közben keletkezett gondolat ' konfliktusok enyhítéséhez. Ahhoz, hog; j az egyén megértse a társadalmi, gaz j dasági és politikai helyzetünk új — gyakran szokatlan — fejleményeit. Közgondolkodásunk is készségesebi í az elméleti haladás eredményeinek í [ befogadásában. Fokozott érzékenység i gél, egyre igényesebben figyel a politi | kai és ideológiai élet mozgására, mi- [ közben növekvő bizalommal várja í | kifejezőbb értelmezéseket, magyarázaI tokát. Érettebben, „a beavatottak” önérzetével alkalmazkodik a politika korszerűbb szemléletéhez, stílusának ú; j elemeihez, vallja magáénak a politika irányvonalát. Az is kétségtelen viszont, hogy a szocializmus történelmi számvetése önmagával — amelynek eredményeképpen a társadalmi haladást megvalósító elvek a világpolitikai hatásokhoz igazodva módosult és konkrétabb alakot öltenek — szükségszerűen együtt jár az a társadalmi és egyéni tudat, haladó, előremutató és konzervatív elemei között folyó küzdelem felélénkülésével, esetleg az elmélet társadalmi szerepének lebecsülésével. Kézenfekvő, hogy zavar keletkezhet a megélt változások szemléletének és mértékének megíté- I lésében. Azon túl, hogy az emberek bi- I zonytalanok abban, hogy mi tekinthető I a szocializmus stabil, lényeges értékének és mi a „pillanatnyi” feltételekhez való alkalmazkodás eredményének, a történelmileg megszenvedett értékek, vívmányok elértéktelenedésének gyanúja is megerősödhet. Bonyolultabbá teszi a közgondolkodás bizonytalanságait az is, hogy a társadalmi élet eseményei szokatlan gyorsan követik egymást. Sajnos, mivel tartalmuk sem mindig szolgálja a társadalom javát és lendíti előre a pozitív folyamatokat, nem természetellenes, ha hibás vélemények, „félrehallások” alakulhatnak ki és a társadalmi aktivitást fékező tétovasággal, hibás értelmezésekkel, elavult álláspontok újraéledésével és a szellemi életben feltűnő izgalommal találkozik a mindennapok embere. Növekvő tehát annak a szükséglete, hogy a szocializmusról alkotott felfogás, a korszerű „szocializmuskép”, fejlődésünk törvényszerűségeinek hitelesebb, sőt újfajta megközelítése teljesebbé váljon. A szocializmus tartalmának történetiségét, állandó és változó elemeinek arányát jobban megismerni sürgető feladat azért is, mert terjedőben van egyfajta hamis értékrend, ami eszmei tisztázatlanságokból táplálkozik, ideo- I lógiai tájékozatlanságon alapul, át nem i gondolt leegyszerűsítésekből is ered. Az egyéni és társadalmi helyzetmeg- ( ítélésekben napjainkban gyakori a ka- | pitalizmus felértékelődése. A tőkés ' rendszer rehabilitálódása látszik feltűnni olykor a szocializmus rovására. Nem lehet belenyugodni abba, hogy a véleményekben elhalványul a tőkés rendszer egyetemes emberi érdekeket veszélyeztető „ősi” természete, elerőtle- nedik feloldhatatlan ellentmondásainak kritikája. A mindennapi emberi viselkedésben, erkölcsi magatartásban is jelen van az értékzavar. A távoli jövőbeli érdekeket és értékeket nem kevesen feladják, a most jövedelmező és hasznos érdekekért, értékekért. Ebben a szemléletben a jelenleg mutatkozó hátrányok súlyosabbnak minősülnek, mint azok, amelyek még csak előreláthatóak. A közeli veszélyek félelmetesebbek, mint a messze lévők. Napjainkban a szocializmus elmélete és megvalósulásának gyakorlata szigorú történelmi mérlegelés alá került. A társadalmi haladás sokféleségének lehetőségei bontakoznak ki. Rendelkezésre állnak már a szocializmus építésének rendszerezett, nemzeti tapasztalatai. Sok új színnel és jellegzetességgel gazdagítva mindazt, amivel a szocializmus értelmét kifejezzük. Felismerhető- vé váltak az elsietett, vagy hibás meg 1 fogalmazások is, amelyek nem álltái 1 ki az idők próbáját. A szocializmus építésének feltétele t gyökeres átalakuláson mennek kérész 1 tül. A világgazdaság újszerű elemeke felmutató válsággal küzd. A katona ;, egyensúly megőrzéséhez szükséges fel- tételek nagyságának sincsenek történél t műnkben példái. A nemzetközi kom t munista és munkásmozgalom egység' lazább, érdekei differenciálódnak, stra s tégiai átrendeződést él meg. A szocia . lista országok belső élete is több új . eddig nem tapasztalt ellentmondást ho j zott felszínre, az útkeresés vált jellem i zővé. A gazdasági életünkben korszak . váltás igénye fogalmazódik meg és ú . növekedési pályára áll át a termelőte t vékenység. Mindezek az új történelmi körűimé . nyék a szocializmus tartalmi megfogal- i mazásának módosítását és bővítését te- . szik szükségessé. Ugyanakkor előálltai . a feltételei annak, hogy a szocializmu: i építésének gyakorlata közelebb kerül- ■ jön saját értékeihez, igazi természeté- . hez. Olyan új kifejeződési és megvaló- . sulási formát vehet fel, amelyben egyrészt a tényleges élet értelmezésért i építve tökéletesebb az egyensúly az elmélet és gyakorlat között, így a világ- történelmi mozgása felgyorsulhat. Másrészt megszabadulhat természetétől idegennek bizonyult és történelmileg elavult képződményeitől, szemléleti beidegződésétől. Lendületet kapnak a szocializmus előnyei, és a gazdálkodásában és viszonyaiban rejlő értékei hatékonyabban érvényesülhetnek, teljesebbé válhatnak. A szocializmus elméleti és gyakorlati tartalmának változékonysága természetes. Marx már 1846-ban a Német ideológia című művében óvta a munkás- mozgalmat a szocializmus eszményítésének, normatív felfogásának veszélyeitől és attól, hogy a szocializmus történelmileg létrejött rendszerét abszolutizálja, végleges és kizárólagos „modellnek” tekintse. „A kommunizmus szemünkben nem állapot, amelyet létre kell hozni, nem is eszmény, amihez a valóságnak hozzá kell igazodnia, mi a kommunizmusnak azt az élő mozgalmat nevezzük, amely a mai állapotot megszünteti.” Lenin már az októberi forradalom negyedik évfordulóján utal a szocializmus dogmatizálásának hátrányaira, a „szentkép”-felfogás alkalmatlanságára, amikor a történelem alakító erejét és az ebből fakadó értelmezési változások jogosságát hangsúlyozta. „Arra számítottunk — vagy talán helyesebben feltételeztük, elégséges számítás nélkül —, hogy a proletár állam közvetlen parancsszavával meg tudjuk szervezni a kisparaszti országban az állami termelést és az állami termékelosztást kommunista elvek alapján. Az élet megmutatta, hogy tévedtünk. Több átmeneti fokra van szükség ahhoz, hogy előkészítsük a kommunizmusba való átmenetet. Ne közvetlenül a lelkesedésre építsünk, hanem a nagy forradalom szülte lelkesedés segítségével a személyes érdekekre. A személyes érdekeltségre támaszkodva dolgozunk azon, hogy mindenekelőtt szilárd kis hidakat építsünk, amelyek elvezetnek a szocializmushoz. Ezt mondja nekünk az élet, ezt mondja a forradalom fejlődésének objektív menete.” 1923-ban pedig, a NEP-politika lépéseit értelmezve így foglalja össze tapasztalatait: „Kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a szocializmusról alkotott álláspontunk gyökeresen megváltozott.” Lenin számára mindig természetes volt az a törvényszerűség, amely szerint a szocializmusnak, hogy stabil legyen, változásra késznek kell lennie, és hogy részleteiben változhasson, lényegének mindig stabilnak kell lennie. Az SZKP XXVI. kongresszusa is — megfelelve korunk realitásának — Lenin szemléletéhez kapcsolódik, amikor megállapítja: „A szocializmus mái világa sikereivel és távlataival, minden problémájával egyetemben még fiatal, növekvő társadalmi organizmus, amelyben még nem minden'öltött végleges formát, amelyben még sok minden az elmúlt történelmi korszakok nyomait viseli. A szocializmus világa egészében mozgásban van, állandóan tökéletesedik. Ez a fejlődés természetesen az újnak a régi ellen vívott harca, belső ellentétek megoldása útján folyik.” A marxizmus—leninizmus szocializmusértelmezése mindig a politikai, gazdasági és kulturális cselekvés vezérfonalaként, egy politikai gyakorlat elméleti alapjaként létezett. Olyan gondolati rendszerként érvényesült, amivel értelmezni, befolyásolni, rendezni lehet a társadalmi folyamatokat, törvényszerűségeket, a kapitalizmussal gyökeresen ellentétes, azt minden vonatkozásban meghaladó új társadalmi és termelési viszonyok, politikai és gazdasági alakulat kiépítése céljából. Elvi hangsúlyainak természete min- dig mozgékonynak bizonyult, amely lesi hetetlenné teszi, hogy az elvégzettség az elméleti befejezettség állapotába i jusson. A történelmi „meghaladni való” neír t mindig ugyanaz, a befolyásolás feltété- i lei és eszközei is változnak, a célokai- sem lehet véglegesen kitűzni. Tehát e- szocializmusértelmezés is nyitott é:- alakulóban van, sőt a nemzeti érdekek i hatására regionális vonásokat vehel- fel. Igazságai kiegészíthetők, tökélete- síthetők, attól függően, hogy az adoti , társadalmi állapotok meghaladásának- feltételei hogyan jelennek meg. Sem- milyen társadalomátalakító elmélet nem- lehet előírásszerű, egyszersmindenkori i leírása az útnak és a jövőnek. A szocializmus alaphangsúlyai a történelemben mindig változtak. Attól • függően érvényesültek, hogy milyen ■ stratégiát és milyen taktikát írtak elő a ■ haladás szükségletei egy fejlettebb szint : eléréséhez, a keletkező ellentmondások i feloldásához és a pozitív folyamatok meggyorsításához. Marx a nyugat-európai szabadverse- nyes kapitalizmus talajáról vázolja fel az új társadalom alapvonásait. Lenin '■ az egyenlőtlen fejlődést, az imperializmust és a cári Oroszország sajátosságait vette elsősorban tekintetbe, amikor a szocializmus berendezkedésének elveit és építésének tennivalóit körvonalazta. Az elméleti megfontolások mindegyike feltevésszerűen fogalmazódott, de mint a társadalom-átalakítás politikai programja, szükségképpen öltött előírásjelleget. Lenin azonban tudatosan törekedett arra, hogy a megvalósítás közben megszületett tapasztalatok alapján gondolatait korrigálja. Helytelen lenne a világtörténelmi folyamat fényeiben csak módosító hatásokra figyelni, mert ezek mindenekelőtt erősítik, igazolják a szocializmus klasszikus elveinek igazát, maradandó értékeinek érvényességét. Történelmi bizonyosság ma már, hogy a szocializmus lényege: a társadalmi termelés és elsajátítás, mint a kizsákmányolás felszámolásának valósága; a párt és állam vezető szerepe; a szocialista tulajdon közösségi érdekeket erősítő funkciója; az érdekek és célok azonosságából táplálkozó nemzeti egység; a valóságos gazdasági törvényszerűségekkel számotvető tervgazdálkodás; a javak munka szerinti elosztása, még akkor is, ha nem sikerült érvényesíteni a kívánatos mértékben a társadalom minden megnyilatkozásában; a szocialista demokrácia elveire alapozott állami- és közérdek; a marxizmus hegemóniája a szellemi életben; az internacionalizmus és szolidaritás a nemzetek közötti kapcsolatokban. Változatlanul igaz, hogy a fejlett szocialista társadalom építésének folyamatában a politika és a tudomány szövetsége, a kollektív érdekek elsőbbsége döntő követelmény. A létbiztonság, a teljes foglalkoztatottság történelmi vívmányok, a társadalmi igazságosság és az esélyegyenlőség politikai akaratával együtt. Az állandó elemek következetesebb érvényesülése közben viszont, ma mór pontosabbak ismereteink a szocializmus és a kommunizmus viszonyát illetően. A két társadalmi állapot közötti átmenet ideje hosszabbnak mutatkozik, mint korábban hittük. A fejlett szocialista társadalom építése egész történelmi korszak feladata. A világtörténelem változó realitásához igazodik a kapitalizmus történelmi lehetőségeinek a megítélése is, anélkül, hogy feladnánk antihumanista természetét kifejező felfogásunkat. A szocializmus fejlődésének új j növekedési pályája átalakítja j az életszínvonal emelkedésé- . nek ütemét, de nem változ- . tatja meg stratégiai céljain- ; kát. A szocialista tulajdon ■ uralkodó jellegének megőrzése mellett a kollektív-, a csoport-, valamint az egyéni érdekek egymásmellettisége is ! megjelenik és hangsúlyosabb szerepet kap a vállalati önállóság, a közvetett irányítási mechanizmus, az árutermelés, a pénz- és piacgazdálkodás korábban háttérbe szorított törvényszerűségei. Mindezek nem változtatnak a szocialista közösség anyagi és szellemi fel- emelkedésére vonatkozó elveinken, a társadalmi egyenlőség és igazságosság osztályszempontjainak fontosságán és erőteljes érvényesülésén. összegezve: a szocializmus saját világnézeti és ideológiai bázisán, a megtett út minden tapasztalatát érvényesítve, az internacionalista és a nemzeti érdekek következetesebb figyelembe vételével, a kapitalizmus tartós fennállására számítva formálja önismeretét és szervezi működését. Mindezt azért teszi, hogy lendületet véve, hatékonyabban léphessen történelmi céljainak megvalósulásában. Simkovics Gyula
