Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-19 / 271. szám
1985. november 19. Kelet-Magyarország 3 Rövidre zárt jogorvoslat Koccanás a bürokráciával A Minőségi Cipőgyár nyírbátori üzemében a korszerű gyártó szalagokról naponta 7000 pár női cipő kerül le. A divatos termékek nagy részét Szovjetunióba exportálják, a többi a hazai üzletekbe kerül. (Glek Emil felvétele) Túl a kezdőkörön Önként vállalt próba Nem készült meghívó, nem invitáltak közönséget a III. megyei FMKT (Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa) vetélkedőre, amelyet a hét végén tartottak a sóstói KISZ-iskolán. A versenyben tíz csapat, azaz harminc ifjú szakember vett részt Nyíregyházáról, Záhonyból, Mátészalkáról és Tiszavasváriból. SERELMEINK orvoslását — tapasztaljuk szerkesztőségi postánk olvasásakor is — a lehető legváltozatosabb módszerekkel, utakon keresi az állampolgár. Aki nekünk ír, jobbára már megelőzően beleütközött a bürokrácia valamely falába, s mivel úgy érzi, a hivatalok állította akadálypályát kellene „leküzdenie”, tollat ragad, tanácsot, közbenjárást kér szerkesztőségünktől. De nemcsak tőlünk, hanem az emberi gondok ütköztetésére, feloldására hivatott más szervektől is: ,a teljesség igénye nélkül említem az ügyészségeket, a tanácsok ügyfélszolgálatait, politikai, társadalmi és tömegszervezeteket, a közélet számos demokratikus fórumát. A panaszostól az ügy elintézéséig vezető pályaív olykor hosszú, s amíg a sérelem érdemben orvoslást nyer, néha panaszügyintézők, tisztviselők egész sora adja kézről kézre s duzzasztja irathalmazzá az esetleg gyorsabban, rugalmasabban is megoldható kisebb-nagyobb ügyet. Szatírák immár nagy hagyományú témája az „aktabak- tatás”... ÜJ ÉS EGYRE JOBB EREDMÉNYEKKEL BIZTATÓ KEZDEMÉNYEZÉST tettek a szakszervezetek még a hetvenes évtizedben: a panaszos dolgozókhoz legközelebb lévő munkahelyen szervezték meg a szakszervezet jogsegélyszolgálatokat. A kezdeti bátortalanság után egyre jobban érzékelhető módon terebélyesedik — akárcsak megyénk üzemeiben, intézményeinél is ez a szakszervezeti tevékenységi forma. Nemrégiben, a szakszervezetek megyei tanácsának legutóbbi ülésén elhangzott, hogy ott, ahol ez a jogsegélyszolgálat igazán jól akarja ellátni feladatát, a dolgozók gyors és a lehető legrövidebb, operatív úton való panaszügyintézésére vállalkozik. Dr. Dani Miklós, a nyírbátori Minőségi Cipőgyár jogsegélyszolgálatának vezetője — e tanácskozás meghívott vendége — mondta ezt és rendkívül szemléletes példákkal igazolta, mit tehet, miként tehet a dolgozók sérelmeinek orvoslása terén ez a szakszervezeti szolgálat. A nyírbátori cipőgyárban működő „jogi iroda” egy 74 esztendős rokkant szakolyi ember nyugdíjának emelése ügyében járt közre, s az eredmény 200 forintos emelés. Eredményesen képviselte a szakszervezeti jogsegély- szolgálat annak a pályakezdő fiatalnak az érdekét, akit a Komárom megyei Tanács jogtalanul kötelezett majdnem 40 ezer forint kártérítésre ösztöndíjas szerződésének úgymond megszegése miatt. Az ügy valamennyi körülményét felderítő nyírbátori jogsegélyszolgálat az ügyben határozó bíróság előtt kivívta a pályakezdő igazát. Eredményesen járt el a jogsegélyszolgálat annak az egyedül élő mozgássérült nőnek az ügyében is, akinek a lakásában a ház- kezelőség engedélyezte az olajkályha beszerzését, ígéretet tett számlája kiegyenlítésére, de a munka elvégzése után a kifizetést megtagadta. A példák sora ennél hosszabb, és valamennyi azt igazolja, hogy az az új szakszervezeti tevékenység — ha jól működik — képes rövidre zárni a panaszok elintézésének útját, megkíméli a hivatalok útvesztőiben járatlan embereket a munkaidő-pazarló, szabadidő-emésztő és nemegyszer idegőrlő ügyintézésektől. JÓ ÜTŐN HALAD A MEGYÉBEN a jogsegélyszolgálat szakszervezeti hálózatának terjeszkedése, s ezt a munkát a legtöbb helyen felkészült szakemberek, jogászok, több helyütt ügyvédek segítik. Tény az is, hogy még nem mindenütt ismerték fel e tevékenység nagy tartalékait, de a nyírbátori példa terjed ... érdemes terjeszteni. Voltaképpen nem csoda, hogy a házigazdák, a KE- MÉV fiataljai (a tavalyi győztesek) nem csaptak nagyobb hírverést az eseménynek. Ez a vetélkedő a legkevésbé sem volt látványos vagy szórakoztató. — Inkább szakmai önképzés, továbbképzés — ért velem egyet Garai János, a győztes csapat, a dohányfermentáló vállalat triójának tagja. — Épp emiatt eddig még mindegyik FMKT-ve- télkedőn részt vettünk. Sőt, ebben a hónapban már túl vagyunk egy szűkebb, szakmánkba vágó, vagyis dohányipari vetélkedőn is, ami Sátoraljaújhelyen volt, s ahonnan ugyancsak győztesként jöhettünk haza. „Házi feladat" a megyéért — Szerintem az ilyesmi felér szinte egy tanfolyammal, szakmai eszmecserével, ahol olyan oldalunkról mutatkozhatunk meg, amely egyébként talán rejtve maradna — csatlakozik Tölgyesi János. — Szélesedik az ember látóköre. „Házi feladatként” most például olyan pályamunkát kellett készítenünk, amelyben a megye iparfejlesztésével kapcsolatos javaslatainkat, ötleteinket fogalmazhattuk meg. A zsűri véleménye szerint észrevételeink egyike-másika megfontolásra érdemes ... Foglalkoztunk például a felvásárlás és az értékesítés közötti árkülönbségek csökkentésének lehetőségeivel, a mezőgazdasági termékek feldolgozottsági fokának növelésével. — Nálunk a gyárban egyébként minden ilyen megnyilvánulásunkat méltányolják — zárja a gondolatkört a csapat harmadik tagja, Balogh Árpádné. — Egyáltalán, a tanulás (mármint a szakmai ismeretek gyarapításának) mindenféle formáját ösztönzik, legyen az vetélkedő, tanfolyam vagy esti egyetem, főiskola. Most például tizenegyen szerzik első vagy második diplomájukat. Többre képes E tekintetben tehát nincs a dohánygyáriaknak különösebb okuk az elégedetlenségre. Mint elmondják, azt sem róhatják fel, hogy kiaknázatlanul hagynák, elfecsérelnék a fiatal értelmiségiek tudását, tenniakarását. — Persze, a mi helyzetünk sem ideális — fűzi hozzá a tárgyilagosság kedvéért Tölgyesi Béla. — Gépészként végeztem a mezőgazdasági főiskolán, öt éve dolgozom itt, művezető vagyok. Talán többet is tudnék nyújtani, ha nagyobb feladatokat kapnék; sokat kihoz ám az emberből, ha olyasmivel bízzák meg, aminek teljesítése erőfeszítésekre készteti. De rajtunk is rengeteg múlik, hiszen meg is lehet keresni ezeket a feladatokat. Nálunk például érdemes újítani, nemigen fordul elő, hogy elfogadott, életképesnek látszó újítások a fiókban hevernének. Szóval úgy érzem, az összes gond ellenére javul a helyzetünk. Garai János ugyancsak a főiskolán végzett, 1979-ben, az akkor még létező üzem- szervező szakon. Újsághirdetés útján került a vállalathoz. — Munkába állásom után elég sokáig kerestem a helyemet. Ennek egyik oka az volt, hogy véleményem szerint az oktatás nem elég gyakorlatias. És a beilleszkedést, a vezetési stílusokat is tanítani kellene... Sok keserűségtől megkímélné az embert, ha tudná, mire számíthat. Én már túl vagyok ezen, nagyon is erősen kötődöm a gyárhoz, munkatársaimhoz. Olyan közösséget találtam itt, ami munkaidőn túl is „fogva tart” — és ez nekem nagyon fontos. Tények — megjegyzés nélkül Hármójuk közül Balogh Árpádné az, aki nem dolgozik szűkén vett szakmájában. Noha ő is szervezőként kezdett, pár éve a személyzeti osztályon kapott új munkakört. Pusztán a tényeket közli, nem fűz hozzá megjegyzést. A keresetekről nem sok szót ejtünk. Annyit azért elmondanak, hogy alapfizetésük 5—6 ezer forint között mozog, de jövedelmük ennél több. Ugyanis szerencsére nyereséges vállalatnál dolgoznak, és ez meglátszik a kereseteken is. Egy friss diplomás egyébként 4—4 és fél ezer forint közötti kezdőfizetésre számíthat náluk. A véletlen hozta úgy, hogy a fenti, elnagyolt képet rajzolhattuk három, a kezdőkörön immár túl lévő, de fiatal szakember közérzetéről. Nem küzdenek egzisztenciális gondokkal, nem érzik magukat kényszerpályán. Helyzetük tehát —annyi gyakori ellenpélda ismeretében — sajnos, nem tipikus. De remélhetően fehér hollónak sem számítanak. Nyíregyházi gumigyár Segítség az otthonhoz A munkahely és a dolgozó közötti kapocs megerősítésének sok lehetősége van, az egyik: segítségadás az otthonteremtéshez. Ezt az utat járja a nyíregyházi gumigyár is, a Taurus hosszú lejáratú kölcsönnel támogatja a magánerős építkezést, de kölcsönt ad az OTP-lakást vásárlóknak is. A lehetőséggel a gyár dolgozói közül évente harmincán harminc öten élnek. A gyárban nemrég megtartott szakszervezeti küldöttértekezleten hangzott el az érdekes szám: az elmúlt öt esztendőben mintegy tizenhárommillió forint kedvezményes kölcsönt jplvósí- tott építkező dolgozóinak . nyírségi nagyüzem. Százhetvenegyen részesedtek ebből, s érdekesség, a kölcsönt igénybe vevők nyolcvan százaléka harmincöt éven aluli fiatalember. Villany Nagyhegyen Aktív szervezési munkával, társulási alapon elkészült a tarpai Nagyhegy villamos gerincvezetéke. A társulásban résztvevők folyamatosan csatlakozhatnak a vezetékre, és hasznosíthatják a villanyáram adta lehetőségeket. Eredményes évet zárhat a hegyközség. Szemmel láthatóan kulturáltabb lett ez a kellemes hétvégi pihenőhely. Társadalmi munkában elvégezték a már kritikán alul leromlott állapotú utak javítását, rendezték az elhanyagolt területeket. Még ez évben korszerűsítik a hegykutat, kizárva ezzel a kút közelében kevert vegyszerek okozta fertőzést. Szilágyi Szabolcs Műsiaki-közgazdász továbbképzés Háromnapos szakmai továbbképzés fejeződött be a napokban Nyíregyháza- Sóstón. A Szervezési és Vezetéstudományi Társaság, továbbá a KISZ megyei bizottsága másodszor szervezett ilyen tanfolyamot, azzal a céllal, hogy gyarapítsák a résztvevők szervezési ismereteit. A mintegy 70 érdeklődő ezúttal a vállalatok gazdasági környezetével, a veszteségfeltárással és a csődeljárással foglalkozott. A z ember felriad — kint még kormos az ég — némára pofozza az ébresztőt és némi vonakodás után megválik a pesti vendégágytól. Sietve öltözik, s az élet kora reggeli csikorgásában kimegy a pályaudvarra, hol már várják a lihegő vonatok. Sok út közt választhat, mind kötelesség. Közben felszedi a Duna hajnali, higanyos csillogását, a félálomban hunyorgó főváros nyújtózó szuszogását és a félsötétben előbújó villamosok kattogását. A Keleti pályaudvar bezzeg hangos és népes ilyenkor is már. Mert ilyenkor indulnak a prüszkölő gyorsok szerte az országba. A sokfelé utat tervezőnek nem is fontos otthon elhatározni, hová megy. Válogathat itt: Zalaegerszegre, vagy Debrecen felé. Miskolc vagy Szeged legyen az irány? Majd eldönti a véletlen is ebben a sínekkel behúrozott kisvilágban, a távolságoknak ezen a zengő hangszerén. Mind a kilenc- venkét magyar város, mind a tizenhárom főútvonal szerepel itt, amerrefelé egy ütemben, mint a jó szív, dobja ki a főváros habzó és éltető vérét: az utastömeget. Hazáig Sok a hivatásos utazó, kik egy céhet alkotnak és kiválnak nyugodt sétájukkal az izgatott tolongok sorából. Nekik nem esemény az utazás, átfolynak a tömegen. Előbb is ott vannak az utolsó szabad ülőhelynél, mint akik ezer pardon közt több tucat embert felborítanak. Tanárok, szabadsá- gos katonák, hazainduló kofák. Rendőrök, újságírók. Végre elrendeződik a zűrzavar, mindenki beszáll, én is. Már Kőbánya elhagyott rétjei fölött robogunk, zuglói kertészetek ütött-kopott viskóinál. Kis villák ablakait rezgeti a szél. Álmos tanyák alusznak az Alföld csendjében. Az utas kinéz és hallik gondolata: „Ez az ország!” Csakugyan. Nem Budapest, ahonnan jön az ember és nem is Győr, vagy Mátészalka, ahová megy. Királyi gőgben robogunk népek és megyék felett, miközben szegény pásztorkodó gyerek vágyakozva néz kékre borotvált arcunk után, egy állomásocska forgalmistái tönkre udvarolják magukat egy szép asszony melletti udvarlásban. Hej, csak lenne itt valaki, aki megírná a goromba hajóstisztet, a táncot vacsora előtt. Ránk törne a vonat- gőzben ki-kibukkanó és elelmaradozó élet. A valóság határain imbolygó világ, az utazás országa, amelynek nincsenek határai. Melynek mozdonya az odaérkezés vágya és a képzelet messze- nyúló karjai. így fut be a vonat Nyíregyházára. Végre, itthon! Gönczi Mária FINOM A FÄNK. A tiszadobi gyermekváros jól felszerelt konyháján ízletes ételeket főznek. A hét végén az egyik napi menühöz összesen 1100 fánkot sütöttek. Képünkön Oláh Dánielné és Szűcs Károlyné tésztasütés közben. (Elek Emil felvétele)
