Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-07 / 210. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1985. szeptember 7,^ Kedves Rokon! Tudom én, hogy ritkul manapság az ilyesféle megszólítás, különösképpen azok között, akik a rokonságot is inkább csak sejtik az unoka, másodunoka, harmadunoka-testvéri útvesztőben, a sógorságok és komaságok szövevényében. Hosszú levéllel kerestek meg. Express adták fel, utalván a benne fogalmazott haragos panaszra. Gyerekük idén érettségizett, két helyre is jelentkezett, de egyikre se vették fel. Ezt tartják felháborítónak, ezért kérnek, hogy próbáljak valamit segíteni. Nem is lenne semmi baj a kéréssel, udvariasan megválaszolhatnám egy magánlevélben, hogy még a saját gyerekem hasonló baján se tudnék segíteni. Ami közüggyé teszi a panaszt, az a hosszú levélnek az a része, amelyben felsorolják, hogy hány helyre fellebbeztek, hány esetleg segíteni tudó régi ismerőst, falujukból elszármazott hozzám hasonló rokont kerestek fel eddig. „Mindenki csak ígér, még az is, aki ott dolgozik az egyetemen, de segíteni egy se akar, pedig a gyerek minden álma az egyetem volt.” És maguk, a szülők is úgy éltek világéletükben, hogy szó nem érhette a ház elejét. És szó esik a levélben arról, milyen jó szakember a férje, hogy mennyit dolgoztak már a falujukért, hogy a nehéz időben is kitartottak a téeszük mellett. Arról is, hogy milyen házat építettek, a háztájiknak csodájára járnak a faluban, hogy hajnaltól késő estig dolgoznak megállás nélkül, becsületesen, csak azért, hogy a gyereküknek minden jó legyen. Bizalmasan, mintegy zárójelesen, arra is utal a levelében, hogy nem volt olcsó dolog a protekció után járni, és nem is csak az utazgatások miatt. Csomagokkal kedveskedtek itt is, ott is. Nagyon sok szülőt ismerek, aki megpróbálja ugyanezt. Más dolog, hogy amikor a csalódottságukat megértem, a társadalom ellen forduló és a társadalmat okoló haragjukat már nem. Biztosan ki lehet, és ki is tudják számítani, mennyibe került eddig a gyerek nevelése. Ha most beszélgetnénk, akkor elmondaná, hogy csak a ballagási ruha több volt négyezer forintnál, esküvő- nyi ünnepet rendeztek az érettségi tiszteletére. Nem vagyok benne biztos, de én úgy tudom, hogy már egy kocsira is befizettek á gyereknek, de azt is — és erre csak egy parányi mondat utal a levélben — hogy az az érettségi alig volt jobb a közepesnél, meg arra: lehetett volna segíteni, hiszen a felvételi vizsgák néhány pontján múlt csak a dolog. És mi az a néhány pont? Any- nyit még talán meg is érdemelt volna a gyerek. Azt gondolom, kedves rokon, hogy ez már jócskán több egyszerű magánügynél. Ha az ön fiát veszik fel az egyetemre, ha ajándékba adják azt a néhány pontot, akkor az ön fia valaki olyat szorít ki, aki többet tudott, jobban szerepelt, aki feltehetően a felvételt is jobban megérdemelte. Hogy is van hát ez? Éppen mert becsületesen dolgozott egész eddigi életében, tudhatja, milyen keserves csalódás az, ha valaki mellettünk semmi munkával ugyanúgy boldogul mint mi. Milyen mérges volt, amikor az ön szebb dohányát rosszabbul vették át, mint a másik emberét, aki nem átallotta a bálák közepébe dugni a hitványabb levelet. Egy-egy ilyen sebet, egy-egy igazságtalanságot maga is évekig hurcolt, mesélt nem fogyó felháborodással. Az rendben van, hogy szeretjük a magunk gyerekét, de becsülni tartozunk a másét. És éppen ezért segítség helyett csak annyit tanácsolhatok; engedjék el a gyereket dolgozni, beszéljék meg vele, ami történt. Mondják meg neki, igazságos is ami történt, mert csak így képzelhető el, hogy egy év múlva egy másik felvételi bizottság előtt a gyerek azt is produkálni fogja, amit közben megtanul. És higgye el, akkor már felesleges lesz minden protekció. Üdvözli Önt dr. Szlávik Lajossal, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi igazgatéság igazgatójával a vízgazdálkodásról £ Mostanában — legutóbb a dunai ár- w hullám levonulása, a Hernád menti árvíz, ezt megelőzően a felső-tiszai téli jégvédekezés, az Ecsedi-lápot sújtó tavaszi-nyári belvíz miatt — az érdeklődés középpontjába kerültek az ár- és belvízvédekezéssel foglalkozó szervezetek, a vízügyi igazgatóságok. Nem zavaró, hogy csak ilyenkor nyilvánul meg érdeklődés munkájuk iránt? — Munkatársaimmal együtt mi másként látjuk, tapasztaljuk, hiszen a vízügyi igazgatóságok tevékenysége jóval szerteágazóbb, mint sokan hiszik. Egyike vagyunk az ország 12 vízügyi igazgatóságának. Három szomszédos országgal vagyunk napi kapcsolatban a közös — egyezményekben szabályozott — határvízi feladatok megoldása érdekében. Alaptevékenységünk a vízgazdálkodással kapcsolatos első fokú államigazgatási, hatósági és szakágazati, a biztonsági, — ár-, belvízvédelmi és vízminőségvédelmi (kárelhárítási) — feladatokra, a termelési, tervezési, kivitelezési, valamint üzemelési és karbantartási feladatokra terjed ki. A Gondolom, ez, pontosabban a megelőzé- v se adja a legtöbb munkát is. — Kétségtelenül. Az igazgatóság árvízvédelmi szakágazata 618 kilométer hosszú elsőrendű árvízvédelmi vonalon látja el az ármentesítéssel és védekezéssel kapcsolatos feladatokat. Tervezzük és irányítjuk a véd- művek fejlesztésével, karbantartásával és üzemeltetésével kapcsolatos munkákat. Eddig az 1965 négyzetkilométer mentesített árteret védő összes védvonalból 304 kilométert építettünk ki — országosan egységes elvek alapján kidolgozott fejlesztési koncepcióhoz igazodva — az előírt méretre, a 100 évenként átlagosan egyszer előforduló árvíz elleni védelemre. Ez az arány 49,1 százalékos, megfelel az országos átlagnak. A hátralevő 314 kilométer töltésfejlesztés évtizedekre meghatározza feladatainkat és milliárdos nagyságrendű fejlesztési forrásokat igényel. Napjainkban a Szamos töltéseinek valamint a Batár bal parti töltésének kiépítésén dolgozik igazgatóságunk. A következő ötéves terv országosan is kiemelt árvízi fejlesztési programja lesz a Szamos védműveinek erősítése, magasítása, amelyre egyébként az elmúlt 15 évben 600 millió forintot fordítottunk az állami költségvetésből. A Vásárhelyi Pálnak, a reformkor Iegje- * lentősebb vízmérnökének főműve a Ti- sza-szabályozás terve volt közel másfél évszázaddal ezelőtt. Van-e ma is szükség ilyen szabályozásra? — Olyan mértékűre természetesen nincs, de összesen 289 kilométer hosszú folyószakasz szabályozását, illetve a meglévő művek fejlesztésével, és karbantartásával kapcsolatos feladatokat is elvégezzük. Az összes folyószakaszból teljesen, vagy részben szabályozott 194 kilométer, de a művek jelentős része már régi, fenntartásra, felújításra szorul. A Talán az ország egyetlen táján sem okoz annyi gondot a belvíz, mint a megyénkben. Milyen feladatokat ad ez az igazgatóságnak ? — Igazgatóságunk 5456 négyzetkilométeres működési területéből 2384 négyzetkilométer mélyártér, ami fekvésénél és kötött talajánál fogva fokozottan igényli a vízrendezést. A belvízvédekezés nem látványos, de igen bonyolult, összetett feladat. Ez elsősorban abból is adódik, hogy a vízelvezetést szolgáló műveknek több kezelője van. (Vízügyi igazgatóság, társulatok, mezőgazdasági üzemek, tanácsok.) Másodsorban a kártétele igen sok érdekeltet érint, de még ez is változik az évszaktól függően. Az igazgatóság az árvízvédelemhez hasonlóan ütőképes belvízvédelmi szervezettel rendelkezik. — A területen a legnagyobb belvíz 1967- ben volt, amikor 93 ezer hektár terület volt elöntve. Legutóbb viszont 1980-ban volt, amikor 63 500 hektár került víz alá. Jelentősebb az utóbbi volt, mert amíg az előző márciusban, addig az utóbbi júliusban történt, így a kártétel mértéke a vegetációs időszak miatt az 1980. évinél jelentősebb. Súlyos veszteségeket okozott az idei május —júniusi belvíz is a mezőgazdaságban a közvetlen vízkárok és a művelést befolyásoló másodlagos hatások miatt. A Az idei belvizek kapcsán olyan nézetek terjedtek el, hogy az Ecsedi-láp belvizes problémáinak okozója a Kraszna f eliszapolódása... — Szakmailag ez teljesen téves és megalapozatlan vélemény. A szilágyság! hegyek északi lejtőjén eredő Kraszna a múlt század végi nagy vízrendezésekig az akkor még rendezetlen Ecsedi-lápba ömlött, a lápban ásott csatornában haladt, majd azt Olcsvá...a mezőgazdasági termelés el fog futni arra a fejlettségi szintre, ahol a víz lesz a további fejlődés korlátozó tényezője, s meg kell majd teremteni az öntözéses gazdálkodás közgazdasági feltételeit. A műszaki feltételek és a vízkészletek folyóink mellett adottak, illetve biztosíthatók. nál elhagyva ömlött a Szamosba. A Krasz- nát 1895—99. között lekapcsolták a lápról és egy, a nyíri dombok lábvonalánál, a láp nyugati szélén épített 69 kilométer hosszú, 5 méter fenékszélességű csatornán át Vásá- rosnaménynál vezették a Tiszába. Jó esésviszonyai miatt hordalékképződése jóformán nincsen, medrében jelentősebb elfajulások nem észlelhetők, fenékszintje az eredeti kiépítéshez képest alig változott, fel- iszapolódás nincs. A Kraszna megépítése óta a meder gyakorlatilag egyensúlyi állapotban van. Az eltelt 90 év alatt a Kraszna ásott medre lényegében természetes vízfolyásként, folyóként viselkedik. A Milyen módon lehetne a belvíz okozta w károkat csökkenteni? — A védekezést szolgáló technikai berendezések számának és kapacitásának növelésével. A belvízrendszerek fejlesztésénél a több célú hasznosítás szempontjait is igen fontosnak tartjuk. A nyíri belvízrendszer fejlesztését több célú tározók építésével végezzük. 1961-től területünkön hét állandó jellegű és két vésztározó épült meg, térfogatuk együttesen mintegy 16 millió köbméter. A felső-szabolcsi belvízrendszer fejlesztése keretében jelenleg épül a szabolcs- veresmarti 12 millió köbméter térfogatú tározó. A Annak a környéknek a lakói — bele- ^ értve Kisvárdát is — félnek a tározó megépítésétől, attól tartanak, hogy az egyébként is belvizes területen még inkább megemelkedik a talaj vízszintje. Jogosnak tartja-e félelmüket? — A tározó helyének kiválasztása és megtervezése során megkülönböztetett figyelemmel foglalkoztunk a tározó környezeti hatásával, a talajvízszintre gyakorolható hatásával. Egy ilyen víztározó a part menti 600— 700 méteres sáv talajvízszintjére gyakorol közvetlen hatást. Az itteni természeti adottságok ugyanakkor igen kedvezőek: Szabolcsveresmart, Rozsálypuszta, Dögé, Kékese dombokra települtek, így ezeken a településeken — és természetesen Kisvárdán sem — a talajvízszint megemelkedésével nem kell számolni. A mélyebb fekvésű mezőgazdasági területek mentén pedig övcsatornákat és más műszaki létesítményeket építünk. A tározó több célú rendeltetésű lesz: a Tiszából öntözővíz és tárolható és a környezet gyönyörű színfoltja lesz a felsőszabolcsi táj dombjai között meghúzódó 392 hektáros mesterséges tó, s remélhetőleg a vízisportok kedvelőinek paradicsomává válik. Terveink szerint 1988-ban készül el. A A mezőgazdasági termelés jelentős nö- w vekedése és értéke, a termelés biztonsága fokozottabb igényeket támaszt a vízrendezéssel szemben is. — Feltétlenül. A vízrendezési művek kialakításánál a vízzel való gazdálkodás a cél, ennek érdekében csak a növényzet számára káros vizeket kell elvezetni, a hasznos vizeket a talajban és a tározókban kell visz- szatartani. 1980-tól a megyében — elsősorban a felső-szabolcsi és a Tisza—Számosközi kiemelt térségekben — nagyarányú meliorációs munkák kezdődtek, melyeknek VI. ötéves tervi költsége 927 millió forint. Ennek során a nyílt felszínű üzemi csatornák kiépítése mellett a magas talajvízállású és erősen kötött talajoknál talajcsövezéssel történik meg a káros vizek elvezetése. A főműfejlesztés keretében a Felső-Szabolcsban a csatornák bővítésére, új szivattyútelepek, műtárgyak és tározó építésére 1980—1990 között — a fenti összegen túlmenően — több mint 300 millió forint szükséges. Ugyanakkor fontos feladat a főművi csatornák karbantartása is, amelyre évente körülbelül 50 millió forintot fordítunk. A Amilyen gyakran okoz gondot, kárt a w belvíz, olyan gyakori az aszály is. Ennek kivédésére jó lehetőséget kínálnak a folyók vizei... — Az öntözéses gazdálkodás a termelő- szövetkezetek szervezése után az 1960-as években indult fejlődésnek. Sorra épültek a nagy felületi legelő és rizstelepek, egyre több hordozható esőztető öntözőberendezés működött területünkön. 1969-ben mintegy 22 ezer hektár volt a műszakilag berendezett terület. 1973—76 között állami beruházásból létesült a rakamazi és vencsellői felszín alatti nyomócsöves esőztető öntözőfürt 3308 hektáron, 173 millió forint költséggel. Az 1970-es évek végére a korábban létesült öntözőtelepek elavultak, gazdaságos üzemeltetésük jelentős költségű felújítást kívánt volna. Erre a gazdaságok nagy részének pénzügyi lehetősége nem volt. A hosz- szabb csapadékos periódus, valamint az öntözéses gazdálkodás járulékos költségeinek jelentős emelkedése miatt az öntözőtelepek rekonstrukciói elmaradtak. Következményként a műszakilag berendezett terület napjainkban 8500 hektárra lecsökkent. Még a szakemberek között is vita van az öntözés szükségességéről a mi éghajlati adottságaink mellett. Véleményem szerint a mező- gazdasági termelés el fog jutni arra a fejlettségi szintre, ahol a víz lesz a további fejlődés korlátozó tényezője, s meg kell majd teremteni az öntözéses gazdálkodás közgazdasági feltételeit. A műszaki feltételek és a vízkészletek folyóink mellett adottak, illetve biztosíthatók. A Szerencsére ivóvizünk tiszta és egészséges. Csak éppen az ország egyik legelmaradottabb része vagyunk a közműves vízellátásban... — Településeink vizművesítése az 1960-as évek derekán kezdődött el, akkor, amikor a Fővárosi Vízművek százéves évfordulóját ünnepelte! Az erőteljes fejlődés a 70-es árvizet követő nagyarányú vízművesítési programmal indult. A vízi közművek fejlesztése — a megye politikai és gazdasági vezetésének, valamint a lakosság jó hozzáállásának köszönhetően — a IV—V. és VI. ötéves terv során közel egyenletes és dinamikus volt. az országos átlagot meghaladó ütemben fejlődött. A közös összefogás eredményeként — a késői kezdés ellenére — 1984 év végén megyénkben 225 településéből 125 település közműves vízellátással rendelkezett, melyekben a lakosság 68 százaléka él. A vízművek együttes kapacitása meghaladja a napi 123 ezer köbmétert. A A szennyvíz csatornázásában még sú- w lyosabb a helyzet... — A vízellátástól jelentősen elmaradva, de fejlődésnek indult a csatornázás és szennyvíztisztítás is. Megyénk hat városán kívül további kilenc település rendelkezik csatornaművel. A szennyvíztisztító kapacitás közel 50 ezer köbméter naponta. Megyénkben 65 jelentős ipari üzem és 300 mezőgazdasági telephely rendelkezik vízművel, illetve szennyvízkezelő rendszerrel. Jelenleg a megye iparának teljes vízigénye közel 100 ezer köbméter naponta, melyet — takarékos vízhasználatok bevezetésével — mintegy 30 ezer köbméter napi friss víz biztosításával oldunk meg. Az ipar által „termelt” szennyvíz mennyisége 25 ezer köbméter naponta, melynek 74 százaléka megtisztítva távozik el vízfolyásainkba. A Milyen , főbb feladatokra koncentrálják w erőiket ebben az évben? — A területi vízgazdálkodási feladatok közül első helyen a víztakarékosság és víztisztaság fokozott védelmével kapcsolatban előírtakat kell teljesíteni. Továbbra is ki kell venni részünket a megye vízi közmű- vesítési, szennyvízcsatornázási és -tisztítási programjának megvalósításából. Változatlan égővel kell a vízminőségi célok megvalósítását, szorgalmazni, különösen ott, ahol visszatérő szennyezésekkel találkozunk. Megkülönböztetett figyelmet kívánunk fordítani a Nyíregyházi Konzervgyár tyukodi üzeme szennyvíz-rekonstrukciójára és a fehérgyarmati SERKÖV hígtrágya elhelyezésének megoldására. Termelési-építési feladataink is számottevőek: éves tervünk 330 millió forint, s az idei év nehéz időjárási körülményei között kell 24 millió forint nyereséget elérnünk. Saját feladataink közül a beruházásoknak biztosítunk elsőbbséget, befejezzük a Szamos és a Batár töltéserősítését, á. felső-szabolcsi főműfejlesztés idei feladatait, a folyószabályozás és vízhasznosítás folyamatban lévő beruházásait. Ezek ér- téke_ megkozeiíti a 100 millió forintot. Építünk továbbá víztornyokat, vízműveket, végzünk meliorációs munkákat, s fokozni szeretnénk műveink karbantartását, amelyet a megye mezőgazdasági üzemei joggal várnak el tőlünk. Köszönöm a beszélgetést. Balogh József INTERJÚ M L A KM
