Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-14 / 216. szám

HÉTVÉGI MELLÉKÚT 1985. szeptember 14. Tisztelt Erdőgazdaság! Önök engem bizonyára egy berzen­kedő, elégedetlenkedő embernek tarta­nak, pedig nem vagyok az. Csupán ter­mészetszerető, egy kicsit természet vé­dő-óvó autodidakta, ki szerény képes­sége és tehetsége szerint igyekszik va­lamit tenni azért, hogy környezetét, az erdőt, a vadvirágos mezőt, ritkaságain­kat megőrizze. Nem tehetek róla, hogy sok mindent meglátok Sóstón. Kora tavasztól késő őszig ott lakom, időm jelentős részét az Önök által művelt (?), de inkább el­hanyagolt újratelepített erdő közelében töltöm. Egyszer, annak idején szóvá tettem, miért pusztították ki a fiatal akácost. Szakszerűen megmagyarázták, sajnos számomra és többek számára ke­vésbé elfogadható indokkal. De üsse kő! Ha el nem is fogadták a környéken élők, később belenyugodtak, s ha nem is olyan türelmesen — ez érthető! — de várták, mi történik a kinyúlt, kivágott jó ideig szabad prédára hagyott akácos helyén. Később az akácok egy részét elszállították, másik része ott maradt, s azt a környék lakói eltüzelték. Végre aztán megkezdték a kiirtott erdő újratelepítését. Csak megsaccolni tudom, mennyi területen ültették el a fiatal díszfákat, cserjéket. Szerintem legalább vagy harminc hektáron. Van benne kecsesen, égbenyúló fiatal fűz, leveleit bontogató tölgy, illatos jezsá- men, vérbükk és ki tudná felsorolni, mi minden. Nem tudom, mennyi pén­zébe, energiájába került az erdőgazda­ságnak a kiirtott erdő újratelepítése? Bizonyára szép summát emésztett fel közpénzből is. Kedves erdészek! A telepítésnek tiszta szívből örülünk ugyan, de az érzést jócskán rontja ke­serűség. Kezdetben még csak gondos­kodtak róla, hogy a gaztól felvert cse- metést idejében megkapálják, újabban ez elmarad. Ez nemcsak engem, de va­lamennyi itt élőt bosszant, bántja szép­érzékét. Mert éppen attól a vállalattól nem várnák el a csemetés elhanyagolá­sát, aki annak védelmére, óvására, á környezet szebbé tételére hivatott élet­re. Érthetetlen, hogy miért hagyták embermagasságúra megnőni a dudvát, a gazt a csemetésben és pontosan ak­kor tárcsázni, amikor szerencsétlen traktoros a világon semmit sem lát, még a sorokat is alig tudja követni, hogy a nyomvonalban maradjon. Augusztus 20. volt, alkotmányunk születésnapja, amikor felzúgott a tár­csát vontató traktor a kertek alatt, s nekilátott a munkához. Néhány sort végig tárcsázott majd abbahagyta. Nem tudom, mi késztette szünetr e a gép ve­zetőjét, csak gondolom, hogy a lelkiis­merete, hiszen nem látta, nem láthat­ta (!) hol vannak a fiatal csemeték és óhatatlanul kitekerte, megsturcolta vagy éppen kiszakította némelyiket a földből. A munkát (ha ezt annak lehet nevezni!) még jó ideig végezte, míg végképp rá nem unt, vagy maga is megsokallta az akaratlan vandálkodást. Ez a művelet még egyszer, egy va­sárnap ismétlődött meg. Nem tudom, hogy ugyanazt a traktorost beszélték-e rá e munka elvégzésére, vagy sem. Tény: az er ' armagasságig ért dudva tárcsázásának ismét újabb kisfák es­tek áldozatul. S ekkor már nemcsak a kíváncsiság, aanem a köz érdeke, vé­delme, a természet óvása is hajtott. Megtépázott csemeték kíséi ák a tárcsa nyomát. Csak sejtem, hogy ebben a traktorosban is megszólalt a íelkiisme- ret, s abbahagyta a műnk Most fé- lig-harmadáig, úgy-ahogy tárcsázva van az erdő. Bár ne lett ina! Azt persze csak ütem, miért open au­gusztus 20-., és egy más: vasárnapi napon végeztették ezt a rr kát. Re­mélem, nem azért, mert e tor dupla bér jár. Ezért a munkáért ’! Eső után köpönyeg. De legalább egy bajból ne csináltak volna kettőt. Ha egy ma .mfajta hobbikertészke- dőn múlik, akkor meghagyom a dud­vát, a gazt, száradjon el, s majd utána látok hozzá a semeteerdő .megmenté­séhez”. És ha újra berzenkedem, csu­pán azért, mert, egész lényem tiltakozik a szakszerűség mögé rejtőzködő cseme- teerdő-pusztulás ellen. Pintér Miklóssal a HNF nyíregyházi városi titkárával a közéletiségről A Engedje meg, hogy kissé talán szokat- w lanul faggassam: pályaválasztása ide­jén ön közéleti embernek készült? — Ugyan, hiszen így nemigen szokás pá­lyát választani. G Tehát nem népfronttitkárnak készült... — Nem. Tanári pálya, a történelem és a földrajz tudománya érdekelt. Ezt plántálták belém nagy gonddal máig is szeretett, tisz­telt tanáraim Békésben. A gimnázium után a debreceni egyetemen tanultam, ott kap­tam diplomát a két tárgyból, s mert sza­bolcsi leánnyal kötöttem házasságot majd Szabolcs-Szatmárral társadalmi ösztöndíj­szerződést, ide kerültem, immár 17 éve a megyébe... A Ha megengedi, innen én idézem rövi­den további életútját: Tiszalökön kezdő tanár, majd tanít a nyíregyházi keres­kedelmi szakközépiskolában, kereske­delmi és vendéglátóipari szakmunkás- képzőben, 1977 novemberétől a Nyír­egyházi Városi Tanács vb művelődési osztályának tanulmányi felügyelője, ké­sőbb osztályvezető-helyettese, mígnem 1985. március 25-én a Hazafias Nép­front városi titkárává választják. Szó­val a tanárból egyik pillanatról a má­sikra közéleti személyiség lesz... — Ez talán nem így, nem egyik pillanat­ról a másikra történt. Pályámat, hivatáso­mat sohasem tekintettem zárt világnak. Ami­kor csak tehettem, oldottam magamon a szoros szakmai kötéseket. G Hogyan tehette ezt, mint pedagógus? — Ahol s amikor csak alkalom adódott rá, kiléptem az életbe, hiszen jól megtanul­tam régi tanáromtól a latin mondást: „Non scolae, séd vitae discimus”, nem az iskolá­nak, az életnek tanulunk... s ez úgy is igaz, hogy az életnek tanítunk. Marxista esti középiskolában vállaltam tanítást, hogy közvetlen emberi kapcsolatot létesíthessek hallgatóimmal, de az iskolán belül is olyan feladatot vállaltam — nevelési igazgatóhe­lyettes voltam — ahol például a KISZ-szel és az iskola egyéb közéleti funkcióival is összeköthettem tevékenységemet. Tanárként munkálkodhattam a közművelődés terüle­tén is, de a későbbi, tanácsi feladataim kö­zött is szívesen fogadtam például a nép­frontmozgalommal való kapcsolattartást. AEza közéleti vonzódás, olykor felada- w tokmegszabta kötődés tehát szinte egyenes úton vezette önt mai munká­jához: a nyíregyházi városi népfront­mozgalom irányításához, öt hónapja vállalta el ezt a sokszínű munkát. Mégpedig olyan pillanatban, amikor is a népfrontmozgalom rendkívül nagy feladat előtt állt: az idei országgyűlési képviselő- és tanácstagi választások előkészítése, lebonyolítása előtt. Ami a teendőket illeti, ön akkor a lehető leg­mélyebb vízbe ugrott... — Izgalmas időszak volt ez. Egyébként higgye el, őszintén örülök, hogy pontosan ilyen munkával kezdhettem új feladataim sorát... db A Hazafias Népfront városi titkáraként w tehát ott lehetett a választási munka „kulisszái” mögött... — Kulisszái... ? Az tény, hogy korábban több választáson választópolgárként vehet­tem részt, most pedig ott voltam azok kö­zött, akik segítettek előkészíteni, lebonyolí­tani a jelölőgyűléseket, magát a választást is, de ez nem kulisszák mögött történt, ha­nem városunk társadalma előtt és ugyan­csak tevékeny részvételével. Ezek mögött a „kulisszák” mögött népfrontmozgalmunk aktivistáinak százai tevékenykedtek, s tény­kedésük a jelölőgyűlések teljes nyilvános­sága előtt zajlott. A Akkor talán úgy fogalmazok, hogy egy w új választójogi törvény alapján, koráb­bi konvenciók, régebbi beidegződések nélkül láthatott hozzá ehhez a munká­hoz ... — Ez való igaz, bár úgy vélem, a többes jelölés gondolata korábbi választási rendsze­rünktől sem volt idegen, most azonban kö­telezővé vált a kettős, illetve többes jelölés. Szervesen beilleszkedett ez a választási elv a demokratizmus kiteljesedésének folyama­tába, és az előzetes aggodalmak ellenére igazolódott ennek a helyes elvnek a meg­alapozottsága. A Tudom, ö a gyakorlat embere, de w mint tan írt, — filozófiát is tanít — mégis arra kérem, illessze be ezt a de­rűlátást az elméletbe ... „Mozgalmunk fontos eseméoyé- bez érkezett. I Hazafias Nép­front december 13-15 közitt tar­tandó Vili. kongresszusát meg­előzően szeptember 15. és ek- tőber 15. között (Nyíregyháza vá­rosában szeptember 23-tál) lesz­nek a körzeti népfront értekez­letek, falugyűlések. — Megkísérlem. Véleményem szerint nem lehet aszinkron, fáziskülönbség a gazdaság és a társadalmi élet folyamatai között. Ez a folyamat az 1968-as gazdasági reformmal indult és a 80-as évek elején az MSZMP Központi Bizottságának állásfoglalása után új' lendületet vett. Márpedig ennek a len­dületnek nemcsak a gazdaságban, hanem a közéletben is új ritmust kell adnia. És ta­lán még annyit, hogy a szocializmus és a demokrácia a lehető legszorosabban össze­függő fogalom: a szocialista demokrácia hosszú távon érvényesülő, kiteljesedő cél. A A gyakorlatban, a választási előkészü- w letek hétköznapjaiban mindezt hogyan látta megvalósulni? — Ügy, hogy a népfrontmozgalom is, de a választási előkészületekben részt vevő minden felelős politikai és társadalmi szer­vezet és tevékeny aktivista legnagyobb erő­feszítését a lakosság véleményének minél mélyebb megismerésére összpontosította. Már a jelölőgyűlések is a lakosság vélemé­nyének legteljesebb figyelembevételével zajlottak. Ahhoz ugyanis, hogy a megvá­lasztandó tanácsi testület és az országgyű­lés is híven tükrözze lakosságunk rétegeit, e rétegek érdekeit, törekvéseit, valóban el kellett jutnunk a lakossághoz. A Közéleti s nemcsak népfronttitkári ta- w pasztalataira építve kérdezem: mi le­het az oka annak, hogy napjainkban, főként az érett felnőtt korba lépő em­berek sokkal tevékenyebbek munka­helyükön, mint lakóközösségükben. Ar­ra gondolok, hogy ugyanazt az embert, aki munkahelyén igen aktív, lakóhe­lyén a közügyekért már sokkal nehe­zebb mozgósítani. — Én magam ezt inkább úgy fogalmaz­nám meg, hogy a lakóterületi munkában nem számarányuknak megfelelő súllyal vannak jelen bizonyos korosztályok, főként az aktív korúak, akik talán saját szakmai egzisztenciájukat építik, tehát főként mun­kahelyükhöz és nem lakóterületükhöz kö­tődik aktivitásuk. Épp ezért ott kevéssé is­mertek. A Szóvá is teszik, hogy ez az ereje teljé- ^ ben lévő, mondjuk negyvenes korosz­tály szerényen van jelen egy-egy tár­sadalmi munkaakciónál. — Ez valós jelenség, érdemes kutatni az okot, s még érdemesebb segíteni e gond fel­oldását. Ugyanakkor az is igaz, hogy itt van egy másik korosztály, a nyugdíjasok, akik örömmel vállalnak értelmes feladato­kat. Rájuk nagymértékben számíthatunk, csakhogy mellettük éppen a lakóterületi munkában rendkívül nagy szükség lenne az aktív korúakra is. Lakóhelyi közéletünk nem nélkülözheti társadalmunk egyetlen rétegét, egyetlen korosztályát sem. A Ha „leltározni” kívánjuk az ön öthó- w napos munkáját a városi népfrontte­vékenység irányításában, a már emlí­tett választási munkán kívül ott van sűrűn teleírt határidőnaplójában a má­jusi békehónap rendezvénysorozata, a fogyasztók tanácsával kapcsolatos te­endők és a népfront bizottságainak fi­gyelemmel kísérése is. Szíve szerint mit emelni ki ezek közül a naplóbejegy­zések közül? — Nehéz választani, minden feladat fon­tos a maga helyén, idejében, de ha válasz­tásra késztet, a békehónapnál maradnék. Ugyanis szerintem a mai, feszültségekkel terhes nemzetközi helyzetben minden fóru­mon, így a népfrontmozgalom kínálta fóru­mokon is szólni kell a békéről, a béke meg­őrzéséről. A béke érdekében nem mondha­tunk le egyetlen ember egyéni állásfogla­lásáról sem. Egy ember sok emberrel össze­fogva hallatja szavát a fegyverkezési ver­seny időszakában, mégpedig akkor, amikor a mi eszközeinkkel is fel kell erősítenünk az újabb és újabb szovjet békekezdeménye­zéseket. £ És most lapozzunk előre az önre, egé­szen pontosan a népfrontmozgalomra váró teendők kalendáriumában... — Mozgalmunk fontos eseményéhez ér­kezett. A Hazafias Népfront december 13— 15 között tartandó VIII. kongresszusát meg­előzően szeptember 15. és október 15. kö­zött (Nyíregyháza városában szeptember 23- tól) lesznek a körzeti népfrontértekezletek, falugyűlések. A városi értekezlet október utolsó harmadában, a megyei november kö­zepén lesz. A Amint maga a népfrontmozgalom, úgv w ez a számvetést igénylő eseménysor sem elszigetelten áll a magyar közélet sodrásában... — Ez igaz, mert mozgalmunk kongresz- szusi felkészülése is része annak a felfoko­zott politikai aktivitásnak, amely egy esz­tendeje tapasztalható. Ide sorolom szűkebb pátriánk, városunk és hazánk felszabadulá­sának 40. évfordulóját, a pártkongresszus adta újabb lendületet és a választások kel­tette aktivitást is. És része ennek a folya­matnak a szakszervezeti tisztségviselők most folyó választása, majd ide csatlakozik a KISZ-kongresszus előkészülete is. Ebbe a pezsgő áramlatba csatlakozik városunkban is a népfrontmozgalom választási kampá­nya. Ezzel a munkánkkal is az a célunk, hogy társadalmunk, Nyíregyháza lakosságá­nak valamennyi rétegével megismertessük szándékainkat, képviselve pártunk politiká­ját és közreműködve az alapvető politikai irányok tudatosításában, megértetésében. A Nyíregyháza város 30 népfrontkörzeté­ben lesz tisztújítás és egy-egy körzet­ben — az ottlakók lélekszámarányát követően — 15—35 tisztségviselőt vá­lasztanak meg. Ez így volt a korábbi időszakokban is, de várhatók újszerű megoldások is... — A korábbiaktól eltérően most a Haza­fias Népfront városi bizottságának tagjait is a körzetekben választják meg, s a városi értekezlet mindössze megerősíti őket e tár­sadalmi megbízásukban. Ugyanígy a körze­tekből delegálják a szakbizottságok elnöke­it és titkárait is ... A ... Ha már a szakbizottságokat említi, jó alkalom e kérdés kapcsán legalább felsorolni néhány ilyen bizottságot, mert még a címszavak is segítenek a sokszínű népfrontmunka bemutatásá­ban. — Akkor csak az elnevezéseknél marad­va: nő- és rétegpolitikai, közművelődési, pe­dagógiai, várospolitikai, jogi, béke-barátsá- gi-szolidaritási bizottság, és egy most ala­kítandó új testület a társadalmi munkát koordináló bizottság. A Ez az új bizottság bizonyára részt vál­lal majd a nyíregyházi területfejleszté­si alap (TEFA) előkészületeit, a lakos­ság ilyen irányú tájékoztatását segítő munkában is. Arra gondolok, hogy olyan lakótársainkat kell most meg­nyerni városunkért, akik szívesen csat­lakoznak majd a helyben megvalósít­ható hasznos célokhoz. — Legyünk tehát tényszerűek: a nagyvá­rosi célok, a jövőtformáló nyíregyházi el­gondolások ma már határozott kontúrokkal fogalmazódnak meg. Az alapvető prioritá­sokon, mint a' lakásépítés, az iskolahálózat bővítése, a víz- és szennyvízhálózat fejlesz­tése és az egészségügyi fejlesztés, tehát eze­ken túlmenően el kell döntenünk, mire van még lehetőség a város tanácsa és lakossá­ga anyagi összefogásával. Ezek olyan dol­gok, amelyek mindegyike fontos lenne, en­nek ellenére majd ki kell választani — la­kosságunk véleménye alapján — a legfonto­sabbat. Amint ismert, az idős korúak szoci­ális helyzetének sokoldalú javítása az egyik ilyen lehetőség, a másik az ifjúsági szabad­időközpont bujtosi elhelyezése, s a harma­dik az iskolai tanuszoda létesítése. Márpe­dig ha a Hazafias Népfront abból indul ki, hogy a lakossággal való kapcsolattartás fontos politikai szervezete, akkor nem ma­radhat távol az olyan vitától, mint a TEFA sorsát alakító társadalmi véleménycsere. Nem is maradunk távol ezúttal sem olyan kérdések megvitatásától, amelyek Nyíregy­háza város lakosságának legszélesebb réte­geit érintik. Utána pedig tevőlegesen is je­len kell lennünk az együttesen eldöntött feladat valóraváltásában. G Köszönöm a beszélgetést. Szilágyi Szabolcs KM JhetvégtI j™]ü7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom