Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-23 / 275. szám
1985. november 23. ;i-tengerben. Függet- : szerepet igyekszik ii történelmi múltja, llemi termékei nagy z utókorban. Évente Eestői' városait, kikö- /eit. A Benelux államok közül a legkisebb a luxemburgi nagyhercegség. Fejlett iparral, jelentős kereskedelemmel rendelkezik és fontos szerepet játszik a nyugat-európai politikában is. Történelmi múltja feljogosítja arra, hogy az európai együttműködés egyik jelentős szószólója legyen. Kicsinysége ellenére méretét meghaladó szerepet játszik kontinensünk gazdasági életében is. Csorba Győző (Magyarország): Zöld, és fény Csordulásig a világ! — Szinte már kicsap szőlők, fák és újra fák zöldjéből a hab. Forr, tajtékzik, szédülök, zöld alul, felül; lépek, állok, eldűlök, zöld kívül, belül. Zöld, zöld, lelkes újulás, nagy, termékeny öl; tarthatatlan bolydulás föl, föl, egyre föl! Fű, fa, gyom, szőlő emel, körforgó dagály. Zöld és fény: — e két elem árján ring a táj. Nézem, érzem, bámulok, s engedem magam. Zöld és fény! dagadj forog, szólnék, s nincs szavam. S míg ragyogva nő velem, s hord a két elem, pólyái az időtelen és a végtelen. lök kereskedelme a Tisza jobb és bal partja között arra vállalkozik, sza felső szakaszán dső-Tis za-vidékin ék) , vázolja, s megpró- ha csak felsoroJás- — az árucserében Ktszó javakat is benondhatjuk, hogy a állított akadályt a mentén fekvő terü- eréje élé, s a folyón „hidasok”, a tokaji kézzelfoghatóvá tet- solatoit, amely a két ;ött mindig is fennbb vásárközpontok ;en, Szatmár, Ung- ) árnyékában kiala- »centrumok (Tokaj raljai mezővárosok, Csenger, Mátészal- közeli területek ja- 'éjét voltak hivatat- ni, s a lakosság szé- számára tették le- ibba való bekap csórén e mikrocentru- íényezték azt, hogy öles megyéhez tar- - menti települések nem a megyeköz- káilló (vagy később a), hanem sokkal kaj és a hegyaljai <nzáskörzetébe tar- id a kereskedelem, unkavállalás szemállításban a korára útviszonyok miál jóval jelentősebb t a Tiszának, hiszen ajia keresztül, harn hosszában is je- ikedelem folyt. Igen Jete volt a Tiszán fenyő szálfáknak és nak, melyek a kikö- .ben szekéren, rész- ő vízállás esetén visít tak el rendeltetési Tónéhány olyan te- •udunk, melynek la- ekarezéssel kereste lyerét, s az általuk láramarosi és bere- szka és zsindely a •li részeire is eljugozatt faáruk neme án mozgott: a Szat- ei Tatárfalva fakói ról hasított abron- beregi ,tiszahátiak t és rokkákat, a íyiak vályúkat és t, a csomonyaiak ó hombárokat és Tiszai komp múlt századi rajzon. szuszékokat készítették, s azokat messze elhordták a XIX. századbanA természetből származó ásványi javak közül elsőként a meszet említhetjük, amely — ha kisebb mennyiségről volt csak. szó — vándor meszesek révén került a borsodi Bükk- ből a Tiszántúlra. Egy-egy nagyabb építkezéshez közvetlenül a mészégető központokból hoztak meszet. Híres volt a múlt században a bodrogközi Lagmóc, ahová a Tiszántúlról is jártak mészért. Az építkezéshez szükséges követ az említett rossz útviszonyok miatt nagyobb távolságra nemigen szállíthatták, bár így is vannak adataink a Tiszán át történt kőszállításokról. Lagmóc márványbányája, Bégány és Tanpa kőbányája híres volt a XIX. század közepén — második felében a folyó mindkét partján fekvő közein településeken. Az ásványi anyagok közé tartozik a só is, amely főiként a Tiszán Máramarosbói leúsztatva került forgalomba. Mennyiségére egy jellemző adat: Tiszaújlaknál (ahol só- vámhivatal is működött) a Vasárnapi Újság 1867-es híradása szerint a nagy víz és az erős szelek miatt rövid idő alatt több tutaj elsüllyedt, s ezeken 5000 mázsa só ment veszendőbe. Jelentős volt a növényi anyagokkal való kereskedelem is. A rótközi fedőnád főként a Nyírség belsejében talált vevőre, de Tokaj és más zempléni területek is részesültek belőle. Fontos cseretermékként -tartották számon a gyékényt is, melyet vagy lábon adtak el (pl. a cigándiaknak), vagy helyben készítettek belőle ponyvákat, méhkasokat, kosarakat. A lápokon nőtt háromélű sást szőlőkötözésre vitték eladná a Hegyaljára, s a jobbágyokat még úrdodga fejében is kötelezték kötőfű vágására. A hal a korábbi évszázadokban fontos árucikke volt a vizek mellett élőknek. A rétköziek a fogott halat Debrecen, Kassa, Miskolc vásáraira, sőt még messzebb, Lengyelországba is elvitték. A Rétköz és az Ecse- di-láp csíkját főleg Ungvárra és Munkácsra vitték hordókban, de helybe is jöttek érte •más vidékről. A szatmári, szabolcsi, beregi, hegyaljai gyümölcs igen nagy mennyislégben termett, s emiatt élénk kereskedelmet bonyolítottak le vele. Sokszor éppen a bőség miatt volt nehéz a szomszédos területek közötti árucsere, azért a Tisza segítségével tutajokon messze vidékekre szállították. A múlt század végi lecsapó- lás után a megnövekedett szántóterületen itermeszitett növények nagy része részt vett az árucserében. Demecser, Gé- gény, Pátroiha káposztája, Gá- va krumplija, Komoró dinnyéje, Domb rád hagymája, Demecser dohánya nemcsak a Nyírség és a Hegyalja, hanem Ungvár, Debrecen, Szeged, sőt Törökország vásárain is kelendő volt. Jelentős volt a vidék állatkereskedelme is. A környéken ítantott vásárokban nagy meny- nyisógben cseréltek gazdáit a marhák, lovak, disznók, juhok, de vásáron kívül is szép számmal hajtottak el juhot a szlovákok a tőlünk északra fekvő megyékbe. Páll István Lajtai—Békeffi: Régi nyár című zenés játékának főszerepében (MTI-fotó) Október közepén, a televízió Stúdió ’85 műsorában, amely színpadi szerepéről szólt, egy mondatába csak úgy befűzte, hogy ötvenéves. Utána néztem a lexikonban: csakugyan 1935. november 23-án született korunk egyik legnagyobb színésznője. S hogy mily nagyon korunké ő, hogy pályafutása mennyire a huszadik század második felére jellemző, annak bizonyítéka a Körhinta. Vagyis az, hogy először — és milyen fiatalon, még főiskolai hallgató korában! — filmen aratott messzemenő, megalapozott, de nyugodtan mondhatjuk: nemzetközi sikert. A Körhinta elkészültének évében a cannes-i nemzetközi fesztiválon képviselte a magyar filmművészetet, s ott mind Fábri Zoltán rendezése, mind a főszereplő, Törőcsik Mari alakítása őszinte elismerést keltett. A különös az, hogy Törőcsik ezután — a főiskola elvégzése után is még jó néhány évig — elsősorban filmszínésznő maradt. Olyannyira, hogy színházi szerepléseit eleinte vagy kínos csend, vagy jóindulatú vállonvere- getés fogadta, s egyfajta ért- hetetlenség is; a közönség és Í a kritika egyaránt nem értette, hogy aki a mozivásznon már ennyire eredeti egyéniség, és oly vonzó jelenség, miként képes csak szerény eredményekre a színpadi emberábrázolásban? A Peer Gynt Solvejgjében mutatkozott be a Nemzeti Színházban, s halovány alakítását elmarasztalta a kritika. Évek teltek el, míg végre a színpadon is kinyílt, mi több, kivirágzott Törőcsik Mari elementáris tehetsége. Talán a Tánya című Arbu- zov-darab volt az, egy szovjet rendező irányításával, ! amelyben egyértelmű és igazi színpadi sikert aratott, de meg kell hagyni, hogy valamennyi ezt követő színpadi szerepében aztán ugyanolyan fortisszimóban lelkesedett érte a kritika (s a közönség), mint a sűrűn sorjázó filmalakításaiban. Nem lexikonnak készülő címszó ez a cikk, sok helyet venne igénybe felsorolni Törőcsik valamennyi szerepét színpadon, filmen, televízióban, rádióban, ha csak a kiemelkedőbbeket, az érdekesebbeket lajstromoznánk, az is hasábokat töltene meg. Szóljunk mégis arról, amit az utóbbi hónapokban produkált. A múlt évad végén játszotta s ebben a szezonban folytatja az eszelős, púpos, gonosz elmegyógyintézeti igazgatónő félelmetes alakjának megmintázását a Fizikusok című Dürrenmatt- játékban, a Nemzeti Színház színpadán, valamint tündé- rien kedves operett-prima- donnaságát is tovább viszi a József Attila Színház Régi nyár előadásában. S a két szezon között, a nyáron, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Csárdáskirálynőt is játszotta, igen, ezt a szerepet is volt bátorsága eljátszani Honthy Hanna után. Nyert a merészségével, annyira eredetien, oly megvesztegető bájjal csinálta, hogy meghatározóvá, színpadtörténeti értékűvé vált még ez a Törőcsik- alakítás is. „A” Törőcsik A Körhintától a Macskajátékig Helye a legnagyobbak kozott van És két új őszi premierje: Jepancsina, egy nyugalmazott tábornok felesége Dosztojevszkij A félkegyelműjében, a József Attila Színházban; és Egérke a Macskajá- ték című Örkény István- tragikomédiában, a Játékszínben. Egyik sem főszerep. De bármennyire is epizódalakja csupán a Félkegyelműnek Jepancsina, Törőcsik kiragyog az előadásból, akaratlanul is főszereplője annak azáltal, hogy kimagaslóan a produkció legjobb alakítását nyújtja. A Macskajátékban ő Egérke, szürke kis pária, ijedt, elhagyott asszonyka a robosztus, mindenkin uralkodó Orbánné árnyékában. De valami hallatlan finomsággal és érzékenységgel, ezernyi színnel, árnyalattal éli Egérkét, felemelő, megtisztító, valóságos katarzist okozó mindaz, amit a színpadon csinál. Óriási értéke színjátszásunknak Törőcsik Mari. Szeretnénk remélni, hogy írók és rendezők színházban, filmen, televízióban a jövőben is hozzá méltó szerepekkel keresik és találják meg őt. B. T. Brecht: Kurázsi mama cím ű darabjában Győrött
