Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-05 / 208. szám
1985. szeptember 5. Kelet-Magyarország Nem magánügy Felnőttoktatás ÜJRA MIND TÖBB ALKALOMMAL kerül szóba a felnőttek iskolaszerű tanulása, a dolgozók általános és középiskoláiban tanuló „öreg” diákok tanulásának segítése. Legutóbb a tanévnyitást megelőző megyei középiskolai igazgatói, szak- felügyelői megbeszélésen hívták fel külön is a figyelmet arra; az oktatás szerves részévé kell tenni a felnőttképzést. Ijesztően csökken ugyanis az iskolaszerű tanulást vállaló felnőttek száma, melynek okairól nem elsősorban az iskolák tehetnek. Sokan ugyanis nem tekintik elsődlegesnek, hogy pótolják hiányzó általános iskolai osztályaikat, alap- végzettségüket, vagy elvégezzék a középiskolát. Inkább a megélhetés, a pénzkeresés köti le az idejüket, energiájukat. Mások elhatározzák ugyan a tanulást, de nem elég alaposan és túl könnyűnek vélik az akadályok leküzdését. Márpedig a követelmények — a tantervi korszerűsítésekkel együtt — a felnőttek iskoláiban is növekedtek, alibi részvétellel, gyenge tanulmányi teljesítményekkel nem lehet bizonyítványt szerezni. De miért panaszkodnak elég gyakran kudarcélményről azok, akikben megvan az elhatározás, az akarat, komolyan veszik a tanulást, mégis nehezen boldogulnak? SOK MUNKAHELYEN még ma is elsősorban magánügynek tekintik a felnőttek továbbtanulását. Számos panaszból derül ki, hogy vonakodnak, vagy meg se adják a továbbtanuló dolgozónak járó törvényes kedvezményeket, nem beszélve a rugalmasságról, az emberi jóindulatról, amikor egy-egy figyelmesebb besorolás, műszakcsere, műszakváltoztatás megmentené az igyekvő dolgozót attól, hogy kimaradjon az iskolából, vagy jó néhány tantárgyból elégtelen minősítéseket szerezzen be. Az iskolák, főként, ahol nagy számú felnőtt tanul — mint a dolgozók nyíregyházi gimnáziumában — minden évben meghívják az üzemek, vállalatok, intézmények képviselőit amolyan „szülői értekezletre”. EGYHARMADÄRA CSÖKKENT a megyében a középiskolában tanuló fel-, nőttek számaránya, ami nem megnyugtató, ennél sokkal többen iratkoznak be, kezdik el a tanévet, de főként az első osztályban a „diákok” harminc-negyven százaléka is kimarad olykor. Vannak tennivalók, természetesen az iskolák háza táján is, a tárgyi-személyi körülmények javítása, a felnőttképzés módszereinek finomítása, a belső drukk oldása, az iskolán kívül szerzett tapasztalatok jobb integrálása, az egyéni foglalkozások rendszeresebbé tétele, noha mind időigényes munka, változatlanul időszerű minden iskolában. De érdemes több figyelmet szentelni a nem iskolaszerűén, hanem magántanulóként felzárkózni akaró öregdiákokra is, akik valamilyen okból nem tudnak a hét egy vagy két estéjén beülni a padba, hanem más módon szerzik meg ismereteiket és inkább a vizsgára való felkészítésben várnának „intézményes” segítséget. Az új tanév a felnőttoktatás tennivalóira is rá kell, hogy irányítsa a közfigyelmet. (P. g.) A mikor először kombájnolt, szakasztott úgy viselkedett mint a kiscsikó. Mert milyen a csikótermészet. Megugrik, előrefut az anyjától, aztán megáll, bevárja a fogatot. Ez a csikójáték. Ismétlődik számtalanszor. Szóval így aratott 1982-ben Szabó István, megugrott, előre futott, majd megállt, bevárta kombájnostársait. Azok meg mondták: nézd már a csikót. Annyiszor mondták, emlegették a csikótempót, hogy megmaradt a név. Azóta is, most is Csikó a Csikó. így becézik. Száz nyár, száz aratás sem másít már az elsőn, a felejthetetlenen. Pedig hát mindig történhet valami. Ezen a nyáron is megesett egy olyan dolog, amely új jelzővel gyarapíthatná a Szabó nevet. Illethetnék úgy, hogy a győztes Szabó. Mert az lett. Joggal hiszem, a 28 éves fiatalember úgy belelendült most az aratásba, hogy meg sem állt a dobogó legfelső fokáig. A történet prózai. Hagyomány a kombájnos verseny és ebben nincs más feladat, csak sok búzát, rozsot kell vágni, többet mint más, jobban mint más. Szabó Istvánnak idén ez sikerült. Addig hajtotta a Claas Dominátorát, mígnem a 433 hektárnak a végére ért és elkönyvelt teljesítménynek 2040 tonnát. Ritka nagy eredmény és bár banális a kérdés, mégis elhangzik: — Hogyan sikerült? — Nem volt nehéz. Már mint az aratás. Szerencsére jó volt az idő, néha nagyon is meleg, de haladtunk. A géppel sem volt baj. Előfordult, hogy ékszíj szakadt, vagy kaszapenge tört, de ezek a hibák pár perc alatt kijavíthatok. — Ezek szerint elégedett? — Mit mondjak? Valóban mit mondjon a piros dzsekis, bajszos szőke fiatalember? Keresett az aratással vagy 15 ezer forintot, a versenyben első Rugalmasabb kereskedelem A tavalyinál eredményesebb fél évet zártak az idén megyénk fogyasztási szövetkezetei. Javult gazdálkodásuk színvonala, élénkebb lett kereskedelmi tevékenységük. A fejlődés ugyan nem látványos, de biztató, különösen ha tudjuk, hogy az ÁFÉSZ-ek egy része annak idején milyen nehezen alkalmazkodott a gazdálkodás megváltozott feltételeihez. A lakosságot «természetesen legjobban az érdekli, megkapja-e a boltbán azt, amit keres. A MÉSZÖV elnökségének napokban megtartott fél évet értékelő ülésén joggal állapíthatták meg a résztvevők: a szövetkezetek eleget tettek e kívánalomnak. Árukínálatuk összességében javult, különösen a kistelepüléseken volt ez érzékellhető, ahol az intenzív hálózat- fejlesztés eredményeként megújult boltokban, szélesebb termékskáláiban válogathattak a vásárlók. Van-e konkurrencia? A szövetkezetek bolti kiskereskedelmi forgalma lényegében a tervezettnek —mely magasabb szintet jelentett a korábbinál — megfelelően alakult, 4 milliárd 350 millió forint értékű portékát adtak el az ÁFÉSZ-ek kereskedői. Ez csaknem hat százalékkal haladja meg a tavalyi összeget. Ám intő jel, a fejlődés ütemének növekedése ellenére a szövetkezetek a megye összforgalmában való részesedése 0,9 százalékkal csökkent. A szakemberek két okkal magyarázzák ezt: az ÁFÉSZ-ek árubeszerzési lehetősége — és a szövetkezetek egy részének beszerzési tevékenysége — szemernyit sem javult, miig az értékesítéssel foglalkozók száma tovább bővült. Az egészséges konikurrenciának természetesen a lakosság látná az igazi hasznát, sajnos erről. nalett, az is 3 ezer forinf. Viszont a pénz nem minden. Legalább annnyira boldogít a jó szó. Szintén megvolt. Máriapócson a Rákóczi Tsz-ben aratás végén, ahogyan ott mondják „Do- zsinkát” tartanak. Ünnepség ez, amit most augusztus 18-án őzpörkölttel tettek emlékezetessé. Ott mindenkit, aki aratott, — voltak vagy negyvenen — köszöntöttek. A kombójnosok, közöttük Szabó István az idegenben végzett munkáért külön elismerésben részesült. Hol jártak, mit csináltak? — Arattunk Nagymágo- cson, Csongrádban. Nem volt rossz, leszámítva, hogy reggel hatkor keltünk és mentünk harmatos estéig. Aztán távol a családtól, egy idő után már nem kellemes. Most, hogy túl vagyunk az aratáson, baj nélkül és sikeresen, az a 18 nap, amit kombájnon töltöttünk, nem is tűnik olyan rendkívülinek... A búzát, rozsot learatták és a kombájnos most újra traktoros. Nemsokára azonban ismét a Dominátort nyergeli. Van a tsz-nek 1200 hektár kukoricája, azt kell letörni. De kinéz egy csehszlovák vendégmunka is. — Megyek ha küldenek — mondja Szabó István — elmennék én kombáj- nolni a világ végére is. Szeretem ezt a munkát. Szeretni és jól dolgozni, ez a siker titka. Erről azonban nem beszéltünk. Seres Ernő A Nyírbéltek és Vidéke Afész nyírbélteki l-es számú ABC-boltja havi átlagban egymillió 600 ezer forint áruforgalmat bonyolít le, ami alapvető élelmiszerek, háztartási, vegyi cikkek, papír-írószer, valamint üvegporcelán eladásából tevődik össze. Képünkön a szövetkezeti ABC-bolt, ahol közel kétezer féle árucikk közül vásárolhatnak a bél- tekiek. (cs) gyón kevés településen beszélhetünk m a még , A szövetkezeti dolgozóknak különösen a magánkereskedők okoznak sok bosszúságot, akik a kelendőbb portékák nagy részét — ki tudja miféle módon — igen sok esetben elorozzák előlük és sokszoros haszonnal adják azokat tovább. Az ÁFÉSZ-ek közvetlen árubeszerzésének értéke az első fél éviben meghaladta a 350 millió forintot, mely huszonhét százalékos növekedést jelez.' Ám ez * még mindig roppant alacsony, kívánatos lenne ezt az arányt legalább a duplájára emelni, hogy még kevésbé függjenek a nagykereskedelmi vállalatok jóindulatától. Különösen alacsony a közvetlen beszerzés a ruházati termékekből. Hiába tudja az áruház vezetője, hogy mi a divat, ha kénytelen beérni a tíz évvel ezelőtti modellel. Megtehetné persze, hogy egyetlen darabot sem rendel az ódivatú felöltőből, ruhából, de akkor mit áruljon, miből éljen meg. Nemcsak a szállítók... Igaztalanok lennénk azonban, ha a szövetkezeti „ruhafronton” tapasztalható hibákat csak a szállítók nyakába varmánk. Mert az is igaz, hogy jó néhány szövetkezetünkben még mindig nem sikerült megtalálni azt a jövedelemérdekeltségi formát, mely arra ösztönzi a kereskedőt, hogy menjen az áru után, hogy keresse meg azokat a csatornákat, ahonnan olyan termékeket tud beszerezni tisztes -úton, amit keres a vásárló. Erre próbálja meg pedig rávenni a tétovázó ÁFÉSZ-eket a megyei szövetség is, azon túl, hogy javasolja: a szövetkezetek egyeztessék beszerzési politikájukat, együttesen lépjenek fel az elosztó szervekkel szemben. Hiba lenne azonban a nagykereskedelmi vállalatokat ellenségnek tekinteni, arra kell törekedniük az ÁFÉSZ-eknek, hogy minél jobb kapcsolatot alakítsanak ki velük, ám az egyenlő felek jogán. Rugalmasabban A kiskereskedelmi forgalmon belül most is az élelmiszerek játszották a főszerepet. Itt a legkedvezőbb a kép, az ellátás végig kiegyensúlyozott, színvonalas volt. A szövetkezeti boltokban több mint 2 milliárd 150 millió forintot költöttek hasukra az emberek. Ez majdnem tizenegy százalékos növekedést jelent, amire az utóbbi években alig-alig volt példa. Ha ironikusak akarnánk lenni, azt is mondhatnánk, amit nem tudtak elkölteni a ruházati boltokban, a húsboltokban hagyták. Sókkal igazahh ennél: a javuló, szervezettebb ellátásnak köszönhető e szembetűnő növekedés. A szövetkezetek első féléves árbevételé meghaladta az 5 milliárd 750 millió forintot, a nyereség pedig megközelítette a 150 milliót. Ez egyiharmadával több a múlt év első hat hónapjának szintjénél, de a hozzáértők óvatosságra intenek. Mielőtt hurrázni kezdenénk, várjuk meg az esztendő hátralévő hónap jait, hiszen igen sok olyan feladat vár még az ÁFÉSZ- ekre, mely jelentős mértékben befolyásolhatja a végső nyereséget. Gondoljunk például a felvásárlásban rejlő számtalan bizonytalansági tényezőre, s gondoljunk arra, hogy e tevékenység a szövetkezeteknek sokmilliós veszteséget hozott tavaly is. Elsőrendű feladat tehát a felvásárlás színvonalának emelése, mely a göngyölegellátástól kezdve egészen az alma átadásáig seregnyi területet át kell, hogy öleljen. Jelenleg ez az egyik legsürgetőbb tennivaló. De nem szabad megfeledkezni eközben sem arról, hogy az emberek szeptemberben, októberben is enni, inni, ruház- kodni akarnak. A korszerűbb üzletpolitikát biztosító rugalmasabb vezetésű módszereknek ezt is szem előtt kell tartania. Balogh Géza A Csepeli Szerszámgépgyár nyírbátori fúrógépgyárában a nagy pontosságú alkatrészeket automata gépeken készítik. (Jávor László felvétele) Ólomszegény benzin Több új termék gyártását kezdte meg ebben az évben a Tiszai Kőolajipari Vállalat nyírbog- dányi gyáregysége, s folytatódott a korábban megkezdett termékfejlesztő munka is. Az új készítmények nagy része azért kiemelt jelentőségű, mivel a hazai felhasználók importot takaríthatnak meg általuk. Ilyen gyártmánya a nyírbogdányi gyárnak például egy különleges anyag, amelyet telefonkábelek térkitöltésére és szigetelésére használnak. Az OLVIKOR Készítmények sorába alkatrészlemosó folyadék, általános védőlakk és üregvédelemhez használható anyag található, s ugyancsak fontos — többek között környezet- védelmi szempontból is — a csökkentett ólomtartalmú benzin, amelyekből 86- os és 92-es oktánszámút finomítanak Nyírbog- dányban. Új üzemben gyártják ettől az évtől a különféle korrózióvédő anyagokat és ipari segédanyagokat, ezáltal mintegy négyezer tonna készítmény előállítása vált lehetővé korszerű körülmények között. Diktál a vevő 3 Harmatig nyeregbei O Nyírbegdiiy:
