Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-27 / 200. szám

1985. augusztus 27. Kelet-Magyarország 3-------------------------------------------------------------------------------------------\ A kiállítás után Hasznosítsuk a látottakat V olt a vasárnap zárult mezőgazdasági kiál­lítás főpavilonjában egy felirat, amely azt tu­datta, hogy folytatjuk ag­rárpolitikánkat. A kiállítás rendezői a XIII. pártkong­resszus határozatából vet­ték az idézetet, jelezve, hogy a párt agrárpolitiká­ja 1956 után tág teret nyi­tott a mezőgazdaságban dolgozók képességei kifej­lesztéséhez, a termelési adottságok hasznosításához. Erre a politikára alapoz­va értük el eddigi sikerein­ket, ennek nyomán fejlő­dött erőteljesen az ország­ban az agrártermelés, szo­cialista mezőgazdaságunk így küzdötte fel magát a világ élvonalába. Olyan vív­mány ez, mely meghatá­rozza élelmiszertermelé­sünk jövőjét is. Ezt a poli­tikát folytatva a következő években egyet jelent a ter­melés további korszerűsí­tésével, az intenzív gazdál­kodás kibontakoztatásával, a hatékonyság, a termelé­kenység, az értéktermő ké­pesség növelésével. Ahhoz tehát, hogy az új igények által diktálta kö­vetelményekhez igazodhas­son az országban az élel­miszertermelés, minden olyan lehetőséget meg kell. ragadni, ami segít a ked­vező tapasztalatok, módsze­rek elterjesztésében, a tu­domány eredményeinek hasznosításában. Ilyen le­hetőség volt az idei mező­gazdasági kiállítás, ahol a szakemberek ezrei tanul­mányozhatták mindazt, ami korszerű a termelésben, de azt is, hogy mit kínál a jö­vő a számukra. A teljesítménydíjas nagy­üzemek, a Bólyi Mezőgaz­dasági Kombinát, az Enyin­gi Állami Gazdaság, a szé­kesfehérvári Szabad Élet, a Mezőhegyesi Kombinát, a nádudvari Vörös Csillag Tsz eredményei a kiállításon is meggyőző példát szolgál­tattak, mennyi tartalék rej­lik még az agrártermelés­ben, milyen lehetőségek kí­nálkoznak a hozamok nö­velésére, a termelési költ­ségek viszonylagos csök­kentésére, illetve növeke­désének mérséklésére. A ki­állításon a legsikeresebben szereplő gazdaságok, válla­latok gyakorlati munkájuk­kal jelezték, hogy ezek az elméleti jellegű megfonto­lások nagyon is valósággá lehetnek a mindennapokon. Az állattenyésztési ered­ményekért teljesítménydíj­ban részesült nagyüzemek, a kocséri Petőfi, a marton- vásári Űj Élet, a kisvárdai Rákóczi, a Bábolnai Mező- gazdasági Kombinát ered­ményei azt bizonyítják, hogy reálisak mezőgazdasá­gunkban azok a célok, ame­lyek az élelmiszertermelés gazdaságosabbá tételére ösztönöznek. Érthető, hogy a mostani kiállításon nagy volt az érdeklődés a minő­séget, a hozamot javító módszerek, a takarékosabb anyag- és energiafelhaszná­lási eljárások iránt. Ez utóbbira talán a forgatás nélküli talajművelés, vagy az ISV sertéshizlaló tech­nológiája volt a legszembe­tűnőbb példa. Természetesen lehetetlen­ség felsorolni a hulladék­felhasználástól a primőr­zöldség termelésig és az élelmiszeriparban alkalma­zott új technológiákig mind­azt, ami a kiállításon előre­mutató megoldásként a lá­togatók elé került. Ezek összessége jelzi: a mezőgaz­daságban, az élelmiszer- iparban, az erdészetben, a fafeldolgozásban tevékeny­kedő emberek közül sokan értik a ma követelményeit, és akarnak is cselekedni. Erre utal az a nagyfokú ér­deklődés, amely a kiállítás rendezvényei iránt a szak­emberek körében megnyil­vánult. A különféle szak­mai tanácskozások mindig zsúfolt termekben zajlot­tak, olyan élénk viták bon­takoztak ki, amelyeknek a középpontjában mindany- nyiszor az új hasznosítása, a gazdaságosabb termelés keresése került. A mostani kiállítás nem­csak a hazai módszerekkel ismertetett meg. Bőséges lehetőség nyílt a tanulásra a külföldi tapasztalatokból, hiszen hazánkkal együtt 28 ország képviseltette magát ezen az országos sereg­szemlén. A külföldi részt­vevők főként gépeikkel, be­rendezéseikkel jelezték: hol tart az élmezőny a me­zőgazdasági technikában. A gépbemutató azt is érzékel­tette, hogy az utóbbi évek­ben sokat haladt a hazai mezőgépgyártás is, és ha önálló fejlesztések révén nem is győzi a lépést a leg- jobbakkal, a kooperációk segítségével mind korsze­rűbb termékeket kínál a hazai termelőknek és a kül­kereskedelemnek. Külön színfoltjai voltak a kiállításnak — ez egyben jelzi a nagyüzemek köré­ben zajló fejlődést is — az egyes állami gazdaságok, kombinátok, termelőszövet­kezetek és termelési rend­szerek önálló pavilonjai. Eredményeikről, más me­zőgazdasági nagyüzemek­ben is érdeklődésre számot tartó termékeikről, szolgál­tatásaikról adtak gazdag, általában jól áttekinthető képet. Ilyen szempontból a Nádudvari Vörös Csillag Tsz és a Bábolnai Mező- gazdasági Kombinát kiállí­tása tűnt ki. Az ócsai, a du- naszegi tsz látványosan szemléltette a közös és a kistermelés kapcsolatát. Egyébként a szocialista nagyüzem és a kistermelés helyének, szerepének egy­aránt megfelelő arányban volt jelen mezőgazdasá­gunk 1985-ös nagy sereg­szemléjén. Ugyancsak kiemelendő az élelmiszeripar termékbe­mutatója. A kiállítás leg­szebb pavilonjának fő érté­két az adta, hogy az ott lá­tott termékek szinte mind­egyike kapható a kereske­delemben. Sokakat érint az is, hogy a szocialista közösségen, a KGST-n belül milyen együttműködés alakul ki a jövőben az élelmiszerter­melésben. Az idei kiállítá­son a KGST-országok kö­zös bemutatója már a jö­vőt idézte, milyen lehetősé­gek vannak az együttmű­ködés továbbfejlesztésére, hogyan alakulhatnak a me­zőgazdasági termelésben a kapcsolatok a baráti orszá­gokkal. T ehát volt mit tanulni, van mit hasznosíta­ni ebből az országos seregszemléből. Azt azon­ban érdemes a kiállítás ta­nulságaként leszűrni, hogy bármilyen fontos is a ta­nulmányozott, jó módsze­rek gyors elterjesztése, az elsőséget annak az alkotó szemléletmódnak kell adni, amit a kiállítók többsége képviselt. Ez a szemlélet- mód nem elégszik meg a pazarlás, a gondatlanság, a szervezetlenség megszünte­tésével, a fegyelmezett munkával. Ennél több kell: megújulni, a termelés, a gazdálkodás minden terü­letén. Ez, a munka sokszo­ros erőfeszítést kíván. A kiállítás tapasztalatai min- dénesetre segítenek abban, hogy felgyorsuljon a hala­dás az élelmiszertermelés­ben. Hasznosítsuk a látot­takat. Cserkuti Ferenc ____________________________J A Nyíregyházi Vasszerkezeti és Gépipari Vállalatnál a KÉS—100-as barkácsesztergából az év során 200 darabot készítenek. Szabó István és Greskó István az orsóházat szereli a génre. (Elek Emil felvétele) Rézművesek portája A „telep” már rossz emlék Harmonika Nyíregyházáról Az új márka: Centaurus Harmonikarósz — ezúttal műanyagból. A Taurus Gu­miipart Vállalat nyíregyházi gyárában új módszerek kikí­sérletezésén fáradoznak. Cél­juk kettős: egyrészt a hagyo­mányos és drágább kézi munkát gépekkel akarják he­lyettesíteni, másrészt elér­kezettnek látják az időt arra, hogy a gumit más termékek­kel, jelen esetben műanyag­gal váltsák fel. Á nyíregyhá­zi gyárban a világon elsőként poliuretán alapanyagból kezdték gyártani a csuklós buszokhoz szükséges hanmo- hikarészt. A sikeres próba- széria eredményeként már Budapesten és Nyíregyházán is közlekednek az újfajta műanyag harmonikával fel­szerelt buszok. Az első negy­ven darabos széria szeptem­ber végéig hagyja él a gyá­rat, s jut el a megrendelő­höz, az Ikarushoz. A jövő céljai között az is szerepel, hogy a nyíregyházi gyár Az építkezéshez a helyi ta­nácsok mind a mai napig ingyen adják a telket, tartós használatba vételre. Az épít­kezéssel járó ügyes-bajos dolgokat is ők bonyolítják. Mindez jelentős anyagi ál­dozat az állam részéről. Rá­adásul amíg 1971-ben 87 ezer forintba került egy típusla­kás, mostanra ez az összeg 250 ezer forintra nőtt. A törekvések eredménye­ként 1981-ben már olyan rendelet születhetett, hogy a telepek felszámolása után azok kapják az építési ked­vezményt, akik a falvak bár­mely pontján, nem megfele­lő szociális körülmények kö­zött éltek. És itt bővült a kör — nem csak cigányok kap­csolódhattak a kedvezmé­nyes építkezésbe. Felszámolt telep Hodászon Angyal Dánielt kerestük, a nagyközségi kö­zös tanács vb-titkárát, aki­nek vállára sok terhet ró a feladat. — Hodász, Nyírkáta és Kántorjánosi alkot közös ta­nácsot. A három községben 8100 ember él. Közöttük sok a cigány, Kántorjánosiban a lakosság 48 százaléka. Itt és Hodászon a falu minden pontján, Nyírkátán inkább egy helyre csoportosulva él­nek. Van itt cigánytemplom, ahol saját nyevükön zajlik a szertartás, van társadalmi munkában épült cigányóvo­da, ahová minden iskolába készülő cigánygyermek rend­szeresen eljár. A nagyközsé­gi közös tanács szervezésé­ben 1971 óta a három község­ben 243 lakás épült a cigány- családoknak. 1981-re sike­rült felszámolnunk a telepet, de továbbra is élünk azzal a lehetőséggel, amit a kedve­zőtlen területek felszámolá­sára kapunk. 1983-ban 18 telket adtunk tartós haszná­latba, s ehhez telkenként 130 ezer forint támogatást kap­tunk. Ránk várt a közműve­sítés gondja is. Kilcsön és kaláka Gorzó Mihály, a közös ta­nács építési főelőadója — aki a házak építési vállalkozója, tervezője, szervezője is. Ve­le járjuk a Lenin utcát, ahol mindenki ismerősként üd­vözli. — 1983-ban 18, 1984-ben 23 típuslakást építettünk meg. Zöme a cigányoké lett. Sok-sok év munkájának Szabolcs-Szatmár megyében 45 ezer cigány él. Már 1965-ben szorgalmazták az illetékesek a szociális követel­ményeknek meg nem felelő telepek felszámolását. Az el­indított folyamatot felgyorsította az 1971-ben hozott rende­let, amely már kedvezményes kölcsönakció nyújtásával sietett a cigány lakosság életkörülményeinek megváltozta­tására. A lakásszerzés másik módja a vásárlás volt, de ez­zel kevesen éltek. eredménye, hogy manapság már megőrzik, megbecsülik ezeket a házakat. Jó dolog az a feltétel, hogy 1 éves mun­kaviszonyt kell igazolni ah­hoz, hogy az építő hitelt kap­jon az OTP-től. Régen ezzel rengeteg probléma volt, de manapság egyre inkább jel­lemző a munkába állás, a folyamatos, rendszeres mun­kaviszony. Feltétele még a kölcsönnek az is, hogy 10 százalék tőkével kell rendel­kezni. Ezt bizony kevesen tudják felmutatni, így in­kább ledolgozzák a szüksé­ges összeget. Itt is divat lesz a kaláka, amikor összefog a família apraja nagyja. A ha­vi részleteket a legtöbb he­lyen egyenesen a fizetésből küldi az OTP-nek a munka­adó. Haza, Pestről Rézműves Istvánékhoz a Lenin utcában találomra ko­pogtatunk be Takaros vi­rágoskert a ház előtt, a kert­ben veteményes, épp csak gyökeret eresztő gyümölcs­fák. — Pesten laktunk albérlet­ben, havonta 1700 forintért. Azután hazajöttünk Hodász- ra, öt éve épült ez a .ház. A férjem a tsz-ben dolgozik. Három gyermekünk van, én itthon vagyok, a ház körüli munkát végzem. Az OTP- nek fizetünk minden hónap­ban 370 forintot. A gyerme­kek iskolába járnak, a kö­zépső lány óvónő akar lenni. A kicsi most éppen beteg. Rézműves Mihályné a Le­nin utcai cigányóvodában dolgozik. Óvónő. — Miért éppen ide épült az óvoda? — Hogy közel legyen! Tár­sadalmi munkában építet­tük, s ez a segítség azóta sem szűnt meg. Van egy he­lyi cigánybrigád, ők most is 3800 forintot adtak. De van Pesten dolgozó brigád is, ők 1700 forintot ajánlottak fel. A gyermekek rendszeresen járnak óvodába, s amit itt megtanulnak, már otthon sem felejtik el. Kovács Éva szakemberei lássák milyen más gumi vagy egyéb termé­ket lehetne még helyettesíte­ni az olcsóbb műanyaggal? A Taurusban más módon is keresik az új utakat. Hosz- szú idő óta végzik a teher­autók gumiabroncsainak új- rafutózását. Idén megdupláz­ták a termelést, így a tervek szerint 40 ezer darab ab­roncs újul meg a dolgozók keze nyomán. Érdekesség, hogy idén elő­ször a tömlő nélküli teher­autó-abroncsok felújítását is vállalják. A nullszéria .már elhagyta a gyárat, s minden megrendelő igényét ki tudják elégíteni. A személyautóik abroncsai­nak újrafutazásában is na­gyot léptek előre. Mostantól nemcsak a futófelületet va­rázsolják újjá, hanem az ol­dalrészt is. Ez a minőségileg új — peremtől peremig — történő felújítás 50—60 ezer ‘kilométerrel növeli meg a személyautók gumiabroncsai­nak élettartamát. A gyár az új eljárással egy időben megkülönböztető névvel jelöli termékét. Cen­taurus márkanévvel kívánja jelezni, hogy a termák nem bárhol, hanem a nyíregyházi gumigyárban készült. (k. é.) jmll a vonat. Várja a JA szembejövőt, mert az ilyesmi még akkor is benne lesz a menetrend­ben, amikor már régen komputerek csinálják a me­netrendeket. Ráadásul a szembejövő vonat késik. Előbb tíz percet mondanak, aztán már húszat. Meleg van. Az utaskínzó kis piros vonatkáról, amit biztosan a közönség elriasztására vá­sárolt a MÁV, aki teheti le­száll. Tolatómozdony szorgos­kodik körülöttünk, sokan árnyékot keresnek, ezt te­szi az a kisgyerek is, bar­nabőrű, göndörhajú kis mo- kány legény, aki gondol egyet és hűsölni bebújik a vagon alá. Nem a szülök — ők békésen iszogatnak egy közös üvegből —, hanem az utasok veszik észre a vo­nat alatt a kisgyereket. Csalogatják szép szóval, hogy jönne ki onnan, és Fogócska csak a nagy csalogatásra riad a család. A gyerek talán nekünk ki is jönne, de az anyjától meg az apjától úgy meg­ijed, hogy az istennek se mozdul. Azaz dehogynem. Mindig a legtávolabbi hely­re menekül onnan, ahol ér­te nyúlnak. Különös fo­gócska ez, gyerek bujkál a vonat alatt, a felnőttek, mert nagy ám egy ilyen család, körbeguggolják a vagont. Az anya, mit is te­hetne mást, az aggódó anyák mindig rettenetesek, ütni kezdi a férje fejét, mert az nem vigyázott a gyerekre. A férjuram visz- szaüt, ebbe többen bele­szólnak, és olyan parázs veszekedés lesz a dologból, hogy a gyerekkel már sen­ki nem törődik. Az ott ját­szik magának a kocsi alatt, amíg nem kerül oda egy vasutas és nem szólítja meg szépen. No, annak a szavá­ra kimászik. Ideje, mert megérkezik a szembejövő vonat. Ahogy előkerül a gyerek, a veszekedésnek abban a pillanatban vége. Az édesanya kitépi a vas­utas öléből a srácot és szor­galmasan ütni kezdi a fiát. A gyerek semmit sem ért, csak azt, hogy fáj. A vas­utast, aki kihozta a gyere­ket, még majdnem megve­rik a felhevült rokonok, igaz nem tudni miért. Sípolnak. Felszállunk. Megyünk. Az anya már nem veri a fiát. Iszik és szidja a vasutast, aki megszorítot­ta a fia kezét. (bartha)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom