Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-07 / 210. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1985. szeptember 7. O MMM lita»»ioűiiiffwwroi;iruinniiM-. Az elmebetegek gyógyításáról és a legújabb kutatási eredményekről számoltak be az orvosok a közelmúltban Nyíregyházán megrendezett tudományos konferencián. A Magyar Rehabilitációs Társaság és a Magyar Pszichiátriai Társaság közös, pszichiátriai rehabilitációs szekciója meghívására a konferencián részt vett lés előadást tartott az amerikai Irving Blumberg, a Psziahiátriai Világszövetség rehabilitációs szekciójának aielnöke, akit ezen a konferenciáin tiszteletbeli tagjává fogadta a Magyar Rehabilitációs Társaséig. A 79 éves ember több, mint három évtizede fáradozik azon: az elmebetegek mielőbb találják meg a társadalomba visszavezető utat. Blumberg Ür! ön volt az első elnöke az ENSZ 1981-es ülésének, amelyen elhatározták: az 1983—92 közötti időszakot a fogyatékos emberek évtizedének nyilvánítják. S ezen kívül járja a világot, előadásokat tart és idős kora ellenére is aktívan vesz részt az elmebetegek rehabilitációjáért folytatott harcban. Miért érdeklődik szenvedélyesen e téma iránt? — Édesanyám hosszú éveken át szenvedett depresszióban. Láttam a betegség 'kialakulását és elhatalmasodását rajta. Nyugdíjazásomig szociális szervezőként dolgoztom, és a szakszervezeti mozgalomnak is ré> - szese voltam az Egyesült Államokban. Mindkét minőségben igen sok elesett emberrel találkoztam, akiknek segíteni erkölcsi kötelességemnek éreztem. De az ember egyéni lehetőségei végesek, ezért nemzeti 'és nemzetközi összefogást kell sürgetnünk a betegségek leküzdéséért. S különösen érvényes ez 'az elmebetegekre, mert a társadalom még ima ;is gyanúsan fogadja a gyógyultalak minősített elmebeteget. Bizalmatlanok vele szemben, ami igen-igen megnehezíti azt a természetes visszailleszkedést a korábbi közösségbe, amely nélkül a teljes gyógyulás elképzeiheteti en. Ha a gyógyítást említette, meggyógyítha- tók-e az elmebetegekí* — Azt valljuk, hogy a megelőzés, a gyógyítás és a rehabilitáció teljes egységet kellene hogy képezzen, s a gyógyítás csak egyik láncszeme ennek a folyamatnak. Mivel az elmebetegek gyógyításának a környezet, a család, ia munkahely, tágabb értelemben a társadalom is cselekvő részese, nagy mértékben hozzájárulhatnak a betegek gyógyulásához. Van, aki visszavezethető a korábbi szintre, amelyet a 'társadalomban elfoglalt, van, aki csak alacsonyabb szinten, de normálisan képes eleget tenni a vele szemben támasztott követelményeknek. Mi szükséges az elmebetegek gyógyulásához? — Mint mondtam, a megelőzés, a terápia és az utókezelés teljes egysége megkívánja, hogy a betegség minden szakaszában önálló 'individuumként, s főként emberi méltóságát 'megőrizve kezeljék a beteget. Ezzel j'elen- itősen megkönnyítik a későbbi visszautat neki. Csak bizonyos korlátozásokat szabadna és csak a betegség meghatározott szakaszában alkalmazni az elmebetegekkel szemben. Világszerte vitatkoznak a „zárt osztály” szülk-sógetsségéröl, s ehelyett a kutatásban élenjáró szakemberek úgynevezett átmeneti Irving Bluberg otthonokat, félúti házakat és védő munkahelyeket szeretnénk megvalósítom. Mi okozza a betegség kialakulását, és növekszik-e világszerte az elmebetegek száma? — A kutatásoknak köszönhetően egyre többet tudunk az elmebetegségekről és a gyógyítás lehetőségeiről. De ki vagyunk téve a imái világ összes bajáinak, 'háborúk, katonai rémuralmak, 'éhezés, a munkanélküliség, az urbanizáció, hogy csak néhányat említsék az embereket félelemmel eltöltő tényezők közül. A neurózis és az 'elmebetegségek kialakulása szinte egyenes következménye ezeknek 'a környezeti ártalmaknak. Blumberg Ür! Kiemelte előadásában a kutatás fontosságát. Mennyit költenek ilyen célra az államok? — Saját hazámban az utóbbi 'időben egyre kevesebbet. A szegényekre, a gyermekekre, a szociális kiadásokra kevesebbet szavaznak meg a parlamentek. Éppen ezért szükséges a világméretű összefogás, hogy arra ösztönözzük a kormányokat, hogy az egészségesebb társadalom létrejötte érdekéiben keressék a misztikusnak tartott betegség gyógyításának újabb formáit. Milyen az együttműködés az amerikai és a magyar pszichiátriai szakemberek között? 1978-ban a Magyar Rehabilitációs Társaság pszichiátriai szekciójának vendégeként vehettem részt egy tudományos tanácskozáson Pécsett. Ekkor jött létre a Pszichiátriai Világszövetség és a Magyar Rehabilitációs Társaság között az intézményes kapcsolat. Azóta kölcsönösen felkeressük egymás rendezvényeit. Jövőre 'tartjuk 'Franciaországban a Pszichiátriai Rehabilitációs Világ- szövetség alakuló kongresszusát, amelynek fontosságát már az elmúlt években több nemzetközi konferenciáin is aláhúzták a szakemberek. A célunk: egységes szemléletet kialakíta'ni, hogy az elmebetegeket mielőbb visszavezessük korábbi környezetükbe. ■Köszönöm a beszélgetést. Tóth Kornélia Szabó Miklós: Zöldsapkások A sokrétű és változó világ írói megjelenítése teret enged a kalandregénynek is. Mégis: ki tudná megmondani, miért van, hogy a politikai töltetű és nagy példányszámban megjelentetett kalandregények fogadtatása esetleges, nemegyszer kétséges. Pedig az olvasói kíváncsiság túl a sztorin éppen arra a háttérre irányul, ahonnan láthatatlan kezek a bábukat mozgatják. Ez az oka, hogy az ilyen típusú alkotások a „közügy-irodalomban” integrálódnak (Takács István: A másik város) vagy éppen tematikai meghatározottságuk okán egy ismeretlen világból hozott tapasztalatokkal gazdagítanak (Szabó Miklós: A 117-es ügynök). Az, hogy valamely alkotás tisztességes szinten kielégíti a kaland iránti olvasói igényt, nem lehet oka bizalmatlan kérdőjelek felsorakoztatásának. Inkább a szándék érvényesítésének minősége szabhat mértéket. Szabó Miklós „A zöldsapkások” című regényében személyes ítéletét is megfogalmazva célbaveszi azokat a tőlünk távoli történéseket, melyek számunkra nem közömbösek, s tartalmas szórakozást nyújtva higgadt, elkötelezett gondolkodásra inspirál. A fölkavaró és megrázó regény cselekménye egy 1956-ban családjával disszidált fiatalember — Magyar Ferenc — útjának nyomon- követése. A klasszikus típusú kalandregény témájával, alkalmazott hatáselemeivel éppen az általánosban a különöst meghatározva mutat túl a főhős személyes életviszonyain. A dokumentumokra is épített cselekmény mögött egy hűvös racionalizmussal felépített világ ismerhető meg: Amerika a sajátosan rejtélyes és meghökkentő viszonyaival, az US Army alakulatainak zárt, belső élete, a kiképző táborok és az ott alkalmazott módszerek, melyek a mindenre képes diverzánssá „neveléshez” nélkülözhetetlenek. Szabó Miklós évekig élt nyugaton. Megismerte a disz- szidensek életsorát, a kémközpontok módszereit, a fenyegetést és a zsarolást, s mindezt fölhasználva doku- mentáris precizitással tárja föl a magatartást, személyiségváltozást meghatározó ösz- szefüggéseket, s arra az oksági viszonyrendszerre fordítja figyelmét, mely az egyén szerepvállalásaira hatott. Regénye érvényességét annak fölmutatása adja meg, hogy mihez kezd Magyar Ferenc a megváltozott társadalmi meghatározottságában. Magyar édesapja itthon összeesküvésért ült börtönben. A CIA számontartja, s ennek megfelelően fogadják az USA-ban. Fia, akit „... a polgári rend iránti bizalom és lelkesedés hozott ki Amerikába ...” naiv önkéntesként jelentkezik az US Army kötelékébe, ahol különleges kiképzést kap. Kemény próbák közepette —, mint írja — .. azt is megtanultuk, hogy belőlünk fáradtságot, gyötrelmet nem ismerő acélembert kívánnak faragni. Valamiféle csodalényt, felsőbbrendű embert, aki mindent tud, mindenhez ért, mindent kibír. Egyszóval szuperkatonát ...” Ügy vélte, mert ígéretet kapott rá, hogy ő is kiképző tiszt lesz, mígnem egy vietnami és egy kevéssé jelentős kubai bevetés a ma;— Filmújdonságok Első képünkön: Az „ÉS A HAJÚ MEGY” című színes olasz Ilim egy jelenete. A filmet Federico Fellini rendezte. Második képfinkön: A „VÄROSBU- JÖCSKA” című színes magyar film egy jelenete. A filmet Sós Mária rendezte. Főszereplők: DSrner György, Másik János, Prepeliczay Mária, Urban Marianne. társadalmi problémáink dokumentumfilmeken Hagyományosan erőteljes ágazata volt a magyar filmművészetnek a dökumen- tumkészítés. Gondoljunk a hatvanas évek termésére, a Balázs Béla Stúdió fiataljainak világfigyelmet keltő, tehetséges kirajzására, Sára Sándor, Huszárik Zoltán, Szabó István munkáira, a dokumentarista Kovács Andrásnak a gazdaságirányítás reformját filmes eszközökkel támogató-előlegző műveire. Mi a helyzet napjainkban? Megéledőhen van ismét a dokuimentumfilm. Ennek egyrészt társadalmi, másrészt szakmai háttere van. Amiként a XIII. párt- kongresszus is hangsúlyosan érzékeltette: bonyolultabbak a feladataink, a valóság minden eszközt igénylő kutatása létkérdéssé vált, így a do- kumentumfilm is hozzájárulhat az útkeresés, a tisztázás, az önmagunkkal való szembenézés folyamatainak elmélyítéséhez. Ami pedig a dokumentaristálk hazai föl- eszmélésének szakmai okait illeti, e vonatkozásban két lomkövek közötti őrlődését felgyorsítja. .. Engem a karriervágy hozott ide, de minden árat mégsem tudok megadni érte...” — vallja. Amikor pedig fondorlatos módon, volt hazája elleni kémkedésre akarják rávenni, a kíméletlen helyzetének vissza-visszatérő lelkitusái közepette harmadik megoldást választ. Szabó Miklós kalandregénye megrázó erejű társadalomrajzzal jeleskedik. Az olvasóinak nyújtott felfedező jellegű információi meggyőzőek az egyén változásának lehetőségeiről, az ember teherbíró képességeiről, a társadalmi ellentétekről, az egyén szellemi-erkölcsi küzdelmeiről. Formai megoldásában az egyetlen szálon futó cselekmény lineáris építésével jól igazodik a tartalmi kifejtéshez. A hagyományos én-regény hangsúlyozottan politikai jellege a főhős monológikus megnyilatkozásaiban érvényesül. Hatáselemei — a feszültség megtartása, a sejtelmek, a szenvedélyesség — jól szolgálják az olvasó figyelmének ébren tartását. Bőséges szókészlettel, közérthető szöveggel, s azzal a természetes megjelenítéssel ábrázolja Magyar Ferenc életviszonyainak változásait, mely minden mozzanatában a hitelességet erősíti. Kalandregényről szólva ez nem kevés. (Kossuth, 1985.) Miklós Elemér szempont látszik jelentősnek. Világszerte — így nálunk is — roppant mértékben megdrágult a filmgyártás, ezért kevesebb játékfilm készülhet. A dokumentumfilm azonban továbbra is viszonylag olcsó műfaj, a valóságnak nem kell tiszteletdíjat fizetni, nincs szükség költséges díszletekre stto. Másrészt: a filmszakma jelenleg folyó — e részben már lezárult — átszervezését a dokumenta- risták vészelték át a legjobban, s kevésbé küszködnek olyan jellegű stiláris gondokkal is, mint amilyenek az utóbbi esztendők játékfilmes nemzedékváltását szembeszökőn kísérik. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a dokumentaristák körében ne volnának alkotói gondok, viták, tisztázásra váró elméleti és gyakorlati kérdések. A 25. miskolci filmfesztivál előtt, ez év tavaszán például arról folyt eszmecsere, hogy a dokumentumfilm készítője milyen mértékben avatkozhat bele a valóság folyamataiba, s milyen mértékben szabad, kell, lehet nevetségessé, ellenszenvessé tennie valakit. S vitatkoztak, vitatkoznak po£S£*#rtáí is: mi a különb- ! j a 'tiport- s a dokumentumaim között ? Van, aki arra esküszik, hogy az életből kiválasztott figurákat valamilyen konfliktushelyzetbe kell hozni, pontosabban: engedni kell, hogy a kamera előtt éljék a maguk életét, önmaguk lehessenek. Ezzel szemben sokan nem ódzkodnak attól a megoldástól sem, hogy kérdésekkel faggassák hőseiket, akik aztán a kamera felé fordulva közvetlenül mondják el érzéseiket, gondolataikat, amiként a televízió képernyőjén is látbatjuk- hallhatjuk számos esetben. A megéledő magyar dokumentumfilm-művészetről szólva örvendetes tényként könyvelhetjük el, hogy a Balázs Béla Stúdió — mely épp az idén részesült a filmkritikusok nemzetközi. szervezetének kitüntetésében — isimét nagyobb figyelemmel fordul a hazai valóság ábrázolásának lehetőségei felé (mert volt egy korszak a közelmúltban, amikor meglehetősen öncélú formai kísérleteik, polgárpukkasztó hatáselemek uralkodtak el a stúdió munkájában). Balogh Gábor Otthon című filmje részvéttel és megdöbbentő erővel szól azokról az idős emiberékről, akik magukra hagyatva — esetleg hasonló sorsú akkal1 összekapaszkod- va — tengődnek s még a bürokrácia, a lélektelen hivatalosság akadályaiba is beleütköznék. Vajda Péter Hazatérése pedig — itt-ott némi formai bizonytalansággal, szépelgő megoldásokká. Ibár — német ajkú embereket bír szóra a filmkamers előtt, ök voltak azok, akii mindvégig hűségesek maradtak magyar hazájuk, szülőföldjük iránt; elszenvedtél! azokat a sérelmeket, amelyeket a hitlerizmus miatt méltatlanul zúdítottak rájuk, s szenvedést, megpróbáltatást vállalva szöktél vissza Magyarországra, amikor kitelepítették őket. A dokumentumfilm — se: így van jól — nálunk nerr egyetlen stúdió kiváltsága Készített ilyet más műhelyben például Gazdag Gyula i közelmúltban. Társasutazá; című megrázó alkotása nem csupán a negyven óv előtt fasiszta rémtettek föl idézés» a szenvedések színhelyén, i koncentrációs táborban, ha nem a közgondolkodásbar ma is létező súlyos torzulá sokra is fényt vet — példá ul az antiszemitizmus, a zsi- dóellenesség megbúvó, néhj azonban nyilvánvaló jelenlé téré. Annak ellenére, hogy leg újabb dökurnentumfilmje- Inkből izgalmasan áll össze a mai magyar társadalom tablóképe, annaik ellenére, hogy ezek a művek fontos lajstromot adnak eredményeinkről és hiányosságainkról, nincs megoldva épp azoknak a dokumentumfilmeknek a mozi forgalmazása, amelyek a Híradó- és Dókumentumfilm Stúdióban készülnek. Ezek a húszperces, vagy néha hosszabb filmek el-elsikkadnak a játékfilmek vetítése előtt, vagy el sem jutnak a közönséghez. Pedig számos alkotása ennek a mű- helynék komoly figyelemre számíthat közönségtalálkozókon, nem hagyományos mozielőadásókon. Magyar József például rengeteg közönségtalálkozón vesz részt a filmjeivel, és legújabb — a mozikban is hamarosan megjelenő — munkája, A mi családunk is számíthat „késhegyig menő” vitákra, szenvedélyes elutasításra és ro- konszenvre. Körképet ad társadalmiunkról, és olyasmit vétet észre, amit naponta meg kellene látnunk, mégsem (tudatosul bennünk. Műsorra tűzik a mozikban Zom- ibori Katalin rövid dokumentumfilmjét, a Húzzák d nótánkat című alkotást is. Talán a képernyő nyilvánossága lehet az, amely ezeknek a filmeknek a hatását nem csupán megsokszorozza, hanem egyáltalán működni engedi, valamennyiünk érdekében. Köháti Zsolt A KM VENDÉGE HM fl pH JSpH jflHHjflflj
