Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-20 / 272. szám

1985. november 20. Kelet-Magyarország 3 Pártonkfvüli kommunisták Naponta voksolnak RÓLUK NYILVÁNTAR­TÁST VEZETNI NEM KÖ­TELEZŐ, tagdíjat nem fi­zetnek, közülük taggyűlé­sen csak kevesen, és rit­kán vesznek részt, ám ha a párttagoknak munkát osz­tanak, ők is kérnek ma­guknak, vagy az első szóra szívesen vállalnak a közös­ségért végzendő tennivalók­ból. Jóban-rosszban lehet rájuk számítani. Ott van­nak a dolgozók törvényes érdekeit okosan, követke­zetesen védelmező szak- szervezeti munkások, a szüntelenül kezdeményező, a választóit jó ügyért lel­kesítő, jogos közösségi, vagy egyéni panaszok elin­tézésének útját fáradhatat­lanul egyengető tanácsta­gok között. Szerényen és szorgalmasan dolgoznak a Hazafias Népfrontban, az utca- vagy lakóbizottsá­gokban, a szülői munkakö­zösségekben, a különböző társadalmi szervezetekben, egyesületekben. Ahányan, annyifélék, ami a képzettségüket, tehetsé­güket, családi viszonyaikat, érdeklődési körüket, anyagi helyzetüket illeti. Viszont egyben teljesen hasonlíta­nak egymásra: önzetlenül, lelkiismeretesen, képessé­gük szerint végzik társa­dalmi munkájukat, amint erejükből, idejükből telik, teljesítik a pártszervezet által közvetlenül, vagy köz­vetve adott megbízatásukat. Munkájuk, közreműködé­sük nélkül halkabb lenne a párt szava, kisebb a tekin­télye, több, és nehezebb a kommunisták munkája, gyengébb a pártszervezet tevékenységének a munka-, vagy lakóhelyre kisugárzó hatása. NAPJAINKBAN, AMI­KOR OLYAN SOKAN „HAJTANAK”, hogy le­gyen, ha még nincs, és több legyen, ha már van, ezek az elvtársak, — akik szívesen veszik, ha így szó­lítják őket —, ha olykor csak jelképesen is, de több­nyire igazán sokat fáradoz­nak a közösségért. Csele­kedeteikkel naponta vok­solnak szocialista haladá­sunkra, a gazdaságunk ál­lapota miatt egyre nehe­zebb leckét adó, de mind sürgetőbbé váló szocialista demokrácia erősítésére. Munkával adnak nagyobb nyomatékot a kétkedőknek szánt érveiknek, amikor azok tőlük kérdezik: „hát érdemes?” Nemcsak érde­mes — szól tömör vála­szuk, — hanem szükséges is, mert nem elegendő csu­pán deklarálni, és azzal jó szívvel egyetérteni, hogy a szocializmus a pártonkívü- lieknek is épül. Értük, és általuk is történik mindaz, ami ezt a hazát valameny- nyiünket éltető, oltalmazó otthonává teheti. A párton- kívüli kommunisták kezét is fogva kapcsolódik a párt oly sok szállal a tömegek­hez, akikkel barátaink köz­reműködése nélkül nehe­zebben tudnánk igazán eredményes párbeszédet folytatni. HA OLY HŰSÉGES ÉS CSELEKVŐ HÍVEI a szo­cializmusnak, mindig segí­teni kész barátai a párt­nak, akkor miért vannak a párton kívül? önként adó­dó kérdés ez, de teljesen hiteles válaszért szinte minden esetet külön-külön kellene megvizsgálnunk. A paletta oly sokszínű, akár az élet. Van, akinek világ­nézete az a küszöb, ame­lyen nem tud még átlépni. Mások a párttagokkal szem­ben támasztott szigorú kö­vetelmények teljesítéséhez nem éreznek elegendő erőt. Akadnak, akik riadoznak attól, hogy a piros könyv birtoklását egyesek esetleg karrierizmusnak minősít­sék. Lehetnek, akik ponto­san tudják, hogy a pártba való felvételt munkával, magatartással, sok-sok ta­nulással kell kiérdemelni. Ügy érzik, ennek a pilla­natnak az elérkeztét nem ők hivatottak megállapíta­ni. Nyilvánvaló, hogy a párt- szervezeteknek ez utóbbiak sorsára, fejlődésére indokolt a legnagyobb figyelmet for­dítaniuk. Teljesen bizo­nyos, hogy a párt erejét növelő, minőségi összetéte­lét javító embereket első­sorban közöttük lehet meg­találni. S ha megleltük, ak­kor ne fukarkodjunk a bá­torítással. A legjobbak ki­válogatása, felkészítése a mindennapi pártmunka tar­tozéka. NE ÁLTASSUK PERSZE MAGUNKAT, a pártonkí- vüli kommunisták jelentős része — a már említett okok miatt is — esetleg soha nem lesz a párt tagja. De ha tapintatunk, türelmünk elegendő, akkor a hozzájuk fűződő barátságunk, együtt­működésünk az eddiginél is gyümölcsözőbb lehet, külö­nösen, ha önzetlen segítsé­gükért illő megbecsülésben is részesülnek. Gy. Z. Orosi nyíregyháziak iskolájában Számítógépen a lakások Az ingatlankezelő és szolgáltató vállalat nyír­egyházi központjában a közelmúltban kezdték meg a tanácsi kezelésű állami ingatlanok, bér­lemények és épületek megyei szintű számító- gépes nyilvántartását. Képünkön: Pethőné Mi­ké Zsuzsanna és Gaálné Éles Ildikó már új szá­mítógépen dolgozik. (császár) A tanítás minősége — Néha nem tudjuk eldönteni Orost hogyan is nevez­zük ... Város a faluban, vagy falu a városban — mondták a helyiek, amikor az Orosi Általános Iskolában, a 6 ezer lakost számláló, városi közigazgatású kerület szellemi cent­rumában jártunk. Oros, mint köztudott egy idő óta Nyír­egyháza egyik peremrésze, úgy is mondhatnánk a me­gyeszékhely egyik előszobája ... Mitől városi ez a jellege szerint mégiscsak falusi kör­nyezetben lévő, a gyermek­létszámot és a tantestület méreteit tekintve közepes nagyságú iskola? Együtt tud-e élni a 38 tagú tantes­tület Orossal, mint lakóterü­lettel, vagy inkább a máshol is sokat emlegetett „alvó” városrész negatív jelei ár­nyékolják a tanítást, a neve­lést? Nem túl erős-e a benti iskolák elszívó hatása? Váro­si mintát adnak-e életmód­ban, stílusban, ízlésben az orosi lakosoknak az itt élő pedagógusok? Megállják helyüket — Nálunk egy kicsit fordí­tott ingázás alakult ki — mondják az iskolában. — Amíg több száz orosi a vá­rosba ingázik, mert ott van a munkahelye az üzemekben, vállalatoknál, intézmények­nél, a pedagógusok a város­ból ingáznak naponta az is­kolánkba. A tantestület negy­ven százaléka jár ki, a töb­biek itt laknak helyben. Rusznák Miklósné igazga­tóhelyettes ad jellemző ké­pet az orosi tantestületről: a pedagógusok iskolai és ott­honi körülményei évek óta megfelelnek a városias igé­nyeknek. Huszonegyen lak­nak saját házban, melyet a korábbi kedvezményes peda- góguskölcsön jóvoltából épít­hettek, s mindössze hárman laknak szolgálati lakásban. E három lakásból kettő komfortos, egy pedig az etázsfűtés révén — összkom­fortosnak nevezhető. A tan­testület évek óta stabil, csak azok költöznek be a városba, akiket a családi körülmé­nyek erre késztetnek. Teljes a szakos ellátottság, képesí­tés nélküli nevelőt nem al­kalmaznak. — Külön öröm számunkra — folytatta az igazgatóhe­lyettes, hogy végzős gyerme­keink jól megállják a he­lyüket a benti középiskolák­ban. Kivétel persze akad, de azok már nálunk is gyen­gébb teljesítményt mutattak. Nagyon szívesen fogadják a gyermekeinket a Kossuth gimnáziumban, de másutt is. Nem mi, a szakfelügyelet ál­lapította meg, hogy a tanul­mányi munka színvonala nyugodtan nevezhető városi szintűnek Oroson ... Pedagógusok a településért lát, a pedagógusokat becsül­ték meg a tanácstagi tiszt­séggel. Róla azt is megjegy­zik a kolléganők, jó tíz év­vel ezelőtt ő hozta be a fa­luba a lapos tetős házak di­vatját. Azóta sokan vettek mintát az ő és a többi neve­lő lakásáról... N ovember volt, de még októbert hazudott a napsütés. A máskor sáros Csengerben bársony­puhának tűnt még a köve­zetten járda is. A protokoll már elvonult, átadták a felújított, vagy inkább új­jáépített sütőüzemet, már kijöttek a kemencéből az első sütetű kenyerek. Áll­tam az utcasarkon, mert várnom kellett a termelő- szövetkezet telexkezelőjére, hogy leadhassam a friss ke­nyérről a friss tudósítást. öregember állt az utca­sarkon. Rokon, vagy isme­rős, de az is lehet, hogy nyugdíjas sütőüzemű mun­kás. Még a sütőipari válla­lat boltja is csak szikkadt, messziről hozott kenyeret árult, de új, még meleg ke­nyér volt az öregember hó­na alatt. Nem ép, nem sér­tetten, hanem emberi kí­váncsisággal már megtört kenyér. Egy kétkilós, ami­nek hiányzott a vége, és amely egyre fogyott, mert ahány ismerős, vagy akár ismeretlen jött arra, az a csengett öregember megkí­nálta ezzel az új kenyérrel. Túl az ötvenen, egyszeri­ben kisfiúnak éreztem ma­gam. Ott Csengerben, vala­mikor a háború után, ami­kor semmi nem volt, csak a reménység, de fogyni kezdtek a kősót hozó csem­pészszekerek, akkor vala­hogy ugyanígy, 1947 tava­szán, mutogatták az embe­rek az utcasarkon azt a bi­zonyos új forintot, és mert akkor még élt a legendás hírű „csengett vásár”, va­lóságos kis palotaforrada­lom volt egy-egy ilyen új forint körül a piacon. Bíz­vást nagyobb ünnep volt, mint most a kenyér, és em­lékszem rá, hogy milyen ünnep volt fillért számolni a milliárdok és millpengők után. Nem mondom én, hogy az az egy forint ma ugyan­annyit ér, mint akkor. De azt igen, hogy annyival van több, amennyivel keveseb­bet ér. Az íze nem válto­zott, ahogyan remélhetően ennek a kenyérünnepnek az íze sem változik hosszú ide­ig. Persze, ha megszokjuk, hogy jobb, akkor már ta­lán kifogásaink is lesznek, persze ha megszokjuk, hogy mindennapos, akkor nehéz lesz felidézni ezt az első napi örömet. Mégis, jó dolog arra gon- , dőlni, hogy ezek a hétköz­napi ünnepeink azért sok­féleképpen követik egy­mást. Az akkor új forint, ma már törtéyelem, a ma új kenyér, holnap megszo­kott áru, egy megnyíló új bolt, vagy akár egy elké­szült új járdaszakasz ün­nep a maga módján. És nem az öröm miatt közös, hanem azért, mert egy-egy közösségen belül egyetlen ilyen napért nagyon sokan dolgoztak. M egvallom, kértem ab­ból a kenyérből, pe­dig már kóstoltam az üzemben, és dicsértem szívvel, hogy jó nagyon. Nemcsak az íze, a zamata, friss kemencemelege, ha­nem a mozdulat is, ahogy a közös öröm jussolójaként odanyújtották nekem is, a Csengerben most már ki­csit idegennek. Bartha Gábor Érdemes saját magunkat is helyesbíteni, hiszen nincs ilyen minősítés, fokozat — városi, vagy falusi szintű is­kola. Csak jó iskola létezik. A tapasztalatok szerint Oro­son, ilyen iskolát alapoztak aminek egyik titkát, okát ab­ban látják: a tantestület többsége hasonló felkészült­ségű, akik szinte nem tud­nak rosszul dolgozni. A má­sik titok az iskola nyitottsá­ga, amit Oroson korszerűen értelmeznek. — A nyitottság talán ab­ban érezhető a legjobban, — magyarázta saját tapaszta­latait is Zajácz Istvánná ma­tematika-kémia szakos tanár — hogy a nevelők ott van­nak minden helyi kezdemé­nyezésnél. A népfront felké­résére három vagy négy ne­velő utcabizalmi, illetve la­kóbizottsági elnök. Sokat tudunk így a község életéről, ho.1 kell út, járda. Legutóbb azt mértük fel, hol vannak még beépítetlen telkek. — De azt is pontosabban tudjuk, hány családnak van fürdőszobája — veszi át "'a szót Bányai Sándor biológia­földrajz szakos tanár, aki a városi tanács tagja lett a legutóbbi választáson. Egész­séges büszkeséggel említi; ráadásul olyan utcákban vá­lasztották meg, amelyek la­kóival kevésbé van közeleb­bi, napi kapcsolatban. Ügy véli, nem őt, hanem az isko­— Újabban a lakásberen­dezésnél is kikérik a véle­ményünket — mondja Zajácz Istvánné. — Megbíznak az ízlésünkben, ez is nagyon fon­tos. S hozzáteszi, érzelmileg is kötődnek így az iskolához a felnőttek, csakúgy, mint a gyermekek. Dr. Poncsák Mik­lósné matematika-fizika sza­kos tanár azt fejtegeti; a ne­velőközösség a szó igazi ér­telmében közösséggé vált, ahol nincs még láthatatlan, tudatalatti fal sem a helyben lakó és a városból kijáró ne­velők között. A mérce a ta­nítás, a helytállás minősége. Márpedig, a kijárók éppúgy kiveszik a részüket minden helyi tennivalóból, mint a helyben lakók. Sokan rég be­mehettek volna egy belváro­si iskolába, nem tették, ma­radtak. Ideköti őket sok min­den, elsősorban úgy tűnik, itt érzik magukat otthon és jól... Így tehát rég nem az a kér­dés, hogy Oros város a fa­luban, vagy falu a város­ban ... Lakóhely, munka­hely, otthon hatezer orosi- nyíregyházinak, akik között harmincnyolcán a jövő nem­zedékét formálják... Páll Géza lalefont pótol TAXIT— CB-N A megyében egyre több vállalat, szövetkezet és ma­gánszemély használ CB rá­diót, amely az információk áramlásának megkönnyí­tésével jelentősen segíti a szervezést, következéskép­pen az eredményesebb munkát. — A CB rádió lényegiében a telefonihiány okozta gondo­kon enyhít — mondja Saso- vics Sándor, a CB rádiósok Sz ab öles -S za tmár megyei szervezetének titkára . — Közismert, hogy számos köz­ségiben éjjel, illetve hétvé­geken nincs távbeszélő szol­gáltatás. Manapság nem könnyű CB rádióhoz jutni. Akik nyugati országokban járnak, a postától kapott (behozatali engedély alapján hazahoz­zák, s a bizományosi hálózat révén értékesítik. A magán- személyek által folytatott CB rádiózás is régen kinőtte a hobbi kereteit, elég, ha csak a taxisokra gondolunk. Minden erkölcsi bizonyít­vánnyal rendelkező magyar állampolgár használhat CB rádiót, de ahhoz előzetesen a postától engedélyt kell kér­nie. — Mindezek ellenére a CB-sek szervezeti életének hanyatlása tapasztalható — folytatja Sasovics Sándor. — Többen kiléptek a szervezet­ből, jelenleg a megyében már csak 41 tagot számlá­lunk. Ezt a CB rádiósok ál­tal kötelezően fizetendő vi­szonylag magas, évi 1440 fo­rint frekvencia használati díj bevezetésének tulajdonítjuk. E díjat a posta állapította meg. A szervezet mindezek ellenére nem oszlott fel, de már csak a segélyhívó háló­zatot képes fenntartani. Eb­ben többek között az Állami Biztosító is segít, mert a se­gélyhívó hálózat sikeres mű­ködtetése a 'kármegelőzésben jelentős előny. — Magyarországon a CB rádiózást lényegében a gaz­dasági kényszer hívta életre, annál is inkább, mivel rövid időn belül nem várható a 'te­lefonállomások számának je­lentős emelkedése — fejtege­ti Sasovics Sándor. — A pos­ta a közüileteknek felső csa­tornákat szabadított fel, vagyis a CB rádió hallótávol­ságán belül egy csatornát egy vállalat használ. A CB-sek szervezeti életé­nek hanyatlása azzal a ve­széllyel jár, nem lesz aki szervezze a CB rádiózást, és akkor félő, hogy a készülé­kek egymás működését je- . lemtősen zavarják. Végül egy felajánlás: a CB rádiósok Szaibolcs-Szat- már megyei szervezete egy CB rádiót ingyen felajánl egy vak-, vagy mozgássérült­nek, aki azáltal az éter hul­lámain is új barátokra lelhet. (cs.) A pályaválasztás előtt álló általános iskolás diákoknak nyújt segítséget az a kiállítás, amit a Taurus Gumiipari Vállalat nyíregyházi gyárának kultúrtermében nyitottak meg e bét elején. Az érdeklődőknek gyárlátogatást és szak­mai tájékoztatást is szerveztek a gyár dolgozói. Képünkön: általános iskolások a kiállításon, (cs)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom