Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-30 / 281. szám
szolgáló berbécsfej) helyettesítésére jelentek meg a fából faragott tófejek. A ház belsejében igen ritka az alakos ábrázolás. Esetenként kiváltságos helynek számított a mestergerenda, mely a födém fő tartóeleme volt. Adataink szerint néhány esetben ezeket is ellátták figurális díszítésekkel (pl. Tar- pán). A fentebb írtakból következik, hogy a porta bejáratát is meg akarták őrizni az ártó szándékú látogatóktól. Főként a kapubálványokat látták el ember alakú díszítésekkel. Szobor- vagy dombor- műszerűen megformált példányaik a magyar nyelvterület legkülönbözőbb részein bukkannak fel, s a kutatók véleménye egyöntetű abban, hogy valamennyi gonoszűző, mágikus jelentést hordoz, s valószínűleg a házat és háznépet védő szellemeket ábrázolhatta. Csupán szórványos adataink vannak a lakóházak, illetve más épületek egyéb elemeinek figurális díszítéséről, de a magyar népi építészetben ezekből az elszórt adatokból távoli, kultikus gyökerekre aligiha következtethetünk, inkább egy-egy gazda barkácsoló, művészke- dő kedve nyilatkozott meg bennük, hagyományossá váló népművészeti munka nem nőtt ki belőlük. Bár nem tartozik szorosan a népi építészethez, alkotóik revén mégis ide soroljuk a protestáns templomok festett asztalosmunkáit. A festett deszkamennyezetek valószínűleg a XVII. század végén, a török hódoltság után terjedtek el az egész magyar nyelvterület protestáns vallá- sú részein. Mivel a protestáns egyházközségek szegények voltak, olcsóbb megoldást keresve jutottak arra a felismerésre, hogy a középkori templomok beomlott boltozatait könnyebben és főleg olcsóbban lehetett festett deszkákkal pótolni, mint új- raboltozni. A virágos-leveles díszítés mellett áldó figurális táblák viszonylag csekély számiban maradtak fenn. Stilizálásuk túlnyomórészt későreneszánsz, kevés barokkal és rokokóval. Ezek azonban nem tiszta, hanem helyenként és később megnyilatkozásaikban a népművészetbe hajló stílusok. Motívumaik közé igen sok török elem keveredett. Bondolaim hordozó tábla A figurális díszítések többnyire vallásos, bibliai 'témák megfogalmazásai. Egy-egy tábla egy-egy gondolatot tartalmaz. Mivel a protestáns egyházak általában elvetették a vallási témák természethű ábrázolását, azok áttételes formában, s a középkor szimbolikájában gyökerező sajátos jelképrendszert alkotva jelennek meg. A figurális táblákban azonban nem kell minden esetben vallási szimbólumokat keresni, hiszen alkotóik sokszor tágabb vagy szűkebb környezetük eseményeihez, szokásaihoz, meséihez alkalmazkodva, azt ábrázolva jelenítették meg őket. Páll István r Százötven éve született Mark Twain Látványos megújulás nélkül — Kettes szint! — kiáltotta a matróz, kezében a mérőónnal, s Clemens, a révkalauz bólintott. Tovább vezette a hajót a hatalmas folyamon a kikötő felé, ami korántsem volt egyszerű, mert a Missisippi néhol sok kilométerre terült szét, itt-ott épp ezért zátonyossá is vált. A „kettes vízszint” még lehetővé tette a nyugodt navigálást — .a másfélszáz év előtti fiatal gőzhajók nem merültek ilyen mélyre, csaknem négy méterre. A pilóta (kalauz? kormányos?) fiatal ember volt, ámde máris nagy tapasztalatokkal. Gyermekkorában nyomdászinasként kezdte, később egy kicsit katonáskodott a nem valami rokonszenves déli hadseregben, aztán aranyásónak ment, hanem hát kincs helyett ott is csak kincset érő tapasztalatokra tett szert. Már írogatott, de azért évekre „kikötött” a hajózásnál, ugyanany- nyira, hogy amikor végképp íróvá lett, ezt a biztonságos hajózást ígérő „kettes vízszintet” választotta írói álnevéül. így lett Mark Twain; nevében a Mark nem Márkus — tehát nem keresztnév —, hanem a „szint” szó megfelelője. írói szintje nemcsak biztonságos volt, hanem máig is: fönnmaradó. A féktelen fantázia és páratlan költői- ség óriása, Poe után, és a polgári demokratizmus első modern, expresszionista költője, Whitman mellett ő a világirodalmi rangú amerikai irodalom megteremtője, a napjainkig élő mestere. Legjobb műveiben a gyerekek, kiskamaszok szemével nézi az alakuló, kapitalizálódó amerikai világot; rokon- szenwel azokat, akiknek természetes igazságerzésük, sőt közösségi hajlamuk érvényesül, a gyerekeket éppúgv, mint a négereket vagy más szegényembereket. Kell-e külön ideírni, hogy a Tom Sawyer-ről és Huckleberry Finn-ről van szó, a halhatatlan ikerregényről, amely egyszerre vadromantikus kaland — és szinte natu- ralisztikus ragaszkodás a tárgyi-■társadalmi jelenség- világhoz és a lélektanhoz, egyszóval a valósághoz. És e kettő: valóság és fantázia kettősségéből születik meg a regénypár, azon kevés világ- irodalmi remek egyike, amelyet minden osztály, korosztály, minden műveltségi szintű olvasó egyaránt élvez, a kisdiáktól a legigényesebb „vájtfülű” értelmiségi olvasóig! És még nem is esett szó Mark Twain páratlan, de korántsem pártatlan humoráról, amely megint haladó világnézetének szolgálatában áll. Igen, a nevetségesség öl — és ő igyekezett letaglózni a korlátoltságot éppúgy, mint a hatalmaskodást, a pénzrabszolgaságot éppúgy, mint a valódi rabszolgatartást, a sznobizmust éppúgy, mint a babonaságot. Százötven éve született, nem egészen hetvenöt esztendőt élt, tehát pár hónapja volt halálának hetvenötödik évfordulója is. K. N. I. tét egy kicsit „déja vu”-szerű- nek tartom és jobbnak, korrektebbnek a másik kettőt. A tárlaton látható plasztikai anyag értékelésekor egyet kell értenem Tóth Sándorral; van nyíregyházi nívós szobrászat. Megjegyezném azonban, hogy talán a kiírás szigorításával célszerű lenne a közönség előtt eddig még be nem mutatott munkák beadására késztetni a művészeket, hiszen az újdonság a frissesség (mint azt bizonyították a plasztikák között látható nóvumok is) élményt növelő hatású. Mind a mű, mind az alkotó megítélésében pozitívum egy ilyen jellegű kiállításon. Nyíregyháza és a megye tárlatjáró közönsége nem olyan nagy számú, hogy minden hazai bemutatkozáson ne lenne ott ugyanaz a nagy többség, s így a vissza-vissza térő alkotások bármennyire szépek és értékesek is, néha illúziórombolók. Az 1985-ös Téli Tárlatról távozó néző néhány esetben ez évben is művészi élményben részesülhetett, s megnyugodhat otthon, megvolt az idei is' a művészet örök. Papp Tibor Az idei kiállítás megtekinté- íor jólesően melegíti a nézőt fakó 'tételűből kibukkanó, ■ember! látható intenzív szln- ág. Ez természetesnek is nhetne, ha nem tudnánk, gy néhány itt kiállító mű- szre ez nem mindig volt lemző. A változások iránt ío- kony látogató nem láthat idén sem látványos meg- r lások at, de ezt reálisan szá- »nkérni sem lehet. A követ- zetesen alkotó, saját világot ítő művész nem irányzatlo- s, nem lehet egyik nap hd- -realista, a másikon naiv-né- ;s. Nem is ezt kéri számon néző, csupán a minőséget, út nem lehet évekre (tizekre) figyelmen kívül hagy\ tárlaton tizenegy alkotó inkáját láthatjuk. Évről évfölmerül a kérdés; vajon ; ez vagy kevés? Nehéz el- ntemi. Még ha tudjuk is, nem zámok adják önmagukban a nvonalat, szerintem hasznos .na friss erők megyéhez kö- e. A személyes kapcsolat ■Idákkal bizonyítható) ösz- lözheti az alkotómunkát, se- heti a megújulást. Az ér- í ugyanis közös és az egy- s melletti megmérettetés is lisabb képet mutat, ha van nt a viszonyításhoz, dem célom leltárszerűen bavennd a Lenin téri kiálts minden alkotását, hiszen lány esetben puszta udva- ssági szólamnál többre nem ná, így csak a számomra ndandót kínáló munkákról ■lók. \bramjan Dávid ékszerei a llítás újdonságai. A gazda- í megmunkált, patinázott istök arról tanúskodnak, ;y készítőjük nagy mesteribeli tudást állít a hagyo- nyokhoz kötődő stílus szol- atába. A fülönfüggők és tkékek dúsformájúságuk- í is viselíhetően dekoratí- :. Reméljük Abramjan Dá- megszereti városunkat és asztott közössége és közte monikus kapcsolat alakul 1 alogh Géza meglepetést >zva, nagyméretű olajképet tott ki. Az elmúlt években jázó akvarellek láttán föl- rült a kérdés, merre fog ábhlépná. Nem fullad-e va- riféle technikai bravúrso- at egymásutániságába. Az kiállított kép azonban bi- yítja, Balogh olajban is meg ta őrizni legfőbb erényeit, oritját, dinamikáját, és apozíciós készsége megbír ilyen felülettel is. lerecz András képét most is iállítás egyik legjobb da- jának tartom. Valószínű a korta felkeresett balatoni adott új ihlető erőt, s npészett a képekbe némi rys” derűt. Igen sok „hangién” játszik Berecz. Teremt ztellal levegőt, napfényt, lanásokat, s az anyag puha- 3 nem fojtja meg a lát- yt. Vonalai elevenek, vál- rtosak. Jó látni egy ilyen tő tájképet emberproblé- nkkal túlzsúfolt világunk. Németh Katalin grafikái ;t is az érthetőség példái •adtak. Madárszámyai, .tol- arctöredékei inkább mon- ivalójukkal mintsem gra- isi virtuozitásukkal hatnak. Téli tárlat '85 Horváth János: Hegyibeszéd. Alakos ábrázolások a magyar népi építészetben 1 parasztház ünnepi äste /---------------------------------------------A lakóházak művészi kiképzése főként a homlokza- ' ton és az udvar felőli hosz- szanti oldalon jelentkezik, így azt is mondhatjuk, hogy ez volt a magyar parasztház „ünneplő viselete”. A belső 'térben ritka a díszítés. Írásom a népi építészetnek csupán a külső és belső térben megjelenő ember- és állatábrázolásaival kíván foglalkozni, s a vizsgálódás köréből kihagyja a sokkal nagyobb számban meglévő növényi és egyéb motívumokat. A gyökerek Kérdéses, hogy a lakóházakon jelentkező díszítéseknek csupán esztétikai funkciójuk volt-e, vagy pedig jóval korábbi, ősibb elemeket hordoznak magukban. A mai néprajzi gyűjtés során ez utóbbiakra csak igen ritkán kapunk adatokat; az épületeken található különféle motívumokat ma már csupán díszítőelemként Ismerik, de mélyrehatóbb vizsgálat legnagyobb részüknél távolabbi gyökerekig juthat el. Bizonyos motívumoknak a házon és a telek többi objektumán való megjelenítése azok védelmét szolgálta. A legfontosabb a biztonság igénye volt, az ember biztosítani igyekezett saját védelmét és a létfeltételeit jelentő szűkebb környezete, a ház és az udvar oltalmát. A házat védő szokások, illetve azok tárgyiasult megjelenési formáiban a különböző jelek vagy az ember- és állatalakok két fő fenyegetést próbáltak elhárítani: az egyik a természetfeletti erők rontó szándéka, a másik a házat fényese _______________________________ gető időjárási, természeti jelenségek veszélye volt. Távolinak tűnik az összevetés, de mégis felvetjük annak a lehetőségét, hogy az ellenük való védekezésnél a finnugor népek folklórjából ismert háziszellemekhez hasonló formákról lehet szó. Az alakos ábrázolások egyik legfontosabb megjelenési helye a lakóházak utcai homlokzata. Az alakok megformálása többféle technikával lehetségs: deszka oromfalnál kifűrészeléssel negatív vagy pozitív formákat hoztak létre (főleg madár- és állatalakokat). Hasonlóak a lakóházak udvari homlokzata előtt húzódó tornácok fűrészelt díszítései, melyek néha madarak és állatok alakjait mintázták meg. Elterjedésük a XIX. század végére — a XX. század első felére tehető, s kizárólag díszítő funkciót töltöttek be. A Dunántúl déli és nyugati megyéinek festett vértelek- megoldásai a reneszánsz késői hagyatékaképpen jöttek létre, s kimondottan paraszt- művészek munkái voltak. Alakos ábrázolásaik főként vallásos témájúak (Mária és a kis Jézus, Szent Flórián képei), de ritkábban világi motívumok is megtalálhatók közöttük (teknősbéka vagy más állatalakok, kígyók, madarak) . A kőből, téglából, sárból épült tűzfalak díszítése más technikát igényelt, fciint a deszkából készülteké. Az ezeken megjelenő ember- és állatalakokra a klasszicista stílus nyomta rá a bélyegét Fáböl faragott lófej Állat-, és néha emberábrázolással is találkozunk a háztetők csúcsain. A főként fából készült nyársaknak valamikor az égiháiború, a vdl- íámütés elhárítása volt a feladatuk. A házormokra a kovácsok által vasból készített nyársakat is felszereltek. E reneszánsz örökséget hordozó nyársak az egész magyar nyelvterületen elterjedtek, de legszebb darabjaikat az Alföldről ismerjük. Megkülönböztetett figyelmet érdemelnek a házormokon elhelyezett, lófej formájúra kifaragott vagy kifűrészelt díszítések. A ház megrontásának megakadályozására a háztetőre kitűzött ló- koponyákról már a római kor óta vannak ismereteink szerte Európából, s a magyar népi építészetben is a lókoponya (vagy az erdélyi magyarságnál ugyanilyen célt Berecz András: Szigligeti Venus. Horváth János új próbálkozásait láthatjuk ezen a kiállításon. A tavalyi, számomra megközelíthetetlen képek után örömmel néztem a mostaniakat. Azonban a kinti-benti tér illúzióját keltő tükrös kísérle1985. november 30.
