Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-31 / 204. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET Eigel István: Kiűzetés a paradicsomból Nem egyszerűen a lehetséges irányok számbavétele, hanem minőség. Ez a tendencia erősödik, melyről a szegedi biennálé is meggyőz mindenkit. Egyáltalán örvendetes az a tény, hogy képzetes iparművészetünk nemzetközi lépték alapján fejlődik a siklósi, nagyatádi, dunaújvárosi, hajdúböszörményi, nyíregyiháza-sóstói, kecskemétit velemi művésztelepek, szimpóziumok alapján. Ez az összefogás lendíti a magyar textilt, zománcművészetet, kerámiát, fa- és aeélszobrá- szatot, a kisplasztikát, érmeket. A szegedi táblakép-bien- nálé az egyetlen, amely megelégszik a hazai felvonulással. Nem -igényli a külföldi jelenlétet, így erősíti a festészet itthoni összpontosítását, az oly fontos munkamegosztást. Soknyelvű a magyar festészet, s magas esztétikai értékrenddel jut kifejezésre. A szegedi táblakép-biennálé a minőség és a tágasság törvényei alapján határozza meg képírásunk haladási irányát és magaslatát, s válik képző- művészetünk műhelyévé, miközben fontos háttérszerepet tölt be a szegedi ünnepi játékok programjában. Mindez csak úgy és azért valósulhat meg, mert egyéni megújhodások éltetik a műfajt, szinte minden képviselt irányzatot. NAGY ISTVÁN ATTILA: Búcsú El Kazovszkij: Dupla szereposztás II. Félúton a gyász és a felejtés között a templom kövén ülve pihent az asszony, homlokára fészket ráncolt a bánat, kezében az elkért szegfűt szorongatta, szárát morzsolgatta, maga elé bámult, fix pontot keresgélt az elhagyott múltban, ahonnan híd verhető a mai napig, hogy azon sűrű gyászban mégis megállva erővel győzze a rázuhanó jövőt. Félúton a gyász és a felejtés között az elrebbenő tekintetek csöndjében a halott utolsó virágját csókolta, de a júliusi égbolt elsötétült és zokogva ontotta forró könnyeit. Szombati galéria Ásít a tükör, Hogy gyáván belenézek: Régi hitvesek búcsúzása, Késések, Unott ellenfelek vagyunk mi. Ásít a tükör: Egykor mint jó barátok Bámultuk bámulóan egymást S az átok Közénk most fagyasztóan állott. Ásít a tükör: Egymást most elfeledtük? Milyen furcsák vagyunk, bámultak Mi együtt. Egymást nem lelő ismerősök. (Ady Endre: Ásít a tükör) Varga Imre: Nő, tükörrel Forgószél jár előttük, utánuk Garabonciás diákok a néphagyományban Két-háramszáz évvel ezelőtt a diák oly’ ritka lény volt, mint a fehér holló. Nagy tisztelettel fogadták a diák urakat, midőn jártukban-keltükben egy-egy faluba bevetődtek. De ez nem csoda, hiszen ők jurátusok, kirurgusok, filozófusok, teológusok, a natura magistrátusai és egyebek voltaik; a külföldi egyetemeken sokféle tudományra tehettek szert. Ide tartozott a titokzatos alkímia és a fekete mágia tudománya is. Ezenkívül a diákok egy része értett a bűvésze tihez, a szemfényvesztéshez, bár igaz, hogy ezeket az uni- versitás mellett tanultak. Diák urak A diák urakkal inkább csak így nyaranta lehetett találkozni, midőn gyalogosan vagy szekerekre fölkéredzfcedye igyekeztek a szülői házhoz: Odahaza nem sok időt tölthettek, mivel a vakáció nagy része az oda- és visszautazással telt el. Ahová betértek, ott megvendégelték őket, ha mást nem is, de tejet, aludttejet, kenyeret és vetett ágyat mindenütt kaptak. A házialkat elkápráztatták finom beszédükkel, messziről hozott hírekkel, nagy tudásukkal. Büszkék voltak azok, akik a vándorló diákokat vendégül láthatták. Volt aztán miről beszélni a faluiban! A „garalboncia” görög eredetű szó, halottidézőt jelentett, de később azokat illették a „garabonciás” szóval, akik az egyetemeken az utolsó évfolyamot, a fekete iskolát is elvégezték. A garabonciás diákok csodás tetteikről, bűvös könyveikről, természetfeletti hatalmukról aztán egyre több történet keringett. Ami Lajos mesemondó „Sza- mosszegre ment két diák (befele és tejet kértek” című történetét 1961-iben az alábbiak szerint mondotta el: Amikor én 13—14 éves lehettem, a mi községünkbe két fiatalember bejött. A két fiatalember ahova bement, azt meg tudta már mondani előre, hogy hát mije van annak a gazdasszonnak. Ü azt kérte, ami neki kellett. De neki nem kellett egyéb, csak tojás vagy téj és hozzá egy kis kenyér. És ha a gazdasszony azt mondta, hogy „nekem nincsen”, még azt is meg tudta neki mondani, hogy hun tartja. Vöt egy kerüllő, az kinn lakott a kövesül mellett. Gergely Gusztávné- nak hittak, két itehenje vöt. A két diák Dobos felőrül jött és bement. Azt mondja: „Hájjá, néni! Nekünk adjon egy kis tejet! Tudom, hogy magának letétbe most nincsen teje, de van a tehénbe elég. Menjen és fejjen tejet nekünk!” Azt mondta neki: „Nem szoktam megfejni a tehenet, csak reggel meg este, tehát én nem megyek maguknak fejni.” „Na, akkor meg fogja nézni este a tehenét, fejes helyett este nyúzhatják az egyik tehenet!” És az egyik tehene megdöglött abba a napba, mikor a garabonciás diákok onnét elmentek. Hát akkor sírdogált az asz- szony: „Jaj, mért nem is fejtem nekik tejet?!” — Hát eny- nyi jelenetét tudok, hogy hát mégiscsak valamit tudtak azok a garabonciás diákok! Utána a forgószél Országszerte ismerik azt a történetet, mely szerint a diák fölkéredzkedik a szekérre, amilben elalszik. A kocsis belelapoz a diák könyvébe, mire a szekér lovastul felemelkedik a levegőbe. Amikor a lapozást abbahagyja, simán visszaszállnak az útra. Se szeri, se száma azoknak a hiedelemmondláknak, melyek szerint a köpönyeges, .tógás diák, hóna alatt bűvös könyvet szorongatva járkál. Előtte és utána forgószél halad. Ha nem adnak neki tejet,, akkor bosszút áll: a ház tetejét lerakja áz udvarra! Ha szívesen látják a' diákot. - akkor azt meghálálja: a házigazda búzát a természeti csapások éveken át elkerülik. Mint Ami Lajos mondotta: „Az asszonyok odadták vón még a lelkeket is neki, mert féltek tülle,” Bizonyos, hogy a (korábbi évszázadokban a vándorló diákok bakójában (tarisznyájában) mindig akadt egy-kéf könyv, ha más nem:, a Szent Biblia biztosan, amelyekben sok .tudomány rejlett. A néphit szerint, a garabonciás diák könyve a bűvös könyv, amiből romboló zivatar, de jó idő és ló termés is egyaránt kiolvasható. A nép szerint Csokonai Vitéz Mihály híres garabonciás diák volt, hiszen sziekeren járkált, még kocsist is tartott! Egy ízben Csokonai kocsisa kinyitotta ,a titkos 'könyvet, de mindjárt a magas levegőben találta magát. Csendesen ösz- szehajtotta a könyvet és visszajutott a gazdája szobájába Csokonai aztán mondta neki „Szerencséd volt, hogy lassar csuktad be a .könyvet, különben halálra zúztad vón magadat! Máskor a dolgaimhoz n< nyúlj, mert megjárod!” De hogyan jutottak a diákok a bűvös kön;vhöz? Azt mondják, hogy a diákok a tizenharmadik iskolát egy barlangban az ördögöknél végzik el. Amikor a tanítás befejeződik, a; ördögprofess tor 13 diák köze 12 könyvet nek nem j.u; könyv, az eg; esztendőn át ingyen szolgálji az ördögöket, a többiből pedij garabonciás diák lesz. Ha a garabonciás diáknál hátaslóra vai szüksége, akkoi olyan tóhoz négy, amelyikber sánkánykígy< • tanyázik. Bűvö könyvével kiolvassa a vízből fejébe kantárt vág és a felle gekibe repül rajta. Amerre ; garabonciás lovagol, arrafelé zivatar és jégeső pusztít. A bűv Szűcs Sán lor néprajztudó az 1920-as év ekiben, táskájábai jegyzetfüzeit íl járt-kelt ; Nagykunságban, hogy a későb! híressé vált könyvéhez, ; Nagykunsági Krónikához ada tokát gyújts in. Mesélte, hog; egy ízben, midőn egy tanyán tért volna b “felé, egy kis for gószél támac t előtte. A tanya siak egy kicsit félve, de szí vesen fogad ;ák, kérés nélkü aludttejjel és kenyérrel kínál ták. Mit tehetett? Elhittéi volna-e neki, hogy ő nem ga rabonciás d ák, hanem csal egy szegedi diák, nem bűvö könyv van nála, hanem csal egy jegyzet űzet? Ideje sen volt ahhoz, i ogy az évszázado hagyományo tat egyetlen ta nyán megbo ygassa. így há megköszönte a vendéglátási sok szerencsét kívánt a házr. és továbbá lt. A tanyasial hosszasan é; megkönnyebbül ten néztek utána. Fedics Mi íály, a híres bá torligeti mesemondó is . sál történetet m :sélt Ortutay Gyű Iának a gara bonciás diákokról köztük — £ már említett - Csokonai Vitéz Mihályról. Or tutay Gyű a kételkedésére mármint ho; ;y Csokonai is ga rabonciás diák lett volna, Fe dics Mihály a következő érv vei hozakodott elő: „Nem látt még Csoko iáit Debrecenibe Ott van a s cobra a kollégiur előtt. Az az a bűvös könyv amit a kezű e tart!” A könyvel :et ma már millió számra nyomják, nem úgj mint a vá idordiákok ideje ben. De ne feledjük, hogy könyveknek ma is bűvös ere jülk van: .tudomány, művésze sók-sok ism ;ret rejlik bennül A mai diákoknak is érdeme (még nyáron is!) könyveke forgatniuk! Erdész Sándo lob be. Amelyik ös könyv KM
