Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-28 / 201. szám
2 Kelet-Magyarország 1985. augusztus 28. /^^Kulturális kínálat Klub, tanfolyam, színház Elkészült a kisvárdai várszínház! esték mérlege. Bár a szeszélyes nyárelő, a gyakran hűvös, esős júniusi és júliusi estek nem fogadták igazán kegyeikbe e szabadtéri rendezvénysorozatot, mégis sikerről adhatnak számot a közművelődési szakemberek. A tervezettnél hárommal több, összesen 16 előadásnak tapsolhatott a közönség. A színházi estek felén vendégtársulatok léptek fel. A Várszínház önálló társulata három produkcióval szerepelt, ugyancsak nyolc előadással. A nyári várszínházi estekre mintegy nyolcezren voltak kíváncsiak, átlagosan ötszáz ember töltötte meg a nézőteret. A várszínházi társulat bemutatóit most is nagy érdeklődés előzte meg, a legTáborzárú ■ táborok zárják kapuikat, a táborozok gondolatait egyre inkább a közeli tanévkezdés tölti ki. Kisvárda és a vonzáskörzet őrsvezetői továbbképző táborban tölthettek egy hetet a nyáron. A Nyíntassi Állami Gazdaság üdülést és pihenést szolgáló faházaiban készülhettek fel a felső tagozatos diákok a következő mozgalmi év feladataira. A kisvárdai üzemek segítségével színesedett a program gyárlátogatásokkal. A nem titkolt cél a pályaválasztás könnyítése volt. Turnusonként több ■mint száz tanuló kereste fel a VSZM-et, a Tungsram gyáregységét, a szeszipari vállalatot, a kisvárdai vasöntödét, valamint a ruházati szövetkezetét. A gyárlátogatás során megismerkedhettek több szakmával, tanácsot kaptak, milyen iskolákban folytathatják a nyolcadik osztály befejezésével tanulmányaikat. A dombrá- di úttörőtábonban is sokan fordultak meg a vakáció hónapjaiban. Kapuzárás előtt augusztus 22—23-án az úttörővezetőket fogadták itt. Száztíz kisdobos- és úttörő-csapatvezető, valamint képzésfelelős tekintette át az 1985—86-os mozgalmi év kiemelt feladatait. A dorrtbrádi úttörőtábor a nemzetközi kapcsolatokat is erősítette azáltal, hogy az idén is lengyel pajtásokat látott vendégül. Külföldi és hazai építőtáborokba jutottak el kisvárdai középiskolások. NDK-iban, Bulgáriában és Lengyelországban összesen harmincnégyen voltak. 425 •kisvárdai középiskolás, szakmunkásképzős pedig a hazai építőtáborokban dolgozott, pihent. Többek között Bodakaj toron cseresznyét, meggyet, iribizlit szedtek, Makón a fiúk belvízelvezető árkot ástak, Kecskeméten a konzervgyárban kaptak munkát. A várszínházi esték jelmezeiből, plakátjaiból rendezett kiállítás augusztus végéig látható a kisvárdai művelődési központban. nagyobb visszhangot talán a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művészeivel színre vitt történelmi darab, Az ördög győz mindent szégyenleni váltotta ki. A kisvárdai városi művelődési központban már a szeptembertől induló tanfolyamokra, klubfoglalkozásokra összpontosítanak. Nyelv- tanfolyamok közül németre és angolra várják az érdeklődőket. A jelentkezéstől függően külön gyermek- és felnőttcsoport indítására is nyílik lehetőség. Harmadik esztendeje szerveznek szakmunkásvizsgára felkészítő tanfolyamot, ezzel is enyhítve a kisvárdai üzemek átképzési gondjain, szakemberutánpótlásán. Szeptember közepétől húszán ismerkedhetnek meg a marós szakmával, a vizsgát júniusban tartják. Hagyományos a tanfolyamok között a szabó-varró, gépi hímző. A balett-tanfolyamra óvodások és általános iskolások iratkozhatnak be. Válthatók színházbérletek a kisvárdai városi művelődési központban. Az 1985—86-os színházi évadra kilenc bérletet állítottak ösz- sze. Az általános iskolások a Rákóczi-, a Gárdonyi I. és II. bérletek közül válogathatnak, mindegyikkel öt-öt előadás tekinthető meg. A Móra-bérleteket váltó óvodások négyszer ülhetnek be a színház nézőterére. Befejezésül néhány szó a művelődési központ szeptemberi programjáról. Kiemelkedik a sárospataki fafaragó tábor szeptember 5-én nyíló gyűjteményes kiállítása, mely egyúttal a két művelődési intézmény formálódó együttműködésének a jele. A fafaragásokat szeptember 27-ig tekinthetik meg az érdeklődők. A műszakigazdasági hónap megnyitó- ünnepségét 17-én tartják Kisvárdán. Az első bérletes színházi előadásokra 19-én és 20-án kerül sor. Az Állami Bábszínház a Világszépe című mesejátékot adja elő. Közösen az öntödével Építkezők boltja A kézi súlyzó nem véletlenül került a két hónapja megnyitott építkezők boltjába. Az üzletet árucikkekkel ellátó gazdálkodó egység között ott találjuk a kisvárdai vasöntödét, melynek minden termékét, így a tízkilós tornaszert is eladásra kínálják. A családi házakat építők természetesen nagyobb hasznát látják a radiátoroknak, az aknákhoz, lefolyókhoz való öntvényeknek. A kisvárdai öntödei vállalaton kívül az ÉPl-TEK — a SZÁÉV és a KEMÉV közös vállalkozása — igyekszik a felesleges bosszúságoktól, a nagy utánajárástól megkímélni az építkezőket. Nyíregyháza után Kisvárdán nyitották meg június derekán a második üzletet, hogy a tü- zép forgalmát kiegészítsék, a választékot bővítsék. A boltba belépő a belső szakipari munkákhoz szükséges anyagot találja. Fürdőszoba-felszerelést, linóleumot, csempét, víz- és villanyvezetéket. Az építőanyagok külön raktárakban, lerakatokban állnak. Eddig húsz családi házhoz szükséges anyagot — az első téglától az utolsó szegig — az új kisvárdai üzletben rendeltek meg. Tégla, betongerenda, béléstest házhoz szállítással rendelhető. Mint ahogy Bodnár Sándor boltvezetőtől megtudtuk, a hazai építőanyag-ellátás eredőjeként itt is elhangzik a „nincs” a kereskedők szájából, de a megrendeléseket igyekeznek úgy ütemezni, •hogy az egy héten belül leszállított anyagokkal már elkezdhető legyen az építkezés. Az alapozás után ütemezve küldik a falazóanyagot, a tetőhöz szükséges cikkeket. A nagy érdeklődést mutatja, hogy júliusban öt és fél millió forintot forgalmaztak. A jövőben az első tapasztalatok ismeretében bővítik a kínált árucikkek körét. Míg nyáron elsősorban az építőanyagokra van szükség, ősszel és télen várhatóan megnő a belső szakipari munkák anyagigénye. Csengőszó élőn Zsúfolt tantermek várják szeptemberben a kisvárdai diákokat. Az általános iskolák többségében délelőtt és délután is tanítanak. Óriási szükség lenne egy új általános iskolára, mert a demográfiai hullám következtében évente százzal gyarapszik az első osztályosok száma. A szeptemberi csengőszó egyébként háromezer alsóst és felsőit talál a tantermekben. A keresettnél kevesebben lehetnek napközisek és tanulószobások. Kisvárda az 1985—86-os tanévben a vonzáskörzetből 650 középiskolást fogad, akik a Bessenyei Gimnáziumban, a Császy László Szakközépiskolában, valamint a 111-es számú ipari szakmunkásképzőben folytatják tanulmányaikat. Otthonosan A lakóhelyi környezet milyensége éppolyan árulkodó, mint az öltözködés igényessége. A kisvárdaiak tudják ezt, és ennek megfelelően vállalnak részt városuk csinosításából, szépítéséből. A városi oldalakon többször foglalkoztunk a településfejlesztő és fenntartást segitő önkéntes hozzájárulásokkal. Az 1984-es társadalmi munkák értékelése ismét aktuálissá tették ezt a témát. A megyei társadalmi munkaversenyben Kisvárda húsz és félmillió forinttal a harmadik helyen végzett. Ennek alapján 300 ezer forint pénzjutalmat és vándorzászlót kapott a város. Az élenjárókat kitüntető plakettel és oklevéllel jutalmazták. Mit tettek akitüntetett kollektívák és egyének, mivel járultak hozzá lakóhelyük szépítéséhez? Az elismerést átvevő pedagógusok elsősorban szervezőként tettek sokat. Tanulóik körében elfogadtatták a közösségi munkálkodás értékét, igyekeztek azt a formalitásoktól megtisztítani. Hasonlóan cselekedtek a kitüntetett tanácstagok, akik választópolgáraikkal együtt építették a járdát, ültettek fát, virágot. Az általános iskolások a sportudvart, a parkot gondozták. A kisvárdai nyugdíjasok pihenőparkjukat tartották karban. Üzemi, vállalati kollektívák munkájukkal rokon vállalásokkal járultak hozzá a társadalmi munkaverseny sikeréhez. így a ruházati szövetkezet Vörösmarty szocialista brigádjának tagjai az óvodáknak, bölcsődéknek varrtak függönyt, térítőt. Az Egyesült Izzó tmk- üzemrészének dolgozói az 5. számú általános iskolában a tornacsarnok kiegészítéseként lelátót építettek. A kékesei termelőszövetkezet ipari szolgáltató szakcsoportja egész évben folyamatosan tisztította a kisvárdai csapadékcsatornákat. A tűzoltók a városi költségvetést tehermentesítették azáltal, hogy a laktanya épületének festését, karbantartását magukra vállalták. A húsz és fél millió forint mögött még számos példa, hétköznapi tett húzódik meg. A behatárolt pénzügyi lehetőségek időszakában egyre inkább nő az „árfolyama” a szülő- és lakóhelyhez való ilyeténképp ragaszkodásnak. Gépkocsi, olajkályha, varrógép Szolgáltatás helyben járással A nyereségre összpontosító gazdálkodás eredményeként az elmúlt években szépen fejlődött a Kisvárdai Vas- és Gépipari Szövetkezet. 1980 óta termelésük nyolcvan százalékkal nőtt, a nyereség pedig megháromszorozódott. A növekedés nagyrészt a termelékenységből fakadt, amihez ösztönzőerőt adott, hogy a szabolcsi ipari szövetkezetek között a legmagasabb átlagbért sikerült elérniük. A gépipari szövetkezettől szolgáltatást igénylő kisvár- daiaknak ebből vajmi kevés előnye származik. A lakossági szolgáltatás grafikonja csigalassúsággal kúszik felfelé. Hogy nem beszélünk visszaesésről a javítás-szolgáltatás terén, ez nagyrészt a lakatos javítótevékenységnek köszönhető. A kisvárdai Felszabadulás lakótelepen műszerészt foglalkoztatnak, aki vállalja kerékpárok és varrógépek garanciális javítását is. Említhető még az esztergályos szolgáltatás, valamint a gázolaj kályhák javítása. A legnagyobb lemaradás a gépkocsi-tulajdonosok bajainak orvoslásánál tapasztalható. Pedig nem egészen öt év alatt a szövetkezetben ötmillió forintot költöttek korszerű gépek beszerzésére. Emelőket, fékhatásmérőt, lengéscsillapító-vizsgálót és karosszériaegyengető berendezést vásároltak, ez azonban csak a szintentartáshoz volt elegendő. A gépipari szövetkezet szervizében jelenleg tizenketten javítják, készítik műszaki vizsgára a járműveket. Próbálkoztak két- műszakos munkarenddel is, de a várt megrendelések elmaradása miatt visszatértek az egy műszakra. Pár éve vezették be a gépkocsik műszaki vizsgára történő felkészítését, vizsgáztatását. 1983-tól kibővült a garanciális vevő- szolgálatuk a Zsiguli gépkocsik mellett a Wartburggal és a Trabanttal. Az évente javított gépkocsik száma így sem nőtt lényegesen. Hátráltatja a szerviz munkáját az akadozó alkatrész- ellátás. Tervbe vették kisszövetkezet alakítását, az elemző számítások után azonban a szerviz dolgozói nem válAz oldalt összeállította: RESZLER GABOR lalták annak létrehozását. Ugyanannyi keresetért többet kellett volna dolgozniuk, és az alkatrészgondok fékezték volna a teljesítményt. Hogy a szerviz zsákutcába került, annak részben a rossz helykiválasztás is oka. A telepítés idején a régi 4-es számú főút átmenő forgalmát is figyelembe vették. Másrészt nem hagytak megfelelő helyet a terjeszkedésre, az új beruházásra nincs lehetőség. Visszatartotta a szövetkezetei a szerviz bővítésétől az is, hogy 1981-ben a Kisvárdai Városi Tanács jóváhagyta a Nyíregyházi VAGÉP üzemelésében megvalósuló új autószerviz megépítését. Ennek elkészültéig a gépjárművek kiegyensúlyozott és biztonságos ellátása a kisvárdai ipari szövetkezetre marad. Az elvárásnak úgy tehet eleget, ha javul műszerezettsége, felszereltsége, jobbak lesznek az ott dolgozók munkafeltételei. A vas- és gépipari szövetkezetnél eddig is nagy figyelmet fordítottak a dolgozók munkakörülményeire. A nehéz fizikai munka kiküszöbölésére emelőtargoncákat vásároltak, a felépített daruzott csarnokban jó néhány DEMAG „futómacskát” állítottak be az anyagmozgatáshoz. Az új festőműhely elszívóberendezéssel épült, és szintén elszívó berendezésekkel gondoskodnak a hegesztőgázok eltávolításáról. Tökéletesítik a műhelyek fűtését, erre a célra két év alatt ötmilliót költenek. Kisvárda — Eberswalde — Moszkva Emlék a „zakatolás — Csodálatos és számomra soha nem felejthető élmény volt a XII. moszkvai VIT. A megnyitó előképei, a bevonulás a stadionba. Az utcán, amerre jártunk, nagy szeretettel fogadtak a moszkvaiak, s „Ria-Rla Hungária” felkiáltással köszöntötték a magyar delegáció legkisebb csoportját is. A baráti találkozók közül szívesen emlékszem vissza a magyar-nyugatnémetre — mert velük beszélni is tudtam. A szovjet—magyar találkozó pedig nagyon színvonalas volt, s a 49-es budapesti VIT-re emlékeztetett, hiszen a végén ment a „zakatolás”, a találkozó valamennyi résztvevőjének bekapcsolásával. — Ügy érzem, hogy a magyar klub programja volt a legkedveltebb, mert amerre csak jártunk belépőket, s autogramokat kértek tőlünk, noteszba, kendőre s ki tudja még mire írtuk nevünket. Aki mindezt elmondta: Lun- czer Gábor kisvárdal lakos, aki Lunczer Gábor az NDK-ban dolgozó mintegy kétezer magyar fiatal egyik képviselője volt a VlT-en. Gábor — akinek bátyja és öccse is az NDK-ban dolgozik — 1977 óta az ÉGSZÖV dolgozója, s KISZ-titkára Eberswatde- ban. A VIT után pár napot Kisvárdán pihent, s 10-én in- i dúlt vissza munkahelyére. (vincze) aBBkisvarpan
