Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-21 / 222. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET 1985. szeptember 21. □ VALÓSÁGUNK KÖZELKÉPBEN A franciák költőjének persze fogalma sem lehetett róla, milyen visszhangot verhetnek szavai a kései utódokban. Alig több, mint két em­beröltő telt el az avantgar- de poétájának halála óta, s lám mi, akik a 80-as évek­ben élünk, akár szó szerint is vehetjük a híres vers kezdő sorait. A savas esők, elszabaduló mérges gázok, olykor szükségtelenül nagy mértékben is alkalmazott növényvédő szerek korában ugyan miért volna lehetet­len a költeménynek egy olyan olvasata, amely a XX. század végének vízió­jaként értelmezi a fenti idézetet? A vers eredetileg természetesen nem erről szól — de szólhatna, ha ilyen egyszerű lenne a kap­csolat élet és jrodalom kö­zött ... Ám szűkítsük a kört. Hagyjuk most a rétet, hagy­juk a teheneket. Maradjunk a kertnél, ma­radjunk az embernél. A tavaszi, nyár eleji gya­kori esőzések valósággal melegágyat vetettek az idén a növények kórokozóinak. A zöldségfélék közül leg­inkább az uborka szenved­te meg a sok nedvességet, a párás levegőt: az úgyneve­zett „baktériumos szögletes levélfoltosság” valósággal megtizedelte a veteménye- ket. Például a Nyíregyházi Konzervgyár az eredetileg szerződött mennyiségnek csak egynegyedét (!) tudta felvásárolni. Pedig — noha Szabolcs nem sorolható a nagy ubor­katermelő vidékekhez — szép számmal vannak itt is olyanok, akik jövedelmük forrásának tekintik ezt a zöldségfélét. Csakhogy ez a forrás most igen gyéren csordogált, sokaknál vég­képp elapadt. Az idén mind az ÄFESZ- ek, mind pedig a tartósító­üzemek lényegesen több uborkára számítottak, mint tavaly. A kecsegtető kilátá­sok reményében azok is megpróbálkoztak a termesz­téssel, akik máskor úgy vé­lekedtek, nem éri meg a sok vesződséget. — Tavaly rendesen be­fuccsoltam a káposztával. Hallgattam is miatta az asszonytól eleget... — kö­nyököl kertje kerítésére a gazda. — Na, gondoltam, kiköszörülöm a csorbát, ve­tek az idén uborkát. Azt mondták, ennek lesz most keletje ... Majdnem ezer öles a kertem, a felébe uborkát tettünk. De az is­tennek sincs szerencsém, kipusztult az egész. Megtá­madta valami gombabeteg­ség, vagy mi a fene. Utó­lag okosítottak ki, hogy feszt permetezni kellett vol­na, akkor megmarad. A sógornak több esze volt, mint nekem — kérdezze csak meg őt is! Süpped a lábam a ho­mokban. A dűlőút mentén sűrűn beültetett, gondozott kertek. Régesrég megszá­radhatott a pecsét a birtok­levélen : termő gyümölcs­fák, takaros házak szinte mindegyik parcellán. Pár kilométerre van Nyír­egyháza, a városiak busszal is kijuthatnak ide. De a legtöbbje autóval jöp. A sógor kertjében is ott áll a Trabant. Nyitott cso­magtartójában permetszeres dobozok. — Megmondom magá­nak őszintén, mi nem na­pozásra, szalonnasütésre vettük a telket. Egy kis pénzt szeretnénk csinálni belőle. Az idén vagy négy­száz ölet beültettem ubor­kával. Értek a dologhoz valamit, úgy hogy mikor híre jött, pusztul az uborka, hát én elkezdtem permetez­ni. — Mivel? — Rézgáliccal, rézoxi- kloriddal. Volt, hogy heten­ként kétszer is megszór­tam — másképp keresztet vethettem volna az ubor­kámra! De hát, ha a sógor­tól jön, láthatta ... Én meg eddig vagy húsz mázsát ad­tam le, és még van rajta. — A rézoxikloridnak 21 nap az élelmezésegészség­ügyi várakozási ideje. Ma­ga pedig szinte másnapon­ként szedte — vitte az uborkát. Sosem ellenőrizte senki ? — Sose. De ha én hete­kig várnék a permetezéssel, meg a szedéssel, a hideg vízre valót se keresném meg! Azért elárulom magá­nak, hogy azt az uborkát, amit a feleségem berak, meg amit otthon meg­eszünk, nem permetezem agyba-főbe. . . Előhozakodom az előírá- sokkal „Az 5/1977. MÉM-EüM. sz. együttes rendelet alap­ján olyan házikert-tulajdo- nos (kezelő, használó), aki terményeit részben vágj’ egészben értékesíti, a vegy­szeres kezelésekről külön füzetben, napra kész nyil­vántartást, úgynevezett permetezési naplót köteles vezetni. A permetezési nap­lót az ellenőrzésre jogosul­tak kérhetik, e nyilvántar­tás nélkül a termék for­galmazása tilos és jogsza­bályellenes. A szabálysér­tés büntetést von maga után”. — Magának van ilyen naplója? — Már hogyne volna! Mondtam, hogy értek a do­loghoz, ne féljen, tudom én, mit kell beleírni. Nem találna abban semmi sza­bályelleneset, aki mégis ide tévedne... Azért ne­hogy megírja a nevemet — azok után, amit elmond­tam magának, holnap már nyakamon lennének az el­lenőrök. Különben az új­ságban is az volt, hogy tíz­naponként háromszor kell permetezni az uborkát — akkor meg mit akar? Utánanézek. A z augusz­tus 13-i Kelet-Magyaror- szágban csakugyan ezt a tanácsot kapták a terme­lők. — Még az a szerencse, hogy ezek a mérgek a ke­véssé veszélyesekhez tar­toznak — fogad ugyancsak a már szóba hozott újság­cikkel Szőke Lajos, a me­gyei növényvédelmi és ag­rokémiai állomás főmérnö­ke. — A réztartalmú szerek­nél a gyorsan növő uborka esetében rövidebb várako­zási idő is elegendő. A Szé­les Csaba által javasolt háromnaponkénti perme­tezés azonban megenged­hetetlen. Még súlyosabban kell fogalmaznom a RIDO- MIL Plus 50 WP esetében. A nagyüzemekben már ko­rábban is ismerték ezt a kemikáliát, de a háziker­tekben csak 2—3 éve hasz­nálják. Növekvő népszerű­ségének az az oka, hogy külső és belső védettsé­get egyaránt ad, ráadásul többféle betegségtől óvja a növényt, hatása is tartó- sabb. Csakhogy ez a szer felszívódik a növénybe, sőt, „utánamegy” a növedéknek is. Verheti az eső, moshat­ják a termést — amíg el nem telik a 14—21 napos élelmezésegészségügyi vá­rakozási idő, több-kevesebb szermaradék mindig ki­mutatható lesz. És éppen ebben rejlik a veszély for­rása: ha a kistermelő az előírásosnál gyakrabban permetez, netán még tömé­nyebben is használja a szert, mint kellene, akkor kész a baj. Az állomás analitikai la­boratóriumában a legkor­szerűbb eszközökkel ellen­őrzik, mennyi és milyen növényvédőszer-maradé- kot tartalmaz a kisterme­lőktől és a nagyüzemekben vett minta. Évente mint­egy 600 ún. „hatósági” vizsgálatot végeznek. — Sok ez vagy kevés? — Nézze, ha azt vesszük, hogy Szabolcs-Szatmárban csak a kistermelők száma úgy 30 ezer körül van, ak­kor nagyon kevés — osz­latja el esetleges illúziói­mat Korsós Istvánná ve­gyészmérnök. — De van az éremnek másik oldala is. Ez a munka rendkívül esz­köz- és időigényes. Hogy mást ne mondjak, egy vizs­gálat 1100 forintba kerül, és eltarthat akár három na­pig ilr És ez még csak egyetlen minta! Viszonylag egyszerű a helyzet a nagy­üzemek termelvényeivel, hiszen pontosan meg tud­ják mondani, mivel kezel­ték a növényt, és nekünk csak azt a szert kell vizs­gálnunk. Az ilyen esetben tehát „célirányos” a mun­kánk. A kistermelőktől vett mintáknál pedig gyakorla­tilag minden szóba jöhető permetszerre gondolnunk kell, épp a permetezési napló megbízhatatlansága miatt. A kistermelő gyak­ran egyáltalán nem is vezet naplót. — Feltételezem, hogy az erősen megkérdőjelezhető hitelesség miatt nem is tu­lajdonítanak különösebb jelentőséget a naplónak ... — Valóban nem. A nagy­üzemekben viszont annál inkább. — Térjünk vissza a vizs­gálatokhoz. Milyenek a ta­pasztalataik? — Sem tavaly, sem az idén nem volt olyan min­tánk, amely a megengedett mértéken felül tartalmazott volna növényvédőszer-ma- radékot. A kép teljességéhez azonban az is hozzátarto­zik, hogy a 600 hatósági vizsgálatból csak kb. 200 jut a kistermelőkre (az al­mát nem számítva),. akik­től szúrópróbaszerűen vesz­nek mintát a kertekben, felvásárlótelepeken... Egészségünk ilyenformán szinte teljes egészében a kistermelő lelkiismeretére van bízva. Csak ő a meg­mondhatója, hogy a tőle reggel vásárolt, és salátá­nak elkészített uborkával, paradicsommal mi kerül a szervezetünkbe... A konzervekkel nincs gond — mire a zöldségek. (G. Apollinaire: Kikericsek) gyümölcsök túljutnak az előkészítésen, s dobozokba, üvegekbe kerülnek, addig­ra a növényvédő szerek esetleges nyomai is eltűn­nek. A veszélyt a frissen, alapos mosás nélkül fo­gyasztott zöldfélék jelentik. A szermaradékok fölött érzett aggodalom nem alap­talan. A növényvédelmi és agrokémiai állomáson nyo­matékosan felhívták a fi­gyelmet a veszélyre, ami — a megyei KÖJÁL ta­pasztalatai szerint is — több puszta fenyegető le­hetőségnél. Dr. Márton Mihály igaz­gató-főorvos : — Mi kimondottan a házikertekből kikerülő zöldségféléket, gyümöl­csöt vizsgáljuk. A csekély számú (és a növényvédel­misekhez hasonlóan szúró­próbaszerűen vett) minta, valamint az eddig kevéssé korszerű felszerelésünk mellett is egy ideje nyug­talanító jelek mutatkoz­nak. A minták 8—10 szá­zalékában találtunk szer­maradékot, amely eseten­ként súrolja a határértéket, 1—2 százalékban pedig el is éri, vagy átlépi azt. Mi igen magasnak tartjuk ezt az arányt, ezért az idén, mivel most már korszerűbb vizsgálati módszerre is le­hetőségünk van, sokkal na­gyobb figyelmet szentelünk ennek a munkának. Tapasz­talataink szerint ugyanis egyértelműen romlott a kistermelők fegyelme. Nem­csak arról van szó, hogy például nem tartják be a permetezés után előírt élelmezés-egészségügyi vá­rakozási időt. Azt is sejt­jük (mert vannak erre uta­ló jelek), hogy egyesek a nagyüzemekből visznek ha­za növényvédő szereket. Csakhogy ezek a szerek jó­val erősebbek, következés­képp sokkal veszélyeseb­bek annál, semmint kellő szakértelem nélkül, házi­kertben alkalmazhatók lennének! „Te Pista, hozzál már a téeszből valamit az almá­somra!” — kéri mondjuk János bácsi a szomszédját. János bácsi aztán meg­permetezi ezzel a szerrel kertje néhány almafáját. A permetszer ráhullik a zöld- ségágyásokra, ráviszi a szellő az uborkára, papri­kára, paradicsomra (hi­szen egy házikertben min­den ilyesmi van), amiből pedig naponta szed a csa­lád ... Ugye, nem is hang­zik valószínűtlenül? És az sem biztos, hogy a nagyüzemben talajfertőt­lenítésre használt szer ve­szélytelenül alkalmazható az otthoni barackosban is... Jó, ha évente egyszer el­jut egy-egy házikert ter­mése a KÖJÁL szakembe­reihez. — önnek van kertje? — kérdem újra az igazgató­főorvost. — Van bizony. És meg vagyok győződve róla, hogy az üzletekben kapható, te­hát kistermelők számára engedélyezett szerekkel meg lehet védeni a kerti növényeket. — Az uborkáját hogyan védte meg? — Hát az nekem sem si­került — egy szálig kipusz­tult. De amin ezekkel a szerekkel nem lehet segíte­ni, azon mással nem sza­bad. Legalább arra ügyel­nének az emberek, hogy csak az érés kezdete előtt, még kora tavasszal használ­ják az erősebb szereket! De némelyek még azzal sincse­nek tisztában, hogy fürdő­nadrágban nem szabad permetezni... — Mi a véleménye a bio­kultúráról ? — Én illúziónak tartom. Nem hiszem, hogy a nö­vényvédő szereket teljesen ki lehetne iktatni az éle­tünkből. De sokkal okosab­ban kellene bánnunk ezek­kel az anyagokkal. Arra is figyelhetnénk, milyen növényeket ültetünk egy­más mellé, hiszen ismere­tes például, hogy a hagyma megvédi, a kártevőktől a közelében lévő petrezsely­met, sárgarépát. ■ Így is lehet védekezni, nemcsak mérgekkel. Ám­bár ez még jórészt feltá­ratlan terület. Ismét csak visszakanya­rodunk a nagyüzemekhez, amelyekkel — mint koráb­ban már szó volt róla — elenyészően kevés gondjuk akad a szakembereknek. De nemcsak ezért, mert a kö­zös gazdaságokban hozzá­értő kezekben van a nö­vényvédelem ügye. A dolog nyitja abban rejlik, hogy a nagyüzemnek érdeke fűző­dik a korszerű növényvé­delemhez, amin vélemé­nyünk szerint az is érten­dő: ezekből az anyagokból csak akkor és annyit hasz­nálni, amikor és amennyi feltétlenül szükséges. Nem kell magyarázni, mennyire nem mindegy egy szövetke­zetnek, mibe kerül az éven­kénti növényvédelem, és milyen óriási veszteségeket okozhat, ha a vizsgálatok során kiderül, többet vagy töményebben permeteztek az előírásosnál. Ez esetben ugyanis zárolják a termést, ami valószínűleg tönkre is megy azalatt, míg letelik a várakozási idő. Volt már rá példa! Míg tehát a nagyüze­meknél az anyagi érdekelt­ség arra ösztönöz, hogy csínján bánjanak a mér­gekkel, gondosabban kezel­jék a termést hozó fákat, zöldféléket, addig a kister­melőknél éppen fordítva áll a dolog: úgy vélekednek, a permetezésre fordított több­letköltség eltörpül a haszon mellett, amire így szert le­het tenni . . . Az érdek te­hát megkontrázza az értel­met ... Ez a szűkkeblűség, „cső­látás” rövid távon forinto­kat fiadzik, hosszú távon a.zonban mérhetetlen káro­kat okozhat. Újra meg újra a kister­melők lelkiismeretére, tisz­tességére kell apellálnunk. Hiába kiáltunk hatóság után — minden kistermelő minden kiló paradicsomját, primőr retekjét, őszibarack­ját nem lehet górcső alá venni, mielőtt beviszi el­adásra felkínálni az ABC- be vagy szatyrunkba méri a piacon. Az ideális megoldás az lenne, ha olyan szereket alkalmaznánk, amelyek nem a kártevők pusztításá­val, hanem a növények el­lenállóképességének foko­zásával szolgálják életün­ket. Ez ugyan nem utópia, de még nem is a közeli jö­vő. Addig marad a fokozott elővigyázatosság, mert bár — mint dr. Márton Mihály is leszögezte — az esetek többségében a szermarad­vány nem éri el a kritikus határt, ki tudja, hogy a va­jas kenyérhez fogyasztott zöldpaprikában, az ebédhez feltálalt uborkasaláta alap­anyagában, az uzsonnára bekapott pár szem gyü­mölcsben esetleg meglévő szermaradék mikor akku­mulálódik, gyűlik fel szer­vezetünkben, s lesz okozó­ja valamely alattomosan ki­fejlődő betegségnek. Pár hónap, pár év múlva? Le­hetetlen megmondani. így aztán egyesek mér­hetetlen felelőtlenségének, vétkes nemtörődömségének láttán az ember csöndben, de kitartóan mérgelődik. Vagy mérgeződik? Esszük a mérget „Most mérget bajt a rét s virágzik késő őszig Legeiget a tehén S lassan megmérgeződik” Gönczi Mária: KM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom