Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-13 / 215. szám

1985. szeptember 13. Kelet-Magyarország 3 Jegyzet Csak szupert! vevő, és ha válogat, hát válogat, a szíve joga. Omár úr és kí­sérete taxival járta aznap a megyét és miként máskor is, tucatnyi termelőszövetkeze­tet látogatott végig. Az is­tállókon gyors léptekkel si­etett végig és az ajtóban felvett bottal rámutatott egy-egy bikára. Azt azonnal megjelölték, kinyírtak a sző­réből a combja tájékán. Ez­zel el is dőlt a sorsa: úticél Libanon. Egy nyírségi gazdaságból a „delegáció” úgy jött el. hogy egy állat sem nyerte el a vevő tetszését. Másutt sem vette meg azt a meny- nyiséget, amennyit szokott. Nem túl gazdag, és elsősor­ban az üzletre szorítkozó szókincséből egyet lehetett a leggyakrabban hallani: „szu­per”. De ezt aztán sűrven. Szuper kellene, uraim, szu­per! Mármint minőség, amely még az „A” fokoza­tot is felülmúlja. Ebből ke­veset talált. Kifogásolta el­lenben, hogy az egyik istál­lóban (és még számos má­sikban), hogy is mondjuk, milyen volt a bikák fara? Szóval egészen olyan ... Már cserepesen rá volt száradva az, ami a padlózatot is vas­tag sárban borította. Hát igen. Ha ezek az állatok szé­pen megtisztogatva, hasig friss alomban gázolva vár­ták volna a vevőt, lehet hogy sűrvebben mutatott volna rá egyikre, másikra a bot. Így azonban nem ma­radt más, csak a rossz be­nyomás. Vajon tényleg csak rossz napja volt aznap Omár úr­nak, vagy más történt? Akik gyakran találkoznak vele el­mondják, hogy sokszor az istálló ajtajából benézve megveszi az egész állományt. Ha jó továbbadási lehetősége van. Azt is tudni kell azon­ban, hogy a nálunk megvett bikának még egy hetet kell vonatozni az Adriáig és on­nan még egy hét hajóval Li­banon. Szuper minőség kell ahhoz, hogy még ott is mu­tasson valamit az a szegény állat. Az idézett kis életkép elég sűrű mostanában és ez öröm, mert a gazdaságok igen so­kat panaszkodnak, hogy a nyakukon van a kész hízó­állat és nem veszik. Ha tény­leg hamarabb meg akarnak szabadulni tőle, időszerű lenne néhány régi szokást visszahozni. A kínált bika igen tekintélyeset emelkedik értékében, ha előkészítik. Ha nem tengerit eszik, vagy ebből készült abrakot, akkor nem fényes a szőre. A búza- ocsútól különösen nem. Egy tocsogós, pókhálós istállóban még a szép sem mutat. Jobb helyeken bemutatóistállóba hajtják össze az arra érde­mes állatokat, amely termé­szetesen ragyog a tisztaság­tól, világos, és nem büdös. Nem soroltuk fel a "Mii eladói fogást, amely 14: óta az állattartók 1 tia- ban van. Ha valaki ne» tény­leg nagyon hiányzik az el­adásból várható pénz, né­hányat felidézhetne belőle, de akár valamennyit is. Esik Sándor Á Százak klubjában |egyénk legnagyobb ön­álló vállalata, a tisza- vasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár ismét javí­tott helyezésén. Termelési értéke alapján négy hellyel előrébb rukkolt, s ma a 81. helyen van az iparvállalatok sorában. Évek óta készíti listáját, a Százak klubjának összeállítását a Figyelő cí­mű gazdaságpolitikai hetilap a Központi Statisztikai Hi­vatallal együttműködésben. S évek óta figyelhetjük, hogy a gyógyszeripar, s ezen be­lül az Alkaloida fejlődése töretlen, minden évben jobb „helyezést” ér el a vállalat. önmagában persze még nem érdem, ha egy vállalat a legnagyobbak sorába tar­tozik. Azonban vannak te­vékenységek, amelyeket csakis koncentráltan, hatal­mas kutató-fejlesztő appará­tus igénybevételével lehet fejleszteni. Ehhez pedig megfelelő méretek is szük­ségesek. Az eredmény a nö­vekedésben jelentkezik — amihez rögtön hozzá kell tenni, hogy hazánk méreteit tekintve ajánlatos a minél magasabb export elérése. Itt pedig ugyancsak számottevő az Alkaloida helye, hiszen 42. a vállalati rangsorban. A Százak klubjában több olyan vállalat is található, amelynek igen jelentős gyá­ra van Szabolcs-Szatmárban. A könnyűipar vezető válla­lata, a nyolcadik helyen lé­vő Papíripari Vállalat pél­dául nyíregyházi gyárában is kétmilliárdon felül ter­mel. (Akár önmaga is fel­kerülhetett volna a listára.) Ugyancsak ez mondható el a Taurus Gumiipari Vállalat­ról, ahol a nyíregyházi gyár­ból olyan mezőgazdasági ab­roncsok kerülnek ki, ame­lyek javarészt tőkés export­ra jutnak. A nagyvállalatok sorában a vezető helyet a kőolajipar foglalja el, a vegyipari és gépipari óriás cégek társa­ságában. Mindez mutatja, hogy az ipar szerkezetében mely területeken van igazán szükség a hatalmas mére­tekre. A megyében dolgozó nagy gyárak jó termelése, elért eredményei pedig hely­ben is bizonyítják, hogy szükség van ilyen cégekre is. L. B. Kétlem, széles e me­gyében akadna párja annak, hogy röpke négy hónap alatt tető alá hoz­zanak egy konzervüze­met. Vaján, a Rákóczi Termelőszövetkezeteben megtörtént. Tavasszal ott, ahol ma öt­literes üvegekbe uborkát és paradicsomot raknak, szinte még pusztaság volt. A nem­régen megkötött betonon jár­va Máté János a termelőszö­vetkezet termelési és műsza­ki igazgatója a harmincmil­lió forintot érő gyors beru­házást eképpen magyarázza: Saját recept szerint — Szövetkezetünk nagy al­ma termelő és a gyümölcs vertikális hasznosításáért már eddig is sokat tettünk. Évi kétezer tonna kapacitás­sal működik a karul írozó (cukrosától üzem és 50 ezer tonna alma feldolgozására alkalmas a Nyíregyházi Konzervgyárral együttmű­ködve létrehozott léüzem. Négy szövetkezettel közösen évekkel ezelőtt megépítettük a 10 360 tonnás hűtőházat. Mindezek uitán úgy gondol­tuk, ez még nem elég. Szük­ségünk , van egy konzerv­gyárra is, egy olyan üzemre, ahol az alacsonyabb értékű gyümölcsöt, zöldséget feldol­gozva eredményesen lehet 'hasznosítajni. Az ötlet 1984- ben született, a vezetőség döntését követte a 'tervezés és íme már termelünk . A vajai konzervgyár nem nagy, méreteit tekintve mi­ninek számít, de a haszna tnäir most is számottevő. Palkó Gyulával, a konzerv­üzem vezetőjével az alig egy hónapos munkáról készí­tettünk számvetést: Rajt az exportpiacon Üvegbe zárt valuta Megnyerni a vásárlót — Augusztus 12-én indul­tunk, és rögtan exportter­mékkel. Egy nyugatnémet oég részére, saját receptje szerint készítettük a negye­deit iManz-hordós uborkát, 15 ezer üveggel . . . Asztalra került az üveg, a záró lap és a címke, egyszó­val a csomagolóanyag, ame­lyeket a megrendelő küldött. Az egyliteres üveg a donga rajzolataival hordó alakú. A címke felragasztásához szem­mel alig látható bemélye­dés van az üveg fa­lán. Ez a bemélyedés lehetővé teszi, hogy a szí­nes, gondos nyomdai mun­kával 'elkészített védjegy és áruismertető szállítás, raktá­rozás közben ne sérüljön meg. A zárólap is méltó az üveghez és a címkéhez, fes­tése szőttes, illetve talán csipkét mintáz. Az üzemveze­tő mondja: — Valahogy így kell cso­magolni. A csomagolóanyag tetszetős égé növeli a vásár­ló vágyát, és ha a termék is olyan, amire számít, akkor elégedett és sokáig vevő lesz. Szóval az uborkát leszállítot­tuk és nem maradt el a Manz-cég képviselőjének tetszésnyilvánítása sem. Saj­nos az idén nem volt jó az uborkalermés, így az NSZK- ba kevesebbet szállíthatunk, mint amennyit kértek. Vi­szont teleraktunk huszonegy 220 literes hordót sósvízes uborkával és készült belföld­re normál fűszerezett uborka ötliteres üvegekbe. Most szovjet exportra szintén öt­literes üvegekbe vegyes da­rabos savanyúság készül . .. Ajánlat Amerikából A konzovrsavuny óságokhoz uborkát, paprikát, paradicso­mot a háztáji gazdaságok szállítanak. Ebből az is ki­derül, a vajai konzervüzem nemcsak az almáért épült. — Az alma a döntő, a ter­vezett 7500—8500 tonnás fel­dolgozásban most túlsúlyban lesz és októberben indulunk. Ez tény, de a jövőt 'illetően még semmi sem végleges. Menet közben sok minden változik, változhat. Bővül a Pályázat játékra, játszótérre Természetes anyagból készít­hető szobajátékok, továbbá ját­szótértervek készítésére írt ki pályázatot a kecskeméti Szóra- katénusz játékműhely és múze­um a Művelődési Minisztérium­mal, az Állami Ifjúsági Bizott­sággal. a Magyar Úttörők Szö­vetségével, a Népművelési Inté­zettel és a Népművészeti Egye­sülettel közösen. A pályázat fő célja olyan já­tékszerek létrehozása, amelyek szervesen kapcsolódnak a ter­mészeti környezethez és ezzel összhangban korszerű megfogal­mazásban őrzik a hagyományos formakultúrát is. A pályázaton egyének és alkotóközösségek egyaránt részt vehetnek, élet­korra vagy előképzettségre való tekintet nélkül. A bíráló bizottság előnyben ré­szesíti és kulöndijjal jutalmazza azokat a környezetbe illő ját­szótéri terveket, amelyek egysé­ges gondolati, formai és szerke­zeti igénnyel készülnek. A szo­bajátékok kategóriájában a tar­tósság mellett fontos, hogy e tárgyak elősegítsék a kreatív készség fejlesztését, variálhatók, továbbfejleszthetők és sorozat- gyártásra alkalmasak legyenek. Az eredményhirdetéssel egyide­jűleg a rendező szervek lakókö­zösségek, települések számára is pályázatot hirdetnek a díjazott játszótéri alkotások társadalmi erőből történő kivitelezésére. A pályázatok beadási határ­ideje 1986. január 10. A pálya­müveket a kecskeméti Szóraka- ténusz játékműhely és múzeum címére kell beküldeni (6000 Kecskemét, Gáspár András utca 11.). Bővebb felvilágosítást ugyanott kaphatnak az érdeklő­dök (telefon: 20-332). Pillanatkép a gyártószalagról termékskála, annál is inkább, ment nagy az érdeklődés. Van ajánlatunk almapapri­kára, zöldparadicsomra és dobozolt termékekre. Voltak itt angolok, megkerestek bennünket amerikaiak, nem kell tehát attól félnünk, hogy nem lesz piaca konzervjeink- nek... A három nagytartályos vegykonyhában Tamás Ildikó arról beszel, már érti a dol­gát. Minit mindenki, ő is részt vett egy tanfolyamon, volt tapasztalatcserén a tyukodi 'konzervgyárban és úgy érzi, egy hónap elég volt a beta­nuláshoz. A létszám most ötven fő. A kazánfűtő Soós Károly arról szól, hogy a ki- szuperált 324-es, 424-es moz­donyok jól szolgálnak. Igaz, a fűtőanyag almafarönk és hulladék, de van gőz elég. Az üzembejárás végén az is elhangzik, ha minden jól megy, három év alatt meg­térül a beruházás. A kon­zerválásra nem lehet ráfizet­ni. Seres Ernő NAPONTA TÖBB MINT 800 adag ebédet főznek a csengeri napközi otthon konyhájában. Innen látnak el három óvodát, az öregek nap­közi otthonát. Az épület fel­újításra, korszerűsítésre szo­rul. A település szennyvíz­elvezető rendszerének bővíté­sétől várható a gondok egy részének megoldása. Heten­ként nagy mennyiségű húst kell tárolni, ezért hűtőkamra építését tervezik, valamint dagasztógép könnyíti majd a konyhán dolgozók munkáját. >o«o#o#o«o#o#o«o#o#o#o#o«o#o«o#o#o«o< / smerösöm je jenek düh­lila árnyalatát élethűen saját tévéje sem adta volna vissza. Sőt, főleg az nem. A tízéves, színes (de még milyen színes!) COLOR- TON ugyanis úgy járt, mint a Tomi mosószer reklámja. Be­adta a kulcsot. Semmi gond. A napokban nyílt meg a COLORTON márkaszerviz — a helyi lap nagybetűkkel, fényképpel ad­ta hírül a jeles eseményt. Te­lefon oda. „Csak a legújabb típusainkat javítjuk." A régi­ekkel kínlódjon, aki akar. Személyes bejelentés az EXHlR-nél. A közölt időben családi ügyelet. Másnap szin­tén. Semmi. Harmadnap tele­fon. „Be sincs jelentve.” Nézze meg jobban! „Ja, tényleg. A jövő héten megy a szerelő." Szombaton udvari­as fiatalember jő. Nincsen nála cső. Vételezni sem tud. „Sebaj, hétfőn küldjük a CO­LORTON-ert a kocsti. így is lön. Kedd: semmi Szerdán te­lefon. „Csütörtökön, visszük." Családi ügyelet — váltások­Szín és tévé kai —, beosztva. Tévé sehol. Pénteken sem. Szombaton te­lefon. „Igen, már csütörtökön elkészült, csak elromlott az autó. Most meg vidéken van." Akkor rendeljenek a költsé­günkre taxit! Tévé taxival, s udvarias úrral érkezik. Beál­lítani? Nem, sajnos ahhoz nem ért.,. A tévé most sem az igazi. Szerelő I.: „Cseréljék ki az antennazsinórt.” Megtörténik. Hatás nuku. Szerető H.: „Ki kéne cserélni az antennát is." Felőlünk az egész tetőt át­építhetik, csak legyen mar jó a tévé. Az antenna új. A kép vi­szont a régi — rossz. Új be­jelentés. Következő nap jön­nek. Gyerekek otthon. De minek? Másnap telefon. Vá­lasz helyett suttogás: „Mit mondjak?”, majd: „Elindul­tak, csak elromlott az autó." Néhány nap még, s elviszik a jó (?) öreg COLORTON-t. Szombaton. Hétvégén egy­másra talál a család. Nem za­var az elidegenítő fény. Tü­relem tévét teremt. Ismerő­söm feje viszont még mindig lilás. — Tudja, mi volt a leg­szebb? Amikor elértem, hogy saját költségemre taxival hozzák ki a tévét, a kísérő úr mosolyogva, nem kis büszke­séggel hangjában így szólott: „Tetszik látni, tudunk mi rugalmasak is lenni!” Papé Dénes Hazai „pályán" is Megismerheti-e a me­gye érdeklődő lakos­sága az OMÉK-en, a nagy seregszemlén siker­rel szerepelt, díjakat nyert szabolcsi termékeket? No és persze azokat is, ame­lyek reprezentálták e táj emberének szorgalmát, szaktudását, noha nem jutottak csak dobogókö­zeibe. Bizonyára nem minden érdeklődőnek volt módja Budapestre utazni dolga miatt, hogy például megnézze a Vetőmag Vál­lalat Nyíregyházi Kutató Állomása babjait, amiért bronzérmet nyertek. Nem láthatták sokan a Szamos menti Állami Tan­gazdaság aranyérmes al­mafajtáit, a nyírmadai Bé­ke Tsz ezüsttel jutalmazott almáit. Vajon tudjuk-e itthon, milyen is a tisza- berceli Bessenyei Tsz ezüstérmes paradicsom- í vetőmagja ? Gondolom, > sokan lennénk kíváncsiak ij az OMÉK-on bronzérem- ä mel kitüntetett gávaven- cseilői Szabadság Tsz burgonyájára is. A do­hánytermesztésben elért sikerek pedig egyértelmű­en bizonyították: Sza­bolcs a dohánytermesztés­ben ma is „nagyhata­lom”, hiszen az aranyér­met a nyírmadai Béke, az ezüstöt a máriapócsi Rá­kóczi, míg a bronzot a nyíregyházi Béke Tsz hozta haza. Sikerrel szerepelt állat- tenyésztésünk is. A telje­sítmény díjasok között van a kisvárdai Rákóczi Tsz nagyfehér hússertése. Aranyérmet nyert. Ezüs­töt a Szamos menti Ál­lami Tangazdaság ma­gyartarka limousine nö­vendék hízóbikája, a nyírtassi Dózsa Tsz ma­gyar nagyfehér hússertés kanja és kocája, valamint a tornyospálcai Rákóczi Tsz magyar nagyfehér hússertés kanja és kocá­ja, továbbá a nyírbogáti Rákóczi Tsz merino kos­csoportja. S még nem szóltam a kertbarátok si­kereiről ! Jó lenne együtt látni valamennyi díjas, kitün­tetett terméket itthon, ha- zai „pályán”. Okuláskép­pen és azért is, hogy pél­dázzák: érdemes kiválót produkálni, minőséget termelni, mert a munká­nak becsülete van. Egy SZMÉK-re (Szabolcs me­gyei Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás) megszervezésére gondo­lok. Lehetne ez bemuta­tó és vásár, tapasztalat- csere és a kiváló mód­szerek adásvétele, ötle­tek, újítások börzéje, le­hetőség piackutatásra és üzletkötésre. Egyáltalán egymás még jobb, hasz­nosabb megismerésére és megbecsülésére is. Farkas Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom