Kelet-Magyarország, 1985. szeptember (42. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-14 / 216. szám

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1985. szeptember 14. FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK Edisonok kudarca és sikere ........az alkotás értelme nem a kor és a technika által meghatározott for­mális tényezőkben, hanem az ember alkotóerejének megnyilatkozásában rej­lik.” (Moholy-Nagy László művészetteoretikus) Milyen a közérzetük a kor Edisonjainak? Vajon mivel kell számolnia, milyen tortú­rákon, lelki válságokon kell átesnie annak, aki újításra, alkotásra adja a fejét? A szün­telen megújulásra szükség van, hiszen a tu­dás felhalmozása és továbbadása a haladás előfeltétele. Csakhogy az alkotáshoz vezető út nincs rózsákkal kikövezve. Ehhez az első lépés az új felismerése. A szüntelenül újra törekvők mit tesznek a siker érdekében? Sok mindent! Vállalják az ütközéseket, a haragot, a megkülönböz­tetést, mert — valljuk meg — telve vannak becsvággyal, önbizalommal, amely a sikerek előszobájába vezeti őket. Hogyan és milyen küzdelmeket vívnak, amíg bebocsáttatnak az elismerés csarnokába? Ezekről faggat­tunk fiatal újítókat. Mi a közös jellemző a matematikusban, a fejlesztő üzemmérnökben, a művezetőben és a számítógép-műszerészben? A kreatív gondolkodás, az alkotási vágy. Ez becsülen­dő Berecz Antalban, a Szabolcs megyei Ál­lami Építőipari Vállalat üzemmérnökében, Benkóczy Istvánban, a Nyíregyházi Konzerv­gyár karbantartó művezetőjében, Hegyes Já­nosban. a gyár számítógép-műszerészében és Csengeri Istvánban, a SZÁÉV számítás- technikai csoportvezetőjében. 1 Minek tekinti az újítókat? Alkotóknak, autodidaktáknak vagy kellemetlenkedő, aka­dékoskodó embereknek? Benkóczy I.: — Amíg meg­születik az újítás, alkotó. Amikor viszont a kísérlete­zésre kerül, más szemében már akadékoskodó, kellemet­lenkedő ember. De csak eb­ben a stádiumban. Hegyes J.: — Az újítók el­sősorban alkotók. És éppen ezért elégedetlen emberek. Változtatni akarnak minden elavult dolgon. Berecz A.: — Sikert, ku­darcot egyaránt vállaló alko­tó embereknek tekintem az újítókat, olyanoknak, akik merik vállalni a kihívásokat-i 1S.‘ ■) -*v':■»» M Csengeri I.: — Én újat akaró, alkotó és egy kissé megszállottaknak tekintem, az újítókat. 2 Mi. adta az első impulzust az újításhoz? Hogyan fogad­ták a kísérletét? Berecz A.: — Szerencsémre részt vettem egyik műéírilék sportlétesítményünknek, a margitszigeti Nemzeti Sport Uszodának a felújításában. Itt olyan sok műszaki gond­dal találkoztunk, amik szük­ségszerűen igényelték az újí­tásokat, ötleteket. Itt újítot­tam Radványi Zoltánnal azt a műszaki eljárást, amellyel import szigetelőanyagot sike­rült hazaival joptqlnunk. Ezt. házilag gyáytötíük! Ez volt az. első sikeites kísérletem. Meg­lepett és jólesett,‘ hogy né­hány napon belül elfogadták, és gyorsan rendezték az újí­tás elfogadásával kapcsolatos adminisztrációt is. Hegyes J.: — Egy dátum­bélyegző adta az első lökést az újításhoz. Ez a bélyegző örökös gondot okozott a gyár­ban, mert nem tudták az üvegekre a megfelelő dátu­mot és műszakszámot rá­nyomtatni. Ügy. éreztem, rá­jöttem a megoldásra. Bead­tam újításnak. Sajnos nem fo­gadták el. Típusváltással in­dokolták az elutasítást. Le­het, mást ez a kudarc letör. Engem felvillanyozott. A fémérzékelő készülékemet már meglepően jól fogadták. A gyár alkotó ifjúság pályá­zatán I. díjat nyertem vele. Az ötletet azóta is hasznosít­ják. Benkóczy I.: — Az első im­pulzust egy szerszám elkészí­tése adta, amelyet a termé­kek továbbításához használ­nak. Ezt még követte hat újításom. Egyiket sem fo­gadták el. Bosszantott, de meg-nem tört. Csengeri I.: — Engem az egészséges lustaság ösztökélt. Azon töprengtem, hogy ezt vagy azt hogyan lehetne egy­szerűbben megoldani. Kíván­csiság inspirált, hogy az el­ső ötletem újításnak adjam be. Kedvezően fogadták, dí­jazták. Hogy ez mi volt? Ha jól emlékszem, egy számító- gép-sornyomtató átalakítása. 3 Voltak-e segítői? Akad­tak-e gáncsoskodók, akadá­lyozók? Benkóczy I.: — Inkább se­gítőim voltak. Elsősorban a kollégáim, s a beosztottaim. Berecz A.: — Mi olyan kényszerhelyzetben voltunk az NSU (Nemzeti Sportuszo­da) felújításával, hogy ott mindenki szurlkolt egymás sikeréért. Ilyen, szituációban született az újításom. És mindig azt éreztem, segíte­nek. Csengeri I.: — Segítőim? Ellendrukkereket leszámítva nem voltak. Hegyes J.: — Elsősorban egyik csoportvezetőm, Szabó József segített, drukkolt si­kereimért, biztatott, s időt adott ahhoz, hogy gondola­taimat, elképzeléseimet kí­sérletekkel is igazoljam. Gáncsoskodókról nincs tudo­másom. Ha igen, az tudtom nélkül történhetett. D Mi szerez örömet az újító­nak? Mi volt eddig a legna­gyobb bosszúsága? Berecz J.: — Öröm, ha tu­dom, hogy valamelyik mű­szaki problémával már fog­lalkoztak, de nem sikerült megoldani senkinek, nekem meg igen. A legnagyobb bosszúságot egyik újításom okozta, amit nem fogadtak el Máig meg vagyok győződ­ve róla, hogy jó. El is készült, ki is próbálták, bevált. Ennek ellenére nem használják a lengőkaros cs'iszolópadot, pe­dig a nehéz fizikai munkát könnyítette volna meg. Ren­geteg energiát öltem bele. Benkóczy I.: — Öröm, ha az ember tudja, hogy újítá­sával a műszaki haladást se­gíti. Most van kísérlet alatt egy ilyen ötletem. Angol gyártmányú géphez kísérle­teztem ki egy magyar alap­anyagból készült alkatrészt. Ezzel tőkés importot takarít­hatunk meg. Az eredmény­től függ az egész konzerv­ipar egyik gondjának megol­dása: ha sikerül, a gépek üzemeltetési költsége felére csökkenhet, mely évente gyárunkban 500 ezer (!) fo­rint megtakarítást jelent. — Szerintem a kibicek okozzák a legtöbb bosszúsá­got. És akkor is felmegy az emberben a pumpa, amikor nem kap visszajelzést, hogy ezt az újítást valaki már előtte négy évvel beadta, no­ha akkor sem fogadták el! Hegyes J.: — Örömet okoz, ha hosszas kísérletezés után az ötlet megvalósul. Bosszú­ságom eddig nem volt. Csengeri I.: — Sikerél­mény minden probléma megoldása. Különösen olya­né, amikor egy jól bevált, de már a magasabb igényeknek nem megfelelő eljárást sike­rül egy hatékonyabbal fel­váltani. Nemrégiben volt ilyenben részem. Az újítás­sal körülbelül 90 óra gépidőt takarítottunk meg. (A furcsa és érthetetlen csak az, hogy éppen ezt az újítást nem fo­gadták el! Ennek ellenére saját szakállára eredménye­sen alkalmazzák.) — Bosszúságot pedig az okozott, amikor az általam újnak minősülő eljárás meg­oldását munkaköri köteles­ségnek minősítették. így jár­tam a gépidő-megtakarítást eredményező ötletemmel. 5 Mit tart eddigi legjelentő­sebb újításának? Mennyi pénzt kapott érte? Hegyes J.: — Legsikere­sebb újításomnak a galva- nikus leválasztó készüléket tartom. Ezzel megoldható, hogy az amerikai gyártmá­nyú számítógép a magyar gyártmányú mennyiségmérő­höz kapcsolható, s általa je­lentősen csökkenthető a ter­mékek mérésének hibaszá­zaléka. Ezt főnökömmel, Al­bert György művezetővel újítottam. Három-iháromezer forintot kaptunk érte. Benkóczy I.: — Én a már említett importkiváltó újítá­som tartom a legtöbbre. Ed­dig még nem kaptam érte semmit, pedig 1984 júniusá­ban adtam be, s már az egy év kísérleti idő is eltelt. Ér­tékelték, s az volt a megíté­lés, hogy tovább kell tökéle­tesíteni, a kísérleteket foly­tatni. A kísérleteket eljut­tattam három másik konzerv­gyárnak is, ahonnan kedve­ző ajánlatokat kaptam. Fel- használásra alkalmasnak ta­lálták. Erről a szerződés ké­szül. Csengeri I.: — Legjelentő­sebb újításom az, amely az egész vállalatra kiterjedő önköltségméréssel kapcsola­tos. Ezt dr. Radics László főkönyvelővel együtt készí­tettük, s a vállalat költség­gazdálkodását segítheti haté­konyabban. Négyezer ’forin­tot, plusz 1000 forint jutal­mat kaptam énte. Berecz A.: — Én a margit­szigeti Nemzeti Sport Uszoda tetőszigetelési eljárását tar­tom a legjelentősebb újítá­somnak, mely nekem közel 20 ezer forintot ért. 6 Számára mi a fontosabb: az anyagi vagy az erkölcsi elismerés? Mivel segítené jobban az újítókat? Csengeri I.: — Az erkölcsi elismerés a fontosabb azzal a megjegyzéssel, hogy az anya­gi sem mellékes, hiszen a pi­acról élünk. De végső soron az embert a sikerélmények éltetik, sajnos, a fizetés nem az. Én az ötletek jobb me­nedzselésével, a gyorsabb és reálisabb díjazással segíte­ném jobban az újítókat.. Hegyes J.: — Amíg az öt­let kipattan és megvalósul, addig az erkölcsi elismerés a domináló. Nem tagadom, az anyagi oldala sem közöm­bös. Sok mindennel segíte­ném az újítókat. Elsősorban az újítások gyorsabb elbírá­lásával és azzal, hogy lehető­séget adnék az újítóknak ah­hoz, hogy a látszólag „rossz’’ ötletekkel is kísérletezzenek. Létrehoznék minden gyárban egy olyan műhelyt, ahol kiél­hetnék magukat, lehetőséget biztosítanék a hobbijuk kí­sérleteihez. Állítom, hasznos dolog születne belőle. Benkóczy I.: — Szerintem az a legfontosabb, hogy amit és ahogy elképzeltem, az megfeleljen a kívánalmak­nak, a haladást segítse. Fel­tétlenül lehetőséget nyújta­nék az újítóknak, hogy a már más üzemekben alkalmazott technológiákat megismerjék. Találkozókat szerveznék az újítók részére. Berecz A.: — Az erkölcsi sikert megfizetni nem lehet. A pénz sem megvetendő. Is­meretes, hogy az újító-alkotó ember türelmetlen. Ha raj­tam múlna, még jobban le­rövidíteném az újítás meg­valósításának útját. 7 Milyen tényezők akadá­lyozzák az emberi alkotó­újító kedv kibontakozását? Mit változtatna meg az újí­tási szabályzatban? Csengeri I.: — Szerintem az emberi alkotás legfőbb akadályozója a hozzá nem ér­tés és az irigység. Egyszer ol­vastam az újítási szabályza­tot. Módosítani valót nem lá­tok benne. Hegyes J.: — Áz alkotó gondolkodását akadályozza a szájba rágó módszer, amikor mindent megmondanak, ho­gyan kell csinálni. Ezzel le­szoktatják az embert az ön­álló gondolkodásról. Az újí­tási szabályzatban módosíta­nám az egy személyi elbírálás módszerét. Túl szubjektívnek tartcm. Elképzelésem szerint azokra a munkahelyi veze­tőkre kellene bízni a döntést, ahol az újítást hasznosítják. Benkóczy I.: — Borzasztó­an zavaró tényező, ha egy más helyen már elfogadott újítást valaki lekoppint és azt sajátjaként nyújtja be. Saj­nos ilyen előfordul. Ez a ra­finéria azokra, akik az eszü­ket használják, demoralizáló. Ez az újítás beszerzésének a simább, egyszerűbb útja, fe­lesleges gondolkodni. Feltét­lenül módosítanám a válla­lati újítási szabályzatban azt, hogy ugyanaz a más helyen már elfogadott újítás ne kap­jon zöld utat, nálunk. Berecz A.: — Változtatnék a megítélésen. Mondják, aki ül és gondolkodik, az már eleve gyanús! Aki viszont lá­zas semmittevéssel tudja ad­minisztrálni magát, pillanat­nyilag sikeresebb embernek tűnik. S ezeket olykor job­ban becsülik, mint a néha akadékoskodó, gondolkodó, de jobbat akarókat... A válla­lati újítási szabályzatban egy dolgot módosítanék: az újí­tások elbírálását. Tovább differenciálnám, még demok- ratikusabbá tenném. ★ Lehet-e ezek után egyér­telműen azt mondani, jó, kel­lemesebb vagy kitűnő az al­kotó-újító mai fiatal Ediso­nok közérzete? Kétségtelen: a tudományos termelésben az ötleteknek, az alkotások­nak, újításoknak s ezekkel együtt az alkotóknak (!) is magasabb az árfolyama. Még­sem lehetünk teljesen elége­dettek. Dolcsev bolgár költő mondja: „Semmi sem látszik elavultabbnak annál, ami teg­nap volt új.” Az alkotó gon­dolkodók, az újítók ezt vál­lalják. Még akikor is, ha oly­kor kudarc az ára. Irta: Farkas Kálmán Fényképezte: Császár Csaba Balra fent: Berecz Antal és Csengeri István. Alul: Hegyes János és Benkóczy István. (Császár Csaba felvételei.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom