Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-28 / 201. szám

1985. augusztus 28. Kelet-Magyarország 3 Lendületben K özeli még a jelölő­gyűlések hangulata, alig több mint két hónap múlt el a választá­sok napja óta: az újonnan választott tanácsok — nyár ide, szabadságok szezonja oda — teljes fordulatra kapcsoltak. Az alakuló ta­nácsülések után már a leg­több helyen megtartották első igazi munkaülésüket is a választott testületek. A minap kellett állást foglal­niuk az általuk képviselt terület VII. Ötéves tervi koncepciójáról. Az új tanácstagoknak azonnal át kellett venni en­nek a teljes fordulatnak a lendületét, s amint a nyír­egyházi tanácsülés bizonyí­totta, nincs „tanulóidőszak” ebben a közéleti munká­ban. A tanácsterem — a város parlamentje — élénk vitától feszült ezen az au­gusztusi délutánon. A vá­ros jövőjét formáló meg­jegyzések egész sora hang­zott el mégpedig úgy, hogy közben alakult, formáló­dott az az új szemléletmód, ahogyan a tanácsi munkát egészen újszerű gazdálko­dási körülményekhez kell alakítani 1986. január 1-én: növekszik a helyi önálló­ság, de nem lesz túláradó források lelőhelye a város kasszája. Ahhoz, hogy még­is sikerüljön előrelépni, és­pedig a nyíregyházi lakos számára is érzékelhető mó­don, sok múlik majd a he­lyi kezdeményezéseken, a lakosság tevékeny részvé­telén. A tanácstagnak együtt kell élnie választóinak gondjaival éppúgy, mintáz egész város ügyével. Nos ez nem mindig lesz könnyű dolog, hiszen a tanácstag kisebb körzetének éppen égető baja nem vagy nem tüstént fér bele a városja­vító, előrevivő elképzelé­sekbe. Egyszerre kell tehát művelniük a tanácstagok­nak a választókörzet képvi­seletét és a szélesebb látó­kört igénylő „összvárosi” döntéshozatalt. S hogy a kettő között lesz — kell hogy legyen — súrlódás, az ebben az új szemléletet igénylő időszakban is a ta­nácsi testületi munka vele­járója lesz. Szó sincs ugyanakkor ar­ról, hogy interpellációik erejét, élét tompítaniuk kell majd a tanácstagok­nak. Már ezen a mostani augusztusi tanácsülésen is szót kértek az újonnan vá­lasztott tanácstagok: „Mi­lyen sors vár a Homok tér­re?” — „Sürgősen tenni kell a Liliom utcán a csatornák­ból áradó bűz megszünte­téséért” — „Űj, nagyobb, a mentők, tűzoltók számára is látható házszámok kel­lenek az Északi körút há­zaira” ... Ilyen és ehhez hasonló ügyekben — amint jelölőgyűléseiken is ígérték — szólni, érvelni, intézked­ni kötelesek tanácstagja­ink. A tanácstag munkáját két „közegben” vég­zi: az államigazgatás (tanács) apparátusában, ahol az őt megválasztó em­bereket képviseli és vá­lasztói, lakókörzetének la­kosai között, ahol a tanács testületének szándékait is­merteti, kéri választóinak véleményét. Ez utóbbi sze­rephez fogalmazott meg fi­gyelemre méltó gondolatot az augusztusi ülésen az egyik nyíregyházi tanács­tag: „...aki a tanácstagot javasolta, aki igényt jelen­tett be a jelölőgyűlésen, most segítsen a célok meg­valósításában.” Erre a gondolatra bizo­nyára többször kell majd hivatkozni az új tartalmú tanácsi ténykedés időszaká­ban. (Sz.) A Tisza felső-szabolcsi térségében Szabolcsveres- mart határában 10 millió köbméter víz befogadásá­ra alkalmas kettős hasz­nosítású víztározót építe­nek. A zsiliprendszer se­gítségével a felesleges vi­zet a Tiszába, illetve a Tiszából a tározóba en­gedhetik. Ezáltal szabá­lyozva az ár- és belvíz­rendszert. A térségben fo­lyó munkák értéke 280 millió forint. Felvételünk a zsiliprendszerről ké- szült. (Elek Emil felvétele) Idei értékelés, jövő évi terv Emberibb felvételit vár a diák Ipari mérleg az első fél évről Több termelés, bővülő export Milyen felkészültségű hallgatók kezdik a tanulást ősz­szel a tanárképző főiskolán? Milyen tapasztalatokat hozott a pontozásos felvételi rend? Hogyan alakulnak a jövőben a szakpárok a nyíregyházi főiskolán? • Ezekre a kérdésekre kap­tunk választ abból az össze­gezésből, melyet a közelmúlt­ban készítettek a nyíregyhá­zi Bessenyéi György Tanár­képző Főiskola vezetői. Ko­raibban a felvételi tapasztala­tok egy részéről már írtunk lapunkban. A jelentkezés ala­kulására jellemző, hogy az előző két év 1,7 körüli érté­kéről a mostani tanévre 2,5- re nőtt a túljelentkezési arány, azaz összességében a beöl the tő helyekre két és fél­szer többen jelentkeztek, mint amennyi hallgató felve­hető. Változó érdeklődés — Ez azonban csak az össz­képre igaz — mondták a fő­iskola vezetői. — Ugyanis nagy az eltérés az egyes sza­kok iránti érdeklődésben. Akad néhány szak, amelyre nagyjából annyian jelentkez­tek, mint amennyi a felvehe­tő keretszám, másutt négy-, sőt ötszörös túljelentkezés is tapasztalható. A főiskolára jelentkezőik többsége tovább­ra is az átlagos felkészültsé­gű, képességű jelölt. Jellem­ző, hogy 100 vagy ennél több pontot az 1241 nappali tanár­szakra jelentkezettek közül mindössze 45-en értek el, s két-'három kivételtől eltekint­ve mindegyik humán érdek­lődésű fiatal. A legjobb fel- készültséggel a földrajzszak­ra jöttek, elfogadható volt a nyelvszakokra — orosz, fran­cia, német — a jelentkezők tudásszintje is. Magyarból főként az olvasottsággal, tör­ténelemből a lényeglátással, az összefüggésék felismerésé­vel, a pontos adatismerettel voltak gondok. Mumus a matematika ? Általában gyenge a jelöltek matematikai felkészültsége. Kémiából az elméleti ismere­tek elfogadhatók, de nem ki­elégítő a kísérletezési készsé­gek helyzete, s ez többé-ke- vésbé a fizikára is vonatko­zik. Mindezek ellenére a fő­iskola vezetői úgy véleked­nek: a nagyarányú túljelent­kezés mégis módot nyújtott viszonylag megfelelő felké­szültségű hallgatók felvételé­re. S ebben az éviben lénye­gesen jobb helyzetben van összességében a főiskola, mint egy vagy két évvel ezelőtt. Az értékelési rendszer — a pontozás — egyértelműen po­zitív tapasztalatokat hozott. A számítógépes feldolgozás és a felvételi tájékoztatók vi­szont nem nyerték ~el az ér­dekeltek tetszését. Megkérdő­jelezhető, szükség van-e ilyen adatmennyiségre a fel­vételi vizsgák lebonyolítása­kor, helyes-e ilyen mértékben centralizálni a felvételit, be­leértve a számítógépes fel­dolgozást is. Néha úgy tűnik, nem az ember a felvételiző, hanem a kódok, a pontszá­mok, a matematizálható ada­tok állnak a középpontban. Tegyük a felvételi vizsgát em­berközpontúvá — javasolják a felvételi vizsgabizottság tag­jai. Módosított szakpárok Az eddigi tapasztalatok sze­rint néhány szakpárnál mó­dosítást javasolnak a főisko­la vezetői. Az orosz—testne­velés és az orosz—gépírás Belföldi értékesítésre készítenek Csöpi gyermek guminad­rágot a Csenger és Vidéke Vegyesipari Szövetkezet por- csalmai üzemében, (cs) szak iránt ilyen társításban évek óta nincs megfelelő ér­deklődés, ezért kezdeményez­ték e két szakipár megszün­tetését. Természetesen az előfelvételisék, esetleg évis­métlők számára nem szűnik meg a képzés. A könyvtár­tanszék vezetőjének javaslata alapján biológia—könyvtár szak indítását tervezik. Mindezek már az 1986—87- es tanévre vonatkozó javasla­tok. A főiskola elkészítette az 1986—87-es tanév javasolt keretszámait is. Amennyiben a minisztérium is jóváhagyja a különböző szakokra a nap­pali tagozatok 576, a levelező tagozatra 112', a kiegészítő ta­gozatra 186, az esti óvónői ta­gozatra 50, összesen 924 fiatal felvételére nyílik lehetőség. Nem árt azonban tájékozód­ni már most a középiskolák végzős tanulóinak, hogy me­lyik szakra hány hallgató ve­hető fel. Így kevesebb lesz a csalódás a jelöltnek és főisko­lai felvételiztél» tanárnak egyaránt. P. G. összességében jó eredmé­nyekről adhatnak számot a megye iparában dolgozó vál­lalatok, gyáregységek, szö­vetkezetek. Ha az áremelke­dések hatását leszámítjuk is, elismerésre méltó féléves eredmény a termelés több, mint tíz százalékos növeke­dése, az export hasonló ará­nyú bővülése az egy évvel korábbihoz képest. Természetesen az átlagok nagy szóródásokat takarnak. A kisszövetkezetekkel együtt éppen a szövetkezeti ipar ér­te el a legnagyobb növeke­dést, míg az ágazatok közül a nehézipar jeleskedik. En­nek egyik kiemelkedő gyára, a tiszavasvári Alkaloida a ta­valyihoz képest ötödével töb­bet termelt. A gépipari ága­zat — ahogy a megyei ta­nács vb ipari osztályának összesítése megállapítja — változatlanul gyengélkedik, a kiugróan jó eredmények mel­lett kapacitás kihasználat­lansággal is kell számolni. A jobbak közé tartozik a nyír­bátori fúrógépgyár, a Hajtó­művek és Festőberendezések Gyára Nyíregyházáról, az Legyen jobban közügy ÉRTÉKÜNK: A ZENEI NAPOK Jelentős eseménnyel zárult augusztus 25-én este a nyír­bátori református műemlék templomban a zenei napok eseménysorozata. Ezen az estén a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara, a Budapesti Kórus (karigazgató: Antal Mátyás) és a Nyíregyházi 4. sz. Általános Iskola kórusa (karigazgató: Szabó Dénes) lépett fel. A hangverseny első száma­ként Gluck: Iphigénia AUlis- ban című operájának nyitá­nya hangzott el. Ezt a művet többször hallhatta már me­gyénkben a koncertekre járó közönség, de ilyen megkapó előadásban még nem. A templom különleges akuszti­kája a különben is kiváló ze­nekar egyes hangszercsoport­jainak olyan intenzitást és csengést adott, melyet hang­versenytermünkben nincs módunk hallani. Itt minden szólam élt, magával ragadott, gondoljunk csak a vonósok­on megszólaló fő témára, vagy a befejező fúvósok hosszasan kitartott akkordjá­nak csengésére. A Gluck nyitányt Mozart: Esz-dur Szimfónia concer- tamíe című műve követte. Ez a versenymű mely oboára, klarinétra, kürtre, fagottra és zenekarra íródott, neves szó­listák: Pongrácz Péter, Ko­vács Béla, Zempléni Tamás és Hara László előadásában volt hallható. Itt nem any- nyira a zenekar, mint a szó­listák játéka volt az amire szívesen emlékszünk vissza. Egyéni tudásuk, .telt, szép hangjuk mellett összecsiszolt játékuk jelentett ritka kama­razenei élményt. A zenekar játékát viszont ebben a számban nem segítette a templom hangzása. Az est befejező számaként Kodály: Psalmus Hungari- cus című monumentális, nagy apparátust foglalkozta­tó alkotás hangzott el. Ez már hagyomány, hogy min­den évben ezzel a művel zár­ják ezen reprezentatív hang­versenysorozatot. A két énekkar, a zenekar igen nagy hatással, széles dinamikai Skálán mozogva szólaltatta meg a művet. Az igényes tenorszólóí B. Nagy János, az Állami Operaház magán­énekese tolmácsolta. Nemes hanganyaga jól érvényesült, bár helyenként a zenekar kissé erősnek bizonyult. A hangversenyt Kóródi András vezényelte, aki egy­ben a zenekar vezető 'karna­gya. Ez az összeszokottság jótékonyan érvényesült az est folyamán, biztosítva a magas színvonalat. A kar­mestert különösen a befejező száim ragadta magával, itt volt igazán lírai, intenzív minden lehetséges hangzás effektus kihasználva. Ipari Műszergyár Fehérgyar­matról és az Elektroakuszti­kai Vállalat nyíregyházi Uni- versil gyára. A visszaesés a Fémmunkás nyíregyházi gyá­ránál számottevő, valamint a profilt váltó, s most betanu­lásnál tartó vásárosnaményi Medicor üzemnél. A könnyű­iparban a termelés növeke­désében a szövetkezetek je­leskedtek, köztük a Kallux, a Racita és a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet. Az exportnál a tőkés érté­kesítés nem úgy alakult, ahogy az üzemek előzetesen elképzelték. A megyei átla­got erősen rontja, hogy a nyíregyházi gumigyárból jó­val kevesebb árut küldtek exportra, bár az Alkaloida ezt némiképp ellensúlyozta a 24 százalékos növeléssel. A nyírbátori fúrógépgyár, a HAFE szintén bővítette ex­portját, ugyanezt tették a ci­pőipari szövetkezetek is. A megye iparában jelenleg 42 és félezren dolgoznak, a közel ezer fős csökkenés a foglalkoztatási gondok erő­södését, jelzi. Nagyszámú közönség hall­gatta végig a hangversenyt, és ünnepelte őszinte lelkese­déssel a közreműködőket. Mindezek mellett, ha valaki évek óta figyelmmel kíséri a rendezvénysorozatot, az a külső szemlélő meglátása, mintha némileg visszaesett volna az a nagy érdeklődés, mely évekkel ezelőtt tapasz­talható volt. Mint kívülálló két dologra hívnám fel a fii­gyeimet. A városainkban megjelent plakátok csak az elhangzó műveket sorolták fel, de az előadókat nem, pe­dig egyáltalán nem mindegy, hogy egy mű .milyen appará­tus és szólisták előadásában szólal meg. A záróhangver­seny Kossuth-díjas szólistái­ról még a jelenlévők sem kap­tak tájékoztatást, ezt még a műsorfüzet sem tartalmazta. Ha a közönség a Filharmó­niai Társaság Zenekarának jöveteléről előre értesül, biz­tos nagyobb a vonzerő. Másrészt kevés a rendez­vény szervezett látogatóinak száma. Utazási irodáink — úgy látszik — nem indítanak a városokból különjáratokat ezekre a hangversenyekre, pedig érdeklődés (megfelelő propagandával) biztos lenne, mint ahogyan régebben volt is. A zenei napok közel két évtizedes működése, hang­versenyeinek magas színvo­nala még arra is alkalmassá tenné, hogy külföldi turista csoportok egy-egy estjüket országjárásuk során itt tölt­sék. A zenei napok ügye le­gyen jobban közügy. Babka József

Next

/
Oldalképek
Tartalom