Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-01 / 230. szám

1985. Október 1

Kelet-Magyarország

3

Külön csatornákon

H

a valaki feliratkozott, akkor kilónként négy forintért vehet almát Békéscsabán vagy éppen Celldömölkön. Olyat, amilyen a záhonyi határban termett. A záhonyi vasutasok másfél ezren jártak eddig az almáskertekben — októberben ugyanennyien mennek —, hogy társadalmi munkában vegyenek részt a helyi termelőszövetkezet almaszüretén. A leszedett almát vasutasok kapják, a MÁV vezérigazgatósága és a tsz egyezett meg, hogy vasúti kocsikba rakva juttatják el a gyümölcsöt azokra a tájakra, ahol bizony a kínálttól három-négyszeresen magasabb áron lehet beszerezni a piacon.

Eddig a hír, ami megér egy kis kommentárt, mert nem egyedi esetről van szó. Már tavaly hírt adtunk arról, hogy a nyikorogva működő zöldség-gyümölcs kereskedelem csillagászati árai miatt mind a termelők, mind a vásárlók bosz- szankodnak. Ugyanis nehezen lehet megérteni, miért kérnek többszörös árat azok, akik többnyire csak

az átvétellel, szállítással foglalkoznak. Magyarázat van elég, mi több, olyan gazdálkodási számokat is látni, amelyek a kereskedelem ráfizetéses voltát bizonyítják. Csakhogy ezt sem az egyszerű ember nem tudja elfogadni, sem a normál kereskedelem elképzeléseibe nem illik bele. Így aztán érthető, ha különféle csatornákon próbálják beszerezni a zöldséget, gyümölcsöt a munkások, városi háziasszonyok.

I

gazat kell adni azoknak, akik lerövidítve az áru útját egyben az áron is spórolni akarnak. Ily módon helyeselni lehet a záhonyi kezdeményezést éppúgy, mint más, hasonló törekvéseket. Csakhogy van ennek egy olyan hátulütője, ami a kereskedelmet minősíti. Hiszen egy termelő üzemnek nem lehet célja, hogy dolgozói árubeszerzéséről is gondoskodjon. Végső soron az lenne jó, ha a boltban lehetne az olcsóbb áruhoz hozzájutni.

L. B.

Pótolni az időjárás okozta késést

Minősítés az almáskertben

Akik a korábbi években szeptember harmadik hetében Fehérgyarmaton jártak, az Zöldért hűtőház bejáratánál hosszú, almával megrakott járműsort láthattak.

— Az idén erre még nem volt példa — erősíti meg munkatársai véleményét Koncz Ferenc a hűtőház vezetője. Nem pirosodott az alma. A több, mint kéthetes csúszás miatt némi gyorsításra van szükség. Mi magunk mentünk el a termelőkhöz, hogy a helyszínen minősítsük az almát, s jussunk egyezségre az árakat illetően. Biztosra nem lehet menni, mert a fán látott alma még nincs az angliai, vagy éppen a finn vásárló asztalán. A szedést követően már közelebb vagyunk a realitáshoz. Ügy érzem köszörülünk a csorbán. Arra gondolok, amiről e lap olvasói is tájékozódhattak: azaz úgy dolgozunk, hogy ne veszteségesen termeljünk.

A vevőkkel közvetlenül Kiss Károly főraktáros és Tóth Gedeon raktáros találkozik. Látszólag kibékíthetetlen az ellentét az átadó és az átvevő között.

— Ez nem így van, vág a szavamba Tóth Gedeon — de a termelő is meg kell értse, hogy van egy magyar szabvány, amihez igazodni kell. Ahhoz, hogy mi évek múlva is számíthassunk piacra, jó árut kell szállítanunk. S nyugaton és keleten egyaránt válogathatnak az

almában. Van kínálat. Nem beszélve arról, hogy holnap nem tudunk minden almát átadni, amit tegnap átvettünk.

— Eddig — kapcsolódik a beszélgetésbe a főraktáros — szinte hajtanunk kellett az embereket, hogy a kínált vagonmennyiséget elküldhessük. Ment is minden, mint a karikacsapás. Hiszen tavaly ilyenkor már a 10. napot toporzékoltuk az almahegyek között, vagon nélkül. így érthető, hogy amikor szeptember 19-én, húszadikán most ismét volt egy kis fennakadás, azonnal kétségbeestünk. Szerencsére a hűtőtároló az ilyen átmenetet „kivédi”. Szombaton és vasárnap is fogadtuk az almaszállítmányokat. Nem jobb, de lényegesen nem is rosszabb a termés. A feldolgozást folyamatosan végezzük. Milotától Tarpáig jönnek a termelőszövetkezetek; s az Áfész közbeiktatásával a kistermelők almáját is fogadjuk. Ami az árakat illeti, az elmúlt évihez viszonyítva többet kap a termelő az almájáért. Eddig említésre méltó vitánk még nem volt, bár azt senki nem vallja be, hogy valójában mire számított. Azt hiszem, alapvető emberi gyarlóság, hogyha több van, még több kellene.

Szatmárban megnyugtató a kép. Szeptember közepétől a termelőszövetkezetekben, s a kistermelőknél folyamatos a szedés: nincs

fennakadás az átvételnél sem.

Molnár Károly

Minősítés közben.

Sok látnivaló — Majdnem minden eladó — Ki irányítja a divatot?

Megyénk ipari szövetkezeteinek kiállítása a BNV-n: a fehérgyarmati Asztalos- és Vasipari Szövetkezet új szekrénysora — a Nagykállói Textil-, Ruhaipari Szövetkezet sportruhái. (Elek Emil felvételei)

Szabolcsi kiállítóknál a vásáron

Az őszi napsütés melege még bele-bele bújt a BNV megnyitóján az első látogatók kabátujjába, és nem sokkal tíz óra után legtöbbjük már ingujjban rótta az utakat, legfeljebb a pavilonokban húzta magára ismét valamelyik ruhadarabját. Ez az öltözékváltás járhatott a fogyasztási cikkek vására rendezőinek és kiállítóinak is az eszében, mert az ember kényelme, komfortja és közérzete volt a legfőbb célpontjuk azokkal az árukkal, amelyeket elhoztak.

Több nap is kevés lenne valamennyi standot figyelmesen végignézni, hiszen olyan sok a látnivaló. Ezért tehát majdnem figyelmességnek is tekinthető, hogy a megye ipari szövetkezetei egy helyre gyűltek össze, a

16-os pavilonnak — nyugodtan mondhatjuk — ők voltak a sztárjai.

Újdonságok

A házigazda a pavilon tárgyalójában Estók János, a. KISZÖV műszaki főosztályvezetője. Nincs könnyű dolga, mert lévén első nap, valamennyi ipari szövetkezet vezetője itt van, és bár csak néhány perce volt a megnyitó, máris rajzanak az érdeklődők, a tárgyalópartnerek.

— Szerencsések vagyunk, hogy sikerült így megoldanunk a kiállításon való részvételt — mondja Estók János. — A látogatók egyszerre kaphatnak képet megyénk szövetkezeteinek munkájáról, a résztvevők pedig egymáséról. Megtudhatják, milyen újdonságot hoztak ki az előző kiállítás óta és képet alkothatnak arról, hogy ők maguk hol tartanak.

Nagyon igaz — a kiállítás töhbi részén is látszott —, hogy nemcsak a látogatóknak szól a seregszemle, egymás portékájára is nagyon kíváncsi mind, aki eljött.

— Menjen körbe az egész vásárban és észre fogja venni, hogy a 40 és 55 év közötti nők korosztályának nem varrnak ruhát — foglalja össze gyártmánystr^tégiáju- kat Tankóczi László, a Szamos menti Ruhaipari Szövetkezet elnöke. Ha jól szemügyre veszi a látogató a kollekciót, tényleg nem lehet a fehérgyarmatiakat azzal megvádolni, hogy belekerültek a tinédzserdivat uszályába. A modellekre a vendéglátó szavait használom, mert mi sem jellemzi őket jobban, mint a szakma szavai.

— Ilyen gyapjú-kasha anyagot sajnos már nem gyárt a magyar ipar, pedig a hollandok nagyon kedvelik — mutat egy nagyon visszafogottan elegáns feketésszürke kiskosztümre. De a többi modell anyaga is olyan, amit méltánytalanul nem használunk. Persze ehhez tudni kell, hogy kényes dolog az egyszerű szín, a megszokott és közönségesnek tűnő halszálkás, vagy pepita minta. Semmi sem lesz belőle profi ruhatervezés nélkül. Szerencsére a Budapesti Felsőruházati Vállalat nagyszerű partnerünk és a nekünk hozott holland bérmunka garancia az anyagra, a mintára egyaránt. A hároméves szerződés, amit kötöttünk velük, biztonságot

ad az anyag nélkül számolt 40 milliós termelési értékre -bérmunkában, és biztos munkahelyet 285 dolgozónknak.

Miért megy tönkre

Az elegáns hölgydivat szomszédságában a férfiak szemét állítja meg a látvány. A nagykállói Kallux Cipőipari Szövetkezet 63 modellje kínál bőséges, majdhogynem zavarba ejtő választékot. Gazdájuk, legalábbis az első napon Szabó Antal, a szövetkezet elnöke.

— Tiszta bőr felsőrésszel készült cipőink és csizmáink versenyre kelnek az olasz és jugoszláv modellekkel — vesz a kezébe egy nagyon divatos vonalvezetésű kék kecske- sevró cipőt. Sajnos kevesen vannak tisztában a vásárláskor azzal, hogy az olasz és jugoszláv tervezők amikor bőrt és eljárást választanak a gyártásához, az ottani időjárási viszonyokkal számolnak, vagyis minimális esővel és még kevesebb hóval, fagy- gyal, latyakkal. Megvesszük tehát tőlük drága pénzért és nagyon csodálkozunk rajta, milyen hamar tönkremegy. Igaz viszont, hogy az élenjáró divat a vonalakban ott van, a hazai cipőkben pedig nem mindig.

Ennyit a cipődivatról. Az első látogató jogán hadd tegyem hozzá, úgy is mint potenciális vásárló, hogy a Kal- lux-lábbelik nem nagyon enyhítenek ezeken a gondokon, mert nagyrészt exportra készülnek. 40 ezer pár divatcsizma és 3Ó ezer pár divatcipő ugyan a hazai üzletekbe kerül, ezzel együtt .mégis

tudni kell, hogy az évi félmillió pár termék 90—95 százaléka határainkon túl öregbíti a szövetkezetbe tömörült nagykállói cipészek munkájának hírnevét. 230 millió forint ennek a termelésnek az értéke, de még többet mond ennél, hogy a szovjet partner nagyon nagyra becsüli a Kal- luxot. Együttműködésük szívélyességére jellemző, hogy csak egy szavukba került, és máris kész volt a szerződés 24 ezer pár cipő soron kívüli és terven felüli előszállítására. Tegyük még hozzá a fogyasztók nevében, hogy szívesen látnánk a hazai kirakatokban is jóval több Kal- lux-cipőt. Nem titkoltuk ezt a véleményünket Szabó Antal előtt sem, aki a következőket válaszolta:

— Ehhez a kereskedelem nagyobb érdeklődése szükségeltetne mindenekelőtt.

A KISZÖV által berendezett „szoba” bútorainak egyik szállítója ugyancsak Fehér- gyarmatról hozta termékeit. Az Asztalos- és Vasipari Szövetkezet két gyönyörű szekrénysora — nem túlzás — csak néhány percig maradt a tulajdonában. Amint az első vásárlátogatók megérkeztek, az első kérdés az volt: eladó? Es mint az idén először vásárszerte, most az áru nagy része eladó volt. Így a Túri— 111 szekrénysor is, amely nagyon szép mintázatú tölgyfa- fumér-borvtást kapott és testvére, a cseresznyefumér borítású is,‘amelynek még

Nagy tételben cserélhet mától gazdát termelő és kereskedő között hetente kétszer a zöldség-gyümölcs. Nyíregyházán a Búza tér északi részén, a jelenlegi parkoló helyén kedden és pénteken 16 órától reggel négyig nagypiac lesz. Szervezői az őstermelők, kereskedők, fogyasztási szövetkezetek, és

neve sem született. Kajái Béla, az Asztalos- és Vasipari Szövetkezet elnöke a következőket mondta két üdvöskéjükről.

Erősödő pozíció

— Először jelentkezünk ilyesmivel, és nagyon örültünk a sikernek. Egyelőre annyi a célunk, hogy a piacon maradjunk és megerősödjék pozíciónk. Ennek a cseresznyegamitúrának a sorsa a leginkább biztató, mert tárgyalásokat folytatunk a Skála-Cooppal, hogy monopoltermékük lesz. Legnagyobb volumenünk továbbra is a Tajga—2, amelynek értéke az idén is 50 millió forint lesz termelésünkben, de hát jobb, ha több lábon állunk.

Igazságtalanság lenne úgy beállítani a dolgot, mintha a többi szövetkezet munkája kevésbé lett volna értékesebb a bemutatottakénál, ezért máris leszögezzük, hogy semmiképpen nincs így. Valamennyire visszatérünk még írásainkban. Mindannyiunk nevében idézhetünk viszont egy mondatot első nyilatkozónktól, Tankóczi Lászlótól: „a piacot, a divatot az áruház nem tudja irányítani, sem a kereskedő. Nekünk, termelőknek kell elébe menni, felderíteni az újhullámokat. Ez a vásár nagyon alkalmas erre”.

Esik Sándor

természetesen a ZÖLDÉRT képviselőit várják elsősorban, akik itt remélhetőleg olcsóbban szerezhetik be majd zöldáru-, gyümölcsszükségleteiket. A már .több városban is jól bevált nagypiactól azt várják, hogy javítja majd az ellátást és az árakra is kedvező hatással lesz.

mm egyek az utcán, ólva- fwt som: „Négy óriás takarítónőt felveszünk”.

Pár hét múlva a cédula nincs sehol. Nocsak! Az igazgató történetesen jóbarátom. Ügy csinálok, hogy éppen a munkaidő vége előtt essek be hozzá egy kis tereferére, el is nyújtom a beszélgetést, nagyon nagy zöldségeket mondok, egészen más va- I gyök, mint amilyen, hogy a négy óriás takarítónő közül legalább egyet elcsípjek. Reménykedem. Kopogtatnak. Bedugja a fejét egy asszony úgy két arasznyira a kilincs fölött.

— Bocsánat. Majd később — mondja. Semmi kétség — kék köpeny, portörlő rongy — takarítónő.

— Milyen régi kedves bútordarab lehet.

I

_________

— A, most vettük föl egy hete. Még nem tudja, hogy ilyenkor én még javában dolgozom.

Takarítónők

— Ne haragudj, izé, na, lehet, hogy furcsának tartod, de hány új takarítónőtök van?

Az igazgató rámmered:

— Elment az eszed?! Honnan tudjam? Különben várj csak! Egy.

— Affene! — hüledez- tem. — És mind ilyen kicsi?

— Hülye vagy? Mit tudom én! Mért volna kicsi?

— Bocsáss meg — hebegtem■ —, de ti azt hirdettétek a kapun, bár megjegyzem, elég méltatlanul tihozzátok — a kapun, ti, a nagyok, az egyetlenek az országban! —, hogy négy óriás takarítónőt kerestek. A cédula eltűnt, ezek szerint, gondoltam, megvan a négy óriás takarítónő. Ami azt illeti, elég magas bútoraitok vannak.

— Az biztos — mondta barátom, az igazgató, és felállt. — Minket mindig az óriások érdekeltek, a legnagyobbak.

f

önt a plafon alatt — úgy jó három méterre egy Bölömbéli Tiha- mér-kép lógott. A felső peremére fújt, aztán a biztonság kedvéért az ujjávál is letörölte. A mutatóujjával: balról-jobbra.

Győri László

Ma először: nagybani piac