Kelet-Magyarország, 1985. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-04 / 259. szám

1985. november 4. Kelet-Magyarország 3 fim dr. Berecz Emilia A Sóstói úton rendkívül nagy a járműforgalom. Terveznek-e olyan élősövényt, amely felfogja a gázokat és megvédi a környe­zetet az ólomoxid káros hatásá­tól, esetleg kitiltják-e innen a járműveket? — kérdezi Ádám János a Jósavárosból. — A Sóstói út—Kossuth utca Nyíregyháza legjelentő­sebb főútvonala. A jármű­forgalom Csaló közre terelé­sével tovább növekednének a Kemecsei út—Marx tér— Dózsa György úti csomópon­tok forgalmi gondjai. A Kó- taji útra tereléshez hiányzik az összekötő út. Ezért a kö­zeljövőben nem várható a gépjárműforgalom kitiltása a Sóstói útról. Élő sövény ülte­tése lényegesen nem mérsé­kelné a kipufogó gázok szeny- nyező hatását, mert az er­dőbe épített úton a légmoz­gás lehetősége korlátozott. Szennyezett az Er-patak. Ké- pesek-e tenni valamit azért, hogy ne halott pocsolyaként kígyóz­zon végig a városon? — erre kér választ Bessenyei Sándor, a Tol­di utcáról. — A VIII. számú főfolyás (Ér-patak) vízgyűjtő terüle­tén koncentrálódik a megye iparának nagy része, s itt él a lakosság jelentős hányada. A főfolyás tisztán érkezik Nyíregyházára — ehhez hoz­zájárul a közelmúltban a Hajdúsági Iparművek által megépített ipari szennyvíz- tisztító —, de a várost a tisz­títatlanul bevezetett szenny­vizek miatt szennyezetten hagyja el. A szennyező üze­meket a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság — mint a vízminőség-védelemért fe­lelős hatóság folyamatosan ellenőrzi, bírságolja és víz­minőségvédelmi beruházásra kötelezi. Az elmúlt évben megszigorított szennyvízbír­ság-rendelet hatására vár­ható, hogy a gazdálkodó egy­ségek szennyvíztisztításában előrelépés történt. A közcsa­tornával nem rendelkező te­rületek (például Ságvári-te- lep) lakói is jelentősen szeny- nyezik az Ér-patak vizét. Meddig tűrik még a bíróság épületéből ömlő füstöt? — kér­dezik a város központjában la­kók. — Éveken keresztül sür­gettük a városi tanáccsal kö­zösen a Nyíregyháza köz­pontjában lévő intézmények légszennyező fűtésének kor­szerűsítését. Az elmúlt év­ben a Centrum Áruház és a Büntetésvégrehajtási Intézet a légszennyezést megszün­tette. A bíróság fűtéskorsze­rűsítésére vonatkozó terveket az Igazságügyi Minisztérium elkészítette, a kivitelezés — anyagi eszközeiktől függően — várhatóan 1986-ban meg­kezdődik. A szanálások következtében több helyről eltűnik a zöldöve­zet Nyíregyházán. Most a Petőfi kert sínyli meg a buszpályaud­var odatelepítését. Van-e lehe­tőség a parkok megvédésére, s terveznek-e valamit a Károlyi kert megóvásáért? — kérdezik a Benczúr térről. — Az autóbusz-pályaudvar tervezésekor a tervezővel egyeztettük azon kívánalmat, hogy a Petőfi kertnek fenn kell maradnia. A beruházó felhívta az építők figyelmét a park védelmére. Reméljük, az építés során sem szenved­nek kárt az értékes fák. A Károlyi kertet nem fenyegeti veszély. Fenntartásáról, ápo­lásáról a közterület-fenntartó vállalat rendszeresen gon­doskodik. Az elöregedő fák fokozatos cseréje a közeljö­vőben szakmailag indokolttá válik. Sok környezetszennyező üzem van a megyében. Nyfrbogdány példája bizonyítja, hogy lehet tenni a szennyezés csökkentésé­ért. Melyek azok az üzemek, amelyekkel a legtöbb probléma van? — kérdezi Fodor János és Horváth Árpád TiszavasváribűI. — Az Alkaloida Vegyészeti Gyár veszélyes hulladékai­Hatása súlyosabb, tömörebb, olyannyira, hogy azt hihetné az ember, fémtömbökből vágta ki alkotója. — Ahhoz el kellett volna adni a belvárost — mosolyog Tilles Béla feltételezésemen. — A savállókróm- és nik­keltartalmú acél igen drága, de más anyag nem jöhetett számításba. A kő egy ilyen forgalmas csomópont leve­gőjében húsz-huszonöt évig bírja, a bronz lefeketedik, az alumínium szobroktól pedig idegenkednek. Maradt tehát a saválló acél, melynek a sa­vas esők sem árthatnak ... Május első hetében látott munkához. A művészeti ala­pon keresztül rendelte meg a lemezeket. A szoborkészí­tésre toborzott maroknyi bri­gád a szabásnál hallatlan pontosságra törekedett. Olyan gyárat kerestek, ahol lézer­rel darabolnak. Hosszas ke­resgélés után a debreceni mezőgépnél segítőkre talál­tak. A poros műhely leve­gőjének kitett érzékeny be­rendezés közben elromlott, hat hetet csúszott a fém- plasztika darabjainak kisza­bása. — Félő volt, hogy kifu­tunk az időből. Lézervágás nélkül persze el se készül­hettünk volna október vé­gére. így is, az utolsó két hónapban este tízig, éjfélig dolgoztunk. Az avatás előtt két nappal helyére emeltük a három és fél méter magas szobrot. A megyeszékhely új teré­nek környezetesztétikai ta­nulmányát is elkészítette az év elején Tilles Béla. Ahogy mondta, akkor a köztér még embrionális állapotban volt. Javaslatai illetékes körökben jó visszhangot keltettek, mégis — azóta úgy tűnik —, valamelyik fiók mélyén la­pul a tanulmányterv. Tilles Béla a tér beültetésébe se szólt végül bele, csak annyit kért, ne ültessenek oda is platánokat. — Előnyére változott Nyír­egyháza belvárosa, egyedül­álló folyamatos térrendszere kiegészült. A modernkedő városépítészeti törekvések eddig szerencsére nem bon­tották meg az évszázadok alatt formálódott arculatot. A középületeket frissen fes­tették. Időnként kísért a da­rabonkénti színezés, ami za­varóan hat. Helyenként „cukrászprodukciókkal” el­édesítették, anyagszerűtlenné tették a felületet. A giganti­kus méretek hajszolása ide­gen ettől a várostól. Barát­ságosabb maradhat, ha a régi fasorok továbbra is az erdőhöz, a természethez kap­csolják. A fémplasztikámhoz nem kértem külön világítást. Hozzáillőbbnek vélem, hogy szelíden, selymesen környe­zete fényeit tükrözi. R. G. nak nyílttéri égetése, vala­mint a volt téglagyári göd­rökben tárolt szennyvizek bűze sok jogos lakossági pa­nasz alapja. Ez megtűrt ál­lapot, a megfelelő műszaki megoldást anyagi problémák késleltetik. Hangsúlyozni sze­retném, hogy az utóbbi négy évben a tiszavasvári gyár­ban folyamatosan végzik a környezetvédelmi munkát. 1984-ben 250 millió forintot fordítottak környezetvédelmi beruházásra. A tyukodi konzervgyár tisztítatlan szennyvize 15 éve sok gon­dot — esetenként halpusztu­lást is — okoz, de az évi kö­rülbelül 1 millió forintos szennyvízbírság (mely csak 1984-ben emelkedett 3,46 millió forintra) nem kénysze­rítette ki a vízminőségvédel­mi beruházást. A tervek el­készültek, a körülbelül 20 millió forint értékű beruhá­zás várhatóan 1986-ban el­készül. A MÁV Záhonyi Üzemigazgatóság körzeté­ben lévő vegyianyag-átfejtő területén évek során nagy mennyiségű szennyező anyag került a talajba. Az ÉRDÉRT tuzséri telepén évekig ko­moly gondot okozott a nagy mennyiségű fakéreg földvé­delmi érdekeket sértő elhe­lyezése. Környezetvédelmi érdekekre hivatkozva értük el, hogy a MÉM engedélyez­te a fabrikettáláshoz szüksé­ges gépek beszerzését, s így energiaként hasznosítani le­het az addig problémát oko­zó anyagot. A Taurus gumi­gyár nyíregyházi telepén csak a tuzséri korombefogadó és alapanyag-keverő bázis be­üzemelése után várható a koromszennyezés csökkenése. Nem volt nehéz dolga an­nak, aki a gyügyei termelő- szövetkezet nevén gondolko­zott. Almáskert van itt min­denfelé, a határban és a «há­zak közelében egyaránt. Al­máskert lett tehát a neve, ta­láló volt a keresztelés. Vajon gondoltak-e arra a faültetők, hogy mennyi gond szakad majd rájuk a- kezdeti áldásos esztendők után? Ment pa­naszból aztán van elég. Az állmánál legalábbis több, ab­ból ugyanis alig termett, és ami van, az sem a legszebb. — A harmada iha meglesz — számolgat Goes János, a tsz elnöke. — Tavaly 2500 tonnát szüreteltünk, az idén alig termett nyolcszáz. Pedig nálunk létfontosságú gyü­mölcs, mert az árbevételnek közel felét adja az ágazat. Jártuk a kerteket és tény­leg alig-aliig volt alma a fán. Még becsapós is a kép, mert aki csak az útról nézi azt ihihetné: sok termett. A szél­ső fákon még tisztességesen berakodtak az ágak, beljebb azonban alig. És ami bosz- szanitó, ugyanannyi nyújtóz­kodást és fára mászást igé­nyel, mintha több lenne. Ezt már azok az asszonyok mondják, akikkel Szamosúj- iakon találkoztunk. A nap végeztével éppen biciklire szjedelőzködtek. — Sajnos oitthon sem szebb a helyzet, — támasztja meg kerékpárját Pályi Ki­rályné, Biró Józsefné, Pályi Lászióné, Pályi Józsefné, Ágoston Istvánné ■ és Török Gizella, — hogy senkit ne hagyjunk ki a brigádból. Kevés termett 'és az is na­gyon hibás, mondják mind­annyian. Hiába volt az igye­kezet és a .tsz segítsége. Hiá­ba permeteztek mindig ami­kor lehetett. — Éppen ez a baj — csat­lakozik a beszélgetéshez Bí­ró János, a kert vezetője. — Volt úgy, hogy 13 nap lett egy-egy permetezési forduló, holott az időjárás azt köve­telte volna, hogy három- négy nap múltán ismét be­járják a kerteket a gépiek. De hát éppen az időjárás volt az, ami ezt egyúttal meg is akadályozta. így aztán olyan a gyügyei alma, mint amilyen. Ha meglenne a tervben várt mennyiség, talán nem lelne ennyi hibát az önmagával is viaskodó kertészember. Szentigaz viszont, hogy most szerbe-számba kerül minden ballépés. Rossz az alany ... aránytalan a hajtásfejlő­dés ... ihilbás a ítéráMás ... És hogy a bosszantás teljes le­gyen, a hibátlan alma lehul­lik egy fuvallatra, a varas „fekete szemű” meg a fán dühíti a szem'lélődőt. Aliig lehet lerázni. Nagy szerencsénk, hogy legalább ez a léüzemünk megvan — kalauzol tovább a tsz-ben Goes János. — Fel­dolgozzuk, amit eladni na­gyon nehezen lennénk képe­sek. Az üzemben csak az egyik prés megy, de az aztán teljes gőzzel. Kint a fogadó- garatbain állandóan pótolják a fogyott mennyiséget. Nem lenne persze egyöntetű a helyzetről kiálákított kép, ha nem tudnám meg, hogy a prés bizony a Debreceni Konzervgyáré, és hiába írták már le az értékét, nem adja A „fekete szemű alma” (A szerző felvétele) EMBERE A szobrász Lehullott a lepel. Nyíregy­háza minap avatott közterén fürkésző, csodálkozó, futó te­kintetek kereszttüzében áll a szobor. A csillogó fémplasz­tika' talányosán sokarcú. Életfa, mások szerint érzéki nőalak, megint mások hatal­mas fáklya ég felé törő láng­nyelveit látják benne. — Számomra az utóbbi értelmezés a legszimpatiku­sabb, bár tudatosan nem adtam a műnek címet. Min­denki szabadon mozoghat az asszociációs skálán, és olyan tartalmat álmodhat a kom­pozícióba, mely neki a kife­jezőbb — mondta az Október 31. téren felállított szobor alkotója, Tilles Béla szob­rászművész. Harmadik éve él, dolgozik Nyíregyházán. 1984-ben helyezték el Mag­zat című krómacél térplasz­tikáját a mátészalkai szak­munkásképző intézet kollé­giumának udvarán, és ez a mostani a második szabolcsi köztéri alkotása. Tervével a városi tanács kétfordulós képzőművészeti pályázatán nyerte el a meg­bízást. A plasztika első vál­tozata kecsesebb, ugyanak­kor bonyolultabb szerkezetű, a második, immár pályadíj­nyertes munkát a képzőmű­vészeti lektorátus érettebb­nek találta. Az íves vonalak szélesítésével a kompozíció kiegyensúlyozottabbá vált. Pesszimizmus Vasárnap reggel, mun­kába jövet megrándítot­tam a bokám. Ez persze magánügy, aminek meg­felelően nyomogatom is fájó testrészemet, szisze- gések közepette. Ahogyan megrántottam, az viszont már a közügyek határán mozog. Még egy nyáron felbontott, s csak félig- meddig rendbe hozott árok szélén történt mind­ez, a Sóstói úton. Az ár- kocskát őszi lombok fed­ték (már meg is van a fe­lelős!), így léptem a szé­lére, s történt a malőr. No, most fordulhatunk a postához — mordultam meg —, én is, meg mások is, ha jön a tél, megtelik vízzel, lehet esni. Hogy miért a postához? Nem, nem a táppénz kézbesíté­se miatt. Az árok ugyan­is az övék. írt erről már a nyár derekán is a lap, fel­téve a kérdést: a bebeto­nozott kábelárokra kerül- e aszfalt? A tanács akkor kemény rendelkezéseket emlegetett, s mondták: természetesen. Vasárnap reggel kiderült: a rendel­kezést könnyebb hozni, mint érvényesíteni. De hát akkor én minek írok? Az államhatalomnak nem si­került elvégeztetni egy munkát, akkor egy ilyen magánmohogásnak mi le­het az eredménye? Ki sem hevertem a rán­dulást, leszállók a Kelet előtt a buszról. Itt viszont megismétlődik, ami pén­teken és szombaton egész nap folyt. Az emberek megindulnak toronyiránt, át sövényen, kisparkon. A két dolog összejön. Árok és járókelői rend. Illetve rendetlenség. Mert a két dolog egy tőről fa­kad. A fegyelem tökéletes hiányából. Egy furcsa és rossz mentalitásból. A má­sok munkájának semmibe vevéséből. És most már nem csak a bokám sajog. A szívem is. Hát ennyit ér nekünk a minket kö­rülvevő szép világ? Hát csak ennyi a törekvés a jóra? Még most, vasárnap es­tefelé is azon gondolko­zom: mit ér magában a rendtevő szándékú no- teszlapi jegyzet, ha nem találok hozzá partnere­ket? Vagy ma reggelre mégis akadnak? (bürget) titkár a megyei környezetvédelmi át a itisz-nek, mert így a gyár dönt a piacról és az alma áráról. Pedig még a javítást ás az Almáskert végzi. A hűtötárolóval már sem­mi gond nem lenne, — hogy utunk 'következő állomásairól ás beszámoljak — iitt „pusz­tán” húszmillió forint hiány­zik egy alapos refcontsiruik- cióhoz. Éppen működigeit, ment toldoegatják és foltoz­gatják. A műszaki állapotá­ról azonban mindent elmond annak a könnyed mozdulat­nak az eredménye, amellyel Goes János rákönyökölt egy villamos-kapcsolószekrény szélére — és annak szerte­szét esett az ajtaja nagy ije­delmünkre. No de a munka és az élet sem áll meg, végtére jövőre is terem majd álma. Az Al­máskert Termelőszövetkezet pedig nem tehet mást, mint (termeli. Amikor terem és szépet terem, akkor kibékül egymással a kert és a gazdá­ja és elfelejti a szidalmakat. Ésik Kímlnr SZERKESZTŐI OOOOOOOQ sm

Next

/
Oldalképek
Tartalom