Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-07 / 210. szám

KM hétvégi r---------------------------------------- VALÓSÁGUNK KÖZELKÉPBEN I------------------------------------------\ Két hír a napilapok 1985. július 29-i írásai közül: Népsport: „A lányok kö­zül a nyíregyházi Kovács Rita ragyogóan harcolt, nagyszerű erőnlétének kö­szönheti dobogós helyezé­sét: a hetedik helyről jött fel, s nyerte el Genfben az ifjúsági úszó Európa-baj­nokságon 800 méteres távon a bronzérmet.” Kelet-Magyarország: A Tiszamogyorós határában lévő Tisza-strandon csóna­kázás közben — feltehetően a csónak túlterhelése miatt — egy házaspár vízbe ful­ladt. ★ A map hetedmagával sü­tött. Már-már arra gondolt a család, hogy a Medárdot követő 40 nappal sem elég­szik ímeg a csapadékos ked­vű nagy természet, de egy th'ét múlva örömmel tapasz­talhatták, hogy azért most sem marad el a nyár. A férj nyugodtam taposhatott a gázpedálra, nem kellett már félni, hogy a busz egy fékezésnél magasúszik. Az asszony is elégedetten szá­molgatott, nem kell potyára várakozni az olajszagú lángossü lésben, míg valaki az esőben rászánja magát, hogy az utcán egyen. A gyerekek még jobban vár­ták a meleget, ugyan mit is 'kezdhetnek a légvárt szünidővel a hűvös esőben. A hétvégére a meteorológia is jó. időt ígért. A mogyorósi partot még ! nem fedezte fel magának az idegenforgalom. Pedig a lankás part csábít a fürdés­re, a selymes homok a na­pozásra, az árnyat adó fák megvédik a leégéstől aki méig csak először vetkőzött fürdőruhára. A D-család ide készülődött. A férfi, a 38 éves gépkocsivezető, az asszony, a 32 éves lángos- I sütői s .fcéhJápyuK,. a 12 ■éves. .Angéla .és a 8 éves Bernadett. És efeiíör eszük­be jutott: miért is ne köt­hetnék össze a kellemesnek ígérkező strandot az édes­anya közelgő névnapjával? A kis csapat szombaton kora délután indult útnak. A férj, a feleség, a két gye­rek, aztán F. László fele­ségével és 17 éves fiúk. Magukkal vitték közös mo­torcsónakjukat is. Később a Tisza-parton szaporodott a létszám: csatlakozott hoz­I zájuk D-né húga és annak férje is. -Néhány óra múlva a társaság egy részét kór­házba szállították, az ünne­peli asszony holttestét a mándoki hullaházba vitték, a férjéről pedig csak annyit tudtak, hogy elnyelte a víz. Közben sok minden történt, de pontosan kibogozni már aligha lehet, mert szinte mindenki másként emlék­szik. F. László, a 17 'éves kiis- várdai fiú így mondta el: — Délután a fák alatt pi­hentem, aztán lementem a vízpartra, ahol D. Sanyi I bácsi édesapámmal és két férfivel labdázott. A többi­ek csónakázni .mentek. Kis idő múlva édesapám szólt, hogy menjek ei a csó­nak után, mert még lemennek a határhoz (az országhatárról van szó. A szerkó Amikor odanéz­tem, láttam hogy a csónak­ban öten ütnek. A part kö­zelében voltak. Odamen­tem 'és be akartam 'indítani a 'motort. Nem sikerült. A Sanyi bácsi lányával, An­gélával nekidőltünk a csó­naknak és visszatoltuk a fürdőhelyhez. Ekkor jött oda Sanyi bácsi és beindí­totta a motort. Mondták, hogy én ls ugorjak be. Sa­nyi bácsi enyhe kanyarral a másik part felé irányítot­ta a csónakot. Vidám volt a hangulat. Sanyi bácsi sógo­ra mondta is, hogy még nem szédül. Sanyi bácsi er­re derék®,zögbe állította a kormányt és a csónak el­kezdett körözni a vízen. — A 'második kör után Jóska bácsi — Sanyi bácsi sógora — a csónak bal ol­dalán, hátul hanyatt kiha­jolt, ahogy a vitorlások szoktak, s amikor őt néz­tük, akkor vettük észre An­gélával, hogy ömlik befelé a víz. Szóltunk Jóska bácsi­nak, üljön le onnan, de amikor behúzta a testét, megbillent a ásónak és to­vább ömlött befelé a víz. Bktkor szóltunk Sanyi bá­csinak. ö megmerevedett, elpirult, aztán .egyenesbe állította a kormányt, de ok­ikor már félig volt a csónak vízzel. Én ijedtemben ki­ugrottam. Láttam, hogy utánam ugrik Angéla is. Elindultam a part felé, az­tán megálltam, mert Angé­la kiabált, hogy nem bír tovább úszni. Mondtam ne­ki, fogja meg a váltam, így értünk ki a partra. — Amikor már leért a lábunk, megálltunk és viisz- szaméztünk. Sanyi bácsi hozta kifelé Bernadettet, a .kisebbik lányt és kiabált apunak: Laci nem bírom tovább, gyere már. Közben Bernadett is kiabált. Ször­nyű volt hallani: „Laci bá­csi megfulladok!” A csó­nakból is kiabáltak, hogy elsüllyed. Édesapám egy fosznideszkát 'kapott a hóna alá, azzal ment be a vízbe. Amikor vagy öt méterre lehetett Sanyi 'bácsitól, ak­kor láttam, hogy eltűnt a víz alatt, de Bernadett. a víz felett volt. Gondolom a hátára emelte a kislányt, hogy el ne süllyedjen. Ber­nadettet édesapám kihoz­ta, Sanyi bácsit nem láttuk itöbbé. A csónak közben fel­borult, és a lónyai parthoz úszott. A végében ott ült Márta néni testvére, öt két úszó hozta Iki, akik a strandról úsztak be. Annyit láttam még, hogy a révé­szek a part felé közeledtek arról a helyről, ahol Sanyi bácsi elmerült. Márta né­nit .hozták, a'ki akkor buk­kant fel a vízből. Én Angé­lát elvittem a fák közié, hogy ne lássa édesanyját. Idősebb F. László, a 39 éves apa: — Egy fél vodkát ittunk és hatan egy üveg .bont. Hát óra körül D. Sándorral és két fiatalemberrel labdáz­tunk. Odajöttek hozzánk az asszonyok éskérték Sanyit, hogy vigye .el őket csóna­kázni. ö nem szólt sem­mit, fejeltünk tovább, hát­tal a csónaknak. Egyszer csak arra figyeltünk fel, hogy nevetgélnek mögöt­tünk, s a csónakot próbál­ják elindítani. Evezni is próbáltak, de a csónak nem arra ment, amerre akarták, 'hanem lefelé .sodorta a víz. Vagy kétszáz méterre lehet­tek már .tölünk, amikor Sa­nyi elhatározta, hogy utá­nuk megy, mert még elso­dorja őket a víz Záhonyig. Én fociztam tovább. Aztán meghallotta^, hogy a mo­tor beindul,' s szép egyen­letes hangon zúg, de nem láttáim őket. Aztán hallot­tam, amikor Sanyi kiabál: „Laci segíts!” Csak fejeket láttam a vízben, lehettek vagy 150—200 méterre tő­lém. — Elindultam féléjük. Sanyi a kisebbik lányát hozta, a fiam Angélával jött. Amikor közelebb ke­rültem, akkor láttam, hogy Márta hassal lefelé van a vízben, s (közben a lánya azt kiabálta: „Anyu meg­fulladt”. Amikor közelebb kerültem Sanyihoz, átadta a kislányát, elindultam ki­felé a vízből. Ő visszafor­dult, azt gondoltam, a csó­nak felé. Aztán nem láttáim többé .. . — A kislányt kitettem a partra, indultam volna vissza, de .megláttam, hogy a révészek is odaértek a csónakhoz és Mártát bele­tették. Megpróbáltuk ki­nyomni belőle a vizet, mes­terséges légzést is alkal­maztunk, mentőt hívtunk, de már minden késő volt... F. József 26 éves mándo­ki lakos, D. Sándorné só­gora motorral ment ki az­nap délután feleségével a mogyorósi partra. — A feleségem .mondta, hogy menjünk ki, köszönt­sük fél a nővérét. Mire ki­értünk miár tartott a Már- ta-nap. Valamilyen édespá- iliinkiával .kínáltak, de csak egy kis pohárral ittam, meg egy pohár sört, mert este menni kellett dolgozni. Aztán a sógornőm mondta, hogy menjünk le csónakáz­ni. A sógor épp a lányait csónaikáztatta, aztán kia­bált neki' Márta, .hogy jöj­jenek ki, mert mi is bele akarunk ülni. Sanyi ki is jött, aztán elment labdáz­ni. Én először .nem akar­tam .a csónakba ülni, de rábeszéltek. Elindultunk a vízen, de a .motor nem akart engedelmeskedni. Eveztünk, aztán Márta ad­dig kiabált Sanyinak, mig oda n.em jött. Beült a csó­nakba. Ügy láttam, hogy a légzsákra, ami kiemelke­dik a csónak közepén. Arra térdelt és úgy indította be a motort. Én bal oldalt, há­tul ültem, azon a részen, ahol a koriáit már délután kitört. A feleségem és a sógornőm dől ültek. — Amikor a motor be­indult, balra kezdtünk ka­nyarodni. Megtettünk vagy két-három kört, s akikor szóltak a .gyerekek Sanyi­nak, hogy jön be a víz. Márta rászólt Sanyira, hogy mit csinál, de én már arra sem figyeltem, hogy Sanyi merre irányítja a csónakot, annyira ömlött .mellettem a víz. A csónak orra fel- emelkedett, a vége már szintbe került a vízzel, s ekkor mindenki elkezdett segítségért kiabálni. Nem tudom, velem mi történt. Vagy kiestem, vagy a csó­nak velem együtt fordult fd, csak arra emlékszem, hogy a vízben voltam. Na­gyon .megijedtem, mert nem tudók úszni. Azit lát­tam, hogy a feleségem bele­kapaszkodik a csónakba. Megfogtam a kezét, de éreztem, 'hogy merülök, és dkezdtam .évi okéin i a part felé. Kétszer-három­szor is elmerültem, de va­lahogy mindig a felszínre tudtam jönni. Rettenetesen elfáradtam, minden erő ki­ment belőlem. A partot se láttam, ember se volt a fcö- zelemben. Elengedtem ma­gam. Aztán nem emlékszem semmire. Nem tudom, hogy kerültem a partra. F. Józsefné így emléke­zett nővére névnapjára: — Olyan fél öt körül mentünk ki a Tisza-pantra. Felköszöntöttük a testvére­met, aztán lementünk a partra. Mondtam, hogy még sose ültem motorcsónak­ban. Beültünk. Testvérem­mel az első ülésre, mögöt- tümik a gyerekek. Ekkor öten voltunk. Odajött F. Laci, aztán Márta kiabált a férjének, hogy indítsa be a motort. Körbe-körbe fo­rogtunk, de hogy a sógor akarta-e így, vagy a csónak ment így magától, azt nem tudom. Egyszer a sógor ki­áltotta, hogy süllyed a csó­nak. Amikor hátranéztem, már félig volt vízzel. Aztán felborult. Nem -tudom, ki merre, úszott, vagy -ment, csak hogy Sanyi fogja a ki­sebbik lányát ós a felesé- gét, Mártit. Én ahogy ki­borultam, belekapaszkod­tam a csónakba. Ű.gy em­lékszem, közelebb voltunk a lónyai parthoz, de a só­gor a mogyorósi part felé úszott. Kiabált, hogy segít­setek, de én nem tudok úszni. Kapkodtam a fejem, hol a férjem néztem, ho­gyan éviekéi, hol a sógort, aztán nem tudom, hogy ke­rültem a felborult csónak tetejére. Onnan hoztak ki a révészeik, s másnap enged­tek 'haza a kórházból. És Angéla? — Hatan ültünk be a csó­nakba. Eveztünk, de inkább a víz Vitt bennünket, ezért édesapám utánunk jött. A pántról belábalt a csónak­hoz. Beült. Először neki sem akart beindulni a mo­te, aztán amikor végre felzúgott a hangja, megin­dultunk a vízen. Vagy két perc múlva láttam meg, hogy ömlik befelé a víz. A csónak lemerült, én elkezd­tem úszni a part felé F. Laci után. Almikor már le­ért a lába. visszanyúlt és engem is 'kisegített a vízből. A parton voltam, amikor édesapám Bernadettet hoz­ta kifelé. Laci bácsi ele­ment, elvette a húgomat, édesapámat pedig nem lát­tam többé. Később Jóska bácsit és Marika nénit, anyu testvérét és férjét ki­hozták a révészek. ★ Amikor a helyszíni szem­le elkezdődött, már tudták a szomorú végeredményt: D. Sándort elnyelte, s nem adta vissza a víz, D. Sán- dornét .sikerült a partra vinni, de ekkor már halott volt. A délután még kilenc­tagú 'társaságból hárman kórházban voltak, a .többi­ek hazaértek otthonukba. <D. Sándor holttestét három nap múlva találták meg 1 kilométerrel a .tragédia he­lyétől.) A bizottság tagjai a csó­nakot felvomtaittálk a part­ra. A szemle nem hozott különleges eredményt, csak rögzítette a tényeket: a csó­nak kettős törzsű, úgyne­vezett Kaita.marán típusú, műanyagból készüli;. A hosszúsága 4,15 méter, a szé­lessége 1,50 méter. A két test közötti részen légfcam- rát alakítottak ki, amely végigfut a csónakitesten. A (két 'keresztülés hat (!) sze­mély szállítására alkalmas. A (sónak lkát oldalán, a pe­remen, a testtől körülbelül 10 centiméterre fából ké­szült korlát fut végig. A csónak bal oldalán lévő korláitfálból a far?észnél hi­ányzik egy körülbelül 30 oemtis darab. A csónak or­rában egy kormány-kerék látható a bal oldalon, de nincs bekötve, csak dísz­ként szolgál. A csónak far­részénél a csónakra szerel­ve található a motor, ami Vetyerok 8 típusú, 175 köb- oenti űrtartalmú, a burko­lata hiányzik. ★ A szakértő a (tények alap­ján alakította ki véJemé- myéti — A Hajózási Szabályzat 13. fejezet 13. pont 01 cikk C. pontja kimondja, hogy kishajót csak az vezethet, aki kellő gyakorlattal ren­delkezik, ismeri az adott vízterület sajátosságait és a vízi közlekedés szabályait. D. Sándornak volt kishajó- vezetési engedélye, de nem volt kellő .gyakorlata a ve- izetésben. — A Hajózási Szabályzat 9-es számú melléklete elő­írja, hogy a csónakban az úszni nem tudó személyek részére személyenként egy 'mentőmellényt kell elhe­lyezni A D. Sándor csó­nakjában ülők közül né­gyen nem .tudtak úszni, de egyetlen mentőmellény sem volt a csónakban. — A Hajózási Szabályzat 13 fejezet 13. Oz. cikk. 2. pontja előírja: a csónak vezetője köteles gondoskod­ni arról, hogy induláskor a ásónak az üzemeltetéshez szükséges felszerelésekkel el legyen látva, műszaki­lag jó állapotban legyen. A tanúk elmondása alapján a baleset bekövetkeztét ab­ban tudom megállapítani, hogy D. Sándor a kellő gya­korlat hiányában figyelmen kívül hagyta, hogy a csónak bal oldala jobban terhelt, ezért a csónak instabillá vált. A manőverezés során a köröket balra végezte, ennek .következtében a csó­nak bal oldalán ömlött be a víz, s amikor a csónak ve­zetője ezt észrevette, illetve figyelmeztették rá, máir a csónak fara a víz alá ke­rült. Amikor ezt a csónak­ban ülők látták, pánik tört ki, menekültek a csónakról, pedig ha belekapaszkodtak volna, megmenekülnek, mert a csónak légkamrája miatt nem tud elsüllyedni. ★ Kanada nem csak a ten­geren túlon van. Mándokon az egykori Forgáeh-kastély mögötti területet hívják így, ahová — mint vala­mikor Kanadában — más­honnan települtek az em­berek. A gróf telepítette ide a szegényeket, emiatt soká­ig ez volt a község legsze­gényebb része. Aztán ezek­ben az utcákban ís meg­pezsdült az élet: nemcsak a Kanadába vezető utca elejének fémjeizője már a tsz, az Üj Élet, hanem a Kanadáé is. A Széchenyi utcán — mint a többin — egymást váltják a régi, az új, s legújabb lakások. Ré­giek, amelyek gazdái vagy megöregedtek, vagy szeré­nyebb keresetűek, s az újak, amelyek arról árul­kodnak, hogy szorgalom­má! hamar feledtetni lehet a múltat. Ilyen új ház áll az 56. szám alatt. Szép, kertes családi ház, amely kívülről is. gondos gazdáról árulko­dik. Ma már sajnos, csak árulkodott. Mert a ház ár­ván maradt. Gazdái — D. Sándor és felesége — sókat dolgoztak érte, azért, hogy nekik is kényelmesebb le­gyen, s gyerekeik már ne amolyan „szegény kanadai­ak” legyenek. D. Sámdorék már nem élvezhetik a ké­nyelmet, két kislányuk pe­dig egyelőre rokonoknál él, s ki tudja, jól érzilk-e .majd .magukat valaha is a szü­lői házban, ahol minden ar­ra a július 27-i .napra em­lékezteti majd őket, ami­kor 'á' szörnyű családi tra­gédia történt. ★ Szabolcs-Szatmár folyó­vizekben az ország leggaz­dagabb része. A Tisza, a Szamos, a Túr, a Kraszma 330 kilométernyi hosszúság­ban szeli keresztbe-hosszaba a megyét, de sok kilométert tesz hozzá a Lónyay, a Bel­fő csatorna, a 4-es főfolyás (ennek nincs szebb neve), a holt medrek, az alkalmi víztározók, a belvíztározólk, a bányagödrök. A megye hat városán 'kívül strandja van Tiszavasvárimak, Nagy- kállónak, Csangennek, Bak- talórántházának, Petnehá- zánalk, uszoda is van né­hány, de úszni nem tudunk. A megye általános iskolás tanulóinak évente csupán 3 százalékát (tanítják meg úszni. És a felnőttek között sem jobb az arány, a fo­lyók, a csatornák, a bánya­gödrök pedig szedik áldo­zataikat. Csak ezen a nyáron — jósxarin' alig volt nyár — 18-an fúltak a megyében vízbe, közülük kilencen tiltott heiven fürödtek, ket­ten a kijelölt fürdőhelyen merültek víz alá, heten — köztük : D házaspár — ■baleset ildozata lett. Más­hol is. fúltak vízbe szabol­csiak. Amikor a D. házas­pár balesetéről kaptuk a rendőrségen a tájékozta­tást, épp ükkor adta a sió­foki ügyeletes telefonon a rossz hírt: kifogtak a Bala­tonból egy ,8 éves nyíregy­házi fiúi értesítsék szüleit 'gyermekük haláláról. Őket már nem lehet visz- szaadni családjuknak. De tragédiájuk figyelmeztető valamennyiünknek. Mert a D. csalód setében sem csak az úszástudás hiánya okoz­ta a tragédiát. Ám, ha mindenki tudott volna úsz­ni, ha ismerik a csónak vi­selkedései, a szabályokat, akkor nincs pánik, s nincs gyász a vízparti névnap után. SS Névnap után

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom