Kelet-Magyarország, 1985. október (42. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-01 / 230. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. október 1. Kommentár Mihail Gorbacsov holnap Párizsba érkezik. A különbö­ző országok megfigyelői egyetértenek abban: az a tény, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának fő­titkára még a Ronald Rea- gannel tervezett genfi talál­kozó előtt — megválasztása óta az első nyugati ország­ként — Franciaországot ke­resi fel, félreérthetetlen je­lentőségű gesztus. Moszkvában mindig is ki­emelt fontosságot tulajdoní­tottak a szovjet—francia vi­szonynak. Olyan kapcsolat ez, amelynek gyökerei a múltba nyúlnak vissza és amelyről elmondható, hogy kiállotta a változó idők pró­báját. A történészek — és nemcsak a történészek — azt sem felejtik el, hogy a második világháborút köve­tő hidegháború jegén az első komoly rést éppen Charles de Gaulle akkori francia ál­lamfő 1966-os moszkvai útja ütötte. Azóta tizenhat szov­jet—francia csúcstalálkozóra került sor (ez lesz a tizen­hetedik), és nem túlzás az a megállapítás, amely szerint minden ilyen esemény jóté­kony hatással volt a konti­nens, a világ közérzetére. Most is várható ilyen hatás, és ez a jelenlegi, mind ve­szélyekkel, mind remények­kel terhes nemzetközi hely­zetben fontosabb, mint vala­ha. Két különböző, sőt egy­mással élesen szembenálló szövetségi rendszer tagjáról lévén szó, nem közömbös an­nak látványos demonstrálá­sa sem, hogy a politikai po­zitívumokon túl milyen köl­csönös gazdasági haszonnal járhat — és jár is — a két­oldalú együttműködés tuda­tos, intenzív fejlesztése. El­sőként Franciaországba in­dult a szibériai földgáz, ke­let felé pedig a francia ne­héz- és vegyipar termékei áradnak. Az együttműködés modellformájának számít a Renault és a Moszkvics-gyár közös munkája. „Franciaor­szág — állapítja meg az uta­zás előestéjén a Pravda — a Szovjetunió egyik legfon­tosabb külkereskedelmi part­nere; a forgalom értéke az utóbbi öt évben a korábbi fél évtizedes időszakhoz ké­pest megduplázódott, és elér­te a húszmilliárd rubelt. „Francia szempontból az együttműködés nagyságrend­jét érzékelteti, hogy a szov­jet megrendelések három- százezer francia dolgozónak biztosítanak munkát. Nyilvánvaló, hogy a két ország számos nemzetközi problémát — és különösen azok okait — másképpen íté­li meg. Ez azonban a múlt­ban sem lehetett, és most sem lehet akadálya annak, hogy a közeledési lehetősé­geket keressék — nemcsak egymás kölcsönös hasznára, hanem Európa és a világ ja­vára is. Japán nem lép ki az UNESCQ-bél A kormány döntése értel­mében Japán változatlanul tagja marad az ENSZ ne­velésügyi tudományos és kulturális szervezetének. Hétfői tokiói bejelentés sze­rint ugyanakkor a szigetor­szág továbbra is törekszik a szervezetén belül általa szükségesnek tartott refor­mok előmozdítására. E bejelentésnek különös súlya van annak fényében, hogy az Egyesült Államok nyomást gyakorol szövetsé­gesére az ÜNESCO-ból tör­ténő kilépés érdekében. A döntését bejelentve a japán kormány hangoztatta, hogy az UNESCO október 8- án nyíló szófiai közgyűlésén fokozni kívánja erőfeszítéseit a reformok kieszközléséért. Losonczi Pál Zimbabwéban Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke hét­főn délelőtt befejezte hivata­los, baráti látogatását az An­golai Népi Köztársaságban. A magyar párt- és állami kül­döttség négy napot töltött a nyugat-afrikai országban, és eredményes tárgyalásokat folytatott a politikai, gazda­sági és kulturális együttmű­ködés ibővítéséről. Az Elnöki Tanács elnöke hétfőn négynapos hivatalos, baráti látogatásra Harareba érkezett Canaan Sodindo Ba­nana, a Zimbabwei Köztár­saság elnökének meghívásá­ra. A délkelet-afrikai ország függetlenné válása óta nem járt itt magyar vezető, míg Robert Mugabe miniszterel­nök 1983 májusálban járt már hazánkban. Harare nemzet­közi repülőterén Canaan Ba­nana elnök, Robert Mugabe miniszterelnök és más álla­mi vezetők fogadták Losonczi Pált és hivatalos kíséretét, amelynek tagjai: Villányi Miklós mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár, Nagy Gábor külügyminisz­ter-helyettes, Horváth Ottó egészségügyi miniszterhe­lyettes, Németh Jenő, a Mi­nisztertanács Tájékoztatási Hivatalának általános elnök- helyettese, Székács Imre, a TESCO vezérigazgatója és Várkonyi József, hazánk ha- rarei nagykövete. A repülőtéri fogadáson a hagyományoknak megfelelő­en 21 díszlövés hangzott el. Losonczi Pál megszemlélte a tiszteletére felsorakozott dísz­egységet, majd elhangzottak a himnuszok. Két fekete és egy fehér kislány virágfüzérrel kedveskedett Losonczi Pál­nak. Mint az afrikai út első állomásán, Angolában, a ha- rarei repülőtéren .is népi tán­cosok adtak elő műsort. . Losonczi Pált az állami vendégházban szállásolták el. Losonczi Pál délután udva­riassági látogatást tett Bana­na államfőnél az elnöki re­zidencián. Este a közel 760 ezer lako­sú főváros, az egykori Salis­bury központjában, az ele­gáns Meikles Hotelben Bana­na díszvacsorát adott a ma­gyar államfő tiszteletére. A zimbabwei politikai, gazda­sági élet közel száz személyi­ségét hívták meg. A díszva­csorán a két államfő pohár- köszöntőt mondott. Kádár János találkozója Gustáv Husákkal (Folytatás az 1. oldalról) kelték az 1986—1990. közötti évekre szóló népgazdasági tervek eredményes egyezte­tését, ami az árucsere továb­bi dinamikus növelését teszi lehetővé. Kölcsönösen hang­súlyozták, hogy érdekeltek a két ország közötti gazdasági együttműködés korszerű for­máinak további feltárásában és bővítésében, a kooperáció és a szakosítás fejlesztésé­ben. Támogatták a KGST- tagországok 1984. júniusi fel­ső szintű értekezletén elfoga­dott program következetes megvalósítását. Halaszthatat­lan feladatnak tekintik, hogy a szocialista közösség orszá­gainak műszaki-tudományos haladását átfogó intézkedé­sekkel meggyorsítsák. Pozitívan értékelték a két­oldalú kulturális, oktatási és tudományos kapcsolatokat; a megyék, továbbá a termelő vállalatok közötti közvetlen együttműködés fejlődését és állást foglaltak azok további előmozdítása mellett. Hang­súlyozták, hogy a lenini nem­zetiségi politika következe­tes megvalósulása a két szomszédos országban előse­gíti Magyarország és Cseh­szlovákia népei testvéri szö­vetségének megszilárdítását. A nemzetközi helyzet ér­tékelése során Kádár János és Gustáv Husák egyetértett abban, hogy a világban ki­alakult jelenlegi feszültsé­gekért elsősorban az ameri­kai imperializmus, a NATO szélsőséges körei viselik a a felelősséget. A katonai-ha­dászati egyensúly megbontá­sára, az erőfölény megszer­zésére törekszenek és a fegy­verkezési verseny fokozását erőltetik a népekre. Napja­ink meghatározó igényeként jelölték meg a világűr mili- tarizálásának megakadályo- zását Az MSZMP és a CSKP KB főtitkára határozott támoga­tásáról biztosította a Szov­jetunió nagy jelentőségű bé­kekezdeményezéseit. Nagyra értékelték a Szovjetuniónak valamennyi atomfegyver-kí­sérlet egyoldalú moratóriu­mára hozott döntését és a kozmikus térség békés célú hasznosítására vonatkozó együttműködési javaslatát. Kifejezték reményüket, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok legfelső vezetőinek tervbe vett találkozója hoz­zájárul a nemzetközi hely­zet általános javulásához, a világbéke megőrzéséhez. Hangsúlyozták eltökéltsé­güket, hogy a Magyar Nép- köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a Varsói Szerződés tagállamai­ként tevékenyen kiveszik ré­szüket a szocialista országok­nak a nemzetközi feszültség csökkentését, a nemzetközi biztonság erősítését, az eny­hülés politikájának európai és világméretű érvényesítését célzó közös erőfeszítéseiből. Aláhúzták, hogy e célok el­érése szempontjából alapvető jelentősége van a szocialista közösség országai egységének és összeforrottságának. Szolidaritásukat fejezték ki Ázsiának, Afrikának és La- tin-Amerikának az imperia­lizmus, a neokolonializmus, a faji megkülönböztetés ellen, a politikai és gazdasági füg­getlenség megszilárdításáért küzdő népeivel. Kádár János és Gustáv Husák találkozója szívélyes, elvtársi légkörben zajlott le. Megerősítette a kétoldalú kapcsolatok helyzetének ér­tékeléséről és távlati fejlesz­téséről, valamint a békéért és a társadalmi haladásért folytatott harc feladatairól vallott nézetek teljes egysé­gét. Hozzájárult az MSZMP és a CSKP, a Magyar Nép- köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kö­zötti hagyományos barátság és együttműködés megszilár­dításához. Kádár János baráti láto­gatásra hívta meg Gustáv Husákot, aki azt köszönettel elfogadta. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára hétfőn este hazaér­kezett Prágából. A sok név közül, amelyet az év tizedik hónapja viselt egy­kor, nem egy igen kedves és találó. Október a rómaiak régi naptárában — a város alapítá­sától egészen Julius Caesar idejéig — a nyolcadik hónap volt. Csak akkor került a ti­zedik helyre, amikor a hóna­pok számát felemelték tizen­kettőre és március elé két új hónapot helyeztek. Ezek voltak január és február. A természe­ti népek is sokféle névvel ru­házták fel azt az időszakot, amit ma októbernek neve­zünk. A kínaiak a Nyúl hónap­jának, az észak-amerikai in­diánok — akik minden hóna­pot a holdról neveztek el — igen találóan a Hulló levelek holdjának hívták. A régi ma­gyar kalendáriumok is több névvel próbálták magyarosíta­ni októbert és elnevezték Öszhó-nak, illetve ősz ide­je havának. Hónapunk Hed­vig napjával köszönt be: haj­dan ekkor hajtották be a jó­szágokat az istállóba. Október másodika viszont a lombhullás megindulásának napja volt a régi népi kalendáriumokban. Október legjellegzetesebb né­pi ünnepe mindmáig a szüreti mulatság. Az érett szőlőfürtök levágása, begyűjtése és fel­dolgozása — az aratás és a tengerihántás mellett — olyan társas munka volt, amely al­kalmat nyújtott a népi élet és a folklór kibontakozására. A Biblia elbeszélése szerint első­ként — közvetlenül az özönvíz után — Noé ültette el és szüre­telte a szőlőt. Régi bibliai met­szeteken a Kánaán földjéről érkező hírnököket látjuk, amint vállukra akasztva óriási szőlőfürtöt hoznak. Hazánkban az első szőlővesszőt a III. szá­zadban Probus császár telepí­tette, aki jól ismerte a Pannó­nia! viszonyokat, hiszen Sy- riumban, a későbbi Száva- szentdemeterben (a mai Mitro- viczán) született. A szüret kezdő napját meg­határozta ugyan a régi kalen­dárium, mégis vidám falusi kikiáltók hirdették a nehéz, de örömteli munka kezdetét. A fáradságot víg mulatozás kö­vette a szüreti bálon . . . A székely népi megfigyelés szerint a meleg októbert rend­szerint hideg február követi, ami a néphagyomány szerint a következő év nyarára ígér jó termést. Ugyanezt fejezi ki egy másik népi mondás is. E szerint, ha október vége ned­ves, akkor az aratás lesz jö­vőre kedves. Jeles napja októ­bernek Petra napja például (12.), amikor nem rendhagyó időjárás esetén megkezdődik a fák lombhullatása. Ennek ké­sése vagy előbb jelentkezése az ősz beállásának ugyanis meg­határozója lehet. Gál napja (16.) pedig a szüret pontos idő­jének meghatározója és ekkor érik be a makk is. A kará­csony előtti disznóvágás szem­pontjából volt szintén fontos. János napján (23.) gyújtottak először lámpát a parasztok. Dömötör napon (26.) tértek ha­za a pásztorok a nyári legel­tetésről. Simon napja (28.) a tél beálltának napja volt Szé­kelyföldön. A régi népi regula szerint: „Elérkezett Simon-Ju- dás, jaj neked te pőregatyás.” Még egy jeles napot tartott számon a régi székely ember. Ez Farkas napja (31.) volt, amit ők Halottak napjaként tiszteltek. Halottak napján Ma­gyarországon az a szokás jár­ja ma is, hogy az emberek felkeresik a temetőben szeret­teik sírját és arra krizantémot visznek. Ez a szokás — már­mint, hogy az elhunytak sírjá­ra fehér virágot illik vinni — Kínából ered. Ott már évezre­dekkel előbb a fehér szín volt a gyász jele, és ennek kifeje­zése érdekében fejlesztették ki később a buddhista szerzete­sek a kolostorkertekben a kri­zantém virágot. A virág és an­nak kultusza később elterjedt Indiában majd Japánban is. Utóbbi helyről hozták át Euró­pába holland hajósok, ahol az­óta általánosan elterjedt és vált temetővirággá. O. Sz. Tüntetés Lisszabonban. Ki felel a megpróbáltatásokért? Viaskodás a szegfűk földjén Portugáliáiban az október 6-í parlamenti választások előtt soha nem látott mére­teket öltött a plakátok és jel­szavak háborúja. A jobbol­dali, ókonzervatív Demokra­tikus Szociális Centrum szó­rólapjai szerint „A CDS a jövő felé repül”. A politikai színskála ellenkező pontján álló kommunista párt tömö­ren egy mondatba sűrítette az utóbbi évek történetét: „Hét kormány kilenc év alatt: a PS, a PSD, a CDS megbukott.” Valóban, az elmúlt évti­zedben az ibériai ország élén a három polgári párt: szo­cialisták (PS), szociáldemok­raták (PSD), és centrumpár­tiak (CDS) koalíciói vagy ép­pen egyszínű kormányai vál­togatták egymást. A 'három párt — sokszor elveit is fel­adva — minden elképzelhető természetes és természetelle­nes politikai házasságot ki­próbált 'már. A fasizmust 1974 tavaszán megdöntő szegfűk forradalma óta eltelt időszak hat ideiglenes és nyolc al­kotmányos kormányának te­vékenysége, a gyakran ismét­lődő választások nem hoztak érdemi változást a gazdasági válsággal küszködő, s az euró­pai ranglétra egyik utolsó helyén álló ország életében. A közvélemény-kutatások eredményei arra utalnak, hogy a portugál választópol­gárok szemében inflálódott a politika és a politikusok becsülete. Egyedül Ramalho Eanes köztársasági elnök tartja magát szilárdan, mint a pártpolitikai machináció­kon feliülálló, vitathatatlanul tisztességes egyéniség. Az el­múlt években kormányzási felelősséget vállalt pártok és pártvezérek mind-mind presztízsveszteséget szenved­tek. Portugáliában a hivata­los statisztikák szerint is 335 ezer a munkanélküliek szá­ma, akik köziül csupán 83 ezer kap segélyt. Százezres nagyságrendre rúg azoknak a dolgozóknak és alkalmazot­taknak a serege, akik a ma­gánvállalkozások pénzügyi nehézségei miatt hónapokon, sőt nem egy esetben egy éven keresztül nem kapták meg bérüket. A gazdasági fellendülés je­lei egyelőre nem mutatkoz­nak, bár a hivatalos portu­gál politika nagy reménye­ket fűz a közös piaci tagság­hoz. A szocialisták és a tő­lük jobbra álló pártok - úgy vélekednek, hogy a jövő ja­nuárban életbe lépő EGK- tagság gyors fejlődést hoz. A realistábbak — élükön a Por­tugál Kommunista Párttal — viszont azzal érvelnek, hogy a csatlakozás kiszolgáltatott helyzetbe hozza az elmara­dott ibériai országot, amely kénytelen megnyitni piacát a fejlettebb államok előtt. A közös piaci belépés, és a vele járó előnyök hirdetése a három polgári párt válasz­tási kampányának központi gondolata. A szocialistáktól a 'centristákig mindenki azt hirdeti: pártjuknak köszön­hető az ország gondjait egy csapásra megoldó közös pia­ci belépés. Miközben a kampány dik­tálta szükségletek szerint fo­lyik a jövendő rózsaszínű ecsetelése, a közelmúlt gaz­dasági, társadalompolitikai megpróbáltatásaiért senki nem vállalja szívesen a fele­lősséget a választók előtt. Az idén nyárelőig kormányzó szocialista-szociáldemokrata koalíció — éppen választási megfontolások miatt — fel­bomlott. A csak nevében szo­cialista, de valójában. jobb­oldali konzervatív párt sza­badulni akart a csődtömeg­től, s cserben hagyta Mario Soares t. A szocialisták, akik kisebb­ségi ügyvezető kormánnyal igazgatják október 6-ig az országot, kénytelenek ez­zel a politikai ballaszttal a választók elé állni. A két jobboldali párt — a PSD és a CDS — vezetői, minden vitájuk ellenére elérkezett­nek látják az időt, hogy összefogásuk révén végre egy olyan időszak következ­hessen, amikor a jobboldal stabilan gyakorolja a ha­talmat. Liszaboni megfi­gyelők nem kis esélyt adnak annak, hogy a jobboldal' va­lóban kiszoríthassa Soares pártját a hatalomból. Üj tényező a portugál po­litikában egy frissen létre­jött párt, a demokratikus új­jászületés pártja. Az Eanes elnök hívei által szervezett tömörülés bevallott célja az, hogy az egy évtizede kiala- kült politikai patthelyzetet -r a három párt váltógaz­dálkodását — megtörje. A PRD ideológiája éppúgy tisz­tázatlan, mint leendő vá­lasztótábora, vagy éppen szövetségi politikája. Egy bizonyos: épít Eanes tekin­télyére és vitathatatlan er­kölcsi tőkéjére. Nehéz meg­jósolni, hogy ez elegendő leíz-e az erőviszonyok meg­változtatásához, a jobbolda­li offenzíva megállításához. A portugál kommunisták és Povo Unido (Egyesült Nép) elnevezésű választási szö­vetségük mindenesetre re­ménykedik benne, hogy a PRD megjelenése akadály lehet a jobboldal számára. A portugáliai választási menetrendnek október 6-a csupán az egyik állomása. Januárban a leköszönő Ra­malho Eanes helyére vá­laszt új államfőt Portugá­lia. Az indulók — mindenek­előtt a szocialista Mário Soa­res — esélyeit és politikai jövőjét azonban már az októberi voksok eldönthe­tik. Pár hét múlva nem­csak a szavazatok megosz­lása, hanem a részvételi arány is jelzi majd: mit akarnak, s mennyire bíznak a változás lehetőségében a számtalan szavazást megért portugálok... A párizsi CSÚCS

Next

/
Oldalképek
Tartalom