Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-20 / 272. szám
2 Kelet-Magyarország 1985. november 20. Á gyarmati városi művelődési központ látogatóinak többsége a fiatalok közül kerül ki. Egy kicsit az ő kedvükért gyakorították a videodiszkós rendezvényeket, így havonta három hétvégén szórakozhatnak a táncot, a köny- nyű muzsikát kedvelők. Aki a komolyabb zenei programokat kedveli, azt az Országos Filharmónia előadásai várják. Pege Aladár és együttese a jazz ismertetésére vállalkozott, a zene értékeinek felfedezésére invitálja az' érdeklődőket. Az idősebbek is szívesen fogadják bizonyára a Népszínház művészeit, akik Gyárfás Miklós: Egérút című kétrészes komédiáját mutatják be a hónap végén. Ugyancsak a felnőttek kapcsolódtak (kapcsolódhatnak) be a német és angol nyelvtan- folyamok foglalkozásaiba. A német nyelv iránti érdeklődés különösen megnőtt a város ipari üzemeiben. Ennek magyarázata a tőkés országokkal való kereskedelmi kapcsolat fellendülésében is keresendő. \ Nagy érdeklődés kíséri a novemberben induló gépírótanfolyamot is. Az előző évekhez hasonlóan most is szívesen fogadják nemcsak a helybelieket, de a városkörzetben élőket is. A foglalkozásokat úgy szervezték a közgazdasági szakközépiskola szakembereivel történt egyeztetés alapján, hogy a délutáni programokra a bejárók is eljuthassanak. Milyen lesz a város és környéke? Fórum előtt a rendezési terv Zsúfolásig megtelt a gyarmati városi tanács emeleti terme november 12-én, amikor a Kelet-magyarországi Tervező Vállalat szakemberei a szeptember 26-án a városi tanács által jóváhagyott fejlesztési és rendezési programot ismertették. „Fehér- gyarmat településcsoport” általános rendezési tervjavaslatait Szinnyei Béla — a Keletterv irányító tervezője — terjesztette elő. A fórumon majdnem harminc fehér- gyarmati gazdálkodóegység, intézmény vezető munkatársai vettek részt, akik közül a helyszínen, szóban nyolcán, míg írásban közel húszán mondtak véleményt. Joggal fogalmazódott meg á kérés, a településcsoportba tartozó Nábrád, Kisar, Penyige, Tu- nyogmatolcs illetve Tivadar (hétvégi házak, nyári Tjsza- parti üdülők) is kapjon megfelelő helyet a tervkoncepcióban. A 2,2 milliós tervezői munka (a költség felét megyei, másik felét városi keretből biztosították) az észrevételeÖTVEN ÉV SZOLGÁLAT Nem kakasszí ébreszti Túl jár már a hetvenen, ám ő fittyet hány a korra. Most is korán kel, a hajnali kakasszó már a műhelyben találja. Mint e sorok írója is, amint éppen valami csatornakönyököt forraszt. Szépen, megfontoltan dolgozik, a fél évszázada megszokott mozdulatokkal. Saját lábon Mikor is kezdődött? Valamikor 1925 táján, Erdélyben, Aranyostorda városában. Ott született, s maradt árván ötödmagával. Apja az első világháborúban meghalt, anyja is nagyon hamar elköltözött az élők sorából. — A kisebb testvéreimet a rokonok magukhoz vették, de én már tizenegy éves voltam, saját lábamra kellett állnom — mondja Simon Albert, s újabb csatornatestet vesz a kezébe. Beállt egy mézeskalácsos- hoz hát inasnak, de nem bírta az ottani szagokat, az üt- legeket. Elszegődött bádogosinasnak. Ott sem járt jobban. A verés még több lett, az élelem meg kevesebb. — Azt mondja az egyik vasárnap a mesterem: mi elmegyünk a templomba, addig fűrészeld fel ezeket a fákat. Két olyan szilvafa volt, hogy vastagabb volt a derekamnál. Küszködtem, kínlódtam, nem haladtam. Ügy elvert ezért a mester, hogy majd belepusztultam. Világgá indult Világgá indult hát nagy bánatában Simon Albert, de szerencséjére, nem jutott messzire. Befogadta egy másik mester, az áldott emlékű tordai Boros Béla. Ott tanulta ki a bádogosszakmát, s ott került kapcsolatba a munkásmozgalommal is. Már segéd lett, egyre . többször fordult meg a tordai munkásotthonban, mikor egy nagy tüntetést szerveztek a városban. Vitte ő is a vörös lobogót, de sokadmagával letartóztatták, s irány a nagy- enyedi börtön. Egy évet kapott, Tordáról pedig hét évre kitiltották. — Bukarestben kötöttem ki végül, napszámoskodtam, majd 1935-ben letettem a mestervizsgát. Nagy nehezen nyitottam egy kis műhelyt, dolgoztam mint egy megszállott, fogamhoz vertem a garast. Már kezdtem egyenesbe jönni, de jött a háború, s nemsokára Szatmárban találtam magam. Vége lett a háborúnak, s én Szinérvár- alján lettem rendőrkapitány. De nem nekem találták ki azt a foglalkozást, lemondtam. Jól van, mondták a parancsnokaim, de akkor elmégy Fehérgyarmatra, megszervezed ott a közrend védelmét. Felpakoltam, de én már itt nem jelentkeztem senkinél. A magam ura akartam lenni. Van aki folytatja S a maga ura lett. Itt is kialakított egy műhelyt, s hamarosan ismert bádogos lett a környéken. Ki tudná felsorolni hány tűzhelyet, tekenőt, mosófazekat, tehénka- parót készített idáig, s ki tudná megmondani, hány tiszaháti, erdőháti ház bádogmunkái születtek meg a gyarmati műhelyben? S ki tudja hány születik még a Simon-féle műhelyben. Egyszer, majd sokára, ha végképp nem engedelmeskedik majd a bádog az idős mester kezében, akkor sem zár be a Simon-féle műhely Gyarmaton. Két fia, s az unokája folytatja a hagyományt. Megvitatják a rendezési tervet. két figyelembe véve, még ebben az évben befejeződik. Ezt követően a lakosság szemlélheti meg a térképeket, a terveket, s rpondhat véleményt, hogy ezt követően, amikor az országos szervek is jóváhagyják, „törvénnyé” váljék a rendezési terv; mely a jövő városképét formálja majd tovább. Az oldalt összeállította: BALOGH GÉZA ötmillió forint érték Út, járda társadalmi munkában A város lakói, üzemeinek, intézményeinek dolgozói az idén újból kitettek magukért: november közepéig mintegy 5 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek. A legtöbb munkát az útalapok előkészítése jelentette. — A vízgazdálkodási társulat az Űj Élet utcában 300, a közúti építő vállalat a Honvéd utcában 200 méter útalapot készített el. Őket dicséri a Kossuth park útjának 200 és a Krúdy utcának 150 méter hosszú tükre is. Közel 170 ezer forint a sportpályáknál végzett önkéntes munka értéke. A gabonaforgalmi vállalat 220 aszfaltkeverő üzemet dicséri a közgazdasági szakközépiskola bitumenes pályája, míg az asztalos- és vasipari szövetkezet, valamint a GMV helyi telepe a sportpálya lelátójának padozatát készítette el. A belvízcsatornák építésénél 150 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett a lakosság: az Ady, Virág, Sport, Szolnoki, Dózsa és Esze Tamás utcákban két és fél kilométer hosszú belvíz- csatorna készült így el. A helyi termelőszövetkezet a földutak karbantartásánál, a KISZ-esek különösen a fásításnál, az úttörők >a Kossuth téri park állandó gondozásánál serénykedtek. A Tiszta köbméter sódert szállított a teniszpályához a Volánnal közösen, A fehérgyarmati ÚJ KÓRUS Néhány hónappal ez- ezelőtt a Hódiköt és a Szamos menti Ruhaipari Szövetkezet szakmunkástanulóiból hatvantagú leánykar alakult városunkban, a kórus vezetését Mester Éva, énektanár vállalta. A lányok országos hírű szakemberekből álló zsűri előtt vizsgáztak (sok más kórus mellett) a napokban. Teljesítményük elismeréseként 20 ezer forintos támogatást kaptak. Most az ifjúmunkáskórusok találkozójára készülnek. Emellett a városi kulturális műsorokban is közreműködnek, és gyakran szerepel ma már a kórus a Hódiköt, illetve az ipari szövetkezet üzemi rendezvényein is. Daltanulás közben a szakmunkásképző intézetben. (m. k.) Szakmunkástanulók járdaépítés közben (Molnár Károly felvétele.) virágos Fehérgyarmatért akció ez évben több, mint 2 millió forintot „hozott” a városnak. Ismét túlteljesítette a város a járdaépítési tervet. A Bajcsy-Zsilinszky úton a lakosság mellett a Zalka Máté Gimnázium és az ipari szakmunkásképző fiataljai is részt vettek a munkában. A Dobi, a Krúdy és a Kölcsey utcában a lakosság, a Május 14-e téren a szakmunkás- képző diákjai vették ki részüket a járdaépítésben, ösz- szesen mintegy 300 ezer forint értékben; míg az Érdért közel 100 ezer forintnak megfelelő társadalmi munkát végzett a parkok csinosításával. Él Gyarmaton egy idős ember, akit szinte minden helybéli ismer. De nemcsak a helybéliek. Szatmárban, Beregben aligha van még egy olyan bádogosmester, mint id. Simon Albert, aki ötven éve áll az emberek szolgálatában, aki pontosan ötven esztendeje lett iparos ember.
